Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-15 / 295. szám

1978. december 15. NÉPÚJSÁG 5 Múzeumkeresés Szekszárdin Zeneműtár és emlékszoba Egy tétován tévelygő német házaspár került az utamba minap a szekszárdi Béla té­ren. A Liszt Ferenc múzeu­mot keresték, ami ugyan csak emlékszoba, de nem lovagol­tam a szavakon, hanem útba igazítottam őket. Nagyjából imigyen: — Lemennek itt a téglafal mellett. Jobb kéz felé látnak majd egy bronzszobrot, egy bizonyos Garay Jánosét. Az­zal rézsút átellenben egy ár­kádos sarokházat. A sarok­ház árkádja alatt menjenek balra, ott forduljanak jobbra és menjenek át az oszlopos kapubejárón. A túlsó oldalon viszont tovább már ne! Ott balra nézve látnak egy piros­téglás mélyedést, amiben nincs semmi, vagy legfeljebb szemét. A mögött egy hal­mocska látható, célozzák meg és iámét balra találnak egy kis toronyajtót. Ezen már szép, szabályos kiírást is lel­nek, beljebb pedig csigalép­csőt. A csigalépcsőn fel kell menni, de nem odáig, ahol egy Liszt Ferenc-rézdomborí- tás van a falon, hanem még feljebb. *• A terem látogatottsága nagy, ami elsősorban a zene­műtár 829 beiratkozott tagjá­nak köszönhető. A zeneműtár a könyvtár részlege, az em­lékkiállítás a múzeumé. Az nagyon szép és üdvös, hogy ez a két intézmény itt szim­biózisban él, végtére is mind­ketten a közművelődést szol­gálják. Csakhogy a két könyv­tárosnak elsősorban szakmai feladata van (néha nagyon sok) és csak szívességi ala­pon vállalkoznak (nagyon sokszor) a joggal, igényelt tárlatvezetésre. Ami egyéb­ként nem szakmájuk. Anya­gilag felelősek a rájuk bízott értékekért, de nem azok a múzeumi relikviákért, tárló­kért, melyek ugyancsak je­lentős értéket képviselnek. A tárlók egy részének üvegje törött, nyitható, ha népesebb csoport érkezik és nagy a Ez az új beruházásunk makettje, most várjuk az állami tá­mogatást Nászágy, agglegényeknek... Szívem, ha mondtad volna, hogy együtt az ultiparti, dehogy mentem volna a klubba! Nagy János karikatúrái tolongás, csak az nem emel ki valamit, aki éppen nem akar. (Szerencsére sokan nem akarnak.) A lakatra zárt borjádi mé­hesbe is törtek már be egy­szer. Itt nem kell lakatzúzás­sal vesződni. Valamilyen megoldás szükséges lenne. Sok variációs lehetőség kí­nálkozik, az alábbiak szá­mát a szakemberek bizonyá­ra szaporítani tudják. 1. Külön múzeumi őrt be­állítani, ami valószínűleg fe­lesleges. 2. A zeneműtári dolgozók­kal szerződést kötni, valami­lyen szerény tiszteletdíjas for­mában a múzeumi tárgyak leltári átvételére, megbízha­tóan őrzött formában. Ugyan­ezek tárlatvezetési kötelezett­sége, vagy 3. magnetofonos tárlatveze­tés több nyelvű szalagokkal. (Sok a külföldi látogató;) 4. Bármilyen más megol­dás, csak a jelenlegi nem. (ordas) • • Önérzet és teljesítmény A bölcsődében a vezető in­kább kérlelve, mint rendre utasítva mondja a húszéves takarítónőnek: ugyan már, Évike, egy kicsit figyelme­sebben is takaríthatna. A húszéves lány hangja fel­csattan, kikéri magának ezt a pimasz hangot, vele így nem lehet beszélni, egy per­cig sem marad ilyen piszok helyen. Nem is marad, fél óra múlva, kezében a munka­könyvvel, önérzetesen távo­zik. Egy másik példa is kí­vánkozik ide. ugyancsak szek­szárdi. A húszvalahány éves értelmiségi fiatalembert fi­gyelmeztetik, hogy többet várnak tőle, mire vállat von­va azt mondja: „Ennyi pén­zért nem kapcsolok nagyobb sebességre.” Az eredmény, mint az előbb, kéri és meg- kaoia a munkakönyvét. Félreértés ne essék, szere­tem az önérzetet, mindenki legyen csak büszke teljesít­ményére. s ha kell — s meny­nyiszer kell! — figyelmeztes­se is környezetét teliesítmé- nve értékére. Az oktalan sze­rénység a múlt rossz emléke, amikor egv életen át hálás­nak kellett lenni egv altiszti állás elnyeréséért. Tiszteljük a szabad munkaválasztás jo­gát is. s ne féljünk azt sem kimondani, hogy van rossz munkahelyi légkör, értetlen és önző vezetők is vannak, akik egyszer csak azt veszik észre, hogv azok mondanak búcsút a vállalatnak, akikre legiobban kellett volna szá- mítaniok. De legalább ilyen fontos, hogy az önérzet, a forradal­mi erőt jelentő munkásönér­zet nem lehet jogtalan elő­nyök forrása, s aki csak jo­gaira hivatkozik, nagyon igazságtalan. Mert ki mit vál­lal. végezze tisztességgel, ez mindennek az alapja. Az is igaz. hogy senki nem keres annyit, mint amennyit el tudna költeni. No de azért ne vágyainkból induliunk ki, főleg ne megalapozatlan vá­gyainkból, mert ezzel nem megyünk semmire. Valaki érezheti azt, hogy nem fize­tik meg eléggé, hangot is ad­hat ennek, de ez nem jelent­het felmentést a tisztes mun­ka alól, és semmiképp nem jelentheti, hogy maga szabja meg, milyen teljesítményre hajlandó, Arra köteles, amit elvállalt, semmivel sem ke­vesebbre. Helyenként bai van az ön­érzettel, mely időnként olyan dölyfösen mutatja magát, mintha hangoztatásától bár­mi is előbbre mozdulna. Le­gyünk önérzetesek, de a vég­zett munka alapján. Ne sza­vakkal és indulatokkal, ha­nem tettekkel. Aki rosszul takarít, hanyagul végzi mun­káját, vagy netán rosszul igazgat, inkább a rossz lelki­ismeretére hivatkozzék, mint nem létező érdemeire. A be­csületes és tisztességes mun­kának viszont adjuk meg a rangját, amiről esetenként bizony elfeledkezünk. cs. Karácsony előtt Könyvek között A két öreg tétován topo­rog. A férfi félre is húzódik, vagy ment különállását alkar­ja ezzel jelezni, vagy mert hozzászokott már, hogy a komoly dolgokba úgy sincs beleszólása. Az asszony előbb beigazítja kendője alá a szemüveg szárait, csak az­tán veszi kézbe a könyveket. — Tizenhét éves lánynak szeretném — magyarázza az eladónőnek. — Nem unoka, ismerős — fűzi hozzá sejtel­mesen. Körülbelül tíz percbe te­lik, amíg az asszony dönt, és a két kiválasztott könyv árát beütik a pénztárgépbe. A helyszín: a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat 479. számú, szekszárdi boltja. Az időpont: december tizenket- tedike. — A könyv szép ajándék és olcsó is. Valószínűleg ezért duplázódik meg évről évre karácsony előtt a for­galmunk. Havi 180 ezer fo­rintról 360, sőt 400 ezerre is ugrik, — mondja a boltveze­tő, Bállá Mártonná. — Az olcsóságon kívül mi csábítja még a vevőket? — Minden bizonnyal a téli könyvvásár újdonságai. A választék nagyjából meg­egyezik a tavalyival. De. Reklámozza a tévé ezt vagy azt a könyvet. Sorra nyitják ránk az ajtót az érdeklődőik, mi pedig ígéretekkel szolgál­hatunk. A könyveket ugyanis 2—3 hét csúszással kapjuk meg, akkor is korlátozott mennyiségben. Itt van példá­ul Széchenyi reprezentatív kiadású naplója, nem nehéz megjósolni, hogy sálger lesz. Egyelőre harminc példány­ban érkezett hozzánk. Nyolc­van bizományosunknak — akik a szekszárdi járás üze­meiben terjesztik a könyve­ket — nem is jut belőle. — A gyermekkönyvnapok december 4-én kezdődtek és 8-án zárultak. Milyen ta­pasztalatokkal? — Vigyázz Szenesvödör, mert neked megyek! — kiál­totta Fogaskerék, amint ki­lépett a Négy zsírzóhoz cím­zett bisztróból. Állt egy da­rabig az ajtó előtt, megpró­bálta imbolygását mérsékel­ni, és egy alkalmasnak vélt pillanatban megindult a lej­tőn. Előbb tántorogva, már- már a felborulás határát sú­rolva vágott neki a bisztró és a fejre állt trabantkarosszé- ria közti távolságnak, mire sikerült egyenesbe állítani magát. — Látod? — szólt Kerék­pár Sárhányó a Satuhoz. — Még sosem dőlt a földre út­közben. Amikor egyenesbe jön megindul, mint Singer a varrógép hajdanán. Ekkor nagy koppanás és kiáltás hallatszott a Szenes­vödör irányából. — Ó maga... — akarta folytatni Szenesvödör, de jó- neveltsége megálljt paran­csolt szájának, amikor Fo­gaskerék nagy robajjal neki­ütközött. — Maga már megint... kor­holta volna tovább, de Fo­gaskerék kábultan rogyott a földre Szenesvörös oldalán — Enyhe olajbűz