Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-20 / 299. szám

1978. december 21. NÉPÚJSÁG 3 Január l-től felemelik az alacsony nyugdíjakat 1979. január 1-től — a rendszeres évi nyugdíj­kiegészítésen túl — fel­emelik az alacsony ösz- szegű nyugdíjakat, a nyugdíjak és járadékok alsó határát —, erről ho­zott határozatot a Mi­nisztertanács, a SZOT pedig kidolgozta az eme­lés végrehajtásának rész­letes szabályait. Az intézkedés több mint 1 m.illió 300 ezer nyugdíjast érint, számukra az emelés összesen évi 1,8 milliárd fo­rint többletbevételt jelent. Különböző mértékű eme­lés azoknak jár, akiknek a nyugdíját 1959. január 1-e előtt állapították meg, az 1959. január 1. és 1970. de­cember 31. között megállapí­tott nyugdíjak közül pedig azokat emelik, amelyeknek a havi összege nem éri el az 1800 forintot. A munkás-alkalmazotti (ipari szövetkezeti), 1954. ok­tóber 1-e előtti jogszabályok alapján megállapított saját­jogú öregségi, rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdí­jakat havi 400 forinttal, az évenkénti rendszeres emelés­sel együtt legalább havi 470 forinttal emelik, tekintet nél­kül a nyugdíjösszeg nagysá­gára. Azok pedig, akiknek a nyugdiját az 1954. október 1- es és 1958. december 31-e kö­zötti jogszabályok szerint ál­lapították meg — ugyancsak a jelenlegi összegtől függetle­nül — havi 300 forinttal, az évenkénti rendszeres eme­léssel együtt legalább havi 370 forinttal többet kapnak. Az 1959. január 1. és 1970. december 31. között megállaz pított nyugdíjak közül azo­kat emelik, amelyek nem érik el az 1800 forintot. Ezek a nyugdíjasok havonta 100 forinttal kapnak többet, de a felemelt összeg nem lehet magasabb 1800 forintnál. Eh- - hez jár még a havi 70 forint rendszeres emelési összeg. Az a nyugdíjas tehát, akinek a járandósága jelenleg a ha­vi'1700 forintot nem haladja meg, összesen havi 170 forint emelést kap. A megállapítás időpontjá­tól függetlenül havi 100 fo­rinttal — a havi 70 forint rendszeres emeléssel együtt havi 170 forinttal — emel­kednek a nyugdíjak legki­sebb összegei. Ennek megfe­lelően a minimális nyugdí­jak a következők: öregségi nyugdíj: havi 1310 forint; rokkantsági nyugdíj a III. rokkantsági csoportban havi 1310, a II. csoportban 1340* az I. rokkantsági csoportban pedig havi 1370 forint. A bal­eseti rokkantsági nyugdíj a III. rokkantsági csoportban havi 1350, a II. csoportban 1400, az első csoportban pe­dig havi 1450 forint. összegre való tekintet nél­kül havi 100 forinttal, illet­ve a rendszeres emeléssel együtt 170 forinttal emel­kednek az 1959. január 1-e előtt megállapított özvegyi, szülői nyugdíjak és árvaellá­tások, továbbá az e jogsza­bályok alapján megállapított öregségi, rokkantsági és bal­eseti-rokkantsági nyugdíjban részesült nyugdíjas 1958. de­cember 31-ét követő elhalá­lozása esetén járó özvegyi, szülői nyugdíjak és árvaellá­tások. Havi 80 forinttal, legfel­jebb azonban 1800 forintra emelkednek az 1959. január 1-től érvényben volt jogsza­bályok alapján az 1971. előtt megállapított, 1800 forintnál kisebb özvegyi, szülői nyug­díjak és árvaellátások. Az így felemelt összeghez itt is jár a rendszeres 70 forintos emelés. 