Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-19 / 298. szám
e ^íépüjság 1978. december 19. A szövetség is tévedhet A Dombóvári Kesztyűgyár SK elnöke, Németh Vilmos eljuttatta a Magyar Kézilabda Szövetség levelét. Ebben a szövetség közli a dombóváriakkal, hogy a kézilabda NOB H nyugati csoportjában a végeredményt tévesen közölték. Elnézést kémek az adminisztrációs hibáért. A szövetség hivatalos — javított — táblázatán a Dombóvári Kesztyűgyár csapata a korábbi 7. hellyel szemben a 6. helyet foglalja el. A bajnokság végeredménye: 1. D.-újv. 22 18 — 4 629-446 36 2. Tapolca 22 15 2 5 465-416 32 3. Tatai R. 22 15 2 5 520-468 32 4. Győri É. 22 13 1 8 432-370 27 5. Ajka 22 12 3 7 447-442 27 6. D.-vári K. 22 12 2 8 448-453 26 7. Keszth. 22 12 1 9 336-375 25 8. MMG 22 8 2 12 412-447 16 9. Undver®. 22 6 3 13 426-465 15 10/ Könnye 22 6 2 14 446-496 14 11. Bodakaj. 22 4 1 17 411-568 9 12. Tatai V. 22 1 1 20 225-287 3 A 81. percben egyenlítettek a vendégek Szekszárdi Dózsa-Komló 1:1 (0:0) Szekszárd, 1000 inéző. V.: Bártfai. Szekszárdi Dózsa: Pólyák — Szőllősi, Szlovák, Somodi, Weitner — Szőcs, Tóth, Adorján — Mezei (Házi a szünetben), Bonnyai, Lan- ddk. Edző: Magasházi József. Komlói Bányász: Bien — Kelemen, Mács, Kovács, Bartha — Hohmann (Varga a 74. percben), Gyurma, Bánász — Martinkovics, Kole- sánszky, Tresch. Edző: Megy- gyes Lajos. A 3. percben Szőllősi és Somodi együttes hibájából Martinkovics húzhatott kapura, lapos beadását Tresch 20 méterről a bal sarok mellé lőtte. Négy perccel később Landek vezette fel a labdát, ügyesen ugratta ki Mezeit, aki elöl Kelemen a lövés pillanatában mentett szögletre. Tíz perces mezőnyjáték után egy formás hazai akció végén már gólt látott a közönség. Mezei— Landek adogatás végén Landek 18 méteres lövése irányt változtatott az egyik védőn, az ellenkező oldalra vetődő Bien szerencséjére a labda az üres kapu mellé perdült. A 23. percben Somodi gyenge hazaadását Pólyák csak önfeláldozó előrevetődéssel tudta megszerezni Kolesánszky elől. A 26. percben Szőcs indításánál Szlovák és Landek mögött a sárba akadt el a labda. A 30. percben Szócsőt sorozatos durvaságokkal sem tudta szereim Kelemen és Kovács, Szőcs beadását SzloSzőcs elhúzott Kelemen mellett, lövése azonban elsuhant a kapu mellett vák 12 méterről kapura lőtte, Bien vetődve öklözte ki a jobb alsó sarok elől a labdát. A 41. percben egymás't követően két szögletet harcolt 'ki a Dózsa gárdája. A másodiknál Gyurina fejéről Landek elé perdült a labda, a szélső 14 méteres kapáslövése a léc fölött suhant el. Szünet után mindkét csapat fokozta az iramot. Az 53. percben Somodi elcsúszott, Martinkovics egyedül törhetett kapura, a lövés pillanatában Szőllősi becsúszva szerelte. Az 56. percben vezetést szerzett a hazai csapat: Szőcs szabadrúgásból a csereként beállt Házi elé ívelte a labdát, aiki 14 méterről, kapásból védhetetlen gólt lőtt a jobb alsó sarokba. 1:0. Egy perccel később Házi iramodott meg a labdával, lövésszerű beadását Bien a felugró Szlovák fejéről szedte le. A 69. percben veszélyes komlói támadás végén Martinkovics elől Pólyák másodszorra hárított. A 78. percben Bartha ívelt szabadrúgását Bányász a dermedt védők gyűrűjéből felugorva, öt méterről fejelte a léc fölé. A 81. percben rövidzárlat a szekszárdi védelemben, a fedezetlenül hagyott Martinkovics lövése a sok láb között is utat talált a hosszúsarokba. 