Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-01 / 258. szám

1978. november 1. WÉPÜJSÁG 5 /U/agnlfSiirfn ..A dolgozónak a munkahelyen, munkarend szerint munkával eltöltendő ideje, ami heti, havi vagy éves keretben is meghatározható. A munkaidő ma Magyar- országon általában heti negyvennégy, negyvennyolc óra. A Miniszter­tanács rövidebb munkaidőt is engedélyezhet, illetve kivételesen heti negyvennyolc óránál hosszabb munkaidőt is megállapíthat.” (Közgazdasági Kislexikon, 1977.) % A forma és a tartalom Ahány ház, annyi szokás: a munkaidőkezdésre minden . vállalatnál más-más irány­adó: elsősorban azt veszik figyelembe, ha a munkakez­dés előkészítése is időbe te­lik, ha a munkavégző dolgo­zónak a nyolc órára szüksé­ges anyagot magának kell előkészíteni, bizonyos rátar­tással kezdik a napot. Azaz, a dolgozó jól felfogott érde­kében úgy készíti elő az . anyagot, hogy egész nap kéz­re legyen, s ne kelljen órán­ként felállni, újabb munka­anyagot előkészíteni. A szalagrendszerben dol­gozó műhelyek, mint a var­rodák, tüzödék stb. szigorú kezdési időpontot kívánnak, hiszen a szalag pontosan munkakezdéskor elindul, s napközben csak a beugrók válthatják fel a dolgozót, személyes szükségleteik el­végzésének idejére. Az a tapasztalat, hogy a munkahelyek többségénél nem kezdik el pontosan a munkát. A hat-, vagy a hét­órai kezdés lényegében tíz­tizenöt perccel elhúzódik. Ezen változtatni nem tudott az ötperces mozgalom sem, hiszen azok a látványos munkakezdések a napközbe­ni lógáshoz vezettek. Azokon a munkahelyeken, ahol da­rabbért alkalmaznak, a dol­gozót nem kell biztatni a munka felvételére. Hiszen minden elveszett peré, kéz­zelfogható elveszett forintok­ban testesül meg. Tehát van a munkaidőnek egyfajta formája, másrészt a tartalma. A forma általában az, hogy folyamatos a nyolc óra munkaidő — kivétel egyes szakboltok —, pontos kezdési és végzési idővel. Ezt általában úgy tartják be a dolgozók, ahogy a „helyzet megkívánja”. Nem dicseked­hetünk ugyanis azzal, hogy nálunk mindenki végig dol­gozza munkaidejét. Hiszen nem egy alkalommal figyel­hetjük meg, magunk is ezt gyakoroljuk, hogy a négy órát már a kapuban várják a dolgozók átöltözve, megmo­sakodva. A reggeli kezdéskor a tülekedés leginkább a vi­dékről bejáróknál van, hi­szen őket a vonat, autóbusz hozza, és a gyárkapuba lete­szi, avagy éppen a vasúttól, az üzemig terjedő út, az együtt, beszélgetéssel, regge­lizéssel eltelt út, sietős áram­lata készteti a dolgozót, hogy mielőbb gépénél legyen. A munkaidő külső formá­ját kollektív szerződés rögzí­ti, pontosan meghatározva mely munkahelyeken, mettől meddig tart a munkaidő, rög­zíti természetesen a reggeli- zési és az ebédelési időt is. Általában a munkaidő felé­nél tartják a fő étkezési időt, s a reggelizési, vacsorázási tíz-tizenöt percet is a mű­helyben kialakult szokás sze­rint tartják meg. Főleg a vi­déki dolgozók, a bejárók igénylik a reggelizési és a va­csorázási külön időt. A munkaidő tartalma több kívánnivalót hagy maga után. Egy korábbi Tolna me­gyei vizsgálat szerint húsz jelentősebb termelő egység­ben a munkaidőben elveszett órák száma egy év alatt 2 millió 901 ezer munkaóra! Érzékeltetésül: ez az elveszett munkaidő megfelel egy 1170 személyt foglalkoztató ter­melőegység egyévi munka­idejének, s folytassuk