Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-05 / 262. szám

6 KÉPÚJSÁG 1978. november 5. Szekszárd­iul pa A Szekszárdi Dózsa sport- •egyesülete november 5—7. között „Szekszárdi-ikupa” úttörő leány kosárlabdator­nát rendez Szekszárdon a Zrínyi utcai tornacsarnok­ban. A háromnapos küzde­lemsorozaton hét csapat — Bp. Vasas Izzó, BSE, Szé­kesfehérvári Építők, Komlói Bányász, Kecskeméti SC, Szigetvár és a házigazda Szekszárdi Dózsa — szere­pel. A torna ma délután 15 órakor kezdődik, az ünne­pélyes eredményhirdetésre november 7-én 13 órakor ke­rül sor. Hírek A Baranya megyei labda­rúgó-szövetség november 7. tiszteletére járások közötti serdülő labdarúgótornát rendezett. így például Mo­hácson, valamint Mázaszász- váron három-három csapat részvételével mérték össze tudásukat a serdülő korú labdarúgók. Ez alkalmas volt arra is, hogy a szövetség a fiatal tehetségeket megis­merje, és azokat a megye­válogatottba meghívja. * A Kisvejkei Termelőszö­vetkezeti Sportkör asztalite­nisz-csapata a csapatbajnok­ság során három ízben (a Bonyhádi Vasas, a Duna- földvár, és a Nagymányok ellen) nem állt ki. A megyei asztalitenisz-szövetség Kis- vejke csapatát a megyebaj­nokság további küzdelmeiből kizárta. * A tamási járási labdarú­gó-bajnokság állása. Felnőt­tek: 1. Tamási MEDOSZ 13, 2. Simontornya 10, 3. Tolna- némedi 10, 4. Gyönk 10, 5. Szakály 10, 6. Ozora 5, 7. Iregszemcse 5, 8. Magyar­keszi 3, 9. Fürgéd 3 ponttal. Ifjúságiak: 1. Tamási ME­DOSZ 8, 2. Ozora 7, 3. Si­montornya 7, 4. Iregszem­cse 4, 5. Gyönk 0, 6. Magyar- keszi 0 ponttal. * A Dombóvári Spartacus ökölvívói közül hatan no­vember 9. és 12. között Deb­recenben az országos serdü­lőbajnokságon vesznek részt. * A tamási járási sakk-csa­patbajnokságban eddig há­rom fordulóra került sor. Eredmények: Tamási—Re­göly 3—1, Magyarkeszi— Iregszemcse 2:2, Pincehely— Felsőnyék 1:3, Pincehely— Tamási 1:5, Felsőnyék—Ma­gyarkeszi 1:5, Iregszemcse— Regöly 2:2, Tamási—Ireg­szemcse 2:2, Magyarkeszi— Pincehely 3:1, Regöly—Fel­sőnyék 1:3. A bajnokság ál­lása: 1. Felsőnyék 11, 2. Ta­mási 11, 3. Iregszemcse 9, 4. Magyarkeszi 9, 5. Pince­hely 7, 6. Regöly 1 ponttal. ♦ November 14-én 31 férfi- és 14 női csapat részvételével megkezdődik Szekszárdon a munkahelyi spartakiád asz­talitenisz-csapatbajnokság. * A TÁÉV SK—Bátaszék megyebajnoki labdarúgó­mérkőzést november 6-án 13 órakor a városi sportteleped játssza le a két csapat. * A bonyhádi sportfelügye­lőség, közölte, hogy a no­vember 7-re tervezett kis­pályás labdarúgó-bajnokság elmarad. Érdemes beszélni róla! TÁRGYILAGOSAN NYILATKOZOTT Az NB II. nyugati csoport­ja listavezetőjének, a PVSK- nak edzőjét nyilatkoztatta a pécsj rádió riportere. Az iránt érdeklődött: mi a si­ker titka, minek köszönheti a PVSK csapata, hogy az NB II. élén áll. Rónai edző nagyon szerényen, és tegyük hozzá, tárgyilagosan nyilat­kozott. Mint mondotta: első­sorban az MNK-ban elért sikersorozat hozta fel a csa­patot, jó a kollektív szel­lem, ez minden. Figyelmez­tetett azonban, sokan abba a tévedésbe esnek, hogy a je­lenlegi NB Il-t a korábbi színvonalához mérjék. Tudo­másul kell venni, hogy a je­lenlegi NB II. nem felel meg az előző évekének, és ezt so­hasem szabad szem elől té­veszteni. Rónai edzőnek nagyon iga­za van. A szurkolók hajla­mosak arra, hogy az általuk „bűvös” NB Il-t túlértékel­jék. Tudomásul kell venni, hogy tíz éve az NB III. volt olyan színvonalas, mint a jelenlegi NB II. Sajnos, ez az igazság, még akkor is, ha sohan ezt igyekeznek — sa­ját igazolásukra — megcá­folni. MIBŐL ÉLÜNK? Az NB III-as labdarúgó­bajnokság megszűnése után a megyebajnokság jelenti hazánkban a harmadik vo­nalat. Ezt egyre többen han­goztatják, és természetesen mindjárt akad, aki ebből anyagi és erkölcsi hasznot akar saját számára kovácsol­ni. — A magyar labdarúgás harmadik vonala így nem tudja betölteni hivatását, feladatát, ilyen körülmények között — hangzik az érve­lés, majd utána jön a lé­nyeg : munkaidő-kedvez­ményt kell adni a labdarú­góknak. Ez az óhaj minden bizony­nyal szimpatikusnak tűnik a labdarúgók, sőt, még a szurkolók számára is. Ilyen igények hangoztatása alkal­mas arra, hogy néhányan magukat a magyar labda­rúgás lelkes harcosainak tüntessék fel. Ezzel lehet tö­megeket maguk mellé állíta­ni, és ha netán nem úgy mennek a dolgok, mint kel­lene, mindjárt van mire hi­vatkozni: — Én megmond­tam, ilyen körülmények kö­zött nem lehet csinálni, több pénzt, és kedvezményt kell adni a játékosoknak. Furcsa módon szép szám­mal akadnak, akik mintha nem is ezen a földön élné­nek. Úgy tűnik, elfeledkez­nek a legalapvetőbb dolog­ról: előbb termelni kell, és csak aztán lehet á megter­melt javakat elosztani. A munkából élünk, és nem a sportból. Egy bizonyos szinten ál­lamunk gavallérosan bizto­sítja a sportoláshoz szüksé­ges feltételeket, még a mun­kaidő-kedvezményt is. De ott még nem tartunk,, hogy a je­lenlegi színvonalon mozgó megyebajnokságban szerep­lőknek kedvezményeket ad­junk. A világbajnok sajtótájékoztatója Anatolij Karpov szovjet sakkvilágbajnok Moszkvában sajtóértekezletet tartott. Balról J. Balasov nagymester, Karpov szekundánsa. (Telefoto — TASZSZ—MTI—KS)-----------— A z Arany Kakaó-kupáért Befejező szakaszához érke­zett az Arany Kakaó-kupa utánpótlás és tehetségkutató kerékpáros verseny. Ma dél­után 13 órától Miskolcon, a Vörösmarty lakótelepen ren­dezik a kilencedik fordulót. Két nappal később, novem­ber 7-én a fővárosban, a Kelenföldi lakótelepen sorra kerülő zárófordulóban hirde­tik ki az egyes korosztályok végső győzteseinek, helyezet­téinek sorrendjét. Az össze­tett pontverseny végeredmé­nye alapján nyújtják át a versenysorozat rendezői — Magyar Kerékpáros Szövet­ség, FTC és a Budapesti Cso­koládégyár — a kupát is. Felvételünk az Arany Kakaó­kupa Szekszárdon rendezett fordulóján készült. Osztályozó az NB ll-be jutásért A Magyar Kézilabda Szö­vetség szervező bizottsága no­vember 2-án elkészítette az 1979. évi NB -Il-es bajnok­ságba jutásért sorra kerülő „Minősítő osztályozó” sorso­lását. A megyebajnokságot