Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-24 / 303. szám

1978. december 24. ríHPÜJSÁG 3 Több kell a jóindulatnál ■ közvélemény ma már nemcsak a nemzetközi sportteljesítményekre — sikerekre, kudar­cokra — figyel, hanem arra is, hogy hol helyezkedik el egy-egy termék, vállalat, iparág, az egész népgazdaság a világranglistán, miként ala­kulnak munkánk külgazdasá­gi feltételei. Nem a látványos sikerek sorozata tanított meg erre, hanem egy kedvezőtlen körülmény: a nemzetközi cserearányok robbanásszerű változása, amely mintegy 20 százalékkal devalválta a ma­gyar munka külpiaci értékét, s egyebek közt a gazdasági egyensúly megbomlására, el­adósodásra vezetett. Az or­szág rendszeres külgazdasági vesztesége évente nem keve­sebb, mint amennyit össze­sen lakás- és szociális építke­zésre, ruházkodásra költünk. A tetemes kár közvetlenül vagy közvetve mindenkit érint, megszüntetése vala­mennyiünk közös feladata. Helytállásunk a nem éppen könnyű nemzetközi verseny- terepen, mondhatjuk nemzeti ügy, társadalmi érdek. A nemzetközi gazdasági verseny eredménye éppen olyan egyértelműen mérhető, mint a sportküzdelmeké. Igaz a teljesítmények nem centiméterekben, másodper­cekben, gólokban fejeződnek ki, hanem rubelben, dollár­ban, forintban, milliárdok- ban. A versenybíróság helyett pedig a vevő dönt, meg­mondja: számára ez vagy az a termék ennyit és ennyit ér. A konkurrens világcégek egymásra licitálva — nem mindig sportszerű eszközök­kel — versenyeznek a vevő megszerzéséért, annak pén­zéért, a nagyobb haszonért. S a piaci értékítélet komplex módon tükrözi a minőségről, a korszerűségről, a piacon szerzett tekintélyről, a szállí­tási határidőről, a hitelfelté­telről stb. kialakult összké­pet. A sportteljesítmény az elit­nek küzdelem, a közönség­nek látvány, izgalom, szóra­kozás. A gazdaság ezzel szem­ben elsősorban nem az egy­szeri kiugró csúcsokat, ha­nem az ismétlődő sikereket honorálja. Az egész kollektí­va hozzáértését, küzdőképes­ségét, kitartását, „csúcsfor­máját”. Olyan „tömegsport” ez, amelyet a praktikus ha­szon és nem a látványosság, a pillanat feszült izgalmh jelle­mez. Vagyis a nemzetközi verseny tömeges vállalására van szükség. A nagyobb erőfeszítések és a szigorúbb követelmények igényének puszta ismétlésével nem jutunk messzire. A haté­konyság fokozásának, a ter­melési szerkezet fejlesztésé­nek jelszavát kell mindenütt helyileg, testreszabott felada­tokban konkretizálni. Ehhez már széles körben megkezd­ték a különböző iparágak, vállalatok, termékcsoportok jelenlegi helyzetének és a jö­vőbeni fejlesztésének alapját képező felmérő, elemző mun­kát. Ez az országos méretű és politikai jelentőségű műszaki­gazdasági kezdeményezés megérdemli a nagyobb nyil­vánosságot, a társadalmi tá­mogatást. A vállalatoknál most össze­gyűjtik valamennyi témába vágó információt, ami a szak­emberek „fejében”, a társ- szervezeteknél, a statisztiká­ban, a publikációkban fellel­hető. Nagyon fontos az alko­tó légkör, a tárgyilagosság az információk számbavételénél, rendszerezésénél. Fontos to­vábbá, hogy minél több ta­pasztalt szakembert vonjanak be ebbe a munkába. A lényeg persze mégis csak az: megis­merik, fnit kezdjenek az adott termékkel. A sorozat nagysá­ga, műszaki-minőségi színvo­nala, gyártási idő- és költség- igénye mennyire marad el a nemzetközi élvonaltól? Meny­nyi időt, pénzt, eszközt kíván a felzárkózás, milyen a piaci kilátás, stb? A kérdések