Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-24 / 303. szám

1978. december 24.

Képújság 13

— Boldog vagyok, hogy ezen a szép napon, a szeretet és a béke ünnepén láthatom.

— Nem tagadom, engem is öröm tölt el, hogy hosszú idő után ismét vitatkozhatunk, kicserélhetjük véleményünket.

— Bár azt tudnám, miért ilyen ritkán beszélgetünk egymással.

— Ne érintsük ezt a témát, hisz ma a béke ünnepe van...

— Látom, ismét szép ajándékok kerültek a fenyőfára. De kiket illet?

— Mindenkit, aki megérdemli.

— Akkor kezdje a sorolást.

— Nem egészen úgy megy az, itt van előttem a lista, sportáganként menjünk végig.

— Nem bánom, csak már kezdjük.

— A lista élén az asztaliteniszezők állnak. A tolnai lányok 3. helye az NB I-ben önmagáért beszél. Nekik szerencsére nincs szükségük különösebb ajándékra, viszont egy oklevelet — aranyozott keretben — feltétlen megérdemelnek. Az NB I-ben vidéki asztalitenisz-csapat nem valószínű, hogy ért el valaha ilyen helyezést. Aztán az EB-n, valamint a különböző nemzetközi versenyeken is igazán becsületesen helytálltak.

— Következnek az atléták: olimpiai pontok szempontjából a megyei listán a 2. helyen állnak. Gondoljuk el: ha még nem mennének el minden évben a legjobbak főiskolára, esetleg kiemelt egyesületbe. Ne fukarkodjunk a dicsérettel, megérdemlik a szekszárdiak, a bonyhádiak, de a dombóváriak és a duna- földváriak is.

— Következzen a birkózás: ezt sajnos könnyen el lehet intézni, mivel csak Dombóváron van.

— De minek?

— Ha csak Tolna megyei szemüvegen át nézzük, jogos a kérdés. Viszont szállítja az utánpótlást a fővárosi szakosztályoknak.

— Jöhet a cselgáncs: kellemes meglepetés, hogy sok értékes olimpiai pontot szereztek a megyének. Csak any- nyit, hogy hajrá dózsások.

— A fogathatás következik.

— Cáak ne vigye túlzásba a dicséretet.

— Amennyi jár. Az országban egyedül nálunk van szervezett fogathajtó-bajnokság. Az emberek szeretik, kedvelik, és nem kell szégyellni, hogy ebben jól állunk, van olyan fogathajtónk is, mint a bogyiszlói Berka, a dombóvári Fehér.

— De hamar megváltozott a véleménye Fehérről, hisz úgy tudom, nem szíveli.

— Ez csak rémhír, Somogy- ország közelében terjesztik. A legjobb barátságban vagyunk és további sikert kívánok Fehér Pistának.

— Látom a kajak-kenu- sport űzői számára ott az ajándék a fán.

— Nem is tudom, mit mondjak a sportágról: van, aki úgy értékeli, hogy állami pénzen evezhetnek, lubickol- gatnak Tolna megyében. Mások szerint keményen dolgoznak, amit bizonyít, hogy közülük ketten a válogatott keret tagjai.

— Annyi bizonyos, hogy két év óta egy olimpiai pontot nem hoztak a megyének. Pedig nem olcsó sportág.

— Ezzel szemben a kerékpárosok ismét kitettek magukért.

— Hátha még Pálinkás nem autózgat...

— Még így is a megye legeredményesebb versenyzői — olimpiai pontok tekintetében — és ha nem jön az a gik- szer, még jobb lett volna.

— És Schneider Konrádnak nem lenne még kevesebb haja. Még szerencse, hogy a két Halász testvér és néhány társuk teljesítette a „kirótt” feladatokat.

— Hát akkor a kézilabdá- sokról beszéljünk.

— A szekszárdi lányok 3. helye dicséretes, viszont meglepetés a Dombóvári Kesztyű újonc férficsapatának kitűnő helytállása. Sokáig — az őszi szezon közepéig — egyesek úgy emlegették őket, mint bajnokjelölteket.

