Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-29 / 305. szám
e népújság 1978. december 29. 13 ezer néző befogadására lesz alkalmas az az olimpiai úszócsarnok, amely a Béke sugárúton épül. A legnagyobb medence 10 pályás lesz. Az uszodai komplexumban négy edzőterem is lesz, ahol az úszáshoz tartozó kiegészítő sportokat, testedzéseket lehet majd űzni. Külön készülékek szabályozzák a vízáramlást és a hőmérsékletet, amelyet maximálisan 30 Celsius fokra melegítenek fel. Az úszók a medence oldalfalán létesített üvegablakokon keresztül is megfigyelhetők, mozgásuk film- és tévékamerákkal is végigkísérhető. Az olimpiai falut feltételesen két részre lehet osztani: az elsőben két hatalmas épület foglalja magában az igazgatóságot és a kultúnközpon- tot, a másodikban a lakóépületeket és az edzőpályákat lehet megtalálni. Az építkezés tervei gondosan készültek el. Az igazgatósági és. kulturális épület környékét parkosítják, a sportpályák és a hozzájuk tartozó létesítmények pedig hatalmas mesterséges tó partján találhatók meg. Az olimpiai faluban 14 ezer versenyzőt, edzőt és szakvezetőt helyeznek el. Atlétika, 1978 V. rész GÁT- Es AKADÁLYFUTÁS Ebben a sportágban a gátmunka még plusszként jelentkezik az edzéseken, és ezért kevesen vállalják. Ettől függetlenül Wallacher, Böde és Molnár pontot szerzett az országos bajnokságon, és egyik legeredményesebb versenyágunk volt. Elsősorban a szekszárdi versenyzők voltak eredményesek, de dicséretes gátfutónevelés folyik Bonyhádon és Dunaföldváron is. 110 gátfutás (91,4 cm): Szauter László (Sz. Sí) 16,9, Böde József (Sz. Sí) 17,3, Mursch Zoltán (Bonyh. Spart.) 17i,7, Szenczi László (Sz. Sí) 18,0, Kövécs Ernő (Sz. Sí) 18,4, Góman István (Dunaföldvár) 19,0, Csizmadia István (Sz. Sí) 19,6, Vincze Csaba 19,8, Bareith Attila 20,0, Boch Antal 20,,1 (mindhárom Bcmyh. Spart.). Elektromos: Szauter László (Sz. Sí) 17,27. 110 gátfutás (99 cm): Wal- lacher Gábor (Sz. Dózsa) 15,3, Zemán Ferenc (Sz. Dózsa) 16,2, Szügyi Tamás (Bonyh. Spart.) 19,2. Elektromos: Wallacher Gábor (Sz. Dózsa) 15,83. 110 m gátfutás (106 cm): Zemán Ferenc (Sz. Dózsa) 17,2. Elektromos: Zemán Ferenc (Sz. Dózsa) 17,16. 300 m gátfutás: Wallacher Gábor (Sz. Dózsa) 39,2, Böde József (Sz. Sí) 41,9, Zemán Ferenc (Sz. Dózsa) 42,7, Szenczi László (Sz Sí) 44,8, Tóth Árpád (Sz. Dózsa) 46,5, Májoros Attila (Bonyh. Petőfi Girnn.) 48,6, Góman István (Dunaföldvár) 49,5, Bordás István (Tamási) 50,1, Zsigmond Árpád (Bonyh. Spart.) 50,8, Fülöp Zoltán (Bonyh. Spart.) 50,9. Elektromos: Wallacher Gábor (Sz. Dózsa) 40,85, Böde József (Sz. Sí) 42,27. 400 m gátfutás: Wallacher Gábor (Sz. Dózsa) 58,2. Elektromos: Wallacher Gábor (Sz. Dózsa) 58,46. 2000 m akadályfutás: Molnár József 6:04,4, Isztl János 6:06,2, Mauch Károly 6:28,2, Suplitz Ferenc 6:36,8, Zámbó István 6:42,3, Tóth Árpád 6:50,4, Zámbó Zoltán 7:10,2, Szakács Miklós 7:16,8 (valamennyi Sz. Dózsa). 