tovább a számítást, ha egy dolgozó egy évben félmillió forint kö­rüli termelési értéket állít elő, akkor... ha azt számol­juk, hogy ennyi embernek egy évben mennyi munka­bért és nyereségrészesedést (!) kell kifizetni?! — inkább ne folytassuk a számolást. Hozzávetőleges számítások szerint az iparból több mint százezer ember hiányzik, ezt növeli még a fentebb emlí­tett veszteségidő is, úgy hogy jogosan állapította meg a Gazdaságkutató Intézet: a rendelkezésre álló munka- időalap 20—25 százaléka megy veszendőbe, ez orszá­gosan több mint kétmilliárd munkaórát tesz ki. Tehát a húsz Tolna megyei üzemben elveszett munkaórák száma- aránya is azt bizonyítja, hogy az országos átlagot erősen meghaladtuk. A munkaidő alatti veszte­ségek jelentős része a szerve­zetlenségből fakad. A kapko­dásra jellemző példa: az egyik szekszárdi nagykeres­kedelmi vállalatnál elrendel­ték a tisztviselők bélyegzés munkavégzését, tehát a kez­dést, a befejezést is kartonon tartják nyilván, de a napköz­beni tétlenségre utalt dolgo­zókat a nagytudású, magát korszerű elveket valló fő­könyvelő nem tudta folya­matosan ellátni munkával — keresztbe dolgozások, fölösle­ges kimutatások és kereszt­rejtvény-fejtés töltötte ki a munkaidőnek nevezett időt. A munkaidő helyes és jó kihasználása egy olyan „rej­tett” tartalék, amely min­denki előtt nyilvánvaló. Több kísérlet történt arra, hogy az üzem- és munkaszervezés te­rületén előrelépve a terme­lés folyamatosságát megte­remtsék. Erre fontos határo­zatok láttak napvilágot, min­den tárca elkészítette üze­meinek korszerűsítésére a' tervét — látványos eredmény itt sem mutatható ki, ha csak néhány olyan nem, mint a Szekszárdi Bútorgyár. Ebben az üzemben drága pénzért egy kutatóintézetet bíztak meg az üzemszervezéssel — azóta a munka folyamatos, a termékek minősége jó — és a kutatók is megkapták tisztes pénzüket a jól végzett mun­káért. A dolgozóktól függő vesz­teségek minden üzemben sokkal' kisebbek, mint ame­lyek a dolgozóktól függetle­nek. A munkások szervezet­ien körülmények között kény­telenek „dolgozni”. A rossz anyagellátás, a kooperáció hiánya egyre több túlórát követel. A megyében a fizikai dolgozók 35—40 százaléka rendszeresen túlórázik. És a túlórák a szakszervezet hoz­zájárulásával egyre növek­szenek. Főleg az építkezések átadási határideje tájékán, illetve az árutermelő gyá­rakban, a félév és az év vé­ge hozza a sok-sok túlórát. Amikor a Tolna megyei pártbizottság a munkaidő­kihasználás vizsgálati anya­gát elemezte, megállapíthat­ták, hogy nemcsak a húsz üzemben befejezett vizsgála­tot, elemző munkát kell foly­tatni, hanem további negy­ven termelő egységben is ki­terjesztették a munkaidő ki­használásának tanulmányozá­sát, a munkaidő-tartalom vizsgálatát. Legyünk rugalmasak! „Milyen is lesz?”, „Akkor jövünk mikor akarunk?”, „Uj lehetőség a lógásra?” — ezek a kérdések keringtek Szekszárdon a Tanácsi Épí­tőipari Vállalat központjában a nyár elején. Rugalmas munkakezdést vezettek be a vállalat nem fizikai állomá­nyú dolgozói részére. Egyet­len kikötés volt, 10—14 óra között a munkahelyen kell mindenkinek tartózkodni és természetesen a havi törvé­nyes munkaidőt le kellett dolgozni. Szinte természetes, hogy ez a próbálkozás nagy vissz­hangot váltott ki. Abban az időben egy karbantartó la­katossal beszélgettem