nyert Mözsi Tsz SK női csa­pata november 12—13-án a B csoportban kísérli meg a magasabb osztályba kerülés kiharcolását. Ebben a cso­portban a mözsiek a Szom­bathelyi Tanárképző, a Tata, valamint a Budapesti III. ke­rületi TTVE együttese ellen mérkőznek. A férfiaknál bajnokságot nyert Szekszárdi Spartacus gárdája november 20—21-én szerepel Tatán. A szövetke­zetiek az osztályozó F cso­portjába kerültek. Ellenfe­leik: Szentgotthárd, Budapes­ti Gázláng, Kapuvár. Az elő­jelekből arra következtethe­tünk: a szekszárdi csapatnak ebből a csoportból esélye le­het az NB II kiharcolására. Labdarúgás Serdülo­bajnokság Gaál István dombóvári tudósí­tónk magánszorgalomból gyűjtö­geti a serdülő labdarúgó-bajnok­ság eredményeit. A Nagymá­nyok—Bonyhád, és a Fadd— Tolna mérkőzés eredményét nem sikerült megtudnia, de leg­alább ismeretes a többi ered­mény, és — a két mérkőzés eredményének figyelembevéte­le nélkül —■ a bajnokság állása. Eredmények: DMSC—Bátaszék 8:0, Sz. Sí—Bonyhád 0:13, Paks— Tevel 1:4, Nagymányok—Tolna 7:1 Fadd—Kisdorog 2:0, Bony­hád—DMSC 2:2. Tevel—Sz. Sí 11:1. Fadd—Paks 4:1, Bátaszék— Nagymányok 0:3, Tolna—Kisdo­rog 2:0, DMSC—Tevel 4:1, Sz. Sí—Paks 2:1, Kisdorog—Bátaszék 7:0. A bajnokság állása: 1. Domb. MSC 2. Tevel 3. Bonyhád 4. N.-mányok 5. Tolna 6. Fadd 7. Kisdorog 8. Paks 9. Bátaszék 10. Sz. Sí 7 5 2 — 34:4 12 7511 26:10 11 6411 27:6 9 6 4 1 1 25:7 9 6312 18:11 7 6222 11:16 6 7 2—5 10:18 4 7 2 — 5 8:20 4 7 1 — 6 7:30 2 7 1 — 6 7-52 2 Buenos Airesben a 23. sakk­olimpián a férfiak küzdelmében befejezték a 7. forduló függő­játszmáit és elkezdték a 8. kört is. A magyar válogatott 2:2-re végzett Dániával, mivel az egyetlen függőben maradt játsz­mában Fedder legyőzte Vadászt. A 8. fordulóban Magyarország 2:l-re vezet Anglia ellen. Por- tisch legyőzte Milest, míg Ribli játszmája Stean-sal és Saxé Hartstonnal döntetlen eredmény­nyel ért véget. Csőm játszmája függő Nunn ellen. A nők versenyében már ki­alakult a legjobb nyolc mező­nye, a 32 résztvevőből a Szov­jetunió, Anglia, Magyarország, az NSZK, Jugoszlávia. Lengyel- ország, Bulgária és Spanyolor­szág jutott tovább. Már meg is kezdődött közöttük a mérkőzéssorozat, a magyar csapat 1,5:0,5 arányban vezet Bulgária ellen, « Uj-Zélandban a Karapiro-ta von 25 ezer néző előtt kezdőd­tek meg a 7. evezős világbaj­nokság döntői. A finálékban Ambrus Mariann révén a női egypárevezős versenyben Ma­gyarország is érdekelt volt. A legjobb magyar evezős nő ezút­tal is helyt állt. bronzérmet ér­demelt ki az NDK-beli Christi­na Hahn és a szovjet Anna Kondrasina mögött. Portré sisak nélkül Elegánsan lendül fölfelé a bal kéz. A jobb hajlékony acélpengét tart. A tőr, akár az érzékeny antenna, felfog­ja a küzdelem színhelyét kö­rülvevő „mágneses tér” leg­kisebb változásait is. Köny- nyed, kecses mozdulatok, majd hirtelen, robbanássze­rűen egy villámgyors kitörés. Ilyenkor a nézők nem is egy, hanem egész csomó tőrt lát­nak a szemük előtt villogni, olyan gyors, olyan széles moz­dulatokat végez a kéz. És a néző, noha nem látja a vívó­sisakkal borított arcot, rokon- szenvet érez a vívónő iránt... 