Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-24 / 303. szám

©"népújság 1978. december 24. B eltételezésem szerint egyetlen olvasói levél sem fogja kifogásolni, hogy az év utolsó előt­ti hetének eseménysorából a megyei tanács végrehajtó bizottságának ülését emeljük ki. A vb szerdán a megye kommunális ellátottságát te­kintette át. S ki az közülünk, akit nem érintenének a kommunális szolgáltatások? Valahány unkát érdekel, hogy milyen a vezetékes vízellá­tás; a csatornázottság, a bel­területi tanácsi utak kiépí­tettsége; az úttisztítás, park- és temetőfenntartás, vagy — ahol már van — a távhőellá- tás. Akkor hát nézzük, mi a helyzet 1978 végén. Bizonyára vannak olya­nok, akik emlékeznek még arra, hogy a IV. ötéves terv időszakában 335 millió fo­rintot használhattunk fel — tanácsi, társulati és vízmű vállalati forrásokból — víz­gazdálkodási célokra. Ennek az összegnek 92 százaléka ment a lakossági vízellátás bővítésére, korszerűsítésére és a csatornázás fejlesztésére. A társulati úton megvalósí­tani tervezett 30 vízművel szemben mégis csak 13 ké­szült el. Az ok? Jelentősen megnőtt a vízműépítés érde­keltségi hozzájárulásának összege. Helyzetünk az or­szág megyéinek sorában mégis kedvező, mert 110 te­lepülésünk közül 60 volt a tervidőszak végére közműves vízzel ellátott. Ebben a terv­időszakban a megye 470 mil­lió forintot fordíthat a víz- gazdálkodás fejlesztésére. Az összeg 48 százaléka a víz­ellátás bővítésére, 44 száza­léka csatornázásra és 8 szá­zaléka egyéb, szintén fon­tos vízgazdálkodási felada­seménye nitráttal szennyezettek. Most öt településünk kapott támo­gatást kútfúrásra, amit 1979- ben el kell végeztetniük az érdékelt tanácsokkal. A város- és községpolitika élvezőiként is tudjuk, hogy a közműves ellátottság fokozá­sa az egyik legköltségesebb tennivaló. Ezért érheti ke­vés szó a tanácsok házaele- jét azért, hogy minden he­lyi, megyei erőfeszítés elle­nére nagy a különbség a közműves vízellátás és csa­tornázás kiépítettsége között. Az elmúlt tervidőszakban 136 milliót a csatornahálózat és tisztítóművek építésére fordítottunk. Pozíciónk en­nek ellenére alig változott. Megyénk országos viszony­latban a kedvezőtlen ellá- tottságúak közé tartozik. Tol­nán és Pakson épült csator­na és tisztítómű. Bonyhádon és Dunaföldváron bővítés történt. Tamási, Bátaszék és Dunaföldvár csatornaháló­zatának fejlesztése áthúzó­dott erre a tervidőszakra, amely folyamán 208 milliót költhetünk csatornázásra. Ebben a munkában is nagy gondokat okoz, hogy növe­kednek a költségek. így lát­ványos előrehaladásra nincs mód, csak a lépésről lépésre haladásra van lehetőségünk. Ennek eredményeként azon­ban a csatornahálózatba be­kapcsolt lakások száma 1980 végéig 14 százalékra emel­kedhet. „Autósodó” nemzet lévén mindenütt égető kérdés a belterületi tanácsi utak ki­építettsége, állapota. 1970— 75 között megyénkben 73 kilométer új, belterületi út épült meg, 59 milliós költ­séggel. Az utak fenntartásá­ra, korszerűsítésére 209 mil­liót fordíthattak a tanácsok. 1980 végéig további 50 kilo­méter út épülhet meg, míg a meglévők fenntartására 240 millió jut. Igényeink a környezettel szemben is egészségesen nö- veksznek. így nem mellékes kérdés a szilárd hulladék, a szemételszállítás, -kezelés szervezettségi foka sem. Míg korábban csak a megye- székhelyen volt megoldott a szemételszállítás, az utóbbi két-három évben a megyé­ben működő többi költségve­tési üzem is alkalmassá vált erre a szolgáltatásra. Igaz, a rdése tört 1977 márciusában kezdődött a szekszárdi új szennyvíztelep építése, és a tervek szerint 1979 végére fejeződik be tokra