a do­logról. Kicsit mérgesen, de megértőén nyilatkozott az új „módiról”. Tudta, hogy a fizikai dolgozóknál ezt nem lehet bevezetni, hiszen aki gépen dolgozik nem kapcsol­hatja le menetközben azzal az indokkal, hogy neki a vá­rosban van elintéznivalója. A darukezelőnek is reggel­től folyamatosan dolgozni kell a gépével. Ennek ellené­re 'gondja is volt a dologgal: ezután kereshetik az irodis­tákat, könnyen mondják majd, a városban van. A július elsejei rugalmas munkakezdés tapasztalatai kedvezőek. Szinte egycsapás- ra megszűnt a törtnap! mu­lasztás, megszűntek a kilé­pők, a késések, a hiányzá­sok. Könnyebbé vált a mun­kaügyek intézése 10 óra előtt, illetve 14 óra után, ezzel is csökkent a nem munkával töltött távoliét. Erősödött a dolgozókban az önállóság és a függetlenség érzésése és ja­vult a munkamorál. A kedvező tapasztalatok mellett szólni kell néhány beidegződött régi szokásról. Az új munkarend adta lehe­tőséget nem mindenütt is­merték fel. Nem a munká­hoz szabják a munkaidőt, hanem a munkaidőhöz a munkát. Ugyanis ha lejár a nyolc óra 15 perc, amit átlag­ban teljesíteni kell, akkor félbehagyják a munkát és tá­voznak. Az előző nap félbe­hagyott iratot, jelentést pe­dig sokkal nehezebb újra kezdeni, mint aznap befejez­ni. Pedig, ha negyedórával, vagy félórával tovább dolgo­zik, azt másnap, vagy a hó­nap bármely munkanapján ján felhasználhatja. A rugalmas munkaidő al­kalmazása a vezetés módsze­reinek a megváltoztatását is követeli. Tudatosan kell megszervezni a munkát, pontosabban meghatározni a határidőket. Általában a ve­zetőknek kell ellenőrizni a rugalmas munkaidő-beosztás „játékszabályainak” betar­tását is. Négy hónap tapasztalatai bizonyítják: a rugalmas munkaidő bevált, hasznos, érdemes volt beindítani. Amíg az anyagra várnak, addig az asztalosok meózzák a * kárpitosok munkáját Mikor dolgozik az igazgató? Az egyszemélyi vezető munkaideje is nyolc óra. Vajon mivel foglalkozik az igazgató ebben a 480 perc­ben? Mindennel. Tanúja voltam olyan kis ügyeknek, amelynek még véletlenül sem szabadna -eljutni a tit­kárságig. Az egyik helyen két szál padlódeszka kellett egy asszonynak. Senki sem merte a hét végére „engedé­lyezni”. A szövőnő bekopo­gott az elnökhöz, az bosszan­kodva, de engedélyezte. Nem azért mérgelődött, mert az asszony hozzáfordult, örült neki, mert mindjárt megra­gadhatta az alkalmat, hogy szóljon, ha tud hozzon a fa­luból egy-két ügyes kezű asszonyt dolgozni. De a padlódeszkát azt nem tudja, hogy miért nem a kőműve­sek vezetője adta oda. Az elnök munkaidejéből így el­veszett fél óra: felhívta tele­fonon a csoportvezetőt, ad­hatja-e, utána beszélt a gép­kocsielőadóval, szállítanak-e arrafelé, stb. A másik azon méltatlan­kodik, hogy minden szerv őt keresi. Az iskolának kell támogatás, a Vöröskereszt­nek aktívák, a KISZ-nek, a Polgári Védelemnek, a tűz­oltóságnak... mindenki az igazgatót keresi. Belekap egy komolyabb tervdoku­mentációba, szól a telefon — pitiügyben — neki intézked­ni kell. Amelyik kicsit moz­golódik, vállal társadalmi funkciót, biztos lehet benne, még hármat rásóznak. Túlontúl sokat keressük az igazgatót. Maholnap már mással, a főmérnökkel, a fő­könyvelővel, az osztályveze­tőkkel szóba sem állunk. Csak az igazgató, ö dönthet és ő dönt mások helyett, mert azok hozzászoktak, „majd