1:1. A 83. percben Házi szabadrúgását Bien a felfutó Weitner elé öklözte, a hátvéd kapáslövése nyomán az egyik védőről az oldalhálóba vágódott a labda. A 86. percben újabb két hazai szöglet — eredménytelenül. Élénk iramú, parázs hangulatú találkozón a vendégek sorozatos durvaságokkal tördelték szét a játék folyamatosságát és a szekszárdiak lendületét. A több helyzetet teremtő hazai együttes védelmének megingása az utolsó 10 percben végül is a komlóiak számára hízelgő pont- osztozkodást • eredményezett. Jók: Szlovák, Szőcs, Tóth, Landek, illetve Gyurina, Kolesánszky, Bányász. NYUGATI CSOPORT 1. PVSK 20 14 2 4 38-15 30 2. Komló 20 11 6 3 23u 7 28 3. Kaposvár 20' 9 9 2 29-14 27 4. MÁV.D. 20 11 5 4 33-19 27 ■5. Bábolna 20 8 7 5 22-21 23 6. Ajka 20 7 7 6 23-20 21 7. Sabaria 20 6 8 6 16-17 20 8. Sopron 20 8 4 8 19-21 20 9. Szokszárd 20 7 5 8 H9-16 19 10. Oiajb. 20 7 5 8 25-25 19 11. Pét 20 5 9 6 26-33 19 12. Tapolca 20 7 4 9 24-24 18 13. Dorog 20 6 6 8 18-22 18 14. Bakony V. 20 5 7 8 21-25 17 15. MNTE 20 6 5 9 14-22 17 16. Fűzfő 20 5 7 8 13-25 17 17. Rákóczi 20 5 6 9 22>-27 16 18. Oroszlány 20 5 6 9 10-29 16 19. KOMÉP 20 6 3 11 20^26 15 20. Répcelak 20' 4 5 11 17-33 13 Előkerültek a megfakult fényképek Több korosztály egy asztalnál, balról áll Leposa Ferenc, az asztalnál Rajczi József, Cziráki János, Borda Tibor, Lampert Gábor, akivel beszélget Sörös József, a háta mögött Budai Ferenc, a pécsi vendég Kovács Jenő nemzetközi bíró, Csötönyi Sándor és Horváth Lajos. MEGYÉNKBEN a legkedveltebb sportágak közé tartozott az ökölvívás. Szekszárd, Dombóvár és Bonyhád jelentette évtizedeken át a biztos bázist, onnan kerültek ki az országos bajnokok, a válogatottak, az olimpikonok. A sportág kezdetét nehéz lenne pontosan meghatározni, de még ma is élnek azok közül, akik a sportág születésénél ott voltak, bár többségük már túljutott a hatvanon. Nagyobb számban vannak viszont azok, akik 5—10, esetleg 20 éve voltak e sportág aktív űzői. Nagyon sok tehetség öklözött éveken át a szorítóban, egyesületének, városának színeiért, esetleg magára húzta a címeres mezt. Azóta már csak egy-egy fénykép, esetleg megsárgult újságcikk emlékezteti a szép mérkőzésekre, a felejthetetlen győzelmekre. A régi emlékek felfrissítésére adott alkalmat a volt ökölvívók megyei találkozója. Jöttek a megye minden részéből, sőt az ország távoli helyeiről, hogy ismét találkozhassanak volt sportbarátaikkal, ismerőseikkel. A Kispipa étteremben régen volt ennyi boldog ölelkezés, As vele a kérdés: hogy élsz, mit csinálsz. Aztán záporoztak a további kérdések: emlékszel, emlékszel? Igen, volt mire emlékezni, meg olyan is akadt, hogy meg kellett kérdezni a másik nevét, mert a harminc-negyven év alatt elmosódott már. A három Leposa testvér — Béla, Dezső, Ferenc — mindenkit ismert, ezért legalább egy órán át csak a kézfogásokkal, és az elmaradhatatlan kérdésekkel, Illetve válaszokkal voltak elfoglalva. Aztán megjöttek a dombóváriak is. Az egyik asztalnál láttuk Tóth Ferencet, aki jelenleg a Dombóvári MÁV üzemi pártbizottságának titkára, Farkas István testnevelőt, aki egykor félnehézsúlyban képviselte a DVSE színeit, Győrfi Lászlót, aki valaha pehelysúlyban öklözött, most a foglalkozása: festőművész. Borda Tibi is fölszedett vagy tíz kilót, mióta utoljára találkoztunk, bár Oláh Miklós sem panaszkodhat: amióta abbahagyta az aktív versenyzést, vagy húsz kilót gyarapodott. Kálmán Jancsinak sem lehet különösebb panasza, közel áll a száz kilóhoz. Aki viszont változatlanul tartja a súlyát: Sörös József. Ma is olyan cingár, mint egykor volt. — Ez nem igaz! — így kiáltott fel az ajtóban Lerch Mihály, aki a háború előtt Szekszárd színeiben öklözött. — De boldog vagyok, hogy még egyszer megölelhetlek benneteket. Lehet, az életben nem találkozunk többet. És következtek a boldog ölelések a Leposákkal, Hartman Ferenccel, a DÉDÁSZ nyugdíjas főszerelőjével, és az egykori edzőjével Lengyel Zoltánnal. Füzessy Zoltán nem tudott eljönni, de levelet küldött, melyben kérte, mentsük ki és külön üdvözli a Leposákat, akiknek oly sokat köszönhet. Az igazat megvallva sokan kérdezték, miért nem jött el, éppúgy, mint Orbán László, aki egyéb elfoglaltsága miatt maradt távol. A megyei ökölvívó-szövetség nevében Leposa Dezső köszöntötte a megjelenteket — szám szerint mintegy százat —, majd a megyei sport- hivatal képviseletében Leposa Béla üdvözölte a találkozó résztvevőit. Aztán elkezdődött a kötetlen beszélgetés. Amikor végigjártuk az asztalokat, akkor döbbentünk rá, hogy hányán kiestek az emlékezetünkből, akiket pedig valaha jól ismertünk. Sokan hoztak fényképeket is. Például az egyik 1934-ben készült. Aztán újságcikkek kerültek elő. Az egyik arról szólt, hogy bemutatkozott Pécsett az újonnan alakult szekszárdi ökölvívócsapat. Ha lehetne a boldog emberekről ranglistát felállítani, akkor a dombóvári Horváth Lajost az élre kellene helyezni. Mint mondotta, ez a nap örömünnep számára, mert olyanokkal találkozhat, akiket húsz-harminc éve nem látott. Kedves vendéget köszönthettünk Kovács Jenő személyében, aki oly sok mérkőzést vezetett — közmegelégedésre — a Tolna megyei csapatoknak. Pécsről érkezett és a lányát is elhozta, hogy hazafelé legyen aki vezesse a kocsit, mert ő szeretne koccintani azokkal, akikkel oly sokszor találkozott a ringben. Népszerűségére jellemző, hogy egész este cserélődtek asztalánál a beszélgető partnerek, mindenki kezet akart fogni vele, és néhány emléket feleleveníteni. — Bemutatom Lengyel Zoltánt, aki Szekszárd ökölvívósportját megalapozta — műtőit be egy idős embert Leposa Dezső. Később Lengyel Zoltán dióhéjban elmondta élete történetét, azt, hogy 1930-ban hogyan alakította meg a szakosztályt (erre a témára később visszatérünk.) Lampert Gábor még ma is oly bohó, jókedvű, mint 10— 15 éve. Áztán kiderült, hogy Csötönyi Sanyi sem változott sokat: beszélni jól tud. A Dunaföldvárról érkezett Ben- cze Béla is jól érezte magát annyi ismerős között. A dombóvári Rajczi József változatlanul oly csendes, mint korábban, ezzel szemben nem változott Lerch Miska. Az ő beszélgetéséből jegyeztünk föl: — Emlékszel Zoli bácsi, mit mondtál, amikor megkezdtük az ökölvívást? Aki nem bírja, menjen el, itt csak olyanok kellenek, akik kitartóak. Pedig akkor csak a sport szeretetéért mentünk. Mezítláb voltunk, nem volt cipőnk, csak egy glottnadrá- gunk és az egész egyesületnek két pár kesztyűje. Dr. Dobos Jenő szomorúan megjegyezte: — Sajnos, sokan nincsenek itt, egy részük már nem él. Például az 1938-as Európa-bajnokság második helyezettje, Kiss Ferenc. Késő délután már magasra csapott a hangulat, majd jó néhányan táncra is perdültek. Biztosak vagyunk abban, aki ott volt, jól érezte magát, aki viszont bármilyen okból távolmaradt, sajnálhatja, hogy nem jött el. A DVSE színeiben öklöztek. Balról jobbra Győrfi László festőművész, Farkas István testnevelő tanár és Tóth Ferenc, a Dombóvári MÁV üzemi pártbizottságának titkára. A bonyhádi Borda (balról), középen a bátaszéki Egle, jobbról a szekszárdi Kálmán emlékezik... Harminc év után ismét Szekszárdon Lerch Mihály (sapkában), mellette Leposa Béla, Geresdi Lajos és az első szekszárdi edző; Lengyel Zoltán.