használható. A terve­zett 7 vízmű megépítése ér­dekében társulat alakult Uj- iregben, Simontomyán, vala­mint Aparhanton. Puszta- hencsén, Gyuláján, Szakcson folyamatban van a vízmű­társulatok szervezése, a víz. műépítés műszaki előkészíté­se. Változatlanul gondot je­lent ebben a tervidőszakban is a vízműépítés magas költ­ségszükséglete, ami növeli az érdekeltségi hozzájárulás összegét. Ez utóbbi vonatko­zásában irreális csökkenésre számítani. A tervidőszak vé­gére — függetlenül a nehéz­ségektől — a megye lakos­ságának 80 százaléka számít­hat közműves vízellátásra, így tovább növekedhet a há­lózatra kötött lakások száma is. Nagy gondot jelent ugyanakkor, hogy a megye 15 településének ásott kútjai gépi eszközök biztosítása, korszerűsítése változatlan feladat. De, már van mit fejleszteni e vonatkozásban és elkészülhet az a tervezet is, mely a kistelepüléseket körzetesítve bekapcsolható- vá teszi ezeket az 500—600 lelkes községeket is a sze­mételszállításba. Nem sokat javult ugyan­akkor a megye 150 egyházi és 69 tanácsi temetőjének állapota, közműves ellátott­sága. Sok helyen hiányzik a víz, a villany, az utak és kerítések kiépítettsége. Ugyanakkor viszont jól ala­kult a ravatalozók építése. Ravatalozót még további 14 településünkön kell építeni és ebből hat helyen új te­mető nyitásával kapcsolat­ban. A távhőellátásban jelen­leg a megye három városá­ban lakók 16 százaléka ér­dekelt. —óa— Varjas János Az ENSZ 31. közgyűlése, arra gondolva, hogy 1979-ben lesz a huszadik évfordulója a gyermeki jogok deklarációjának, kihirdette, hogy az 1979-es esztendő nemzetközi gyermekév. Hazánkban nemzeti bizottság alakult a gyermekév előkészíté­sére, amely felhívással fordult az egész magyar társadalomhoz a gyermekek nemzetközi éve nemes célkitűzéseinek valóra váltásáért. Valamennyiönknek van tennivalója e szép ügy sikeréért. Ezért fordultunk kérdéssel Varjas Jánoshoz, a Tolna megyei Tanács ifjúsági titkárához, tájékoztassa olvasóinkat a felada­tokról és célkitűzésekről, a megyei programról és tenni­valókról. A gyermekeknek — egész­séges fejlődésük érdekében — a világon mindenütt különle­ges gondoskodásra és megkü­lönböztetett figyelemre van szükségük — állapította meg vei egyezően az Egyesült a világ haladó közvéleményé- Nemzetek Szervezetének 1959-es, a gyermekek jogai­ról szóló deklarációja — hangsúlyozza a nemzetközi gyermekév nemzeti bizott­ságának felhívása. A Magyar Népköztársaság — híven a szocializmus eszméihez, tár­sadalmi rendünk humaniz­musához — magáévá tette az ENSZ felhívását. Hazánkban mindenkor a szocialista épí­tés legfontosabb feladatai kö­zött szerepel a legifjabb nem­zedék életkörülményeinek javítása, testi és szellemi fejlődé­sének magas színvonalú biztosítása. Használjuk fel a nemzet­közi gyermekév nemes ösztönzéseit arra, hogy tovább gazda­gítsuk szocialista hazánkban az okos gyermekszeretetet, ápol­juk a szocialista családeszményt, javítsuk a gyermekek testi­lelki és szellemi nevelésének, egészségügyi ellátásának a fel­tételeit, erősítsük gyermekeink érdekében a társadalmi össze­fogást. Munkálkodjunk továbbra is közösen azon, hogy a gyer­mekek képességei még teljesebben bontakozhassanak ki, hogy egyéni vágyaiknak, valódi képességeiknek megfelelően vá­laszthassák meg életpályájukat. Neveljük őket olyan felnőt­tekké, akik lelkesednek és harcolnak a szocializmusért, a haladásért. Neveljük őket alkotó munkára, a munka sze- retetére. Valljuk, hogy a béke és a gyermekek boldogsága, öröme elválaszthatatlan. A Magyar Népköztársaság — összhangban az egész társadalom akaratával, a testvéri szocialista országok, a