Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-01 / 283. szám
1978. december 1. Képújság 3 Húskombinát-építkezés E«v uegi számvetés előtt A megye második legnagyobb beruházása ma már méhkaptárhoz hasonlít. Minden munkahelyen, épületben dolgoznak a munkások. Egyre több szakipari vállalat rendezkedik be a nyáron átadott tmk-csarnokban, hogy a belső technológiai szereléseket elvégezzék, lehetőséget biztosítva a többieknek a tervszerű munkához. A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat nagy létszámot csoportosított a területen. Szocialista brigádok, kollektívák egymást segítve végzik a munkát. A kombinát átadásának határideje napról napra közelebb kerül. A hatalmas beruházás beindulásának napja nagyon fontos dátum. Nem mindegy, hogy az épületekbe, a gépekbe fektetett pénz mikor kezd visszatérülni. Most bontakozik ki igazán, hogy milyen hatalmas munkáról van szó. A labdarúgó- pályányi üzemcsarnokok alatt milliónyi vezeték, csatorna húzódik. A hűtőtermek falai vastagon bélelve hőszigetelő műanyagokkal. A padló különlegesen kiképezett parafakockából készül. Mindenre gondolni kell ezen az építkezésen. A higéiniai követelmények a legfontosabbak. Külön építenek csarnokot azoknak a húsoknak, amelyeket különleges technológiával dolgoznak fel. Az iroda- és a szociális épület szinte máról holnapna emelkedett több emeletnyi magasságba. Az üzemépület és a fekete-fehér öltözők között függőfolyosó vezet majd. Ez is fontos: ne találkozzanak a munkahelyről kijövő dolgozók a tisztába öltözött munkába igyekvőkkel. Ez mind-mind a tisztaságot, a higiéniai követelményeket szolgálja. Szóval már látni lehet, sőt érzékelni a beruházás nagyságát, a munka fontosságát és pontosságát. Ugyanakkor a kombinát mellett épül a felüljáró, hogy a forgalom, a napi szállítmányok ne zavarják a várost. A héten megérkeztek a szekszárdi vasútállomásra a felüljáró gémjeinek előregyártott elemei. Az ezeken elhelyezkedő gerendák már a helyszínen vannak. Két autódaru egy tréler segítségével rakja össze a szerkezeteket. Jövő szombat és vasárnap egy vasúti daru is ezt a munkát végzi, ugyanakkor még két autódaru érkezik. A kétszáz méteres hídszerkezet december közepére állni fog, a további munkákat a tavasszal folytatja a Közútépítő Vállalat budapesti és pécsi részlege. Két hete számoltunk be olvasóinknak, hogy a Csörgető és a Keselyűsi út között öt kutat fúrnak. Egyik leglényegesebb feladat: mindenkor zavartalan legyen a kombinát vízellátása. Az meg természetes, hogy a kútfúrásokkal egyidőben megkezdték a vízvezeték kiépítését is. Év végi számvetés előtt állnak minden üzemben, gyárban, építővállalatnál. A Szekszárdi Húskombinát építkezésénél is elvégzik az 1978-as feladatok végrehajtásának mérlegét. Az építők szerint ez pozitív lesz, erről győződtünk meg mi is. H. J. Fotó: BAKÓ JENŐ Rakodás a szeksz árdi vasútállomáson A húslisztüzem oldal falait rakják helyére A jövővárás izgalmában élve Váralja azok közé a községek közé tartozik, melyekre megkülönböztetett figyelem irányul. Ezt elsősorban a parkerdő révén érte el. A festői dombokat borító erdőségben kiránduló-, nyaralóhely létesül — azaz az egészséges, szép környezet parkerdővé alakul. Sétálóutakat jelölnek ki, ifjúsági tábor készül, a már elpusztult bányavasutat újjáépítve úttörővasúttá alakítják, völgyzáró gátakkal tórendszer létesül. Mindez nemcsak a helyiek, hanem a megye összefogásával, hiszen a munkák végzéséhez a legkülönbözőbb helyekről érkeznek a társadalmi munkások. Méltán hihető, hogy a természeti szépségekben gazdag környék felkelti a kirándulni vágyók figyelmét és néhány év múltán ezreket csal a szép vidékre, melynek színesíti arculatát a gazdag néprajzi hagyomány. Autók, autóbuszok garmadáját kell a mostani keskeny, öreg útnak a hátán hordoznia. Vajon épül-e új? A sok vendég ellátását, hogy lehet megoldani? Hol szórakozzanak? Hogyan? A madárfüttyös erdők ölén lankás hegyek völgyében békésen szunyókáló falu nagyot nyújtózkodik. Csendesen pi- hengető tagjaiban új vér pezseg. Van jövő. Nem olyan, amelyikre azt mondjuk: na ez a nap is olyan volt, mint a tegnapi. És a szén vagy on? A kutatófúrások megállapították, hogy a Csepel-hegy és a Bocsátásnak nevezett határszéleken a föld mélye hazánk egyik igen jelentős szénvagyonát rejti. A 80-as években kezdődik majd a termelés a legkorszerűbb technikával. Vajon az új bányanyitás mit hoz a falu életében? Uj házak épülnek? Növekszik a lélekszám? Mind-mind izgató kérdés. Mindenesetre a maguk erejéből már készülnek a várhatóan fellendülést hozó jövőre. Az eddigi bányaártér zárlatát feloldották és felparcellázzák a területet, hogy kiszolgálják az építési igényeket. Meghosszabbítják a faluban az autóbuszok útvonalát. Ehhez új utat és buszfordulót építettek. Jövőre váró- helyiség is épül. Már az idén bővítették a parkerdőhöz készült autóparkírozót. És újabb, meg újabb tervek, elképzelések. Mint az új életet kezdő tervekkel, vágyakkal teli ember. Na de ez nem is csoda, hiszen Váralján új élet kezdődik. (Váraljai magazinunkat a holnapi számunkban találhatják az olvasók.) CZAKÖ SÁNDOR Alkotó tsz-fiatalok Értékelték az: „Alkotó ifjúság” jelszavú pályázat mezőgazdasági pályamunkáit a Tolna megyei Tanács V. B. mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályán, összesen tíz pályamunka érkezett a bíráló bizottság elé. Közülük az első díjat Salamon Ferenc, a fel- sőnánai Kossuth Tsz ifjú szakmunkása érdemelte ki IFA szerelőkocsijával. A második díjat az ozorai Egyetértés Tsz Ady Endre nevét viselő, a szocialista címért küzdő brigádja kapta SZK— 4-es kombájn permetezőegységgé való átalakításáért; a harmadik díjat ifj. Martos István, a tengelici Petőfi Tsz tagja nyerte el szervestrá- gya-kitoló szerkezetéért. A Tolna megyei Tanács ifjúsági titkárának tízezer forintos díját a tengelici Petőfi Tsz KISZ-szervezetének adományozták, mivel a szövetkezet fiataljai vették ki részüket a legderekasabban az idei pályamunkák készítéséből. A kiemelkedő Tolna megyei pályamuhkák részt vesznek az „Alkotó ifjúság” pályázat országos kiállításán, amely a budapesti Kertészeti Egyetem aulájában (a Villányi úton) december 1-én, pénteken délelőtt nyílik meg ünnepélyesen. Tájékoztatás és politikai érdek Az információ — világprobléma. Ezt főképpen az információszerzés, -tárolás és -továbbítás valóban hihetetlen ütemben fejlődő technikai lehetőségeivel magyarázzák. Pedig a kérdést — mint más problémákat is — sokkal inkább társadalmi-politikai vonatkozásai állítják a nemzetközi érdeklődés homlokterébe. Hivatkozhatunk itt saját példánkra, hiszen hazánkban a jó tájékoztatás a társadalom javát szolgáló, elsőrendű politikai kérdés. Igényli ezt a politika, amely nyílt, őszinte, szókimondó, ennélfogva természetesen súlyt helyez arra, hogy nézeteit, érveit, eredményeit, gondjait és terveit mind szélesebb körben ismerjék és értsék. De egy pillanatra sem mond le arról, hogy ő is gazdagodjék a lakosság