100 forinttal emelkednek — a megállapítás időpontjá­tól függetlenül — a hozzá­tartozói nyugellátások leg­kisebb összegei, s ehhez is jár további 70 forint. Enneik megfelelően a legkisebb ösz- szegek a következők: az öz­vegyi, a szülői nyugdíj és a szülötten árvát megillető ár­vaellátás havi 1110 forint, az árvaellátás havi 910 forint. A mezőgazdasági szövetke­zeti saját jogú öregségi és rokkantsági nyugdíjak közül azokat, amelyekét 1967. ja­nuár 1-e előtt állapították meg, havi 300, a rendszeres emeléssel együtt tehát leg­alább havi 370 forinttal eme­lik; 100 forinttal nőnek azok a mezőgazdasági szövetkeze­ti öregségi, rokkantsági és baleseti-rokkantsági nyugdí­jak, amelyeket 1967. január 1. és 1970. december 31. között állapítottak meg és nem érik el az 1800 forintot. Az így felemelt ellátás nem lépheti túl az 1800 forintot, de a to­vábbi havi 70 forint itt is jár. A mezőgazdasági szövetke­zeti nyugdíjasok legkisebb nyugdíjai is 100 forinttal, il­letve a rendszeres emeléssel együtt 170 forinttal nőnek, így a legalacsonyabb öreg­ségi nyugdíj havi 1210, a rokkantsági nyugdíj a III. csoportban havi 1210, a má­sodik csoportban 1240, az első csoportban pedig 1270 forint lesz. Az öregségi és a rokkantsági nyugdíjak leg­kisebb összege azonos a munlkás-alkalmazotti leg­kisebb összeggel, ha a mező­gazdasági szövetkezeti tag, illetve volt szövetkezeti tag a nyugdíjhoz szükséges szol­gálati időt (például az öreg­ségi nyugdíjhoz legalább 10 évet) munkásként vagy al­kalmazottként szerezte meg. A jogszabály intézkedik a mezőgazdasági szövetkezeti tagok hozzátartozóinaik nyug­ellátásáról, a mezőgazdasági szövetkezeti járadék, á kis­ipari, magánkereskedői nyugellátás, a hadigondozá­si ellátások és a rendszeres (nyugdíj jellegű) szociális se­gélyek emeléséről is. Intéz­kedik arról is, hogy havi 100 forinttal — a rendszeres emeléssel együtt 170 forinttal — növelni kell azt az ösz- széghatárt, ameddig a saját jogú nyugdíj és az özvegyi nyugdíja együttesen folyósít­ható. Ennék megfelelően 1979. január 1-től a saját jogú és az özvegyi nyugdíj együt­tesen havi 1600 forintig fo­lyósítható: Eddig ez az ösz- szeghatár havi 1430 forint volt. Az emeléseket az ille­tékes szervek hivatalból hajtják végre, azt külön kérni nem kell. Január­ban a szokásos időpont­ban már a magasabb nyugdíjat kézbesítik az érintetteknek, mégpedig a rendszeres 2 százalé­kos, de legalább havi 70 forint emeléssel együtt. A gyár élete: munka és gondoskodás Szinte naponként látom, tapasztalom, olykor meg in­kább csak érzem, hogyan gondoskodnak a munkásem­berről a Paksi Konzervgyár­ban. Itt valóban megteszik az emberért, amit lehet. Igaz, a termelés nagy terheket ró mindenkire, sokat dolgoznak a fizikai, műszaki . és admi­nisztratív munkatársak egy­aránt, de ebben a gyárban soha nem úgy nézik és^ in­tézik az ügyeket, hogy a ter­melési feladatok megvalósí­tása háttérbe szorítaná az emberi kérdéseket. Vegyünk néhány esetet. Novemberben a sok jubi­leumi aranygyűrű és még több pénz adományozása ugyan a legrégibb dolgozó­kat örvendeztette meg, de rajtuk kívül még több mint hétszáz törzsgárdatag kapott 800, illetve 1000 forintot. A jutalmazás nem ismeretlen a gyárban, pontosabban: a tömeges jutalmazás. Országo­san elsők, legjobbak voltak tavaly is a termelésben, hát megkapják a köszönetét. Gondoskodás, mégpedig sokat érő, hogy az újítások állandó ösztönzésével és fel­karolásával segíti a fizikai tarthattak az étteremben, olyankor is, amikor az elő­csarnokban értékes kiállítás volt és történhetett volna véletlen rongálás, üvegtörés, az odarakott szőnyegek be­piszkolódhattak volna. Az igazgató bízott a fiatalokban és nem csalódott. Ha már az éttermet em­lítettük, nem lehet kihagyni a jó dolgok sorából a gyár konyháját. Igényesen és nagy szorgalommal dolgozik a személyzet, jó ebédet főz mindennap. Kevesen vannak a nagy munkához, mindösz- sze tizenhármán. Közülük