Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-14 / 268. szám
2 Képújság 1978. november 14, Az etióp államfő T anzán iában Iránban még nincs döntés Újabb 23 halott — Ultimátum a sztrájkolókhoz Kétnapos hivatalos látogatásra Tanzániába érkezett Men- gisztu Hailé-Mariam etióp államfő. A képen díszszázad fogadja a Dar es Salaam-i repülőtéren. (Képtávírónkon érkezett.) Róma „A sah — a jelek szerint — megnyerte az utcai harcot, legalábbis ami a pillanatnyi helyzetet illeti” — állította egy külföldi diplomata a hétvégi teheráni helyzetet értékelve. Noha számos kormánytisztviselő vasárnap, az új hét első munkanapján sem vette fel a munkát, megindult a közlekedés, s a háromnapos vallási ünnepet követően kinyitott a legtöbb üzlet. A teheráni egyetemet továbbra is felfegyverzett katonai egységek veszik körül, s egyelőre semmi jele" annak, hogy megnyitnák az iskolákat. Némileg eltérő a kép a tartományi városokban, ahol az elmúlt három napon ä tüntetők és a biztonsági erők közötti összecsapásokban, jelentések szerint, huszonhárom személy halt meg. Közben a katonai kormány ultimátumot intézett az olajmunkásokhoz, követelve, hogy haladéktalanul álljanak ismét munkába, ellenkező esetben elbocsátják őket. Egyes források szerint ugyanakkor a munkásoknak — legalábbis a teheráni olajfinomító dolgozóinak — 22 százalékos béremelést ígértek. Abadanban, az ország legfontosabb olajfinomítójában viszont a sztrájkolok azzal fenyegetőztek, hogy továbbra is távolmaradnak munkahelyükről. A hatóságok ultimátuma — mint a Reuter hírügynöksége írja — jelzi a kormány növekvő aggodalmát a sztrájk miatt, amely a világ második legnagyobb olajexportáló országának eddig mintegy 800 millió dolláros veszteséget okozott. Továbbra sincs hír Karim Szandzsabiról, az öt pártot tömörítő ellenzéki nemzeti front szombaton letartóztatott vezetőjéről. Családja hiába próbált kapcsolatot létesíteni a politikussal, akit a hatóságok azzal vádoltak, hogy „az állam biztonságát veszélyeztette”. A front nyilatkozatban ítélte el vezetőjének letartóztatását, és közölte, hogy folytatja a harcot A o nyilatkozat hangoztatta, hogy a nemzeti front nem ismeri el „az önkényuralmi hatalmi rendszert”. Reza Pahlavi sah nyilatkozatát közölte vasárnapi számában a Newsweek című amerikai magazin. A lap szerint az iráni uralkodó annak „veszélyes” következményeit ecsetelte, mi történne, ha a monarchiát az ellenzéki vallási vezető, Khomeini Ajatol- lah által szorgalmazott „iszlám köztársaság” váltaná fel. A sah annak a nézetének adott hangot, hogy a Khome- ini-féle iszlám köztársaság az egész térség — beleértve Pakisztánt és' Szaud-Arábiát — stabilitásának felborulásához vezetne, ez pedig — a sah szerint — egy harmadik világháború kitörését vagy a nyugati világ „stratégiai be- hódolását” eredményezheti. Reza Pahlavi úgy vélekedett, hogy az alkotmányos monarchia elkerülhetetlen, de nem azonnal. A Newsweek szerint a sah úgy nyilatkozott, hogy az országban — amint lehet — „szabad választásokat” tartanak, de az ellenzéknek előbb kompromisszumot kell elfogadnia. FDP-kongresszus Leszavazták Lambsdorlfot Bonn, Sándor István, az MTI tudósítója jelenti: A kisebbik nyugatnémet kormánypárt, a szabaddemokraták (FDP) mainzi kongresszusán érzékeny vereség érte a pártvezetőséget: a küldöttek ugyan nagy többséggel újra elnökké választották Hans-Dietrich Genschert, de leszavazták Otto Lambsdorff gazdaságügyi miniszter jelölését az elnökségbe. A liberális párt hároméves szünet után új főtitkárt is választott, az eddigi országos ügyvezető, Günter Verheugen személyében. Politikai megfigyelők szerint a 29. FDP-kongresszuson a tagság váratlan figyelmeztetésben részesítette a vezetőséget. Genscher személyi tekintélye — az őszi tartományi választásokon elért eredmények nyomán — megszilárdult és a szabaddemokraták az elnök újraválasztásával egyben a bonni szociál- liberális . kormánykoalíció folytatása mellett is állást- foglaltak. A terroristák újabb merénylete Véget ért a magyarországi szlovákok kongresszusa Áz olasz rendőrség vasárnap Nápolyban két gerillarejtekhelyre bukkant. A hatóságok három terroristát üldöznek, miután egyik társukat tűzharcban súlyosan megsebesítették és elfogták. A rendőrség szerint a szélsőséges elemek a néhai Aldo Moro elnököt meggyilkoló „vörös brigád” tagjai, vagy szoros kapcsolatban álltak velük. Az olasz igazságszolgáltatás újabb képviselője ellen követtek el merényletet: hétfőn reggel ismeretlen fegyveresek lábon lőtték a milánói börtön volt egészségügyi igazgatóját, dr. Mario Marc- hettit. (Képünkön.) Az orvost eszméletlenül szállították kórházba. A láblövéses merényletsorozat legújabb áldozata csak néhány nappal ezelőtt vonult nyugdíjba. Rómában mind több jel utal arra, hogy a terroristáknak beépített emberük van az igazságügyi minisztériumban. A bírók elleni merényletekben segédkező kém fel- tételezések szerint 1975 óta folytatja büntetlenül\tevé- kenységét. A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége VI. kongresszusának második napján, vasárnap folytatódott a vita. Ezután Such János főtitkár a vitában elhangzottakat összegezve hangsúlyozta: — A felszólalók és az élet egyaránt arra serkent bennünket, hogy továbbra is nagy szeretettel foglalkozzunk szlovák anyanyelvűnkkel, kultúránkkal, hagyományainkkal, azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy további sikereink kulcsa: a szocializmus építésének gyakorlata, a hétköznapi terme- tőmunka. A kongresszus küldöttei az MSZMP Központi Bizottságának személyesen Kádár Jánosnak küldött táviratában biztosították pártunkat és kormányunkat, hogy a szlovák ajkú lakosok a magyarokkal, továbbá a más nemzetiségekkel együtt a jövőben is tevékenyen vesznek részt szocialista társadalmunk építésében, a közéletben. A választmány döntése szerint ismét Knyihár János az elnök, Such János a főtitkár és Alt Gyula a titkár. A kongresszus az elnök zárszavával fejeződött be. Műhibák es botrányok A terrorizmus elleni harc homályai MIUTÁN a nyár elején a jugoszláv rendőrség — nyugatnémet információk alapján — Zágrábban lefülelt négy, a Buback-, a Ponto- és a Schleyer-ügy miatt körözött terroristát, úgy tűnt, nem lesz semmi akadálya annak, hogy rövidesen bekerüljenek az NSZK valamelyik szuperbiztosan őrzött fegyintézetébe. A jugoszláv hatóságok cserébe jogosan kérték, hogy kapják meg azt a néhány usztasavezetőt, akinek lelkén a jugoszláv külképviseletek és személyiségek ellen elkövetett egész sor gyilkos merénylet szárad. Az usztasákat éppen akkor vették őrizetbe az NSZK-ban, de nyugatnémet jobboldali körök nyomására egy bírósági döntés megakadályozta a cserét. Már önmagában ez is nagy vihart kavart a közvéleményben. De a felzúdulás akkor lett igazán hatalmas, amikor kiderült, hogy a nyár közepén tulajdonképpen a BKA kezében volt a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) nevű, legjelentősebb nyugatnémet terrorszervezet három kulcsfigurája. Csak éppen elszalasztot- ták őket, mégpedig dilettáns ügyetlenséggel. Az történt ugyanis, hogy a RAF fő emberei, akik a nyomozás eddigi adatai szerint tavaly ősszel Schleyer elrablását és kivégzését irányították, a lehető legzavartalanab- bul, helikopteres felderítő