1973-ban Buenos Aires­ben Valentyina Szidorova nyerte az ifjúsági világ- bajnokságot. Ugyanott 1977- ben a felnőtt VB-n is meg­szerezte az első helyet. Ekkor az aranyérem sorsát eldöntő párviadalt Jelena Belova- Novikova ellen vívta, aki ad­dig már ötször nyert világ- bajnoki és négyszer olimpiai aranyérmet. Ebben a viadalban nem a külsőséges hatások játszották a főszerepet. Mindkét vívónő iszonyú idegfeszültségben koncentrált, mert túlságosan is nagy volt a tétje minden szúrásnak. 3:3-as állásnál le­esett az időjelző zászló, le­járt az idő és a győzelem megszerzése egyetlen szúrá­son múlt. Szidorova támadott, egyre közelebb férkőzött Belovához, majd egy pillanat alatt le­rohanta a köztük levő távol­ságot, és megszúrta ellenfelét a tőr hegyével. „Nagyon szerettem volna győzni — mondta később Be­lova. — Talán ez volt az utolsó alkalmam a győzelem­re. Nem sikerült. De becsü­letszavamra, azt kívántam, hogy ha én nem is győzhetek, akkor legalább Válja Szido- rováé legyen a siker.” Valentyina huszonhárom éves korában vívta ki ezt a ragyogó győzelmet. A vívás fogalmai szerint meglehető­sen korán jutott el az élvo­nalba. Alig töltötte be tizen­hatodik életévét, amikor már 1970-ben Ankarában részt vett a felnőttek világbajnok­ságán. Már itt kivált a töb­biek közül. Még nem mesteri tudásával, nem is táktikai le­leményességével, hanem ki­tartásával, törhetetlen harci kedvével. Válja Szidorova akadályt nem ismerve indult harcba, közben nem törődött a védekezéssel, és szinte ész­re sem vette azokat a szúrá­sokat, melyeket óvatosabb és félkészültebb ellenfeleitől ka­pott. Emlékszem, hogy milyen keservesen sírt, és mennyire elégedetlen volt a szereplésé­vel. amikor miután bevere- kedte magát a tizenkét leg­jobb közé, a döntőbe már nem jutott be. Pedig ez is sikernek számít egy kezdőnél. Viktor Dusman edző így vi­gasztalta tanítványát: „Ne búsúlj, megy ez még jobban is...” Megkérdeztem az edzőt, hogy nem árt-e meg Váljá- nak az ilyen, megerőltető versenyzés, nem korai-e még. hogy tapasztalt vívónőkkel vegye fel a küzdelmet, hiszen némelyikük kétszerte idősebb nála. A gazdag élettapasztalatok­kal rendelkező oktató így válaszolt: — Meggyőződésem, hogy minden a legnagyobb rend­ben lesz. Kezdettől fogva ar­ra oktattam őt, hogy mind nehezebb feladatokat kell megoldania. Válja jól tudja, hogy az életben sohasem fog könnyen győzni. Ezután viszontagságos évek következtek. Szidorova visz- szaesett, majd megint elfog­lalta helyét a válogatottban, később ismét kimaradt a csapatból. — Abbahagyom az egé­szet! — mondta egyszer el­keseredetten edzőjének. — Úgyse lesz belőlem semmi! De az edző jól tudta, hogy Valentyina nem hagyja ab­ba. Becsvágya nem engedi. Eléri majd a célját, és bajnok lesz. Talán az 1973-as esztendőt tekinthetjük Szidorova életé­ben a fordulat évének. Má­jusban, tizenkilencedik szüle­tésnapján szerezte meg elő­ször a felnőttek országos baj­nokságán az első helyet, és ezzel a szovjet vívósport tör­ténetében a legfiatalabb baj­noknő lett. Az 1975-ös bajnok­ságban csak egy hajszál vá­lasztotta el az elsőségtől. Egy szikrával több versenyzői ta­pasztalatra lett volna szüksé­ge hozzá. A döntő pillana­tokban nem tudott uralkod­ni magán, és ezzel kiengedte kezéből a győzelmet. — Rengeteg benne az ener­gia. A sportban csakúgy, mint az életben. Ha nevet, szívből nevet, potyognak a könnyei, mint a záporeső. Addig képes vitatkozni, míg bereked, mintha csak pár­bajozna. Jó barátkozni vele. Hűséges ember. — Ezeket a szavakat idősebb csapattársa, Jelena Belova mondta Váljá- ról. És tegyük hozzá: még van két értékes tulajdonsága — lelkiismeretes és szorgal­mas. A kívülállónak úgy tűnik, hogy Szidorovának minden könnyen sikerül. Az iskolá­ban is a legjobbak között volt. Most is jól szokott vizs­gázni a Moszkvai Testneve­lési Főiskolán. — Valószínűleg sohasem lesz belőlem edző — mondja, amikor a jövendő terveiről beszél. — Mert ez csak kü­lönleges egyéniség lehet. Nem akarok rossz edző lenni, jó pedig, attól tartok, nem vá­lik belőlem. Az edző valójá­ban tanító. Arra tanítja meg tanítványait, amit maga már tud, ami bizonyos fokig szá­mára a múltat jelenti. Én azonban inkább olyasmivel szeretnék foglalkozni, ami még ismeretlen. A vágyam az, hogy felfedező legyek. Arról ábrándozik, hogy egyszer majd kutató lesz a sporttudomány területén. Valentyina Szidorova tehát nem akarja megszakítani kapcsolatát a sporttal. A vívó­terem a második otthona. Ezt több tekintetben is elmond­hatjuk. Itt ismerkedett meg ugyanis későbbi férjével, Alekszej Szidorovval, Moszk­va egyik legkiválóbb kard­vívójával. Vívóberkekben sokat vitat­koztak Valentyina Szidorova stílusáról. Ez törvényszerű, mivel az eredetiség vitára in­gerel. Némelyek szerint Va­lentyina túlságosan férfiasán vív, a végsőkig kihasználja erejét és gyorsaságát. Mások úgy vélekednek: sikereinek záloga a virtuóz technika és a nőies leleményesség. Az igazság minden bi­zonnyal a középen van. Maga a világbajnoknő így vélekedik: — A vívás nem azoknak való, akik elsősorban izgal­mas detektívregényt szeret­nének látni. Ez a sport bo­nyolult, akárcsak a valószí­nűségszámítás, tele van bi­zonytalansággal, mint egy iz­galmas játék. Szeretem a vívást, mert lehetőséget nyújt arra, hogy az ember kibontakoztassa az egyéniségét. Ha a vívó igazi mester, előre gondolkodik, előre látja az ellenfél szán­dékát, kitapogatja annak is­meretlen gyengéit. A vívás valójában sakk, tőrrel a kéz­ben! Olyan játék, ahol első­sorban gondolkodni kell, csak azután jön a küzdelem,’ a közelharc, a riposzt, a lero- hanás, és sok egyéb, vagyis a vívójéghegynek az a kisebbik része, amit a kívülállók is jól látnak. A legfontosabb azon­ban rejtve marad előttük... Válja tehát a vívás és a győzelem szerelmese. Szido­rova idén ismét tanúbizony­ságot tett szerelmének szi­lárdságáról : aranyérmet nyert az NSZK-ban rendezett vi­lágbajnokságon. I. OBRAZCOV

Next

/
Oldalképek
Tartalom