véleményével, javaslataival, hogy a kölcsönös, kétirányú információáramlás csatornáin keresztül pontosan érzékelje a társadalom tudati állapotát, hangulatát, érzésvilágát. JOGOS IGÉNY E törekvésében a politika találkozik a lakosság igényével, sőt követelésével. Az ország népe tisztában akar lenni a politikai, gazdasági, társadalmi realitásokkal, tudni kívánja hol állunk és merre tartunk, s ez nagyon is felelős magatartás. Mert csak a szükséges ismeretek birtokában képesek az emberek tudatosan, tettekkel támogatni a politika által érlelt folyamatos, sokoldalú és jó irányú, szocialista fejlődést. Pártunk a tömegeknek ezt az igényét, követelését, nemcsak hogy elismeri, jogosnak tartja, hanem mindent megtesz annak mind teljesebb kielégítésére. Nem véletlen, hogy nemrégiben a Népszabadság külön vezércikket szentelt ennek a témának, amelyben ismét megfogalmazta a párt vezető testületéinek nemegyszer kimondott álláspontját. Ennek lényege egy mondatban: „Történelmi céljaink megvalósítása, a fejlett szocialista társadalom megteremtése, az odavezető úton pedig a mindennapi feladatok sikeres megoldása egyenesen megköveteli, hogy az emberek a tények és összefüggések megbízható ismerete alapján tisztában legyenek és szüntelen változó valósággal, a mindenkori adott helyzettel, mégpedig részletekbe menően, a nemzetközi és a hazai, a politikai és a gazdasági, az országos és a helyi körülményekkel egyaránt.” INFORMÁCIÓ ÉS MANIPULÁCIÓ Az információ körül éles küzdelem bontakozik ki a nemzetközi ideológiai harc színterén is. A tőkés világ uralkodó körei ezt az eszközt is felhasználják az úgynevezett manipulációra, vagyis a tömegek megtévesztésére, s ezen keresztül a monopóliumok érdekeinek szolgálatára. Ez teljesen érthető, hiszen minél kevésbé tudja kielégíteni valamely társadalmi rendszer a nép többségének történelmileg változó szükségleteit, annál sűrűbbnek kell lennie annak az ideológiai fátyolnak, amely az alapvető társadalmi problémák és ellentmondások elfedésére szolgál, s annál intenzívebben kell folytatni a tudat manipulálását. Az európai biztonsági és együttműködési értekezleten — akár a korábbi genfi szakaszára, akár most a belgrádi találkozóra gondolunk — különösen jól látható, hogy az információáramlás fokozódása az államok közötti jó kapcsolatok egyik eredménye, de egyúttal maga is táplálja a jószomszédságot. Ezt tartják szem előtt a szocialista országok, amikor elősegítik az információk legszélesebb körű cseréjét a helsinki záróokmány szellemében és betűje szerint: hozzájárulva a népek közötti bizalom növekedéséhez. De ennek jegyében szállnak szembe a tőkés világ bizonyos köreinek minden olyan próbálkozásával, amely az információk egyoldalú áramoltatásával a mi közvéleményünket is manipulálni akarja. Mindez kellő magyarázatot ad arra, miért szükséges fontos politikai kérdésként kezelni a tájékoztatást. S ha ehhez hozzávesszük, hogy ma az informálást segítő legújabb tudományos és műszaki vívmányok is rendelkezésünkre állnak, akkor még nagyobb horderejű a kérdés. INFORMÁCIÓ ÉS ORIENTÁCIÓ De vajon mikor jó a tájékoztatás? Nyilvánvalóan akkor, ha elegendő információval látja el a lakosságot, sok tényt, történést hoz a tudomására, segít nyomon követni az eseményeket. Vagyis felállíthatjuk az egyenletet: több információ=jobb tájékoztatás. Bár ez jórészt igaz, mégsem a teljes igazság. Mert nem az az igazán tájékozott ember, aki kizárólag arról tud sokat, mi történt, hanem az, aki ismeri