3000 m akadályfutás: Németh Gyula (Sz. Dózsa) 9:30,7. FÉRFI-UGRÖSZÁMOK Nem tartoznak erős számainkhoz és Kovács Miklós kivételével igazán nagy ígérettel sem rendelkezünk. Fűzi tehetsége évek alatt sem érvényesült (különleges edzésfelfogása miatt), a fiatalok vagy beugró versenyzők vagy nagy technikai hibák miatt nehezen képzelhető el ugrásszerű fejlődés náluk. Szabó Gyula visszatérése enyhíthet valamit, de válSágban lévő szakágunk gondjait nem. oldja meg. Magasugrás: Kovács Miklós (Sz. Dózsa) 200, Szeifert Dezső 188, Csányi Zoltán 185, Gergely Pál 180, Sümegi Tamás 180, Genczler János 180, Fűzi István 175 (mind Bonyh. Spart.), Sümegi Zoltán (Sz. Sí) 175, Széli Zoltán (Sz. Dó. zsa) 175, Szauter László (Sz. Sí) 170, Bordás István (Tamási) 170, Hevesi János (Bonyh. Spart.) 170. Távolugrás: Fűzi István (Bonyh. Spart.) 668, Wallacher Gábor (Sz. Dózsa) 632, Sümegi Tamás (Bonyh. Spart. 630. Zemán Ferenc (Sz. Dózsa) 621, Kovács Miklós (Sz Dózsa) 620, Lacza Céaba (Paksi SE) 614, Szauter László (Sz Sí) 608, Har. tai József (Bonyh. Perczel) 600, Adorján György (Paks; SE) 598. Hármasugrás: Fűzi István (Bonyh. Spart.) 13,50, Wallacher Gábor (Sz. Dózsa) 13,12, Kosztyu János (Tamási) 13,09, Zemán Ferenc (Sz. Dózsa) 13,08, Sümegi Tamás (Bonyh. Spart.) 12,48, Szauter László (Sz. Sí) 11,84, Har- tai József (Bonyhád Perczel 11,15. Félidő az NB ll-ben H 9. Hely a játékerőt tükrözi Félidejéhez érkezett az 1978—79. évi labdarúgó NB II küzdelemsorozata. Téli pihenőre tértek a szereplők: játékosok, edzők és a szurkolók. Egy-egy idényzárás egyúttal a számvetés, a mérlegkészítés időszaka is. A tapasztalatok összegezésével, azok elemzésével együtt a jövőbeli eredményesebb szereplést szolgáló tennivalók is meghatározásra kerülnek. A Szekszárdi Dózsa együttese számára is „kiosztották” már a félévi bizonyítványt. Az érdemjegyek átlaga ezúttal is csak középszerűre taksálta a lila-fehéreket. így aztán továbbra is várat magára az osztatlan elismerés, bár azt se tagadjuk el: egy évvel ezelőtt valamennyi dózsás szurkoló örömmel kiegyezett volna a mostani közel ötvenszázalékos teljesítménnyel. Még jól emlékszünk a kudarcokkal terhes tavalyi bajnoki évadra, amelynek a végén már csak egyetlen, minimálisra zsugorodott célkitűzés lebegett a gárda előtt: elkerülni a kiesést. Izgalmakkal telített, a sikerül — nem sikerül latolgatással nehezített mérkőzésekkel tarkított tavaszi idény végén pont került az i-re: osztályozó nélkül hosszabbították meg második vonalbeli tagságukat. Ezzel együtt csak a bentmara- dás puszta ténye jelenthetett némi örömet, miután a szakosztály gondjai cseppet sem enyhültek, sőt... Ismert, hogy az új bajnoki szezonra történő hyári felkészülést maguk a vezetők sem ítélték sikeresnek, ráadásul az első csapat korábbi .keretéből kilenc játékos vált ki. Zömmel más klubhoz igazoltak, mások sérülések, betegségek miatt kényszerültek kiválásra. A tervezett erősítés viszont meghiúsult. Az egyesület szakosztályvezetése a tények ismeretében határozta meg az 1978— 