utakat tehettek a szövetségi köztársaság szívében, Hessen és Rajna-Pfalz tartományok határán, Koblenz, Mannheim és Karlsruhe körzetében. A három fő ember, Christian Clar, Willy Peter Stoll és Adelheid Schulz júniustól augusztus elejéig bérelt helikopteren négyszer is bejárta a környéket, a pilótának azt mondva, hogy egy film forgatásához keresnek megfelelő helyszínt. Az egyik pilóta, egy középkorú hölgy, egy rendőrségi körözvény alapján azonban felismerni vélte Clart, s miután a második utat megtette velük, jelentette gyanúját a BKA embereinek. Az azonosítás során ismételten kiválasztotta a rendőrségi archívumból Clar képét, minthogy az rendkívül hasonlított egyik utasára. Ez augusztus 4-én történt. A rendőrség elkezdte figyelni a környékbeli repülőtereket, a helikoptert bérlőket, s két nappal később le is fényképezték a háromtagú társaságot, amely hosszabb útra indult. Nagy apparátussal követni kezdték autójukat, ahelyett, hogy már a repülőtéren igazoltatták volna őket. A rutinos terroristák persze észrevették őket, s izgalmas hajsza után sikerült kereket oldaniuk. Katasztrofális műhiba volt ez, amelynek nehezen kiszámítható következményei lehettek volna. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy Clarék egy újabb akciót terveztek, annak helyszínét mérték fel. A számba jöhető célpontok közé tartozott a környéken a frankenthali börtön, no meg a CDU-vezér, Kohl ludwig- shafeni lakóháza is. A sajtóleleplezések persze nyilván visszarettentették a terroristákat, majd — a rendőrség kivételes szerencséjére —- szeptemberben egy düsseldorfi vendéglőben véletlenül felismerték és lelőtték az egyik főszereplőt, Stollt. A BKA gondjai azonban változatlanok, hiszen egy sor terrorista szabadon járkál az NSZK-ban és szerte Nyugat- Európában. Az idei letartóztatásokban is általában más országok rendőrei jeleskednek, nem a nyugatnémetek. Sikeresebb hónapok állnak viszont az olasz rendőrség mögött: a Moro-ügy sikertelensége után egyre-másra sikerült felderíteni a Vörös Brigádok különböző rejtekhelyeit, s jó néhány vezető terrorista is a hatóságok kezére került. Sajátos módon éppen ezek az eredmények robbantottak ki politikai botrányokat az olasz közvéleményben. Az egyik milánói rejtekhelyen ugyanis megtalálták a Vörös Brigádok néhány dokumentumát, amelyek új fejleményeket hoztak a Moro-ügyben. A lapok által szellőztetett hírek szerint a kereszténydemokraták vezére elrablói előtt olyan ígéretet tett, hogy kilép pártjából, majd leleplezi az 1964-es fasiszta puccskísérletet és az 1969-es milánói bombamerénylet hátterét, s politikai felelőseit. Emellett Moro a Vörös Brigádok „kihallgatásán” állítólag élesen támadta pártja egyes vezetőit, s pozitívan nyilatkozott a kommunisták kormányra kerülésének esélyeiről. Nos, egyes lapok szerint a kereszténydemokrata pártelnök meggyilkolásában ezeknek a nézeteknek döntő szerepük volt. Mind több jel mutat arra, hogy a terrorszervezeteknek magas állású támogatóik és összekötőik lehetnek az államapparátusban. Nem zárható tehát ki az a következtetés, hogy egyes befolyásos körök és személyiségek gátolták a nyomozást, sőt esetleg titkos csatornákon keresztül még ösztökélték is a terroristákat a politikai vonala miatt sokaknak igen kellemetlenné vált politikus meggyilkolása. MINDERRE ez ideig nincs kézzel fogható bizonyíték, de ma már biztosra vehető, hogy Itália vezető politikai köreiben és az állami, rendőri apparátus felelős posztjain vannak olyan személyek, akik — bár nyilván nem szimpatizálnak a terroristákkal — képesek jól kiaknázni azok tevékenységét saját céljaikra. Ez pedig döntő tényező lehet a terrorizmus elleni harcban, amely sem az NSZK-ban, sem Olaszországban nem hozott eddig igazán megnyugtató eredményeket. AVAR KAROLY Veszedelmes konfliktus Hétfő esti kommentárunk Egy helyi háború korunkban mindig beláthatatlan veszedelmekkel járhat, különösen akkor, ha olyan feszültségekkel terhes térségben robban ki. mint Afrika. A kontinens déli részén úgynevezett frontállamok sorakoznak, amelyek a két fajüldöző rendszerrel: Rhodesiával és a Dél-afrikai Köztársasággal szemben védelmezik a hazafias erőket, s közülük ki több, ki kevesebb támogatással járul hozzá a színes bőrűek jogos törekvéseinek sikeréhez. Most sajnálatos módon újabb front nyílt, ezúttal két független afrikai állam között. Uganda két héttel ezelőtt támadást intézett Tanzánia ellen, s a két ország azóta gyakorlatilag hadban áll egymással. Idi Amin ugandai elnök csapatai a Kagera folyóig nyomultak előre, s a legfrissebb hírek szerint ebben a térségben a múlt hét végén kibontakozott a tanzániai erők ellentámadása. Meglehetősen homályos a fegyveres konfliktus háttere. Amin huzamosabb ideje azzal vádolta Nyerere elnököt, hogy támogatja az 1971-es államcsínnyel megdöntött és azóta Tanzániában élő Milton Obote volt elnököt, s a köréje tömörült emigránsok tevékenységét. Olyan hírek is érkeztek, hogy az ugandai csapatok csak abban az esetben kapnak parancsot a visszavonulásra, ha Tanzánia elismeri a szomszédos állam kormányát, s ígéretet tesz, hogy nem intéz ellene támadást, valamint az emigránsok erre vonatkozó terveit meghiúsítja. Vannak olyan források is, amelyek Amin offenzíváját Uganda belső problémáival magyarázzák, s arra a következtetésre jutnak, hogy a támadással Kampala saját gondjairól igyekszik a figyelmet elterelni. Nos találgatásban nincs hiány. Mint a moszkvai Pravda vasárnapi kommentárja is rámutat: „Az ilyen fejlemények nem használnak sem a közvetlenül érintett feleknek, sem pedig általában az afrikai népeknek.” Ellenkezőleg, egy fontos frontország — Tanzánia — helyzetét gyöngítik, éppen olyan időpontban, amikor a Smith-rezsim minden eddiginél hevesebb támadásokkal zaklatja a Zimbabwe Hazafias Front erőit. A konfliktusban színre léptek már a közvetítők is, bár a tárgyalások eddig nem jártak eredménnyel. Mindenekelőtt az Afrikai Egységszervezet igyekszik érvényt szerezni többször is határozatban foglalt álláspontjának, miszerint a kontinens államhatárai sérthetetlenek, s minden fajta erőszakos határkiigazítás súlyosan árt az ingatag afrikai béke ügyének. Sékou Touré guineai elnök is elükldte megbízottját Kampalába, de más környező országok — köztük Kenya is — lépéseket tett a konfliktus elsimítására. Mindenképpen célravezetőbbnek tűnik a józan és higgadt tárgyalás, mint a fölösleges erőfitogtatás. Sem a hadszíntéren, sem a ringben — mint ahogy Nyerere elnök kihívásával Idi Amin, a brit gyarmati hadsereg hajdani ökölvívó bajnoka elképzelte — nem lehet döntést kicsikarni. Afrika és az érintett országok érdeke mielőbbi fegyvernyugvást és a viták békés rendezését sürgeti. LAPZÁRTA összehívtak a varsói szerződés tagállamai POLITIKAI TANÁCSKOZÓ TESTÜLETÉNEK ÜLÉSÉT Az előzetes megállapodásnak megfelelően 1978. november végén Moszkvában tartják meg a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének soron következő ülését. ADRIA KŐOLAJVEZETÉK Hétfőn délben jelentős állomásához érkezett az Adria kőolajvezeték építése: Csurgó térségében, a magyar— jugoszláv határon, a két ország beruházó és kivitelező vállalatai képviselőinek jelenlétében összekapcsolták a vezeték jugoszláviai és magyarországi szakaszát.