a konyhavezető, Somodi József, már huszonöt éve itt dolgo­zik, ő is aranygyűrűs lett az idén. Az asszonyok többsége 15—20 éve emelgeti az óriási fazekakat, gyúrja a tésztát, adagol, nyújtja az ételt a sorba álló munkásoknak, a sorba álló igazgatónak, főmér­nöknek, mindenkinek. A gyár előtt az utca olyan szép, füves, fás, gondozott, amilyen nincs is több a pak­si főutcán. Bent, a gyár épü­letei körül pedig gyönyörű parkok nyújtóznak. Ha belép a munkás a gyár­ba, már otthon érzi magát. GEMENCI JÓZSEF munka könnyítését a gyár Gondoskodás, hogy szép vezetősége, műszaki és kar- klub és könyvtár áll rendel- bantartó kollektívája. kezesre. A fiatalok bált Képünk a konzervgyár sterilizálójában készült Tanulságos ősz Minden megvalósult a Virágzó Tsz-ben Befizetett márciusban há­rom kombájnra a dunaföld- vári Virágzó Tsz és csak késő ősszel kapta meg a gé­peket. A millióik addig áll­tak, kamat nem járt utánuk és a kombájnokat nélkülözte a szövetkezet aratáskor is, kukoricabetakarításikar is. Egészen pontosan: az egyik gép akkor érkezett meg, amikor a kukoricának több mint kétharmadát betakarí­tották. Nagyrészt öreg gépekkel voltak kénytelenek elvégez­ni a hallatlanul sok és sür­gős őszi munkát a szövetke­zetben. A legújabb gépek 1976-ban kerülték ide. A szakmabeliek tudják, meny­nyi gondot jelent a már el­használódott mezőgazdasági gépek állandó üzemben tar­Ismert és — Nem tudjuk. Mi nem po­litizálunk. Mi már öregek vagyunk az ilyesmihez — ka­pom a választ arra a kérdé­semre, hogy tudják-e ki a tanácstagjuk. — Szavazni csak szavaz­tak? Vagy nem? — De. Csak nem volt ná­lam szemüveg és nem tudtam elolvasni, hogy kinek a neve áll a cédulán. — Nem tudom. Nincs sem­mi ügyem a tanáccsal. Az utcánk rendben van. Járda, út, víz, árok minden van. — Mindezekből milyen kö­vetkeztetés vonható le? — kérdezi tőlem Toronyi István tolnai tanácselnök a hivatali . szobájában, miután beszá­moltam neki az utcán rög­tönzött közvélemény-kutatá- ,som eredményéről. — Az, hogy egyik-másik tanácstag nem nagyon muto­tása, gyakori alkatrészhiány miatt, milyen óriási terhet, idegfeszültséget okoz a mun­kaszervezés, a helytállás mostoha időjárási viszonyok mellett. A Virágzó Tsz-ben kivéte­les, nagyon tanulságos mun­ka valósult meg, az okos szervezés és a szorgalom tel­jes összhangja. így aztán nem hogy késve, de a terve­zettnél korábban befejezték a vetést, a betakarítást. Mi­előtt felvázolnánk a szerve­zés történetét, írjuk le a leg­fontosabb számokat. A gabo­navetéssel végezték október 26-án, a kukorica betakarí­tásával november 17-én. A kukorica nagy területen, 920 hektáron termett és október 7-én ‘ kezdték a törését 35 gatja magát, hiszen a meg­kérdezettek több mint fele nem tudta, hogy kire szava­zott annak idején. — A dolog egyik oldala biztos, hogy ez. Milyen ta­nácstag az, akit a választói sem ismernek. Jól végzi, vagy hol végzi a munkáját? A má­sik oldal: milyen állampolgár az, aki képviselőjét sem is­meri? Milyen annak a sze­mélynek a közéleti érdeklő­dése, aktivitása, aki járdához köti, meg úthoz, hogy ismer­je a tanácstagját. Ha ezek megvannak akkor már sem­mi sem számít? Talán ezzel kellően megvi­lágítottam azt, hogy a tanács­tag nagyobb közéleti aktivi­tásra serkentheti választó- kerületének lakóit, ha nyüzs­gő, mozgó, mindenütt jelen lévő. Ha viszont a választó- polgárok aktívak, akkor nem százalékos víztartalom mel­lett. Az átlagtermés nagyon jó, sokat kellett szállítani. A győzelemmel felérő sikeres munkák lényege az, hogy nem vártak a nyáron meg nem érkezett