Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-26 / 279. szám
io ^NÉPÚJSÁG 1978. november 26, Favágó Id. Szabó István szobra Boldvai lelet Az Országos Műemléki Felügyelőség Boldván a XII. században épült bencés apátsági templom helyreállításán dolgozik. A helyreállítással napvilágra került egy körülbelül hétezer éves neolitkori település nyoma. Megtalálták a templom mellett a hajdani keresztelő kápolna alapját is. Szigethy András: Harmadik út pedig van ? A szép Kata tudja, hogy ilyenkor Lacit le kell fektetni. Gyerekek, csendben legyetek, mert apuka beteg, szól be a kisszobába, aztán leereszti az ablakon a redőnyt. Laci még forgolódik, értelmetlen félszavakat susorog, és Kata tudja, nemcsak a részegség miatt. A kalapok őfelé fordultak a kocsmában, hogyan a pult felé haladt, és amikor leült az asztalhoz. Molnár János odajött hozzá. Az öreg megállt előtte, a tehénistálló ammóniás szaga megcsapta a főmezőgazdász orrát. Jani bácsi nem köszönt, még a szokásos „hogy van, mérnök elvtárs”-at se kérdezte meg, csak ennyit mondott: — Ne hagyjon itt bennünket. Z. László csodát művelt. Legalábbis a faluban azt mondták. A búza 39 mázsás termést adott hektáronként, az egy tehénre eső tejhozam 1800 literről 3100-ra emelkedett. Z. László két éven keresztül hajnali négykor kelt, és amikor esténként hazaérkezett, a konyhában égett a villany, a vacsorája oda volt készítve a gáztűzhely mellé, csak meg kellett melegíteni. A legrosszabb az volt, hogy még ilyenkor sem tudott lefeküdni. Emésztette a napot. Az első álmatlan éjszakája akkor volt, amikor elkezdődött a vetés. A főagronómus felnyitotta a vetőmagos zsákot, belemarkolt a búzába, és odatolta az elnök orra elé. — Ezt akarod elvetni? Napokig tartott, amíg az elnököt és a főkönyvelőt — hol kérve, hol kiabálva, hol szakmai idézetek halmazával — meggyőzte, hogy a saját termésű búzát nem szabad elvetni, hanem elit vetőmagot kell venni. — Igen ám, de az sok pénzbe kerül — nyálazgatta megmaradt pár szál haját a főkönyvelő —, ez meg ingyen van. — Csodálkoztok, hogy évek óta 19 mázsa a hektáronkénti termés? Heves megye az idén is öt mázsával maradt el az országos átlagtól. Ezt nekünk is köszönheti... Megvették a vetőmagot, de Z.-nek kellett írnia egy feljegyzést, amiben magára vállalta a felelősséget, ha nem lenne több termés. A feljegyzést a főkönyvelő bezárta egy acélkazettába. Azután jöttek sorban az éjszakák. Z: — Nekem két Claas-Dominátor kell, értsd meg, hogy az kell. — Elvetettük a legjobb vetőmagot, belefecceltünk a földbe egy halom műtrágyát. Itt óriási termés lesz. A régi kombájnokkal nem tudjuk levágni. Kárba megy minden, amit eddig csináltunk. Főkönyvelő: — Az rengeteg pénz. Z: — Hallgassatok még egyszer végig. Ha belépünk az ipari rendszerű kukoricatermesztési társulásbá, akkor kaphatunk két Jonh Deere kombájnt vagy Claas-Dominátort. Ezek ma a világon a legjobb gépek közé tartoznak. A két traktor és a két kombájn mindenhol tud dolgozni, nemcsak a kukoricában. Négy géppel majdnem mindent meg tudunk csinálni. Elnök: — Itt soha nem volt hagyománya a kukoricának. Párttitkár: — Ezt meg kell gondolni. Ez politikai kérdés is. Egy szocialista gazdaságban nem dolgozhat... Z: — Mi van? Felakadt a tű a lemezen? Gépudvar. Hajnali fél hat. A gépkezelő sárga overálljában szalad a Claas-Dominátor kombájn felé. Z. az órájára néz. — Álljon meg, kérem. Megmondtam, hogy ha nem lesz harmat, fél hatkor már a táblán kell lenni. A gépkezelő, mintha nem is hallaná. Z. ráordít. — Álljon meg. Odalép a gépkezelőhöz, dől belőle a-törkölypálinka. — S. elvtárs, megtiltom, hogy felüljön a gépre. — Na, ne vicceljen már a mérnök elvtárs. — Ez nem vicc. Ez a gép milliós érték, maga ivott. — Na és, ittam én már máskor is. — Ezentúl viszont nem lehet. _ S. vigyorog. — Nézze, mérnök elvtárs, addig maguk nekem ne beszéljenek, amíg az elnök részegen összetöri a tsz Polski Fiatját, és még meg se büntetik érte. — Ez nem ide tartozik. Holnap reggel fél hatkor jelentkezzék munkára. Viszontlátásra. És mivel a szakképzett gépkezelő váltója csak délre jött, Z. fél hattól fél egyig aratott. Fehér ingben és nyakkendőben. Még egyetemista korában megfogadta, hogy minden munkanap felöltözik rendesen. Z. Lászlót kötelezték, hogy a traktoros egynapi munkabérét fizesse meg, mivel nevezettet jogtalanul tartotta távol a munkától. S. ittasságát semmivel nem lehetett bizonyítani, és amikor a „házi tárgyaláson” az elnök feltette a kérdést, hogy ittas volt-e S., a traktoros tiszta hangon mondta: nem. Zárszámadáskor először tettek hárommilliót félre, hogy ha esetleg nehezebb idők jönnek, legyen egy kis pénze a termelőszövetkezetnek. A közgyűlésen a járási elvtárs méltatta a termelőszövetkezet óriási előretörését, külön kiemelte az elnök szerepét, aki úgymond a helyi viszonyok kiváló ismerőjeként jól sáfárkodik a modern technikával is. Z. László a tehenészekkel ebédelt kint az állattenyésztési telepen. Birkagulyást főztek. Még a szabad szombatosok is bejöttek — a főagronómus munkaátszervezést hajtott végre, azóta még a tehenészeknek is van szabad szombatjuk — és Molnár Jani bácsi, mint rangidős, Z. László születésnapja alkalmából — mivel tudják, hogy a mérnök elvtárs szeret olvasni — az egész brigád nevében átadott egy könyvet. Amikor otthon kitette az asztalra a Nyaraló gyilkosok című krimit — ma is a könyvespolc fő helyén van, a belső borítón a brigád minden tagjának aláírásával —, hátravetette magát a fotelban és ezt mondta. — Kata, én olyan boldog vagyok... Nem hivatalos vezetőségi ülés volt, csak úgy összeverődtek délutánra az elnök szobájában. Először lehúztak egy partit tízfilléres alapon. Az elnök megkínálta őket borral. Z. nem ivott. Amióta idekerült, egyetlen kortyot nem ivott. Azt szokta mondogatni, olyan nincs, hogy csak egy fröccsöt, vagy csak egy szál cigarettát. Vagy, vagy. Az egyetemen is ez volt a szavajárása, harmadik út nincs. Latinul írta fel még a kollégiumban az íróasztala fölé. — Miért nem iszol, Laci? — kérdezte az elnök. — Hozzátartozik az életről alkotott elképzelésemhez — mondta Z. — Pedig nincs abban semmi rossz. — Nincs — hallatszott Z. száraz hangja —, abban sincs semmi rossz, hogy összetörted a Polskit, és 25 ezer forint kár keletkezett benne. Az emberek meg a pofámba vágják, ha valakit felelősségre akarok vonni, hogy hát ha az elnöknek szabad... — Ne veszekedjetek — szólt közbe a párttitkár. — Ez nem veszekedés, ez elvi kérdés. Mint ahogy elvi kérdés az is, és most már másodszor kérdezem, hogy mi van a kényszervágásokkal? — Milyen kényszervágásokkal? — Átnéztem visszamenőleg mindent. Miért éppen hétvégeken emelkedik a kényszervágott állatok száma a tsz-ben? És mi lesz a levágott állatok húsával? — Nézd Lacikám, te még túl fiatal vagy... — Először is nem vagyok Lacikám, másodszor is ez nem fiatalság vagy öregség kérdése. Z. levetette a szemüvegét. Letette az asztalra és furcsán intonáló, száraz, nyugodt hangján végigsorolta kérdéseit, többek között azt, hogyan vásárolhatta meg a községi tanács 480 ezer forintért az elnök régi házát szociális otthonnak, amikor százezret sem ért az egész. Végül csak ennyit mondott: — Ti vezetők vagytok. Felelősek a magyar nép itt élő csoportjáért. Ez így nem mehet tovább. — Ez így nem megy tovább — mondta Z. a járási pártbizottság első titkárának a beszélgetés végén. / — Nézze, Z. elvtárs. Lehet, hogy van abban valami, amit elmondott, de a tények, tények. Ez a termelőszövetkezet most érte el a legjobb eredményt. A tagság hangulata jó. És most maga előáll ilyen lehetetlen dolgokkal. Értékelje át reálisan a helyzetet. — Én reálisan értékelem a helyzetet. Mint ahogyan akkor is én képviseltem a realitást az egész vezetőséggel szemben, amikor a takarékossági terv egyik fő pontjaként azt kívánták szerepeltetni, hogy kevesebbet vásároljunk a drága műtrágyából. — Ezek részletkérdések. — Jó. Akkor még egyszer világosan megfogalmazom! Ezzel a vezetéssel nem lehet továbblépni. El lehet vegetálni, de a falu lakosságának nem mindegy, hogy melyik utat választjuk. Titkár elvtárs, négyszáz ember léphet az életnek, a kultúrának, az anyagi gazdagságnak a magasabb kategóriájába. — Ez demagógia. Mit akar maga? Tsz-elnök akar lenni, vagy mi? Mit izgágáskodik? Z. kurta mozdulattal megigazította szemüvegét. — Nézze kérem, én tudom, hogy a legkellemetlenebb egy olyan ember a közelben, aki komolyan dolgozik, mert mindjárt van viszonyítási alap. Z. gyorsan futotta be a karriert. Először a megyeszékhelyre került — a felsőbb szervek javaslatára —, majd alig egy év múlva a fővárosba. Elnök: — Ahhoz a házdologhoz semmi közöm. Annyira értékelték és kész. Z. László meg fűhöz-fához szaladgált, hogy mi a tanácselnökkel megfelezzük a pénzt. Összeférhetetlen volt. Nem is tudom, hogy kerülhetett a megyéhez. Ez politikai baklövés. Párttitkár: — Igen. Nálunk dolgozott. Én kérem, mindig őszinte ember voltam, most is csak azt tudom mondani, örülök, hogy nincs itt. Amikor a téli politikai tanfolyamon előadást tartott a brigádvezetőknek, alig tudtam helyes irányba terelni a vitát. Olyanokat mondott, hogy Magyarországon most is folyik a forradalom, és tulajdonképpen ma is nagy szükség van forradalmi tettekre, és mindenki csinálhat ilyeneket nap mint nap a munkahelyén, Telebeszélte zűrzavarral az emberek fejét. Főkönyvelő: — Higgye el, amióta nincs itt, azóta tudok újra aludni. Azóta nyugalom van. Senki nem piszkálódik. . Z.-nek szép lakása van, új kocsija és szép felesége. Gyerekeit példásan neveli. Mindent pontosan elvégez, amit rábíznak. Z. jó ember. Z. művelt ember. Kata csak azt nem szereti, ha Laci Lenint olvas. Ilyenkor Laci nyugtalan lesz, és amikor eljön az este, lemegy a sarki kocsmába. Kata virraszt. Amikor Laci hazajön, lefekteti. Z. sokáig nem tud elaludni. Hánykolódik, forgolódik, töredezett mondatokat nyöszörög. Nem tehetem, Jani bácsi, el kell menni. Ezt mondja legtöbbször. Másnap sápadtan ébred. Megborotválkozik. Fabulon-arcszeszt