haladó világ törekvéseivel — mindent megtesz, hogy ked­vező feltételeket teremtsen a szocialista építés számára, és hozzájáruljon a béke fennmaradásához. A nemzetközi gyermekév nemzeti bizottsága felhívásában lefektetett nemes elvek népünk tiszta törekvéseit hangoztat­ják és egyszersmind annak is bizonyságát adják, hogy ha­zánkban a hangoztatott humanitárius elvek tökéletesen fedik a mindennapi gyakorlatot. Megyénkben is operatív bizottság alakult, amely megyénk társadalmának egészét felöleli, s feladata a gyermekév elő­készítése, az akciók. ,események összehangolása, szervezése. Alapelvnek tekintjük, hogy a gyermekév folyamán ne a gyer­mekek szerepeltetése álljon a középpontban, hanem a felnőt­tek cselekvő érdeklődését irányítsuk a gyermekek helyes ne­velésére, a felnőtteket mozgósítsuk a jövő nemzedék érde­kében. A megyei operatív bizottság javasolja és kéri, hogy az egészséges gyermekkultusz és a szocialista családeszmény nép­szerűsítésére az általános iskolákban a nevelőtestületek és a szülői munkaközösségek szervezzenek fórumokat, ahol a pat­ronáló üzemek dolgozóival és szülőkkel megvitatják a gyer­mekek nevelésével, pályairányításával kapcsolatos kérdéseket. Munkahelyeken kezdeményezzenek és szervezzenek „A szocialista család és gyermek” témakörben társadalmi beszél­getéseket, tartsanak ismeretterjesztő előadásokat a gyermekek nevelése érdekében történő társadalmi összefogás erősítésé­nek gondolata jegyében. A munkahelyek vezetői, az állami és társadalmi szervek kísérjék figyelemmel a nagycsaládosok, a gyermeküket egye­dül nevelő szülők helyzetét, szervezzenek a családjogi tör­vénnyel kapcsolatos előadásokat, tájékoztatásokat. Az operatív bizottságban részt vevő szervek és személyek támogatják az úttörőszövetség „A mi világunkért” nevet viselő mozgalmát. Elősegítik, hogy a gyermekek megismerjék azt a világot, melyben élnek, szorgalmazzák a gyermekek és fel­nőttek találkozásait, közös kirándulásait. A gyermekek élet- és további nevelési feltételeinek ja­vítására az operatív bizottságban részt vevő szervek, a ma­guk területén, erőfeszítéseket tesznek újabb gyermekintézmé­nyek létrehozására 1979-ben. Hozzájárulunk a fejlődő országok gyermekeinek segíté­sét célzó gyermekszolidaritási alap bővítéséhez. Ezt társadalmi munkaakciókból történő befizetéssel, a gyermekek, ifjúsági kollektívák és szülők által készített tárgyakból gyermeknapi bazárok és karácsonyi vásárok rendezésével, továbbá az UNICEF-levelezőlap akcióban való részvétel szervezésével kí­vánjuk elérni. (A gyermekvédelmi alap csekkszámlaszáma: 232—90179—0092.) Támogatjuk a gyermekek és felnőttek körében szervezett rendezvényeket. így a megyei úttörőelnökség alábbi rendez­vényeit: Országos úttörő-sakkolimpia Szekszárdon, a kisegítő iskolák országos szaktárgyi-technikai szemléjét Iregszemcsén, a gyermeknapi országos úttörő játékot, a nemzetközi kerék­páros iskolakupát, az „Együtt a gárda” szemlét, az úttörő­tűzoltók megyei vetélkedőjét, a kulturális szemléket, a tudo­mányos-technikai úttörőszemlét, a gyermek könyvhét rendez­vényeit. a ..Gyermekekről a felnőtteknek” irodalmi összeállí­tást és kiállítást, a gyermek- és ifjúsági irodalmat művelő írók országos tanácskozását — hogy csak néhányat emeljek ki a sorból. Szocializmust építő hazánk tiszteletét és eredményeinek elismerését jelzi az a tény, hogy a gyermekek jogaival foglal­kozó kormányszintű nemzetközi fórum Budapesten ülésezik majd a jövő év tavaszán. Eddig 130 ország jelentette be rész­vételi szándékát. Megítélésünk szerint a nemzetközi gyermekév nemzetközi bizottságának megalakulása, annak összetétele