— Szép teljesítmény volt tőlük, és kívánjuk a két csapatnak a hasonló folytatást.

— Következik a legizgalmasabb sportág, a kosárlabda.

— Nem tagadom, sok izgalmat okoztak mindkét tábornak.

— Milyen táborokról beszél?

— A két táborról, mely izgatottan figyelte szereplésüket. Az egyik táborban azért szurkoltak, hogy bentmaradjanak, továbbra is legyen a megyének két NB I-es csapata. A másikban viszont abban reménykedtek, hogy Jüesnek. Szerencsére itt szurkoltak kevesebben és eredménytelenül.

— Kíváncsi vagyok, mi a véleménye a labdarúgókról.

— Ök is gondoskodtak az év első részében izgalomról, sikerül-e a bentmaradás, vagy sem. Szerencsére továbbra is NB Il-es a Dózsa csapata, de hogy itt már nyugodtabb légkörben lehessenek, ne kelljen rettegni a kieséstől, erről gondoskodott az MLSZ.

— Talán az NB I-ből szerződtetett csatárt a szekszárdiakhoz?

— Azt nem, de viszont az egycsoportos NB II helyett három csoport lett, mondván, hogy így nem kerül annyiba az országnak, mivel megszüntették az NB III-at.

— Egyévi fizetésembe bárkivel hajlandó vagyok lefogadni, hogy egy órán belül bebizonyítom ennek ellenkezőjét. Azzal nem emelkedett a magyar labdarúgás színvonala, hogy háromcsoportos lett az NB II, viszont a korábbi négyszáz NB Il-es labdarúgó helyett most ezerkétszáz került sportstátusba, ami pedig egyet jelent...

— Jaj, ki ne mondja, ne kövessen el szentségtörést karácsonykor, ezen a szép ünnepen. Inkább hagyjuk abba a beszélgetést és igyunk egyet.

— Látja ez nem egy rossz ötlét, ennyi sok finom étel után. Hát akkor, egészségére.

— Egészségünkre — és folytathatjuk. Maradjunk a labdarúgásnál.

— Nem bánom. A megyebajnokságban szereplő csapatok játékosaival — néhány egyesületnél — alkalmunk volt a beszélgetésre. Érdekes dolgokat és javaslatokat tettek. Ezekből arra lehet következtetni, hogy a vezetéssel elégedettek, annak ellenére, hogy vannak még hibák.

— Igen, tudom. Elsősorban a játékvezetőkre panaszkodnak.

— Sajnos, így igaz, de azt is hozzátehetjük, hogy nem

is alaptalanul. De hát én ilyenkor azt szoktam mondani, hogy olyan kalappal köszönünk, amilyen van.

— Most egy kedvenc sportága következik, a lovassport.

— Nem tagadom, kedvelem őket, pedig a lovaknak még a közelébe is félek menni.

— Árulja el, miért csak Simontornyáról és Dalmand- ról írnak, ugyanakkor Szedrest agyonhallgatják.

— Ennek több oka is van. Az egyik az, hogy a simon- tornyaiak és a dalmandiak egy magasabb szintű csoportban, jól szerepelnek. Velük jó a kapcsolat, kölcsönös a tájékoztatás. Ezzel szemben a szedresiek valósággal titkolják mikor, hol versenyeznek, milyen eredményeket érnek el. De mielőtt tovább mennénk, megragadom az alkalmat, hogy gratuláljak egy sportházassághoz. A simon- tornyai lovas Kapoli Istvánnak, valamint Molnár Klárának, a Simontornyai BTC ké- zilabdásának szombaton délután volt az esküvője. Sok szerencsét, boldogságot, és további sportsikereket kívánunk mindkettőjüknek.