újabb kérdést szülnek. Tárgyilagos lehet-e mindig a vállalat? Képes-e felelősséggel kimondani egy termék halálos ítéletét? A ta­pasztalatok szerint népgazda­ságilag jelentős téma esetén, 180 fokos fordulatra az érde­kelt szervezet maga nem ké­pes, kormányzati állásfogla­lás szükséges. A kombájn- és a traktorgyártás megszünteté­se példa rá, hogy a logikus központi döntést is csak új vezető és új szervezeti felál­lásban tudta végrehajtani. Vagyis a belső ellenállást mindenkor csak hatásos külső kényszerítő erő képes legyőz­ni. Kivételes esetekben köz­ponti döntések és intézkedé­sek is kellenek. Többnyire elég azonban a gazdasági nyo­más, a jó szabályozás. Felté­ve, hogy szakítunk az eddigi gyakorlattal, s a szigorú kö­vetelmények a jövőben nem képezhetik alku tárgyát. Miután pontosan tudjuk, hol vagyunk és hová tartunk, következhet az erők felosz­tása, a feladatok lebontása, a belső munkamegosztásban, a szervezettségben rejlő lehető­ségek hasznosítása. Az ösz­tönzésben tapasztalható egyenlősdi elleni harc a ten­nivalók, a felelősség diffe­renciálásával kezdődik. A ki­ugró teljesítményekhez, a kö­zépszerűség visszaszorításá­hoz kapjanak bizalmat, báto­rítást, felhatalmazást a több­re képes emberek és kollek­tívák. A verseny — akár kis kollektívákban, akár nemzet­közi méretekben — csak így törhet ki az érdektelenség szorításából, és válhat spon­tán, erőtlen próbálkozásból tudatos mozgalommá. Széchy Tamás edző, aki a magyar úszósportot már, már a világ élvonalába hozta fel, a kudarcokról nyilatkozott valamelyik lapban. Mondani­valójának lényege, hogy a sportban ugyanazok a gon­dok, bajok feszítenek, mint a társadalomban. Papp Laci küzdőképessége a ringben, a szemtől-szembeni harcban va­lamikor vitán felül állt, ed­zőként mégis a perifériára, az Óbuda Tsz-be szorult vissza. Mert, ha valaki tehetséges, tudja mit akar és határozot­tan kiáll igazáért, felerősíti környezete ellenállását. Ez a fajta belharc már nem min­dig folyik sportszerű eszkö­zökkel és a vagdalkozásban a legjobb öklöző is taktikai hi­bát véthet, kikezdhetővé vál­hat. Széchy kudarcaiért szí­vesen okolna másokat, de magát hibáztatja: fellazította saját, szigorú törvényeit. Ez a felismerés teszi őt erőssé és a magyar úszósport jövő­jét illetően bizakodóvá. Mindez csak azért került szóba itt és most, mert jól ér­zékelteti, hogy társadalmunk, gazdaságunk talán legna­gyobb visszahúzó ereje a kö­zépszerűség. A kényelem, a maradiság, a tehetségtelenség e közös megjelenési formája lefojtja az újító, kezdemé­nyező és vállalkozókészséget, visszatartja a kiugró teljesít­ményeket és fékezi az általá­nos színvonal emelkedését. Olyan szemléletbeli torzulás­sal van dolgunk, amelynek egyik leghatásosabb ellensze­re a differenciált ösztönzés. Az 1979. évi népgazdasági terv szerény reálbérnöveke­dést irányoz elő. Pusztán ez nem tesz lehetővé mindenütt erőteljes anyagi ösztönzést. Azzal is számoljunk, hogy az új évben sok család életszín­vonala stagnálni, egy szűkebb köré némileg csökkenni fog. Mégis nagyon fontos, hogy minden üzemben, műhelyben, brigádban a béremelést ne a növekvő fogyasztói árak el­lentételezéseként kezeljék, hanem a nagyobb teljesít­mény, a jobb munka ösztön­zésére fordítsák. Ezt teszi egyébként a terv is: haté­konyságtól függően differen­ciál. Lesznek olyan vállala­tok, ahol 7, és lesznek olya­nok is, ahol csak 3 százalék­kal emelkedhet a névleges bérszínvonal az új esztendő­ben. A jóindulatnál, az igyeke­zetnél minden szinten és va­lamennyi poszton többre van szükség. Tudatos erőfeszíté­sekre, céljaink elérését szol­gáló kezdeményezésekre, vál­lalkozásokra, tevékenységünk szüntelen megújítására. KOVÁCS JÓZSEF Technológiai fejlesztéssel, szervezéssel 1979-ért Hamarosan gondoskodnia kell a Tamási Vegyesipari Szövetkezet dolgozóinak ar­ról, hogy új nevet találjanak szövetkezetüknek. Az utób­bi évek gyártmánystruktúra­változása már inkább hír­adástechnikai vagy világí­tástechnikai ktsz nevet fel­tételezhetne a tamási üzem­ben. Igen, üzemben, mert az ilyen kis szövetkezetek kó- ceráj jellege sok helyen nem engedi az üzem szót hasz­nálni, de itt már egyre kor­szerűbb üzemcsarnokok, munkahelyek'várják regge­lenként az asszonyokat. A változásokról még any- nyit: két éve lavórban mosa­kodtak, ma korszerű, minden igényt kielégítő fürdőik van­nak. Az idén a Kop-Ka ÁFÉSZ-szel közösen üzembe helyeztek egy boltot, mert a szövetkezet dolgozóinak 65 százaléka asszony, akik itt megoldhatják a bevásárlást. Ebben az évben vásároltak egy üdülőt is, legyen hol ki­pihenni a munka fáradtsá­gát. Nem csoda, hogy a Tamá­si Vegyesipari Szövetkezet 1978. december 4-én teljesí­tette éves tervét. Az év eleji 533-ról 467-re csökkent a létszám, s az első negyed­évi kis megtorpanás után nem volt hajráhangulat túl­órázás. Ez a kis csoport de­cember 4-ig 143 milliós ter­melési tervet valósított meg és a hónap utolsó napjaira ezt még 7 millióval túltelje­síti. Miből jött össze a terv? A legnagyobb és legjobban fizető termékük a fénycsö­ves lámpatest. Ebből négy típusban 60 millió értéket hoztak létre. A levélszekré­nyek gyártása már hosszú ideje a profiljukba tartozik. Mintegy 70 ezret készítettek 15 millió értékben. Villamos készülékből a VBKM részére (ezek mágneskapcsolókba te­kercsók) egymillió darabot, 40 millióért. Megmaradt még Iregszemcsén a fóliaüzem, ők is 10 millió forintot tettek le az asztalra. Ezenfelül koo­perációban a VBKM világí­tástechnikai gyárának izzó­lámpás lámpatesteket készí­tettek. Ezenfelül végeztek szolgáltatást és egyéb ap­róbb termékeik is vannak. Mint az előbb már szó volt róla, a dolgozók 65 szá­zaléka nő. Máshol ez a szám riaszt. Itt a vezetők megelé­gedéssel beszélnek az asszo­nyokról. Külön kiemelik a 60 személyes tekercselőbrigá­dot 'és vezetőjüket, Varga Lászlónét. A legjobb kollek­tívák közé tartozik Orbán Gyuláné brigádja, az ireg- szemcsei műanyagosrészleg. A tervteljesítés legnagyobb érdeme a nőké. Kis csoport az üzemben — maradjunk ennél a szónál —, a fejlesztő technikusoké. Ta­valy év végén kezdték ki- kísérletezni a fénycsöves lámpatesteket. És 1978-ban ebből a termékből már 60 millió értéket tudtak létre­hozni. Magyarországon csak ők gyártanak a kórházaknak sávszerelvényt — melléke­sen ezt is a fejlesztő kollek­tíva tervezte. Ennék lényege: egyetlen könnyen felszerel­hető sávban található a vi­lágítás, a telefon, a nővér­hívó, a hordozható röntgen, az EKG-vezéték, a levegő- csatorna. Ilyenek vannak már a győri és a budapesti kútvölgyi kórházban. Mit gyártanak jövőre? A kapacitás 80 százalékát ren­deléssel lekötötték, összesen 162 millió forint árbevételt terveznek. Folytatják a technológiai fejlesztést, a profiltisztítást. Nem lesz könnyő év 1979, de jól ösz- szeszokott kollektívával az ideihez hasonlóan a nehézsé­gekkel megbirkóznak. Ehhez minden lehetőségük megvan és akkor nagyobb fennaka­dás már nem lehet. H. J. Fotó: K. Z. Sok feladat, fontos szerep jut Pakson a népfrontbizott­ságnak most, az átalakulás döntő szakaszában. Javasla­tokkal, a lakosság észrevéte­leinek tolmácsolásával, tár­sadalmi munkák szervezésé­vel és egyéb, sajátos eszkö­zökkel dolgoznak a Hazafias Népfront paksi aktívái a nagyközség várossá fejlesz­téséért. Felkerestünk közülük kettőt, olyan embereket, akik nagyon elfoglaltak, vezető beosztásúak, mégis jut ide­jűik a közös ügyek álhatatos végzésére. Kern Ferenc, az Aranyka­lász Termelőszövetkezet el­nöke 12 év óta népfrontbi­zottsági tag. így vall erről a munkájáról: — A népfrontban az tet­szik nekem, hogy a lakosság minden baja, kérése elhang­zik, megtárgyaljuk, még nyíltabban, közvetlenebbül, mint a tanácsüléseken. Spk közös akciót szerveztünk j a nagyközség szépítésére. A mi szövetkezetünk önállóan él­végezte a „delta” terepren­dezését, feltöltését és előké­szítését a parkosításra: 130 ezer forint értékű gépi mun­kát adtunk. Paks bejárata ez a terület Szekszárd felől. Sürgős volt a munka min­denképpen, amikor elkészült mellette az útrekonstrukció. — Nagy feladat volt és még most is az a parlagterü­letek hasznosítása. Megbe­széltük a népfrontban, ho­gyan lehetne művelésbe von­ni a zártkerti részeket. Azt javasoltuk első lépésnek, ala­kítsák ki a zártkertet ponto­san, bízzanak meg ehhez szakembereket. Ma már ott tartunk, hogy a zártkerti kis- parcellá'k nyolcvan százalé­ka gazdára talált, kiadtuk 50 évre, bérleti szerződések alapján. Most arról nem be­szélek, hogy a szövetkezetek mit tettek a parlag felszá­molásáért, mennyi munká­juk van benne, csak azt em­lítettem* ami a lakosságot, a Kern Ferenc kertészkedni akaró embere­ket érinti közvetlenül. Sok jó kapcsolat jön létre a nép­front útján Pakson, például az erőműnél dolgozók és a régi paksiak között. Nekünk már az itt dolgozó lengyel elvtársakkal is igen jó bará­ti és munkakapcsolatunk van. ’ Németh Ferenc, a Népbolt vállalat területi ügyintézője május óta népfronttitkár is: a paksi 1. számú körzeti bi­zottság titkára. Nagyon for­galmas, mozgalmas terület tartozik hozzá. Az atomerő­Németh Ferenc mű lakótelepe, illetve az egész Kishegy és még az alsó rész, az úgynevezett újváros. — Legfontosabb felada­tunknak tartjuk — mondja Németh Ferenc — Paksot széppé és tisztává tenni. Még az alakulás utáni napokban készítettünk . egy tervet a sürgős tennivalókról, a mi területünkre vonatkozóan. Külön vettük a társadalmi munkában elvégezhetőket és külön a többi munkát. Ja­vaslatunkat közöltük a nagy­községi népfrontbizottság­gal és a tanács vezetőivel. Az a véleményünk, hogy nagyon kevés a játszótér. Felhívást készítettünk a lakótelep par­kosítására, az összefogásra. Nagy lehetőségeket látunk a Hősök terének rendezésében, parkosításában is. Legutóbb a fásításról adtunk felmérést, javaslatokkal, amiket továb­bítottak a tanács illetékes szakembereihez. Szeretnénk megvalósítani, hogy minden utcában legyen virágoskert, fa, zöldterület. Körzeti bi­zottságunk tagjai kirándul­tak az erőműépítéshez, meg­ismerkedtek a PAV munká­jának lényegével és több vezetőjével, dolgozójával. Keressük a lehetőséget a kö­zös fejlesztési, szépítési fel­adatok megoldására. G. J.—G. K. A lámpatestek készítése A tekercselők korszerű körülmények között dolgoznak I A hagyományos munkák közé tartozik a lakatosok tevé­kenysége

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom