Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-06 / 263. szám
8 NÉPÚJSÁG 1978. november 6. A párt legfőbb támasza A munkásosztály a Szovjetunióban Szilárd halmazállapotú gáz Leningrádi geológusok javasolták, hogy a távol-északi területek örökké fagyos talajrétegeit vegyék fel az energiahordozók pontenciális lelőhelyeinek listájára. A földkéreg fagyos rétegeiben ugyanis szilárd halmazállapotú lelőhelyét fedezték fel. A vizsgálatok során kiderült, hogy az alacsony hőmérséklet és a nagy nyomás hatására a földgáz szilárd, kristályos-hidrát állapotba mehet át és ilyenkor darabos száraz jégre emlékeztet. Az Össz-szövetségi Kőolaj- kutatási Geológiai Intézet munkatársai úgy vélik, hogy ezek a lelőhelyek több ezer évvel ezelőtt keletkeztek, amikor a vizek bejutattak a gázzal feltöltött föld alatti üregekbe. A kísérletek megmutatták, hogy egy köbméter víz képes több mint 200 köbméter gázt elnyelni. A mélyből kibányászott gázhordozó jég nagy mennyiségű fűtőanyagot és igen aktív biológiai stimulátorul szolgáló vizet ad. Már megkezdték távlati értékelését, s 'kialakítják a legalkalmasabb kutatási és feltárási eljárásokat. APN—KS B munkásosztály az új társadalmi rend. a világ forradalmi átalakításának fő alkotója. A szovjet munkásosztály harcos párt-élcsapatának vezetésével a kommunizmus korszakának úttörője lett. A szovjet társadalom kialakult társadalmi-politikai egységében is éz az alkotó osztály a vezető erő. Kifejeződik ez mindenekelőtt a munkásosztály létszámának további növekedésében: 1913-hoz képest 7,5- szeresére nőtt. A szocializmus felépítésének idejére, 1937-re már a lakosságnak körülbelül egyharmadát alkotta. Aránya ma. a fejlett szocializmusban 61,6 százalékra emelkedett, s a jelenlegi tervidőszakban száma további 9,2 millióval gyarapszik, 1980-ra eléri a körülbelül 62,6 százalékot. Még fontosabb azonban a munkásosztályban végbement minőségi változás. A munkahelyeken a termelési alapokból minden dolgozóra több mint 13 ezer rubel érték jut. Az iparban 1970-től a munka termelési alapja több mint másfélszeresére növekedett. Ma évente minden munkás átlagban 23 ezer kw/óra energiát használ fel. Mindez kifejeződik a munka jellegében, amelyben uralkodóvá válik a technológiai folyamatok felügyelete, a gépek beállítása. A munkaidő zömét az teszi ki, hogy a munkás információt nyer, azt átgondolja, dönt és korrigálja a berendezések munkáját. Vagyis előtérbe kerül a munka intellektuális tartalma. Ez érthetően megköveteli a szakmai felkészítés, az ismeretek magasabb színvonalát, vagyis alaposabb szak- képzettséget igényel. A mai munkások általános ismeretei szakadatlanul bővülnek, így alakulnak ki a fizikai és szellemi munka közti különbség megszüntetésének feltételei. Ez viszont rendkívül fontos tényező a teljes társadalmi egyneműség, az osztálynélküli, kommunista társadalom felépítéséhez, amelyet a szovjet állam legfőbb céljaként jelöl meg az új alkotmány. A munkásosztály vezető szerepének növekedése abban is jelentkezik, hogy ez az osztály mind tevékenyebb társadalmi politikai erő, ez alkotja a kommunista párt támaszát. A munkásosztályt a forradalmi harcok és az új társadalom építésében szerzett történelmi tapasztalatai arra tanítják, hogy ne csak önmagáról, közvetlen gazdasági előnyeiről és szakmai előjogairól gondolkodjék, hanem minden dolgozó rétegről és maga után vigye őket. A jelenben különösen kézzelfogható és érzékelhető a munkásosztály érdekeinek általános jellege. Az egész munkásság az anyagi termelésben az alkotó munka legmodernebb formáinak elterjesztését, a társadalom szellemi kultúrájának gazdagodását, a tudomány, a művészet fejlődését egyaránt szolgálja. A munkásosztály tömegeiben progresszív kezdeményezések születnek, hogy az élet minden területén érvényesüljenek a fejlődés kommunista- vonásai, s átterjedjenek az egész társadalomra is. Ezt példázza a kommunista munkáért mozgalom, amely ma körülbelül 58 millió embert fog á't, a szocialista munkaverseny, amelyben 97,5 millió dolgozó vesz részt. A munkásosztály mind gyakrabban lép fel a társadalom nevében, felveti az egész nép számára fontos problémákat. A fejlett szocializmus társadalmában a munkásosztály növekvő befolyása az egész társadalomra abban fejeződik ki, hogy széles körű a képviselete a néphatalom szerveiben. A Legfelsőbb Tanács minden harmadik képviselője munkás. A helyi tanácstagok közé több mint 940 ezer munkást választottak meg, vagyis a tanácstagok több mint 42 százalékát. Ezzel egyidejűleg hangsúlyozni szeretném, hogy a munkásosztály az egyetlen osztály, amely nem akarja örökössé tenni saját politikai uralmát. A történelemben először ez az osztály gyakorolja a társadalom vezetését önként megosztva valameny- nyi dolgozóval. A dolgozók legnagyobb tömegszervezete a szakszervezet, amely 113,5 millió embert fog össze. Köztük 74 millió a munkás. A munkás- osztály szakmai szervezetei révén vesz részt a termelés irányításában, a kultúra és az életkörülmények alakításában. szovjet munkásosztály, amely végrehajtotta győztes forradalmát és a szocialista, a kommunista építésben új tulajdonságokkal gazdagodott, így marad a legnagyobb létszámú osztály, alapvető termelőerő, s vezető szerepet tölt be a szovjet társadalom társadalmi-politikai egységében. A faanyag komplex hasznosítása A mocsaras, vagy szikes területen öntözéssel szántóföldet létesítő talajjavító, a termékenyebb fajtákat előállító vetőmag-nemesítő, a faanyagot kitermelő szakmunkás a maga módján mind beavatkozik a bonyolult, évezredek alatt kialakult ökológiai rendszerbe. Aligha nevezhetünk a természet egyensúlyába beavatkozó minden emberi tevékenységet negatívnak. Eldöntendő kérdés még, mi jelenti a természet igazi szeretetét: érintetlenségének megőrzése, vagy ésszerű felhasználása mindannak, amit az ember már évszázadok óta elvett és még évszázadokon keresztül el fogja venni a természettől. Ebből indulnak ki a Szovjetunióban egy évvel ezelőtt „A Szovjetunió és a szövetséges köztársaságok erdővédelmi törvényeinek alapjai” címmel elfogadott szovjet természetvédelmi törvények. Ezek nemcsak az erdőkitermelést szabályozzák, de előirányozzák a faanyag ésszerű felhasználási módjait is. A Szovjetunió évente közel 400 millió köbméter faanyagot termel ki. Ennek egy részét exportálja. A másik rész népgazdasági igények kielégítésére szolgál. A Szovjetunió 113 millió köbméter fűrészelt faanyagot, több mint 2 millió négyzetméter furnért, közel 10 millió tonna papírt és kartont állít elő. A jelenlegi ötéves tervben a szovjet erdészetek, fafeldolgozó és papíripari üzemek 22 —25 százalékkal növelik termelésüket. Milyen utakon haladnak a fafeldolgozók? Mindenekelőtt a termelés növekedését nem kizárólagosan az erdőgazdaságok növelésével, több ezer hektárnyi új erdőterület kiirtásával biztosítják. Figyelembe veszik azt is, hogy az új erdőgazdaságok létesítése — különösen Szibéria és a Távol-Kelet nehezen megközelíthető területein — rendkívül magas kiadásokkal jár. (A termelési kiadásokhoz hozzájárul az infrastruktúra — lakótelepek, kórházak, utak, raktárak — megteremtése is.) A szibériai erdők kitermelése a jövő feladata. Vegyük az egyik hagyományos faipar; körzetet, Karéli- át. Itt a fakitermelés 5 százaléka folyik, ám itt készül a cellulóz minden 10., és a papír minden 6. tonnája. Ha a papír közül kiemeljük az újságpapírt, úgy az itt készült papíron nyomják a Szovjetunió minden harmadik újságját. A karéliai faipari dolgozók a gyakorlatban bizonyították be, hogy a fának nincs olyan mellékterméke, melyet valamilyen módon ne lehetne felAz onyegai traktorgyár Onyezsec elnevezésű erdészeti traktora egy moszkvai kiállításon Az olenyeci erdőgazdaság üvegházaiban ideális körülmények között nevelik az erdőtelepítésre szánt facsemetéket használni a népgazdaságban. A faanyag teljes mértékű felhasználásának gondolata nem egy és nem két évvel ezelőtt született, ám a megvalósítást gátolta a szigorú gazdasági törvényszerűség: nem éri meg. Jelenleg, amikor Karéliában az Onyezsec traktor bázisára egész gépkomplexumot terveztek, az anyagi ösztönzés oda hat, hogy felhasználjanak mindent, amit az erdő ad. Az erdőirtásoknál alkalmazott technikai eszközök lehetővé teszik, hogy gyakorlatilag egyetlen egy traktoros végezzél a fa kivágásának, szállításának, hántolásának és szállításra előkészítésének munkáját, anélkül, hogy a frissen ültetett erdőkben kárt tenne. Az onyegai traktorgyár tervezői Petrozavodszk- ban nemrég bemutatták az Onyezsec TB—1-es traktort, mely azonkívül, hogy kényelmesen kezelhető és rendkívül megbízható, képes fatuskó- kon, sőt mocsaras terepen is haladni. VLAGYIMIR MITARJEV — A szovjet családok költségvetése —- ,J 62 000 szovjet család ön kéntes adatszolgáltatása seS itségével a Szovjetunió özponti Statisztikai Hivatala megvizsgálta a lakosság életszínvonalát, a mindennapi jövedelem-bevételeket és kiadásokat NŐ A REÁLJÖVEDELEM Ha olyan négy főből álló családból indulunk ki, amelyben két személy dolgozik, a család havi bevétele 310 rubel, vagyis 3720 rubel évente. A kolhozparasztoknak a közös gazdaságból származó jövedelme még alacsonyabb ennél az összegnél, de náluk a háztáji részföldből eredő jövedelem is szerepet játszik. A felmérés szerint a kolhozparasztok egy családtagra eső reáljövedelme 1976-ban az országos átlagnak a 85 százaléka volt. Azóta ez az eltérés csökkent, minthogy a kolhoztagok keresete az átlagosnál gyorsabban növekszik. Például 1977- ben az egy lakosra számított átlag jövedelem-növekedés 3,5 százalék volt, ugyanakkor a kolhoztagok keresete 4,3 százalékkal nőtt. A tiszta jövedelemhez a szovjet családok esetében azt is hozzá kell számítani, amit ártámogatás és különféle kedvezmények formájában kapnak. Ilyenek például: az ingyenes oktatás, a díjtalan orvosi szolgáltatás, a segélyek, nyugdíjak és ösztöndíjak rendszere, a gyógyintézeti és üdülőbeutalás, valamint a bölcsődei és óvodai gyermekgondozás ingyenes és kedvezményes szolgáltatásai, stb. A Szovjetunió egy lakosára jutó évi reáljövedelem minden 15 évben a kétszeresére emelkedik. Ám, a lakosság bevételei a dolognak csak az egyik oldalát jelentik. Nézzük meg azt is, hogy mire fordítják ezt a jövedelmet. adó, lakas, Élelmezés A szovjet munkáscsaládok minden 100 rubeljukból 8,60 rubelt költenek adóra, a kolhoztagok családjai pedig 1 rubel 20 kopeket. Ezt az alacsony összeget az magyarázza, hogy a Szovjetunió állami költségvetésében a személyi adózás nem játszik jelentős szerepet. Az ipari munkás számára a lakbér az összes többi közszolgáltatási kiadással együtt átlagosan 2,50 rubelt tesz ki 100 rubelenként. A kolhoztagok általában saját házukban laknak és természetesen nem fizetnek lakbért. A lakbérek alacsony szinten tartása — népjóléti alapelv a Szovjetunióban. Ez az alacsony lakbérszint nem fedézi az országos lakásalapnak még a fenntartását sem, azonban az állam előnyben részesíti ezt a fajta támogatást (évi 5 milliárd rubelt fordít ilyen célra), és a lakást árban bárki számára elérhető szinten tartja. A lakbér a Szovjetunióban 1928 óta nem változott. A kolhoztagok kedvezményes lakás- építési kölcsönt kapnak, az építéshez szükséges földterületet pedig — ami állami tulajdonban marad — ingyenesen kapják az építők. Az élelmezésre egy munkáscsalád — a legfrissebb adatok szerint — minden 100 rubeljéből 32 rubel 50 kopeket, egy kolhozparaszt család 35 rubel 20 kopeket költ. A szovjet ember étrendje változatosabb lett. Az élelmiszer-összetételnek a nagy értékű fehérjék javára történő módosulása — jellemző sajátosság a szovjet családokban. Vegyük például a kenyeret. 1917-ben egy lakosra számítva 200 kg kenyér fogyott el. 1960-ban már csak 164 kg, és 1975-ben csupán 141 Az elmúlt évben 2,2 millió lakás épült a Szovjetunióban. Az idén is több mint kétmilliót adnak át. 1980 után olyan lakások építését tervezik, ahol a konyhát például minden szükséges háztartási berendezéssel — hűtőszekrénynyel is — ellátják, előzetes megrendelés alapján a szobákat be is bútorozzák. A képen a bakui mikrokör- zet egyik szemrevaló épülete. kg. Ugyanebben az időszakban a húsfogyasztás 28 kg- ra, a tejtermék fogyasztása 161 kg-ra, a gyümölcs- és zöldségfélék fogyasztása pedig (a burgonyát nem számítva) 71 kg-ra nőtt. Ebből a kiadáscsoportból elsősorban az ipari közszükségleti cikkek vásárlására fordított összegek emelkednek ki szembetűnően. A legfrissebb adatok szerint a művelődési és jóléti szolgáltatásokra fordított összegekkel együtt ez a kiadás a jövedelmek minden 100 rubeljéből a munkáscsaládoknál 44,7 rubelt, a kolhoztagok családjainál 36,4 rubelt tesz ki. Különösen nagy ütemben fejlődik az ellátottság tartós fogyasztási cikkekkel. A szovjet állampolgárok családi költségvetésének másik, gyorsan növekvő tétele a felhalmozás, mindenekelőtt a takarékbetét összege. A munkáscsaládoknál ez a jövedelemnek 7,1 százalékát, a kolhoztágok családjainál a 13,1 százalékot jelenti. És mire költik a szovjet emberek ezt a megtakarított pénzösszeget ? A szovjet családok takarékoskodásának alapvető célja a nagyobb vásárlások — a gépkocsi, színes tévé, az új lakásba költözéskor szükséges bútor. A nagyobb igények és az állam tehervállalásaival is megnövelt vásárlóképesség eredményeképpen legjobban az ipari fogyasztási cikkek iránt nőtt a kereslet, a szovjet családok kiadásaik felét erre a célra kötik. VLAGYIMIR TOMISZ (APN—KS)