kombájnokra, nem ringatták magukat ab­ba a reménybe, hogy majd csak jön az erősítés. A meglévő erőiket használ­ták iki maximálisan, min­dennap, beleértve az emberi erőt és tudást is. Szeptember 21-én gyűlést, vitafórumot tartott a szövet­kezet vezetősége, ismertették a rendikívüli helyzetre való felkészülést, a követelménye­ket, a várható nehézségeket, Ferenczy János elnök azt mondja, tudatosították a szövetkezet dolgozóiban, hagyják „aludni”, a tanácsta­got. A jó az, ha ezek a ténye­zők megfelelően arányúinak egymáshoz. A vezető szerep minden körülmények között a tanácstagé. — Hívtak már vissza ta­nácstagot azért, mert nem vett részt kellő aktivitással a testületi munkában? — Ebben a ciklusban nem, de el kell mondanom, hogy van 10—12 olyan körzetünk, ahol elégedetlenek a tanács­taggal. Azokat biztos, hogy nem jelölik újra. Egyébként 63 tagból áll a testületünk. A többség lelki- ismeretesen végzi munkáját. Eljár a tanácsülésekre, meg­tartja beszámolóját és jó ösz- szekötő a tanács és a lakos­ság között. — A tanácstagi beszámolók látogatottak? — Is-is. Vannak jobbak, vannak kevésbé Sikerültek. Ezeknél van egy probléma. Például az V. ötéves terv fel­adatait, célkitűzéseit ismer­tettük üzemekben, szocialista brigádgyűléseken, a Hazafias Népfrontban, párttaggyűlése­ken. összeszámoltam, össze­sen 17 helyen. A tanácstagi körzet volt a 18. Érthető, hogy kevesebben jönnek el. Aztán olyan körzetben, ahol minden rendben van, minden megvan, ugyancsak rossz a látogatott­ság. Ezen a területen sok javí­tanivaló van. Sajnos a lakos­ság a tanácstagot — sokszor ő saját magát is — csak hogy a meglévő gépekkel kell és lphet elvégezni mindent, ha összefognak és tudásuk javát adjálk a gépkezelők, kombájnosok, traktorvezetők, a szárítónál és egyéb helye­ken dolgozó tagok, mégpedig éjjel-nappal, ahol ikell. Szo­cialista . vállalást tettek a brigádok, összesen hat, ezek tevékenysége átfogja a szö­vetkezet növénytermesztésé­nek minden ágát, beleértve a szállítást is. Minden megvalósult, ma­radéktalanul. Egy hónapig a hétvégeken is dolgoztak. Természetes volt az éjjeli gépjavítás. Reggelre menetkész lett min­den gép vagy jármű, mehet­tek a földekre. —i —í járdaügyi harcosnak tekinti. Holott sokkal többről van szó. Közösségről, ahol igény­lik az emberek, hogy össze­ülve megbeszélik, meghány- ják-vetik a mindnyájukat foglalkoztató közgondokat. Ezt az igényt kell fejleszteni. — A tanácstagság összeté­tele jó? — Jó. Mint mondtam 10— 12-en lógnak ki a sorból. Jó a fiatalok é? idősebbek ará­nya is. Itt csak a munkavég­zés aránya nem jó. A fiatalok sokkal kevesebb munkát vé­geznek, mint az idősebbek. Ez részben érthető, hiszen több ideje van egy nyugdíjas­nak, mint a mellékesért, az építkezésért loholó fiatalnak, de semmi esetre sem meg­nyugtató. Vannak olyanok is közöt­tünk, akik már évtizedek óta élvezik a lakosság bizalmát. Babos Mihályné 1950 óta ta­nácstag, Máté József 1954-től, Végh János 1957-től, Czakó Jánosné 1958-tól. Ő egyébként a legaktívabbak közé tarto­zik. Az egészségügyi bizottság elnöke. Közéleti tevékenysé­géért magas kitüntetéseket is kapott. Ök a közismertebbek. Mások kevésbé. A hibák és egyes tanácstagok hibáinak, mulasztásainak elismerése mellett tegyük hozzá az igaz­ság kedvéért, hogy sokak előtt azért ismeretlen a ta­nácstag, mert nincs benne annyi közéleti aktivitás, hogy legalább a legszűkebb kör­nyezetének közügyei iránt ér­deklődne. CZAKÖ SÁNDOR Tolnai látkép ismeretlen tanácstagok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom