Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-17 / 297. szám
1978. december 17. KÉPÚJSÁG 7 T»I N. N. FÖ ÉS ALSÓ TZÉH MESTEf EgSÍ REH TÖBBI MESTER-TORSAIKKAL. A' NAGY ERSoffif demű Csizmadia C/Xhűnhnch, Alsó Magyar Örs ágban, IVivile.^l^ahi-Vámosában; c/. áltiúbjzcjny itjuk, hogy ezen Mester Legény. nevezet szerem KdlctóséKnésíYe /' "'V /fi esztendős . Jy»«* Tarnwtö, &s*J***llalu, nütffk esztendeig - hóöjj dobozván, azon Wó alatt mag^Mvc«»«^esjpOmaiasra. í>ékes- jegesen, és bcttfictescn. a’ mint egy betsüJetes Légyhez Illik, viselte; a- meüyrűl Mi bizonyságot tészúnh, éí ugyan azért a Mi Mcster-Tagjainkat IHemfófeéén kérjük, hegy ezen Legényt a* Mi Mesterségünk bevett szokása szerént mindenütt alkalmaztassak, Kőit Pátson f'/ - 18 3 3 Esztendőben. ' ' ’FA Civil • Meder t > Alio CiZh-Mnter . . ‘jl Pax, Paxum, Pákos, Pakhsel Paks, mezőváros mely nem túlságosan nagy és inkább faluhoz hasonlít.” A továbbiakban Ottendorf leírja a palánktól jó „muskéta- lövésnyire” emelkedő magaspartot, majd a szűk völgyön átvezető útnál megjegyzi: „Itt nagy a bizonytalanság, és ez egyike a legveszedelmesebb helynek az utasok számára.” Az állításaiban gyakran túlzó, de igen jól és szemléletesen író török történetíró — Evlia Cselebi, — Otten- dorffal szinte egyidőben járt ezen a vidéken. Feljegyzéseik így jól kiegészítik, helyenként pedig megerősítik egymást. Cselebi az erődítményt „hármas, erős és szilárd palánkénak” írta le, melyben ötven deszkatetejú ház, egy régi kolostorból (valószínűbb, hogy fallal körülvett középkori templom lehetett) átalakított dzsámi, hadiszertár és ágyúmúhely volt. Ez utóbbi egyike lehet Cselebi imént említett túlzásainak, ettől eltekintve a leírás kitűnően érzékelteti a hely hangulatát, amikor így folytatja a vár leírását: „Az árok fölött ennek is van egy fából készült csigás felvonó- hídja, melyet minden éjjel felvonnak és a várkapunak támasztanak. Az ima után a zenekar itt is játszik, s a mo- hamedi imaszózatot elkiáltják.” Ottendorf rajzával egyezően a polgári városrészt Cselebi is északról és délről egy- egy — a Dunától a dombokra felfutó — palánkfallal védett helynek írja le. Kétszáz szegényes házat említ, ami mellett az ugyancsak általa leírt ötven bolt szintén túlzásnak tűnik, még akkor is, ha a városka egyik fő éltetője a kereskedelmi tevékenység lehetett. A helység jellemzésénél kiemeli az ott lakók jó indulatát, valamint a szép szőlőskerteket, s megjegyzi: „Az egész hadsereg szőllőt eddegélve vonult át.” Nem nehéz elképzelnünk, hogy az akkori paksi polgárok minden jóindulatuk ellenére sem fogták fel ilyen kedélyesen termésük kóstolgatását. A következő Paks-ábrázo- lás egy sorozatban található, melyet a magyar mezővárosokról készíttetett egy Kunike nevű vállalkozó a XIX. században. A kép, melyen az „UNGERN Markt Paksch” felirat található, litográf technikával készült. A litográfia hazánkban a múlt század első felében terjedt el, ebből az időszakból azonban már más technikával készült, s egészen más városképet mutató ábrázolást ismerünk Paksról. Nagyon valószínű hát, hogy a vállalkozó — a minden bizonnyal német ■ elységnevének írott képe az évszázadok múltával gyakran változott. Lehetett azonban latinos vagy magyar, török vagy németes a névalak, a település, melyre vonatkozott, ma is ezen a néven ismert : Paks. A középkor folyamán számos magas rangú tisztségviselőt adó Paksi de Pákos nemzetség birtoka és névadó helysége, a későbbi megerősített török vámszedőhely, rangos' mezőváros, majd járási székhelyként nagyközségi rangú település. A felsorolás rövidesen így folytatható: Paks város, megyénk időrendben negyedik, városi rangú helysége. Nagyon természetes, hogy az ilyen ünnepi esemény előtt szokásos ismertetések, visszatekintések a legszembetűnőbbről; az elmúlt húsz év óriási változásairól szólnak elsősorban. Mert való igaz, hogy e két évtizeddel az elmúlt két évezred változásai együttesen sem mérhetők össze. Engedtessék meg nekem, hogy a ma nagy eseményének üdvözléseként, most mégis a helység történetének egy korábbi időszakáról szóljak, segítségül híva a szűkszavú leírásokat, s a meglévő — sajnos igen kis számú — képes ábrázolás némelyikét. A Buda és Eszék között húzódó, s az ősi hadiutak nyomvonalát követő útvonal a Duna menti települések számára egyszerre jelentette a meggazdagodás, a hasonló nagyságrendű települések sorából való kiemelkedés lehetőségét és a koronkénti, szinte törvényszerűen bekövetkező, csaknem teljes pusztulást. A seregek vonulása, a hadi események ősidők óta fokozottan sújtották az itteni helységeket, s ez természetszerűen avval járt, hogy katonai, stratégiai okokból és a polgári lakosság védelmére is — ezeket a helyeket igyekeztek megerősíteni, védőfallal ellátott kisebb-nagyobb erősségekké alakítani. (Szekszárd, Tolna, Paks, Dunaföldvár ilyen megerősítéséről már jóval a magyar honfoglalást megelőző évszázadokból tudunk.) paksi átkelőhely és a Paks és Dunaföldvár között helyenként a magas löszpart szurdokaiban futó útvonal hadászatiig is fontos pontot jelentettek, fiem beszélve a paksi rév- és vámjövedelmekről, melyek minden évben jelentős jövedelmet adtak a szultáni kincstár számára. (Csak egy jellemző A mohácsi csatavesztés után a török hadak égetve és rabolva végigdúlták a Duna mellett lévő településeket, elpusztítva jelentős részüket. Ennek a rövid, szinte tájékozódó jellegű hadjáratnak esett áldozatul Paks is. A város nagy része elpusztult, a rémült lakosság egy része pedig a védettebbnek hitt területekre húzódott. Buda megvétele után azonban a hódító hatalom gazdasági és stratégiai szempontokat megfontolva a fontos útvonal biztonságossá tételére és az útvonal melletti települések újranépesítésére törekedett. A nyelvterületre szánt sorozathoz — rég elavult, jóval korábbi ábrázolást használt fel. A nyomaton ábrázolt táj — a két ágra szakadó Duna, a szakadékos, magas löszpart, a dombos, szőlőkkel borított háttér — mind valósághű .hitelesnek tekinthető eleme a képnek. Az egymás szakasztott másának rajzolt, teljesen azonos két templomról azonban nincsenek- forrásaink, s az sem lehetetlen, hogy az csupán egy rosszul értelmezett vázlatrajz és a rajzolói fantázia közös szüleménye. A sorban utolsó, de talán legszebb Paks-ábrázolásunk egy céhlevélen található, melyet az egykor oly híres paksi csizmadiacéh készíttetett, annak tanúsítására, hogy a náluk dolgozott mesterlegény — akinek adatait az űrlapszerű nyomatba mindig külön kellett tintával bejegyezni — „magát híven, szorgalmatosán, békességesen és be- tsületesen, a’ mint egy betsü- letes Mester Legényhez illik, viselte.” A tanúsító levélnek csaknem felét a városkép foglalja el. melynél szintén a hiteles tájábrázolásra való törekvés tűnik szembe elsőként. A szőlőkkel és gyümölcsösökkel körülvett város hosszan nyúlik el a Duna mellett, s jól láthatók az északi és déli irányban kivezető országutak is. Az alsó és felső révházak és az előttük álló kompok aprólékosan megrajzoltak, csakúgy, mint a kép többi apró részlete. A nyugati folyóágon lehorgonyzóit kilenc hajómalom és a XIX. század jellemző gabonaszállító járműve, a lóvon- tatású „bőgőhajó”, mind Paks tehát mindenféleképpen fontos volt a töröknek, s a lehetőséghez mérten igyekezett is védetté tenni. A hódoltság alatti városkép rekonstruálásában egy kémjelentés — Ottendorf Henrik 1663-ból származó útleírása — segíthet bennünket elsősorban. Az általa rajzolt vázlat hevenyészett és a körülményekből adódóan, érthetően elnagyolt, a hozzá mellékelt leírással együtt mégis alkalmas arra, hogy a helységről átfogó képet nyerjünk: „Paxum vagy Pax pa- lánkot és városkét, mely sík területen hat órányira fekszik Földvártól, és négyszögben nagy kerítéssel van körülvéve, a túlsó oldalon a Duna határolja. A palánk egy domb és sűrű cserjés irányában fekszik. Különben silányul van megépítve. A vendégfogadó' a palánkon kívül van, valamint a város is, ♦ t A adatot szeretnék ismertetni evvel kapcsolatban. Az 1565- ik évben csak a környező, nagy kiterjedésű szőlőterületekről származó must után 95 065 akcse jövedelmet jegyeztek fel.) Akcse=török váltópénz. Anyaga ezüst. Egy napi gyalognapszám bére ekkor 4 akcse.) A XIX. század elején készült céhlevél kinagyított részlete Romantikus rajz Paksról. XVIII. századi rajz után készített litográf nyomat. A paksi csizmadiacéh tanúsitólevele a XIX. század elejéről Paks palánkája. Vázlatrajz Ottendorf Henrik naplójából, 1663. megannyi valósághű eleme a képnek. Ha még gondosabban megnézzük a képet, más, ugyancsak fontos részletet is felfedezhetünk rajta. A vízpart melletti úton nyüzsgő sokaság, a hátukon batyukat cipelő árusok, vagy éppen vevők a mezőváros lüktető mindennapjait idézik. Az egyes épületek pedig — bár arányaikban és elhelyezésükben esetenként torzítást is felfedezhetünk — helyenként már-már az általunk ismert városképet idézik. A kép felső részén a gyümölcsfák közé ékelődött Kálvária helye jól azonosítható a mai Tavasz utcától délre a Béke tér, Anna utca és a ma is Kálváriának Ismert területen állott török palánkvár helyével. A temetőtől jobbra és balra meredeken futó utak az egykori várost kerítő pa- lánkkerítés helyét jelzik. Úgy vélem abban is közel járunk a valósághoz, ha a képen a Kálvária alatt látható kupolás épületet Árkods Baba sírhelyével igyekszünk azonosítani, melyről ugyancsak Evlia Cselebi leírásában ezt olvashatjuk: „A város nyugati részén, a zajos vár útján, s e városnak temetőjében, a Dunára néző sétahelyen Ár- kosd Baba búcsújáróhelye van. Ez az ember Szulejmán khán korában hitharcos és tökéletes egyén volt.” A mai városkép két jellegzetes épületénél — a katolikus és református templomnál — némi zavart, valószínűleg a két épület felcseréléséből adódó tévedést tapasztalhatunk. Jól felismerhető ugyanis 1796-ban épített tornyáról és a torony gombja feletti csillagról a református templom, Paks egyik legrégebben álló temploma. A képen ez került a Dunához közelebb, míg a tornyáról és a torony gombja fölé rajzolt kétfejű sasról — mely az uralkodóház katolikus voltát jelképezte — ugyancsak jól azonosítható katolikus templomot távolabb, a dombok irányába helyezte el a rajzoló. Az egyébként pontosnak mondható munkánál ezt a tévedést a vázlatnál történt tévesztéssel magyarázhatjuk. :;■■■■ ■ égül ejtsünk még né- A# hány szót a városkép A keletkezésének idejéről. - J A nyilván nagy példányszámban készíttetett űrlapon az 18...-as évszámkez- dés látható, ami azt bizonyítja, hogy készíttetője — a csizmadiacéh — az 1800-as években kívánta felhasználni azokat, tehát nagyon valószínű, hogy vagy a XVIII. század utolsó éveiben, vagy a XIX. század első évtizedeiben rendelte meg..-,(A vizsgált okiratot 1829-ben, vagy 1832- ben állították ki. A bizonytalanság abból ered, hogy az eredeti évszámot átjavították.) Az időpont azonban tovább is pontosítható. Az 1809-ben épített Kálváriatemetői kápolna helyén képünkön még egy kőfallal kerített, kerek kőépítmény látható — nem lehetetlen, hogy ez a török alatt dzsámivá alakított középkori kőtemplom alapjain épült —, így a kép keletkezési ideje a százád első évtizedeire valószínűsíthető. Természetesen itt is számolhatunk egy néhány évvel korábbi ábrázolás felhasználásával, az ebből adódó eltérés azonban nem lehet jelentős. GAÁL ATTILA muzeológus múltja