a direktor”. „Mikor dolgozik igazgató elvtárs?” — tettem fel a kérdést többnek is. „Otthon, este, televíziónézés helyett” — volt az egyöntetű válasz. „Főmérnök kartárs, ha már nem terveztek anyagmozga­tást, segíthetnének cipekedni” Meddig tart a munkaidő? „Tsz-tagok kézikönyve” — ez a címe annak az 523 olda­las kiadványnak, amely 1977-ben jelent meg a Kos­suth Könyvkiadó gondozá­sában. A betűrendes tárgy­mutatóban nem találkozni a „munkaidő” kifejezéssel. A tartalomjegyzéket is hiába böngésszük: itt sincs. Már­pedig ha valahol, hát éppen ebben a kézikönyvben igazán szólhatnának róla, hisz töb­bek között részletesen tag­lalja a tagsági és munkavi­szony kérdéskörét. Függet­lenül attól, hogy betartják-e vagy sem, a tsz-ekben dol­gozók munkaidejére is van szabályzat. Az elmúlt évben módosí­tották a tíz éve hozott tsz- törvényt, s ezzel jelentős változás következett be a munkaidő-számításnál a tíz- is. A szövetkezetekben a munkaidőszámításnál a tíz­órás munkanapok helyett ma már munkaóra szerint tartják nyilván a végzett munkát, azt is amit a háztá­jiban végzett a tsz-tag. Míg korábban 250 tízórás mun­kanap, addig az új rendel­kezések értelmében 2300 munkaóra az az idő, mely alapján úgynevezett „folya­matos dolgozónak” tekinthe­tő valaki. A végzett munka­órák után állapítják meg a fizetett szabadságot, többet vagy kevesebbet, — aszerint, hogy az előző évben hány munkaórát teljesített a dol­gozó. A szabadság megállapí­tása nem is olyan könnyű, hisz korábban a tízórás munkanapot jegyezték, azt viszont senki sem tartotta számon, hogy ki hány órát dolgozott. A mezőgazdasági szövetke­zetekben a traktorosok, a növénytermesztők, a kerté­szek, sőt még az állattenyész­tők is teljesítményben dol­goznak. A bérszabályzat ha­tározza meg, hogy például egy hektár búza elvetéséért mennyi pénz jár a gépen dolgozó személyzetnek. Csak­hogy. Vetni kizárólag ajkkor lehet, mikor nem esiik az eső, s a különböző gépekkel és magféleségekkel hol las­sabban hol meg gyorsabban lehet haladni. Ezenkívül minden munkának meghatá­rozott az optimális ideje — ha nem ekkor, hanem ennél korábban vagy később végzik el, nem lesz jó minőségű a vetés, vagy a betakarított termés. így aztán nincs sok választási lehetőség: a mun­kacsúcsok idején több mű­szakban dolgozik az ember és a gép, ha felszárad a harmat, szedni kezdik a pa­radicsomot és szüretelik a szőlőt. A munka kezdetének és befejezésének időpontja az időjárástól függően nap mint nap változik — ez a mezőgazdaságban dolgozók számára teljesen természe­tes. Azt viszont korántsem tartják a dolgok természetes rendjéhez tartozóknak, ha mondjuk a betakarításra ki­válóan alkalmas időben csak azért kell leállni, mert nincs elegendő áruszállító te­hervagon. Nemritkán a dol­gozókon kívülálló okok mi­att hosszabbodik meg a munkaidő, s ha hellyel-köz- zel el is hangzik néhány rosszalló vagy éppenséggel illetlen megjegyzés, azért a munka megy tovább. A mezőgazdasági üzemek­ben a tagok, a dolgozók és a vezetők a lehető legritkáb­ban beszélnek arról, hogy meddig tart a munkaidő. A munkaidő addig tart, amed­dig dolgozni kell. Mert a ko­ra hajnali és a késő esti ház­táji tennivalók között mun­kával eltöltött időt nem órákban, hanem eredmé­nyekben mérik. Munkahelyi torna Oj serkentő táblák

Next

/
Oldalképek
Tartalom