79. évi célkitűzéseket. A helyezéseket tekintve az 1—10. közé történő beékelődést, a pontszámok vonatkozásában ötvenszázalékos szereplést terveztek. A bajnokság félidejében — időarányosan — látszólag maradéktalanul realizálódtak a célok, mégsem lehet hurráhangulat. Magasházi József vezető edző véleménye is ezt tükrözi: — Nem Vagyok sem elégedett, sem elégedetlen. A húsz forduló utáni 9. helyezés a csapat pillanatnyi játékerejét tükrözi. A megszerzett pontok számát tekintve elmaradtunk a tervezettől. Hazai mérkőzéseinkre 75, az idegenbeli találkozókra 25 százalékos teljesítményt határoztunk meg. Ebből pályaválasztóként 80, vendégként viszont csak 15 százalék valósult meg. így aztán a tavaszi folytatásban elsősorban az idegenbeli mérlegünkön kell javítani, de szaporítani kellene rúgott góljaink számát is. Többször adósak maradtunk a jó játékkal. még saját közönségünk előtt is. Mindez a számok nyelvére lefordítva húsz mérkőzés alapján: hazai pályán 16, idegenben három pontot gyűjtött a szekszárdi csapat. Az otthoni veretlenség és a 12:12- es gólkülönbséggel szemben idegenben csupán egy győzelemre és egy döntetlenre futotta erejükből. A szegényes három pont mögött egy másik negatívum a 7:14-es gól- különbség. Tíz hazai mérkőzése közül nyolcon nem kapott, de ugyanakkor hat vidéki találkozóján nem rúgott gólt a csapat. Az eredménysor másról is tanúskodik. Az 1—10. helyezett együttesek ellen tíz, a 11—20. helyen állók ellen kilenc pontot gyűjtöttek. A tizenkilenc lőtt gólon nyolc játékos osztozott. A támadósor gyengeségeire utal — továbbra is hiányzik egy kapura veszélyes, a támadásokat eredményesen befejező csatár — az a tény, hogy a védelem tengelyében szereplő Somodi bizonyult a legeredményesebb gólszerzőnek. Somodi 5, Házi és Szőcs 4—4, Pölöskei 2, míg Szlovák, Szekeres, Tóth és Bonnyai egy- egy gólt ért el. A csapatépítés nehézségeire utalt, hogy a húsz forduló során Magasházi edző nem kevesebb, mint 20 játékosnak adott bizonyítási lehetőséget. Közülük mindössze négyen dicsekedhetnek azzal, hogy az 1800 perces játékidőt végig a pályán töltötték. A Dózsa együttesének összeállítása a legtöbbször szerepelt játékosok figyelembevételével: Pólyák (17) — Dinnyés (12+2), Szlovák (20), Somodi (20), Bonnyai (20) — Tóth (15+4), Szőcs (20), Adorján (17+2), — Mezei (10), Szekeres (15+1), Házi (17+2). (Zárójelben a mérkőzésszám, mely a kezdőcsapatban való szereplést, illetve a csereként történő beállítást jelöli.) A vezető edző valamennyi találkozó után értékelte a játékosok egyéni teljesítményét. Az őszi idény átlag osztályzatai alapján kialakult sorrend: Bonnyai 5,95, Szlovák 5,90, Pólyák 5,76, Szőcs és Somodi 5,75, Dinnyés 5,64. Az edző szavait idézve ők „húzták a szekeret”. A jó közepes teljesítményt nyújtók között: Szőllösi 5,35, Házi 5.33, Adorján — egyszer kiállították — 5,23, Weitner 5,20, Tóth 5,17, Landek 5,16, Mezei 5,10, Pölöskei és Li- povszky 5,0. Hullámzó teljesítményről tanúskodtak: Bocz 4,66, Szekeres 4,56, Zrínyi 4.33, Walter 4,0, Bosnyák 3,5. Walter, Bocz, Zrínyi és Bosnyák azonban négynél kevesebbszer játszott osztályozha- tóan — legalább 45 percet. Félidejéhez érkezett a bajnokság. A meglehetősen kiegyensúlyozott mezőnyben még semmi sem tisztázódott. Csak a tavaszi folytatás, a második felvonás dönti majd el a bajnoki cím, s a kiesés sorsát. A szekszárdi csapat által szerzett 19 pont sem jogosíthat fel önteltségre, a neheze még hátra van. A Dózsa együttese január 3-án — előreláthatóan a Balaton partján — kezdi meg a felkészülést háromhetes edzőtáborozással. Bemutatjuk a játékosokat v. A megyei labdarúgó-bajnokság 16 csapatának felnőttkeretéhez tartozó játékosokat mutatjuk be — folyamatosan — olvasóinknak. A táblázaton elfoglalt helyezésük sorrendjében közöljük a listát. NAGYDOROGI KSK ötvenszázalékos teljesítményt nyújtva, a 9. helyen zárta az őszi idényt a 22,3 éves átlagéletkorú csapat. A nagydorogiak még jól emlékeznek a nyári, osztályozó idegfeszítő küzdelmeire, amellyel kiharcoltak bent- maradásukat. Tizennyolcas keretükben ikét 28 éves — Balogh és Király — és egy 16 éves — Micskei — játékost találunk. Balogh József: Kajdacs, 1950. Műszerész, 178 cm, kapus, Sárbogárdi Volán. , Bányai József: Udvari, 1952. Traktoros, 175 cm, csatár, Kajdacs. Brill János: Szekszárd, 1959. Technikus, 168 cm, csatár, Alsópéli MEDOSZ. Éger György: Nagydorog, 1954. Kereskedő, 167 c, hátvéd, saját nevelés. Guttengéber Tamás: Szekszárd, 1958. Villanyszerelő, 170 cm, középpályás, Bajai SK. Harsáinyi János: Szekszárd, 1954. Kőműves, 175 cm, hátvéd, saját nevelés. Horváth István: -Szekszárd, 1959. Gépszerelő, 170 cm, hátvéd, saját nevelés. Honti József: Nagydorog, 1955. Kőműves, 168 cm, középpályás, saját nevelés. Király János: Kajdacs, 1950. Pénztáros, 185 cm, középpályás, Kajdacs. Kisgyörgy József: Nagydorog, 1957. Villanyszerelő, 160 cm, középpályás, saját nevelés. Kirchner István: Tengelic, 1951. Cipész, 170 cm, középpályás, Kajdacs. Lóridon Márton: Szekszárd, 1958. Géplakatos, 170 cm, hátvéd, saját nevelés. Lückl István: Paks, 1959. Gépszerelő, 170 cm, csatár, saját nevelés. Micskei Sándor: Szekszárd, 1962. Szakmunkástanuló, 160 cm, középpályás, saját nevelés. Nagy László: Mórágy, 1953. Munkás, 175 cm, csatár, saját nevelés. Rózsa Ernő: Bikács, 1954. Gyári munkás, 177 cm, csatár, Németkér. Újvári László: Udvari, 1958. Bérelszámoló, 175 cm, kapus, Alsópéli MEDOSZ. Venter Róbert: Szekszárd, 1959. Minőségi ellenőr, 165 cml, középpályás, saját nevelés. FADDI TSZ SE A megyebainokság tizenhatos mezőnyének második legfiatalabb átlagéletkorú — 20,8 év — együttese, tavaly ősszel is 14 pontot gyűjtött — igaz akkor 17 mérkőzésen. Ezúttal az első öt találkozójukon egyetlen pontot szereztek, majd a következő tíz mérkőzésből hatot megnyertek. Legfiatalabb játékosuk a 15 éves Pesti, a legidősebb Szűcs Gábor 26 évével. Aradi Ferenc: Fadd, 1957. Esztergályos, 172 cm, hátvéd, saját