— Következik a motorsport. Elsősorban a TOTÉV vezetőit illeti dicséret, hogy felkarolták a magukra hagyott motorosokat, elismerés az MHSZ-nek, és úgy érzem, a versenyzők a gondoskodást is eredményekkel hálálták meg. De van egy másik hírem is. A lengyeli túramotorosok jövőre szintén bekapcsolódnak három motorral a cross-versenybe.

— Mi a véleménye az ökölvívókról?

— Röviden annyi, Dombóváron örvendetesen fejlődik, Bonyhádon stagnál, míg Szekszárdon holtponton van.

— És a röplabdasportág megszűnt?

— A jelek szerint csak elméletben van, gyakorlatban tömegsport jelleggel létezik. Valaki úgy vélekedik, ez így jó, mert az egyesületnek kevesebb a gondja...

— Következnek a csendes sportág űzői, a sakkozók.

— Majdnem lett NB Il-es csapatunk, a TÁÉV SK gárdáját alig választotta el valami az első helytől. Talán majd legközelebb.

— És hogy el ne feledjem, Tolnán hallottam, hogy az egyik neves versenyzőjük hónapokon át kénytelen volt pihenni, mert — mint mondta — zsibbadt a karja, amikor a sakkfigurákat emelte.

— Említsük meg a repülősöket is: nagyon szép, de költséges sportág. Országos viszonylatban viszont nem állnak rosszul...

— Akik rendkívül értékes pontokat hoztak, és országos szinten is tehetségeket neveltek, a súlyemelők. Megérdemlik a biztatást: csak így tovább!

— Következnek a tekézők, akik a dombóváriaknak sok gondot okoztak.

— Igen, így igaz, mert a bajnokkal azonos pontszámmal a második helyen végeztek. Képzeljük el, ha bejutnak az NB I-be, milyen óriási gondot jelentett volna a négyes pálya építése, stb. Minden elismerésünk Horváth edzőé és versenyzőié. Itt is van egy jó hírem: jövőre már a szekszárdi nők is NB II-ben gurítanak.

— És a tájfutókról mi a véleménye?

— A legjobb. A paksi Mitt- len József „megfertőzött” jó néhány embert, így a sportág elterjedt és népszerű. így kell megszerettetni egy sportágat.

— Akkor menjünk a természetbe, illetve beszéljünk a természetjárókról. Úgy gondolom, egyezik a véleményünk, ez olyan, melyhez nem kell létesítmény, különösebb anyagi befektetés nélkül is űzhető.

— Tökéletesen egy véleményen vagyunk, és biztató jeleket látni.

— Úgy értesültem, van tornasportunk is.

— Igen. Van két edző és a sportolók számát az egyik kezemen meg tudom számolni. És a vívás?

— Ilyen is van. A Szekszárdi Kórház SK működteti a szakosztályt. Néhány figyelemre méltó eredményt értek el területi versenyen a szekszárdi vívók, tehát nem kell szégyenkezni velük.

— Minden sportágat érintettünk?

— Remélem igen. Viszont kell még beszélni az autós ügyességi versenyekről, melyet eddig Tamásiban, Felsőnyéken rendeztek, sőt két hete Szekszárdon, az AFIT KISZ-esei megmutatták, hogy ők sem akarnak elmaradni. Nekik is egy szép aranyozott keretű oklevelet javaslunk.

— Azért említsük meg a tömegsportot is. Utóvégre egyre többen vesznek részt az ilyen jellegű megmozdulásokon. Kalapot emelek a társadalmi munkások, a sportági szövetségesek tagjai előtt, akik ezeket szervezik. Külön dicséretet mondok a KISZ-eseknek, akik minden ilyen eseményen ott vannak, mozgósítanak, szerveznek, irányítanak.

— Ha belegondolok, a megye összes sportágáról beszélgettünk, sőt véleményt alkottunk róluk.

— Igen, bár nem biztos, hogy álláspontunkkal mindenki egyetért. Na, de elnézést, ebben bizonyos szubjektivitás is van.

— Most mói eleg o beszédből, jöhet oz étel és az ital, utóvegre karácsony van.

— Kellemes ünnepeket, mindenkinek