a válaszokat a miértre is, s képes véleményt alkotni, állást foglalni az adott kérdésekben. Tájékozottságának fontos mércéje, hogyan hasznosul mindez a magatartásban, a cselekvésben. Tegyük fel, hogy valakit egy konkrét téma kapcsán — mondjuk — ötször annyi információval látunk el. Feltehetően nem lenne automatikusan ötször olyan jól informált. Fennáll a veszélye annak, hogy nem tudja befogadni a megsokszorozódott információmennyiséget, vagyis nem képes elraktározni, feldolgozni, összefüggéseiben látni és megítélni a rázúdított ismeretanyagot. Ha tehát azt akarjuk, hogy a lakosság a szó teljes értelmében tájékozott legyen, akkor egyszerre kell informálnunk és orientálnunk, vagyis segíteni őt a tények, események elemzésében, értékelésében, álláspontjának kialakításában. Az egyenlet tehát így módosul: több információ plusz hatékony orientáció egyenlő jobb tájékoztatás. Mit is értünk az orientáción? Kétségtelenül orientálnak azok az írások, előadások, amelyek az új események kialakulásának folyamatát mutatják be. Kellenek olyan cikkek, műsorok is, amelyek arról szólnak, miként kapcsolódnak egymáshoz a történések. Nélkülözhetetlenek a hátteret megvilágító agitációs és propaganda-megnyilatkozások. Ezek szerint az orientáció nem más, mint egy-egy fontos esemény, jelenség kommentálása? Nem, ennél több. Beletartozik például az úgynevezett alapkérdések visszavisszatérő tárgyalása. Ha a külpolitika témájából merítjük a példát, akkor sokszor egyszer, s mindenkorra el- intézettnek veszünk valóban nemegyszer megírt kérdéseket, mint például hogyan kell elemezni és értékelni az erőviszonyokat, mit értünk békés egymás mellett élésen, ki van ma offenzívában és ki defenzívában, hol húzódik a kor fő ellentmondása, miben fejeződik ki fő tartalma. RÉGI FOGALMAK — ÜJ TARTALOM Ezek a politikai oktatás témái — hallom az ellenvéleményeket. Azé is, de a tájékoztatás sem mondhat le napirendre tűzésükről. Először is azért, mert az alapkérdések is új módon vetődhetnek fel adott körülmények között. Másodsorban számolnunk kell azzal is, hogy ami korábban teljesen érthető, s tegyük hozzá, általánosan elfogadott volt, az új események fényében esetleg ismét vitatottá válhat. A „régi” kérdéseknek is lehet korszerű tartalma, amit meg kell világítanunk. Példa rá az internacionalizmus, amelyről már nem egy cikk született, s ma mégis szükség van arra, hogy megválaszoljuk : mit jelent a proletár internacionalizmus ma? Csak utalni szeretnék rá, hogy a Központi Bizottság tavaly októberi határozata is szükségesnek tartotta megfogalmazni, mit tekintünk a mai viszonyok között a proletár internacionalizmus alapvető ismérvének: a nemzeti és a nemzetközi érdekek egyeztetését, az egységre való törekvést, egymás kölcsönös támogatását, az elvtársi együttműködést, a legfőbb politikai kérdésekben a kollektív állásfoglalás és a cselekvés kialakítását a testvérpártok önállósága, egyenlősége és önkéntes együttműködése alapján. Azt szoktuk mondani, hogy a tájékoztatás nem cél, hanem eszköz a szocialista együttgondolkodás és együtt- munkálkodás erősítésére. Hiteles, megbízható és a lehetőségek szerinti gyors fel- használása éppen ezért nagy felelősséggel jár. Ennek a felelősségnek a tudatos vállalása azt is jelenti, hogy igyekszünk lépést tartani az új és nagyobb követelményekkel. Szem előtt tartjuk a leglényegesebbet: a jó tájékoztatás — vagyis a színvonalas információ és orientáció — alapvető politikai érdekünk. PÁLOS TAMÄS