nevelés. Csapó Miklós: Szekszárd, 1961. Szakmunkás-tanuló, 166 cm, középpályás, saját nevelés. Horváth Sándor: Szekszárd, 1954. Gépkocsivezető, 175 cm, hátvéd, saját nevelés. Józsa István: Fadd, 1961. Tanuló, 166 cm, csatár, saját nevelés. Kertész Gyula: Szekszárd, 1954. Gépkocsivezető, 160 cm, hátvéd, saját nevelés. Kiss Gábor: Fadd, 1956. Esztergályos, 169 cm, csatár, saját nevelés. Klopcsik Ferenc: Fadd, 1959. Hegesztő, 155 cm, csatár, saját nevelés. Lampek János: Tolna, 1956. Technikus, 172 cm,_kö- zéppályás, Haladás VSE.‘ Oláh János: Fadd, 1954. Gépbeállító, 178 cm, beállós, saját nevelés. Oláh Tibor: Fadd, 1959. Hegesztő, 175 cm, kapus, saját nevelés. Papp László: Gerjen, 1954. Esztergályos, 173 cm, középpályás, saját nevelés. Pesti .István: Szekszárd, 1963. Tanuló, 172 cm, kapus, saját nevelés. Soponyai György: Fadd, 1954. Esztergályos, 178 cm, kapus, saját nevelés. H. Szabó György: Szekszárd, 1955. Lakatos, 173 cm, csatár, saját nevelés. Szűcs Gábor: Fadd, 1952. Autószerelő, 185 cm, csatár, saját nevelés. Takács György: Szekszárd, 1962. Tanuló, 173 cm, csatár, saját nevelés. Takács István: Fadd, 1957. Lakatos, 172 cm, csatár, saját nevelés. Vörös József: Szekszárd, 1960. Lakatos, 175 cm, középpályás, Szekszárdi Dózsa. Megjegyzés: a játékos neve után a születési helyet és időt, foglalkozást, testmagasságot tüntettük fel, továbbá milyen poszton szerepel és korábban melyik egyesületben játszott. llttörőksúlyemelőversenye A megyei súlyémelőszövet- ség Szekszárdon tartotta a súlyemelők megyei felmérő versenyét. A II. korosztályban a következő sorrend alakult ki. Papírsúly*: 1. Vadász Tibor (Sz. Sí), 2. Elekes Mihály (Bátaszéki VSK), 3. Kanalas László (Bátaszéki VSK). Lepkesúly: 1. Fáth Csaba (Sz. Sí), 2. Keserű András (Fadd), 3. Macsek János (Bátaszék). Légsúly: 1. Mózes János (Bátaszék), 2. Kelemen Zoltán (Szekszárd), 3. Kanalas József (Bátaszék). Pehelysúly: 1. Nyilasi Zsolt (Szekszárd), 2. Babos Imre (Bátaszék), 3. Nyerges Csaba (Fadd). Köny- nyűsúly: 1. Bendzsula Ferenc (Fadd), 2. Cseke János (Bátaszék), 3. Bodony Árpád (Bátaszék). Váltósúly: 1, Tatala Károly (Fadd), 2. Erdélyi László (Bátaszék), 3. Maszler Nándor (Bátaszék). Középsúly: 1. Papp László (Bátaszék), 2. Török Béla (Szekszárd), 3. Szilágyi Károly (Bátaszék). Félnehézsúly: 1. Bönde Zoltán, 2. Simon Zoltán, 3. Vigtadler Zoltán (mindhárom Bátaszék). Nehézsúly: 1. Naubauer János (Bátaszék), 2. Bárdos Zoltán (Bátaszék). Az úttörők I. korosztályában a sorrend. Légsúly: 1. Király László (Szekszárd), 2. Hudanek István (Fadd), 3. Udovics Ferenc (Fadd). Pehelysúly: 1. Kornoczi János (Fadd), 2. Tóth Tibor (Fadd), 3. Sass Ferenc (Szekszárd). 'Könnyűsúly: 1. Nyerges Imre (Szekszárd), 2. Haynes János (Fadd). Váltósúly: 1. Hos- nyánszki Ferenc (Fadd), 2. Keserű László (Fadd). Sok munkát igényel a gátfutás, ezért kevesen vállalják Őszi első hazai mérkőzésén az Ajka elleni 1:0-ás győzelemmel mutatkozott be az átszervezett csapat.