használ. Fehér inget vesz és nyakkendőt köt minden reggel. kezdő könyvgyűjtőnek Válasz egy Kedves, fiatal barátom! Amikor verébfej betűidet megláttam, azt hittem, nyári kalandjaidról számolsz be, s ehelyett tanácskérésed komoly soraival találkoztam. Elhatároztad, hogy könyvtárat gyűjtesz. Miként fogj hozzá? — kérdezed. Készséggel állok rendelkezésedre, bár azt hiszem, a kezdeteken túl vagy, tudom, hogy évek óta olvasol, s nem is keveset. Ne vesd meg régj könyveidet, ne is szórd szét, gondolj inkább arra, milyen kedvesek lesznek ezek számodra évek, évtizedek múlva. Őrizd hát meglévő könyveidet, és szerezd vissza a kölcsönkérteket is. Aztán pe- dik neki a rendszerezésnek! Tedd külön polcra a meséket, a verseket, a regényeket, az ismeretterjesztő munkákat, sorold betűrendbe az írókat, mert csak úgy tudsz majd eligazodni, vaktában is megtalálni, amit keresel, ha rendet tartasz. Polcra feltétlenül szükséged van, s ha kicsit is ügyesnek mutatkozol, próbálj barkácsolni. Készíts függeszthető polcokat, mert így sok helyet nyersz, kihasználva a heverő, ágy, asztal feletti falsíkokat. Nem igaz, hogy kis lakásba nem fér könyv: a legkisebb lakást is falak veszik körül, s ezekre földtől mennyezetig igen sokat lehet rápakolni ügyes elrendezéssel. Mikor már van hová — kezdheted a gyűjtést. Csakugyan, de mivel? A meséket unod, jórészt már az ifjúsági műveket is, a felnőttekhez szóló irodalmat sokszor még nehéznek találod. Indulj ki abból a tárgykörből, ami különösen érdekel. Szereted az állatokat. Megszámlálhatatlan állatos könyvet találsz a magyar és a világirodalomban. Érdekel a történelem, a várvédő harcok, a várépítészet? Itt is széles a mezőny, s a szépirodalmon túl még a művészet, a földrajz, s az útikönyvekre is nyílik kitekintés. Megszerettél egy-egy írót? Szerezd meg több művét is! Csak arra vigyázz, hogy lehetőleg tervszerűen olvass. Egyik könyv vonzza a másikat, s ha belső kapcsolat van közöttük, jobban megmarad emlékezetedben mindegyik, mint ahogy a falban az egymáshoz illeszkedő téglák is megtartják egymást. Ha például kedves olvasmányod volt az Egri csillagok — és kinek nem volt kedves?! — bizonyára kíváncsi leszel Gárdonyi más regényeire is, elindulhatsz tehát az író nyomában is, olvasván tőle és róla. De maradhatsz a korban is, kereshetsz más könyveket a török időkről, s ha nem res- telled a fáradtságot, megpróbálhatsz olyan szerzőket is olvasni, akik akkor éltek és írtak, elvégre a kor leghitelesebb tanúja: maga a kortárs. És kitekinthetsz a nagyvilágba is, mi történt Eger ostromának századában más országokban, mit alkottak a költők és a művészek kevésbé baljós csillagok alatt? Mindezzel azonban még mindig csak abban adtam tanácsot, hogy olvasmányaidat rendszerezd valamiképpen, azonban a könyvgyűjtés és az olvasás két különböző tevékenység. Az ember — ha mégoly fiatal is — feltétlenül több könyvet forgat, mint amennyit megvenni, saját könyvtárában elhelyezni képes. Arra valók a könyvtárak, hogy ott ismerkedjünk meg a könyvekkel! Csak azokat választjuk ki saját gyűjteményünkbe, amelyekhez különösképpen ragaszkodunk. Mert vannak művek, amelyekről tudjuk: többször elolvassuk, kézbe vesszük majd és vannak olyanok is, amelyek annyira szívünkhöz nőnek, hogy jólesik polcunkra tekintve tudnunk jelenlétükről. BOZÓKY ÉVA