terjen­gett a levegőben Fogaskerék ütemes horkolásától volt hangos a telep. — Mit fintorogsz? — szólt pökhendien Singer a varró­gép a fejreállt trabankarosz- szérián pislogó Kocsitengely- helv. Úgy teszel, mintha so­sem szagoltál volna ilyet. A gazdáddal bezzeg minden kocsmánál megálltatok Azért vagy itt különben is. mert kellett neki a pénz. — Mióta tageződöm ezzel a pedálgéppel? — fortyant fel Kocsitengely. Egész életében csak a pénz után tekerte magát, s van képe ilyeneket — A kicsik igazán nem pa­naszkodhattak, sok szétnyit- hatós könyv talált gazdára. A tíz éven felüli gyerekeket azonban nem kényeztették el túlságosan a kiadók. Ifjúsá­gi regényből több kéne. — Hogyan állunk hangle­mezek, kazetták dolgában? — Külföldi lemezekből na­gyobb a kereslet, mint a kí­nálat. Elsősorban Boney M. és ABBA-lemezekre gondo­lok. Viszont ajánlhatjuk a Beethoven-szimfóniáikat, az Andersen- és Grknm-mesé- ket, Halász Jutka lemezét, A „Csendes éj” minden évben mondani. Egész vörös lesz a rozsdám ettől a pimasz hang- hordozástól. Kocsitengely egyre dühö­sebb lett. — Az ő gazdája abból is pénzt csinált, hogy tönkre ment pénzgyártó varrógépe. Az enyém pedig... nem is ő, hanem a Pistike, meg a Jó­zsika hozott engem . ide, merit., a gazdám autót vett —• hebegett dühösen. — Szóval veled még any- nyit sem törődött a gazdád, hogy tisztességesen elhoz­zon a MÉH-nek — folytatta pimaszul a tegeződést Sin­ger, a varrógép. — De igen! — ordított most már Kocsitengely. — A gaz­dám szólt a két kisfiúnak, hozzanak el, hogy kapjanak értem egy kis zsebpénzt. — Ne veszekedjetek —■ szólt közbe tompán a szenes­vödör, aki a nyugalmat és békességet szerette, de min­dig volt egyJkét izgága lakó a telepen, aki felverte a csen­det. Képtelenek voltak hoz­zászokni a telephez. Koráb­bi szokásaik, értékrendjük még elevenen élt bennük — Ó a Szenesvödör! — ne­vette el magát gúnyosan Singer, a varrógép. — Egé­szen meghatódom, mikor ez a repedtfazék békítgefni kezd. — Összetöröm a küllőidet, ha nem hagyod abba — kiál­tott fel mérgesen Kocsiten­gely. — Aki sértegeti Szenesvöd­röt, velem gyűlik meg a ba­ja! — rikkantotta el magát Satu is, miközben összezárta félelmetes pofáit. —■ Hagyjátok — legyintett Szenesvödör, úgysem képes felfogni, hogy ő is közönsé­ges ócskavas. MAJOROS 1. népszerű, a „Karácsonyi kon- cert”-en Bach-, Corelli- és Liszt-műveket hallgathatnak, a „Gregorián énekek”-ből is akad még pár d^rab. Az üzlet forgalma kétség­kívül nagy. S noha a boltve­zető a gondokat sem hallgat­ta el, az összbenyomás ked­vező. Sok és sokféle könyv, hanglemez, kazetta található a polcokon. Mindenesetre jobb a vá­laszték, mint a másik szek­szárdi könyvesboltban, a 160 lakásos ház alattiban. KOVÁCS M. Bonyhád W Évzárás előtt Hogyan alakulnak az 1978- ra tervezett fejlesztések Bonyhádon. A városi tanács 48 millió 379 ezer forint be­vételt tervezett erre az évre, s bevételi tervét 48 millió 342 ezer forinttal" zárja év végé­re. A kiadási terv 40 millió 463 ezer forinttal számolt, s ténylegesen 37 millió 860 ezer forint a kiadás. A művelődési ház munkái a terveknek megfelelően folynak. A napokban kezdték el a tető palázását műemléki palával. Az év során bővítették a közvilágítási hálózatot a vá­rosban. Néhány utcában új hálózat épült. Elkészült a Szabadság téri csapadékcsatorna. A város vízhozam növelését szolgálja az erre az évre tervezett és megépült kút. Tervek készülitek a szenny­víztisztító telep bővítésére, kész van a 24 tantermes is­kola beruházási programja is. Tavasszal adták át rendel­tetésének a városi sportcsar­nokot. A lakásépítés terén van egy kis lemaradás. A Rákó­czi úti 15 lakásos szolgáltató­ház év végére ne mkészül el, radiátorhiány miatt. A szol­gáltatóház átadására előre­láthatóan februárban kerül­het csak sor. Abszurd riport A telep „lakóiról” Mindig sok a vevő

Next

/
Oldalképek
Tartalom