Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-11 / 266. szám
A NIÉPÜJSÁG 1978. november 11. Az első tíz között Illés János, a kapospulai Ezüstkalász Termelőszövetkezet elnöke Kaposvárról egyenesen a karjainkba szaladt. Olajügyben járt ott. Mint mondta: elfogyott az olaj, le kellett állni a szárítással, de már itt is van az utánpótlás. Az ÁFOR is megérzi, hogy nagyobb a víztartalma a kukoricának, mint a korábbi években, őket is meg lehet érteni — magyarázza. A fő, hogy most itt van a tüzelő, folytathatják a termés betakarítását, szárítását. Kitűnő a kukoricatermésük. A Dalmandi Állami Gazdasággal vannak nem hivatalos versenyben. Állandóan figyelik a szomszédot és egy kicsit irigykedve jegyzik meg: „Van a dalmandiaknak egy olyan kukoricatáblájuk, hogy azt érdemes megnézni. Nincs benne hiány, a tövek szabályos távolságokra vannak egymástól. Az biztosan száz mázsán felüli termést ad...” Az Ezüstkalász tagjai is büszkék lehetnek a kukorica- termésükre. Az idén az elmúlt évhez képest legalább húsz százalékkal nőtt a kukorica átlagtermése. Az 1620 hektáron gazdálkodó Ezüstkalásznak 400 tagja van. Igaz, közülük csak 185 a dolgozó, a többi nyugdíjas, illetve járadékos. Az említett területből 220 hektár a háztáji. Az Ezüstkalász mindig a jól termelő és gazdálkodó termelőszövetkezetek között volt. — Amíg Somogyhoz tartoztunk, mindig az első helyeken voltunk — mondja az elnök. — Tolnában már nehezebb a helyzet. Több a jó termelőszövetkezet. így is a legjobb tíz közé küzdöttük fel magunkat. A szövetkezet négyszer kapta meg eddig a Kiváló Termelőszövetkezet címet. Legutóbb tavaly, amikor Ro- mány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter adta át nekik a kitüntető címet. Eredményeik évről évre növekvőek. A sok adat közül idézzünk csak kettőt: 1973- ban száz hektárra számítva 200 mázsa húst értékesítettek, az idén már négyszáz mázsa húsértékesítés jut száz hektárra. Kenyérgabonából 1973-ban a száz hektárra jutó értékesítésük 100 mázsa volt, idén elérték a 160 mázsát. A többleteredmény a tagok jövedelmében is megmutatkozik. Három év alatt az egy tagra jutó átlagjövedelem 34 ezerről 45—46 ezer forintra nőtt. Az elmúlt három évben a gazdaság korszerűsítése, a több termés érdekében a következő intézkedéseket tették: — Az ISV keretében végrehajtottuk a sertésrekonstrukciós tervünket. Korszerűsítettük és bővítettük a gépparkunkat és most fejezzük be a szárítóprogramot. A szárítónk mellé az attalaiakkal közösen építünk egy 300 va- gonos tárolót, amelybe emberi kéz érintése nélkül megy a kukorica a szárítóba, emberi kéz érintése nélkül történik ott a forgatás és a kitermeléshez sem lesz szükség emberi kézre. A gépesítés korszerűsítését és bővítését jövőre is folytatjuk. Veszünk egy újabb T 150-es traktort — csoda, hogy mit tudnak ezek a traktorok —, megrendeltünk egy új silókombájnt... — összegezte a már elvégzett és a még elvégzendő feladatokat Illés János. Feladat bőven akad, ha az első tíz között akarnak maradni, sőt feljebb kerülni a rangsorban. Mindkét célkitűzéssel egyetértenek vezetők és szövetkezeti gazdák egyaránt. Ősrégi település volt, ezt bizonyítják a feltárt kelta és avar temetők. A rómaiak idejében megerősített várhely, pénzváltó hellyel. A határban még ma is található Constantin császár idejéből való pénz. Az első írásos emlék 1470-ben a Thurzó család birtokaként említi. A törökök elpusztították, a faluból csak 6 ház maradt. Egy 1672-es adójegyzék szerint súlyos adókat fizettek a török császárnak, a keresztény uraságnak. Az 1700-as években Eszter- házy-birtok volt. Az elpusztult lakosság helyébe németeket telepítettek, ezért a községet Német- és Magyarpula néven ismerték. A lakosság később elmagyarosodott, német ajkú ma a községben nem is él. Először Pulya (kicsi, picike) néven szerepelt, később Pula, majd 1911-ben lett Kapospula. 1974. december 31-ig Somogy megyéhez tartozott, 1975. január 1-től Tolna megyéhez. A lakosság száma 1083. Fogkrém és kész tészta Csattos Gyuláné a vegyesbolt vezetője. A boltban csak a legszükségesebbeket szerzik be a kapospulaiak. Nagyobb értékű cikkeket Kaposvárról, Dombóvárról hoznak. A bolt havi forgalma 150— 160 ezer forint között van. Hiánycikkről, hogy lenne, a boltvezető nem tud, viszont annál érdekesebb, amit mond az áruvásárlások összetételéről. — A vásárlók egyre kevesebb égetett szeszt vásárolnak. A vásárlások alapján sok szappant, fogkrémet vesznek a boltban és most nemcsak a fiatalok, az idősebbek is rákaptak a kész tésztára. Posta Nemrég fejezték be az épület tatarozását. Társbérletben „lakik” itt a tanács kirendeltsége, a posta és a körzeti megbízott. Szépen megférnek egymással. A tanácsnál és a postán sokan járnak, a KMB-st szerencsére nagyon ritkán keresik. Illés Jánosné, a postahivatal vezetője: — Húsz éve dolgozom a postán, valamikor Kaposváron kezdtem, de akkoriban még nagyon nehezen utaztunk. Lehet, hogy most pár száz forinttal többet keresnék a régi munkahelyemen, de sokkal többet ér az, hogy helyben vagyok, s zárás után nem sokkal kezdhetem az otthoni, második műszakot. — A községbe. 208 napilap jár, ebből 75 a Tolna megyei Népújság. Van 246 rádió- és 255 ele- vízió-előfizető. Ma 55 levél és 2 csomag érkezett a faluba, ezzel szemben elküldtünk 50 levelet, 3 csomagot, 25 csekket és 10 utalványt. Itt fogadták a felszabadítókat If ízvezetek Kapospulán megszüntették az utcai közkutakat. Oka volt ennek: nem volt vízóra, sokan hordták öntözésre innen a vizet. Egyébként is kevés olyan ház volt már, ahol nem volt bent a víz. Ezért a község vezetői úgy döntöttek: megszüntetik a közkutakat és helyette támogatják azokat, akik még nem vezették be a lakásukba a vizet. Ma már minden kapospulai házban csapról jön a jó ivóvíz. Házhelyek és építkezők A Rákóczi utca Négy évvel ezelőtt mértek ki huszonöt házhelyet. Úgy elkelt mind, mint a cukor. A házhelyeken azóta felépültek a házak. Három-négyszobá- sak. Emeletesek, mert ez most a divat. Igaz, van ahol még nem lakják az emeletet, ott van a tiszta lakás, de egyre több az olyan család, amelynek tagjai azért építenek szép, nagy lakást, hogy kényelmesen éljenek. Hiánycikk volt a házhely. Most a Rákóczi utca folytatásában újabb 10—15 házhelyet alakítanak majd ki. Ezek már kisebbek lesznek, háromszázölesek. Úgy látják a. falu vezetői: az öt-hatszáz négyszög- öles telkek nagyok a városba járó családoknak. Még csak a házhelyek előzetes felmérése folyik, pontosan senki sem tudja, hogy hány lesz, de máris gyakran nyitnak be a tanácshoz házhelyügyben. Köztük volt Tóth Gyuláné, az óvoda dolgozója is. — Hallottam lesz házhely! — kezdte. — Szeretnénk mi is venni! Ott van ugyan a háromszobás lakás, jól elférnénk a lányommal meg a vőnkkel, de tudják, hogy van ez. A mi házunk már húszéves, bent van víz, meg minden, az első rész a fiataloké, mégis önállóan szeretnének élni. Ugye, a Gyuszi fiamnak már van Dombóváron, a Karcsi fiam is most kapta meg az .OTP-lakás kulcsát. A lá- nyomék is szeretnének egy szép, modern lakást. Háromvagy négyszobásat. Igazuk van! Segítjük is őket, amiben csak tudjuk. Csak házhely legyen, a többi az már meglesz valahogy... A bejelentést és az igényt tudomásul vették. Döntést majd csak később hoznak. Minden gyerek Kapospulán is nagy gondban voltak, amikor arról kellett dönteni, kinek a gyerekét vegyék fel óvodába és kiét ne! Alakítottak is egy bizottságot, gondolták: több ember okosabb döntést hozhat, meg aztán a bizottságot szidják a szülők és ne csak azt az egy személyt, aki az ő gyereküket nem vette fel. A bizottság össze is ült. Tanácskoztak is, de végül is úgy látták: minden gyerek igényjogosult lenne. Az új óvoda viszont csak 25 gyerek befogadására készült. Negyvenkettő befogadására nemigen alkalmas. Megnézték az óvodát is. Ha ide tennénk egy kiságyat, ha oda tennénk egy kiságyat... — méregették, majd kiderítették, szűkén bár, de elfér mind a negyven- kettő. Sok jó gyerek kis helyen is elfér — gondolták. A gyerekek mintha hallották volna ez utóbbi megjegyzést, mert valóban jól és kis helyen is elférnek. Veszekedés, kimondottan rossz magaviseletű nincs köztük. Jövőre már jobb lesz a helyzet. Vagy új óvodát építenek, vagy az iskola egyik tantermét alakítják át óvodának. Ebben még nem született döntés. járhat óvodába Adófizetés - anekdotával Ott tartózkodásunkkor többen jöttek be a tanácshoz. Csekket hoztak, adót fizettek, volt, aki reklamált is, hogy sok az adó, nem lehetne-e egy kicsit csökkenteni. Itt mondták el a következő történetet. A kapospulai ember is, mint mindenki más ebben az országban, minőig sokallta az adót. így volt e? 1972-ben is, amikor Kádár János elvtárs Kapospulán járt. Kádár elvtárs összeismerkedett akkor egy jó- kedélyű, szókimondó parasztemberrel, Molnár Józseffel. Kádár elvtárs érdeklődött. — Jóska bácsi (így szólította a falu is, Kádár elvtárs is így szólította) mit szól az ország dolgához? Hogyan látja maga innen Kapospuláról az ország ügyeit? Molnár József nem tétovázott a válaszszák — Jól megy minden Kádár elvtárs, csak sok a boradó! — Amiift látom, ez nem látszik meg ma-, gán. Olyan jól néz ki, hogy majd kicsattan. — Ez szent igaz! De tudja-e Kádár elvtárs, hogy miért? — Nem. — Azért, mert mindig szerettem, most is szeretem a nemzeti színt. — A nemzeti színt? — Igen. A vörös bort, a jó fehér kenyeret és a zöldpaprikát. így volt-e pontosan, ki tudja, az emberek így mesélik Kapospulán. —-----------------------------------------------------------------------------------1 19 44. december 1-én itt léptek először Somogyország földjére a felszabadító szovjet hadsereg katonái. A község akkorái vezetői e helyen fogadták a szovjet harcosokat, kifejezték örömüket és megígérték, hogy mindent megtesznek az új rend kialakítása érdekében. Parkerdő A Kapospulához tartozó Alsóhetény határában parkerdőt alakítottak ki 1975-ben. Mintegy 100 hektárt kiszakítottak az erdőből, erdei tornapályát, szalonnasütő helyeket és egy nagy, kör alakú, fából készült menedékhelyet építettek, amely alatt asztalok, körben pedig padok vannak. Van hinta, mászóka, egyszóval minden, ami biztosítja a kirándulók kellemes időtöltését. A parkerdő, mivel közel van Dombóvárhoz, elsősorban őket vonzza. A munkából a dombóváriak vállalták az oroszlánrészt, de azért a kapospulaiak magukénak vallják. Nyáron sokan találnak itt felüdülést. 1979-től remélhetőleg még többen. Most ugyanis egy kilométeren még földút vezet az erdei tornapályához, db a jövő évben ezt portalanítják. í FELVÁSÁRLÁS ^ . v Bíró Imicnc. o dombóvári ÁFÉSZ helyi felvásárlója november 8-án 320 kiló babot, 100 tojást vásárolt fel. Eladott 150 kiló fejes káposztát és 10 mázsa tápot. Almaszál- Htmányt vár. Az ÁFÉSZ gondoskodik arról, hogy egész télen lehessen a községben almát kapni. Szívesen foglalkoznak n\ültem esztewl is. A nyű (tenyésztő szakcsoportnak Í7 tagja van, Kapospulai magazinunkat írták: Szalai János, Pordán Jánosné és Tóth János tudósító. A fényképeket Szepesi László készítette. Munkatársaink legközelebb november 13-án Kajdacson tartózkodnak. Délutáni pihenésre készülődnek a gyerekek