és programot adó felhívása, ugyanígy a megyei operatív bizottság létrejötte, továbbá az, hogy máris munkához látott és reális célokat tű­zött maga elé, de főként az, hogy társadalmunk a szocialista humanizmustól áthatva magáénak vallja a szép szándékot, magában hordozza a siker biztosítékát. Várjuk megyénk minden felnőttjének tevékeny közre­működését a gyermekév rendezvényeinek sikerre juttatásában. L. Gy. HAT ÉVTIZEDDEL ezelőtt — az első világháború és a polgári demokratikus forra­dalom győzelme után — vál­tozatlan hevességgel forrt a közélet. A tömegek a történe­lem színpadára lépve, alakít­va a történelmet, számos olyan feladat megoldására vállalkoztak, amely évszázad, vagy évszázadok óta megol­dásra várt. Ilyen feladat volt az agrárkérdés. Köztudott, hogy az 1848-as polgári forradalom nagy vív­mánya volt a jobbágyfelsza­badítás. Az áprilisi törvények néven ismert törvények lé­nyegében elsöpörték a tőkés fejlődés útjából a leglényege­sebb akadályokat. Szabad utat adtak a fejlődésnek: sza­baddá tették az ipar számára oly fontos munkaerőt. Az is tudott, hogy a jobbágyfelsza­badítás — bármily jelentős volt is — csak fél megoldás volt. Jogilag, igaz, szabaddá lett a jobbágy, de a felsza­badultak 60 százaléka föld nélkül lett szabad. Ettől kezd­ve a földkérdés új módon je­lentkezett a magyar politikai életben. Azok, akik föld nél­kül maradtak, — és utódaik — megkezdték a harcot a földért. 1848 nem adott földet, az 1867. évi kiegyezés a nagy­birtokrendszer megerősítését hozta (a politikai hatalmat is megszerezte a nagybirtokos osztály). A parasztság nerrl tudta kivívni a nagybirtok kisajátítását és annak szét- parcellázását a századforduló tájékán kirobbant hatalmas méretű arató- és cselédsztráj­kokban sem. A magyar hábo­rús kormányok megígérték, hogy a háború végén földet osztanak a fronton szolgála­tot teljesítő katonáknak. A parasztság hitt az ígérgeté­seknek. De az első világhábo­rú az Osztrák—Magyar Mo­narchiára nézve vereséggel végződött, a háborús politiku­sok és kormányok megbuk­tak. ígéretüket nem válthat­ták valóra, ha egyáltalán akarták volna, akkor sem. 1918 október végén kirob­bant és győzött a polgári de­mokratikus forradalom. A ha­talomra került liberális bur­zsoázia kormánya is megígér­te a földosztást, számos eset­ben fejezte ki elhatározását, hogy a latifundiomok rová­sára földet oszt a parasztok­nak. Tett is intézkedéseket. A győzelem után néhány nappal, november 7-én meg­jelent a rendelet, hogy össze kell írni az igényjogosultakat, s létre kell hozni a földosz­tást lebonyolító bizottságokat. A hatvan évvel ezelőtti ese­mények közül a földosztó bi­zottságok megalakulását emeljük ki, közülük is a du- naföldváriról teszünk emlí­tést. Hogyan, milyen elvek alap­ján választották meg a bi­zottságot? Idézzük a képvi­selőtestületi jegyzőkönyv ki­vonatát, amelyet az alispán­nak küldött meg a község. „217 1918. képv. szám. Kivonat. Dunaföldvár nagy­község 62 tagot számláló kép­viselőtestületének 1918-ik évi december 17-ik napján tar­tott XIV. (rendkívüli) köz­gyűlésről felvett jegyzőköny­véből. Jelenvoltak: számszerint 29 képviselőtestületi tag. Tárgy: a népkormány által tervbe vett földosztáshoz bizottság kiküldése tárgyában határo­zathozatal. Dunaföldvár nagyközség képviselőtestülete egyhangú­lag hozott határozottal a föld­osztáshoz 21 tagból álló I. fe­lerészben hadiszolgálatban állott olyan földmívesekből, akiknek nincs öt kataszteri holdat meghaladó földbirtoka. II. felerészben pedig a képvi­selőtestület kebeléből és azon kívül való bizottságot megál­lapította, s e bizottságot a földművelésügyi miniszter 1918. november 7-én kelt kor­mányrendelet, valamint a du- naföldvári járás főszolgabíró­ja 14063 1918 számú rendéle­te szerinti eljárásra felhívta.” A kivonat ezt követően fel­sorolta a bizottság tagjainak nevét. Mi csak a hadviseltek nevét említjük meg: Bányócz- ki Ferenc, Czobor, Sándor, Czompó János, Farkas János, Fekete, Mihály, Földi János, Galambos , János, Kövics György, Lovodics György és Vas János. Hasonló módon alakultak ilyen bizottságok szerte a megyében. E bizottságok köz­reműködtek az igényjogosul­tak összeírásában. Tolna me­gyében egykori jelentések szerint mintegy 11 ezer föld­igénylőt írtak össze 1918 de­cemberében és 1919 januárjá­ban. 1944. december 20-án in­dult meg a Vörös Hadsereg támadása a Margit-vonal el­len. (A Margit-vonal Buda­pest—Székesfehérvár—Bala­ton—Dráva vonalában kiépí­tett erődrendszer, amelynek feladata volt Budapest védel­me és Bécs előterének védel­me.) A Margit-vonalban há­rom védővonal húzódott. Az első — a fő védőöv — 5—8 km mélységű volt; a második a peremtől számított 6—15 km-es sávban helyezkedett el; a harmadik védőöv a pe­remvonaltól számított 20—35 km mélységben volt. Tolna megye e támadások­nál a hadtápterület funkcióit töltötte be. Azok az erők, amelyek 20-án az első csapá­sokat mérték a bevehetetlen­nek tartott erődrendszerre, többségük Tolna megye terü­letén helyezkedett el. decem­ber közepén, és pedig Felső­nyék—Tamási—Paks—Duna­földvár—Simontornya—Ozo- ra—Felsőnyék térségben. Fon­tos utánpótlási vonalak vol­tak a megye területén: a Dunaföldvár—Simontornya, a Paks—Németkér—Cece—Si­montornya, a Paks—Nagydo- rog, Sárszentlőrinc—Simon­tornya, a Szekszárd—Hőgyész —Tamási—Felsőnyék, illetve Tamási—Iregszemcse—Bala­ton, a Bonyhád—Hőgyész— Tamási útvonalak. A harmincnégy évvel ez­előtti decemberi napokon hal­latlan mennyiségű lőszer, fegyver; ember és technika vonult át Tolna megyén, hogy szétzúzzák a Margit-vonalat. Mint ismeretes, a Margit- vonalra mért csapások célja az volt, hogy a Budapesttől nyugatra lévő ellenséges vé­delmi rendszert részekre ta­golja és létrehozza Budapest bekerítésének belső és külső gyűrűjét. Ehhez le kellett küzdeni a Vác—Esztergom— Mór között lévő ellenséges védelmet. December 20—22. között el­keseredett harc dúlt a Margit- vonal első és második védő­övében, amelynek eredmé­nyeként a Vörös Hadsereg 5—7 km mélységig nyomult előre, áttörve a fő védővona­lat. December 23-án befeje­ződött a Margit-vonal áttöré­se: 30 km-t haladtak előre a szovjet csapatok és az áttö­rést mintegy 50—60 km-re szélesítették ki. December 26-án a 3. Uk­rán Front harckocsizó egysé­gei behatoltak Esztergomba, ahol találkoztak a 2. Ukrán Front egységeivel. Ezzel létre­jött a magyar főváros körüli arcvonal külső gyűrűje. A 4. gárdahadsereg, amely Tolna megye felszabadításában a fő szerepet játszotta, a Bakony és a Vértes hegység irányá­ban tört előre. A Margit-vonal, amelyhez oly nagy reményeket fűztek a németek, tíznapos csatában semmivé lett. Akkor úgy tűnt, hogy Tolna megye te­rületére többé nem teszi lá­bát fasiszta hadsereg... Nem így történt — de ez már a januári események krónikájá­hoz tartozik. A DECEMBERI hadműve­letek során a szovjet hadse­reg is súlyos veszteségeket szenvedett. Ebben az időszak­ban sorra jöttek létre me­gyénk egész területén a tábo­ri kórházak, ahová az ideig­lenes kötözőhelyekről szállí­tották a sebesülteket. Kórhá­zi célokra igénybe vették az iskolákat, a hivatalokat, a múzeumot — és minden olyan helyiséget, ahol na­gyobb létszámú sebesült volt elhelyezhető. K. BALOG JÁNOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom