Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-03 / 285. szám

1978. december 3. NÉPÚJSÁG 9 Csehszlovák mezőgazdaság Segít a hosszú távú tervezés Uj gépek a mezőgazdasági termelés fejlesztésére: cukorrépa-be takarító gépsor Milyen lesz Csehszlovákia mezőgazdasága 2000-ben? Mennyi termőföld áll majd rendelkezésre, mennyi húst, tejet és gabonát termelnek majd, melyek a fejlesztés fő akadályai? Ezekre és hasonló kérdésekre keresik a választ a prágai Mezőgazdasági Ku­tató Intézet munkatársai, akik jó néhány — egészen az év­ezred végéig érvényes — táv­lati tervet dolgoztak már ki. A fejlesztési programoknál alapvető fontosságú a köve­telmények és a lehetőségek összhangjának megteremtése. Messzemenően érvényes ez a növénytermesztés és az állat- tenyésztés struktúrájának megváltoztatására is. A kö­vetkező húsz évben az ét­rend ugyanis jelentősen meg­változik: fokozatosan nő a hús, a tej, a gyümölcs és a zöldség, azaz a biológiai szem­pontból legfontosabb élelmi­szerek aránya. A szakértők a következő változásokat jel­zik előre: — a napi kalóriafogyasztás a jelenlegi 3200-ról kb. 3000- re fog csökkenni. Ez elősegíti az úgynevezett civilizációs betegségek elleni harcot. — Tovább csökken a gabo­nafélék, a liszt, a burgonya (évi 96-ról 85 kg-ra), valamint a zsír fogyasztása. — Növekszik viszont a zöldség- és gyümölcs-, vala­mint a húsfogyasztás (ez utóbbi pl. 81-ről 94 kg-ra). Számolni kell ugyanakkor azzal, hogy mezőgazdasági termelést egyre kisebb terü­leten tudnak csak folytatni. Az egy lakosra jutó föld 0,47- ről előreláthatólag 0,40 hek­tárra csökken (összehasonlí­tásképpen e mutató a Szov­jetunióban 2,2, az USA-ban 2,09, de még Franciaország­ban is 0,63 hektár.) A mező- gazdasági földterület fogyat­kozását a terméshozamok emelésével, jobb gazdálko­dással kell pótolni: 2000-re 60 mázsa/hektár körüli gabona-, 520 mázsa/hektáros cukorré­pa- és 27 tonna,'hektáros burgonyaterméssel számolnak. Ezen túlmenően új termény­fajták kifejlesztésére és az agrotechnikai eljárások töké­letesítésére is törekszenek. Fontos módszer a földminő­ség javítása, az öntözés, a rekultiváció, az ipari és szer­ves trágyák alkalmazásának tudományos irányítása. A víz egyébként sok szempontból döntő tényezővé válik az egész népgazdaság számára: az évezred végéig a mostani vízfogyasztás sokszorosára emelkedik. Az állattenyésztésben nem az állatok számának, hanem a nagy tej- és húshozamú faj­ták arányának növelését tű­zik ki célul. Ennek feltétele az is, hogy a szarvasmarha-, sertés-, baromfitenyésztés és -hizlalás korszerű, ipari jelle­gű körülmények között tör­ténjen. A másik fontos feladat az, hogy a szakemberképzésnél is vegyék figyelembe a jövő kö­vetelményeit. Az új tudomá­nyos eredményeket minél ha­marabb át kell ültetni a gya­korlatba, ehhez pedig maga­sabb szakképzettségű és szé­lesebb látókörű vezetőkre van szükség. ORBIS—KS piM ételmiszer | VieftíBteJi I A mezőgazdaság további fejlesztése és a dolgozók élelmiszerellátásának javí­tása a Vietnami Szocialista Köztársaság elsőrendű fel­adata a következő évek­ben. A cél a szemes termé­nyek termelésének növelé­se és a belső piac igényei­nek teljes kielégítése mel­lett az export lehetőségé­nek a megteremtése A következő 5—10 évben a Mekong-delta és a Köz­ponti Fennsík parlagföld­jeinek művelés alá vétele révén megkétszereződik a rizs vetésterülete. Meggyor­sítják a talajjavítási mun­kálatokat, javul az ellátás mezőgazdasági gépekből és trágyafélékből. Jelenleg a gyapot, a cu­kornád, a kaucsukfa, a do­hány, a kávé és a juta ter­mőterülete 470 ezer hektár, ez 1980-ra 1,5 millió hek­tárra növekszik. Hetven szívműtét meg egy hősköltemény A türkmén Nurmurad Tacsmuradov akadémikus negyven éve sebészorvos. Ami e 40 év alatt és előtt osztályrészül jutott a neves szívspecialistának, két em­beréletnek is elég. Bár nemzedékében nem egy, az övé­hez hasonló, már-már hőskölteménybe illő sors bonta­kozott ki. Tacsmuradov professzor — az ország minden ré­széből megkeresik a kilátástalan helyzetű, súlyos szív­rendellenességben szenvedő betegek — kolhozszerve­zőként kezdte pályafutását. Mint agitátor, társaival együtt bejárta egész Türkméniát, hogy meggyőzze az elmaradt falvak lakosságát a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről. Több türkmén kolhoz alapító tagja lett. Idő­vel volt földműves és traktoros is. Bár vágya és való­ságos helyzete sokban különbözött, a nagy történelmi átalakulás magával ragadta, mert felismerte, hogy cél­jai megvalósulásához, egész népe és önmaga felemel­kedéséhez egyedül ez az út visz. A rábízott feladatokat legjobb tudása szerint oldotta meg. Közben pedig rög­eszméién kitartott gyermekkori álma mellett: orvosnak készült, sebésznek. Kívánsága teljesült, felvették az el­ső türkmén egészségügyi főiskola egyik első növendé­kének. Sebészorvos lett, de még mindig nem állhatott a műtőasztalhoz. Újabb megbízatást teljesített: vállalta a járványszakorvos nehéz és hálátlan munkáját. A szintén kezdő, fiatal orvosok csoportjával együtt a ha­zájában elterjedt trachoma, a ragályos kötőhártya­gyulladás leküzdésében vett részt. (A trachoma még ma is áldozatok millióit szedi a világ elmaradott te­rületein. Az 1976-os egészségügyi világnap egyik fő célkitűzése volt a szembetegségek elleni harc.) Ezután a professzor a köztársaság fővárosában, Ashabadban osztályvezető főorvos lett. Nem hosszú ideig. 1941-ben önként jelentkezett a frontra. Mint az egyik egész­ségügyi zászlóalj sebésze, végigharcolta a háborút. A már előzőleg szerzett tapasztalataival a gyors hadimű­tétek specialistája lett. Sok frontkatona neki köszön­hette életét. A háború után elsősorban a szívsebészet kezdte érdekelni. Mint minden vérbeli tudóst, őt is a még meg­oldatlan feladatok izgatták. Újra tanulni kezdett, de most már nem az iskolapadban, hanem a moszkvai Bakulev Szív- és Érsebészeti Intézetben. Az első szív­műtétet 1959. május 6-án végezte. Életmentés volt ez is, akár a háború alatt. A fiatal nővel, első betegével — azóta kétgyermekes 'családanya — most is levelez. De azok is beszámolnak neki hétköznapjaikról, akiket jóval később operált. Ma is tud sorsukról. Az első ope­rációt még további 70 bonyolult szívműtét követte. Több órás, súlyos beavatkozások, amelyek a halálra vagy hosszú szenvedésre ítélt betegek rehabilitációjá­hoz vezettek. Az első türkmén sebész, Tacsmuradov professzor nenvzedéknyi fiatal orvost, kutatót nevelt fel. (BUDAPRESS—APN) Kubai lakásépítés Mikrobrigád Kubában sok a gyerek. Az átlagos családlétszám 5,3 fő, s ha erről beszélnek, a ku­baiak nem szokták elmulasz­tani a tréfás megjegyzést: a számot úgy kell érteni, hogy az öntudatos családok fölfelé kerekítenek... De — komo­lyan — azt is hozzáteszik: a népes családok hatalmas erő­feszítéseket követelnek a la­kásépítkezés terén. A jelenlegi, 1980-ig tartó ötéves tervben a kubai építő­iparban óriási beruházásokat valósítanak meg. Uj építőipa­ri létesítményekre, a meglé­vők rekonstrukciójára, kor­szerűsítésére az idei évben 74 millió pesót — ez körülbelül ugyanannyi rubelnek felel meg — fordítanak. Az ötéves terv első évében huszonkét, tavaly harminc, az idén pedig negyven új építőipari létesít­mény, köztük házgyárak és különféle építőanyagokat elő­állító üzemek kezdték meg a termelést. Az ötéves terv elő­irányzatai szerint az építő­ipari kapacitásnövekedést mindenekelőtt a létfontossá­gú ipari beruházások teljesí­tésére kell fordítani, de úgy, hogy a lakásépítés iránt fo­kozódó igények kielégítése is megfelelő szinten megvaló­suljon. S emellett tartani kell a jelenlegi ütemet a szociális, egészségügyi és oktatási intéz­mények építése terén is. A lakásgondok megoldásá­ból az állami erőfeszítések mellett — így van ez nálunk is — a társadalomnak, az egyéneknek is ki kell venniük részüket. Az állami támogatá­son alapuló társadalmi össze­fogás és egyéni hozzájárulás sajátos formái Kubában a forradalom győzelme után rövidesen kezdtek kialakulni, s azóta is újabb megoldáso­kat eredményeznek. Vidéken a szétszórt tanyák — guanó­val összetapasztott nádfalú, pálmalevél tetejű kunyhók — r Uj ipari létesítmény nagy feladat felszámolása, településköz­pontok létrehozása volt a leg­első, s máig sem teljesen megoldott feladat. S nem­csak anyagi kérdés volt: a bizalmatlanságot is le kellett küzdeni. Egy-egy kijelölt he­lyen társadalmi munkások boltot, éttermet, óvodát épí­tettek, s mutatóba egy-két „mini családi házat”. Kihir­dették a környékbeli tanyá­kon, hogy aki akar, a „köz­pontba” települhet, a házát magának kell felépítenie, de anyagot kap hozzá ingyen. Kerülgették a kőházakat a parasztok, azután az első vál­lalkozó szelleműt követték a többiek, s közösen építettek, egy-egy önkéntes szakember irányításával. Ez csak egy kezdeti, alka­lom szülte forma volt. Ma a társadalmi hozzájárulás or­szágosan elterjedt formája a mikrobrigád-mozgalom. Lé­nyege, hogy a dolgozó kollek­tívák egy-egy tagjukat dele­gálják az önkéntes brigádok­ba, amelyek egy szakember irányításával, az állam által biztosított anyagból és eszkö­zökkel korszerű, többszintes lakóházakat — Havanna ke­leti negyedében, Alamarban már egész lakótelepeket — építenek. A kollektíva addig társadalmi munkában ellátja a távollevő munkakörét is, és az így készült lakásokból az őt megillető mennyiséget kö­zösen elosztja, az igények és érdemek szerint. A lakások általában egy nagyobb nap­paliból, két-három kis háló­szobából és mellékhelyiségek­ből állnak, utóbbiakba bele­értendő a konyhából nyíló mosó-szárító, loggiaszerű he­lyiség is. Ilyen lakáshoz jutni nem könnyű, az igények na­gyok. s a mozgalom csak öt­hat éve kezdődött. Azóta or­szágossá vált, továbbfejlődött, s felbecsülhetetlen szolgálatot tesz a lakásra váróknak. Hanoiban átadás előtt áll a „Vietnam—Magyarország” gép­gyár, amelynek létrehozásához hazánk jelentős segítséget nyújtott. Képünkön egy 33 kilowattos rotortengely az üzem első gépsorán. Korszerű, higiénikus körfejőgép

Next

/
Oldalképek
Tartalom