Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-03 / 260. szám
6 ^PÚJSÁG 1978. november 3. Lapunk tegnapi számában tévesen jelent meg a közép- iskolásak futóversenyének időpontja. A Köszöntsük november 7-et ünnepi futóversenyre november 5-én, vasárnap 11 órakor kerül sor Szekszárdon, a Dózsa sporttelepén. Befejeződött Öcsényben a vitorlázórepülősök évadja. A klubtagok részére megkezdődött a téli továbbképzés, majd rövidesen kezdetét veszi a gépjavítás. Ami örvendetes: több mint húsz fiatal kapcsolódott a klub munkájába, és már részt vesznek az alapkiképzésben. * A TÁÉV SK NB III-as tekecsapata november 4-én 16 órakor a Kaposvári Vasas együttesét fogadja bajnoki mérkőzésre. * A Tolnai Vörös Lobogó versenyzői közül 4-én és 5- én, szombaton és vasárnap Győrben (Balogh, Bízó, Dudás) az országos felnőtt vidék Tízek-bajnókságán indult. 6-án és 7-én a tolnai asztaliteniszezők közül tizenhatan vesznek részt Budapesten az Asztalos János emlékversenyen, mely egyben ranglista verseny is. A verseny a BVSC Szőnyi úti tornacsarnokában lesz. A szekszárdi járási asztalitenisz-bajnokság állása a hetedik forduló után: 1. TÁÉV SK 11, 2. Báta 10, 3. Mözs 8, 4. Sióagárd 6, 5. Szekszárdi ÁG 4, 6. Harc 0 ponttal. * Tollaslabda-játékvezetői tanfolyamot rendez Szekszárdon a városi sportfelügyelőség. Érdeklődni a felügyelőségen, Szekszárd, Béla tér 8. * A November 7. ifjúsági kézilabda-kupa párosítása: 7-én 13 óra: Szekszárd—Gyönk (női), 13,35: Szedres—Gyönk (férfi), 14.10: PMSC—Tenge- lic (női), 14.45: Hőgyész— Szekszárd (férfi), 15.20: Szekszárd—PMSC (női), 15.55: az első csoport vesztes, a másik csoport vesztes csapatával játszik, 16,30: Gyönk—Ten- gelic (női), 17.05: Mözs—I. csoportgyőztes, 17.40: Tenge- lic—Szekszárd (női), 18,25: I. csoport továbbjutó—II. továbbjutó (férfi), 19: Gyönk— PMSC (női) 19.35: II. csoport továbbjutó—Mözs (férfi). * A lengyeli sportpályán gazdag műsor lesz november 6-án, hétfőn. Az Edzett ifjúságért mozgalom keretében különböző atlétikai számokra kerül sor, majd a lengyeli motorosok évadzáró ügyességi versenyt rendeznek. A motorosklub tagjain kívül vidékieket is várnak, remélik a szekszárdiak is ellátogatnak évadzáró versenyükre. Sok panasz a bonyhádi járási bajnokságra Egy mérkőzésen két súlyos sérülés November 7. tiszteletére Összetett verseny Szabó Sándor, a Bonyhádi Pannónia Termelőszövetkezet Sportkör labdarúgója küldött levelet szerkesztőségünknek. Mivel — véleményünk szerint — közérdeklődésre tart számot, rövidítve közöljük: „Bizonyos előzményei vannak levelemnek. ígérem rövid leszek. Ez év őszén a Bonyhádi Pannónia csapatához igazoltam a Vasasból. Harmadik bajnoki mérkőzésemet játszottam új csapatom színeiben. Eddig is tudtam, hogy a járási labdarúgás nem sétálókorzó, de arra nem számítottam, hogy egyik lábamon izomhúzódást, másikon pedig bokazúzódást szenvedek ugyanazon a mérkőzésen. A járási bajnokság színvonalát nem íehet napok alatt megreformálni, de úgy érzem, valamit azért szükséges lenne tenni. 'Mire is gondolok? Nem a saját problémám indított ennek a kérdésnek a felvetésére, hiszen egy hét múlva lekerül a lábamról a gipsz, de ki tudja hány játékos lábára kerül majd fel hétfőnként a sebészeteken?! Volt időm gondolkodni, és az az érzésem, az első és legfontosabb problémát a játékvezetés jelenti. Köztudott, hogy a magyar bíróképzés igen magas színvonalon és kiemelkedően jól látja el feladatát. Azt is tudom, hogy nem várható el egy járási mérkőzésen Palotai Károlynak vagy esetleg valamelyik FIFA-bí- rónak a közreműködése. Azt azonban furcsállom, hogy még a járási szintet képviselő bírók közül is csak általában egy jelenik még sorozatosan vagy időben, avagy éppen késve. Hogy két partjelző legyen? Azt hiszem erről már majd minden csapat szakvezetése letett. Azt hiszem ott kezdődik a felnövekvő ifjúság nevelése, ha az arra kijelölt bírók pontos időben, józanul (az ellenkezőjére is tudok példát) hivatásától megkövetelt szellemben jelennek meg. Ki az, aki példát mutasson egy ifjúsági vagy serdülőmérkőzésen, ha nem az a személy, aki erre ki van jelölve: a Bíró; — a szó legigazabb és legemberibb értelmében véve?! A megyei szövetségnek nincsenek nagyszerű szakemberei? De igen, vannak! Nem szeretik a sportot? De igen, nagyon szeretik! Véleményem szerint komoly pedagógiai, nevelési problémát vet fel a bírók pontossága, megjelenése, pártatlan bíráskodása. Tudom, nem nekem jutott eszembe ez a probléma, de úgy érzem, orvoslására komoly szükség, lenne a lehető legrövidebb időn belül. Hogyan várható el a leendő labdarúgóktól a mindenkori fegyelmezettség, ha maga a pálya rendjéért felelős személy sem áll hivatása magaslatán? Vagy ez nem hivatás? Szégyen járási bajnokságban szereplő csapatok mérkőzését vezetni? Remélem nem az, mert sok tehetséges labdarúgó kezdte pályafutását járási csapatokban. Ám, ha innen rossz emlékeket visznek magukkal tovább, akkor a későbbiek során komoly fegyelmezettsé- gi problémáik alakulhatnak ki és mint komolyabb szinten játszó játékosok, majdnem - sértve érezhetik magukat, ha a bíró megtorolja szabálytalanságaikat. Ügy érzem, időben kell elkezdeni az ifjúság igazi, tiszta sportszellemben való nevelését. És ha ehhez arra van szükség, hogy a járási szinten mérkőzést vezető bírókat el kell marasztalni, akkor tegyük is meg. Ha a játékvezetés színvonalát emeljük, azzal egyenes arányban nőhet a csapatok sportszellemének pozitív irányú szemléletváltozása. Ez nem biztos, és talán nem is elegendő a sikerhez, de véleményem szerint nagyon jó lenne megpróbálni.” A helyszínen Az utóbbi időben elég sok panasz érkezett a bonyhádi járási bajnokságra. A fenti levél írójához hasonlóan a játékvezetőkre panaszkodtak, illetve azt sérelmezték, hogy gyakran nincs is játékvezető. Persze olyan is előfordult, hogy a két csapat nem is lépett pályára, de a játékvezető megírta a jelentést: a találkozó döntetlenül végződött, így például október 22-én, a bonyhádvarasdi csapat nagy késéssel érkezett Kétyre. Ma már nehéz lenne megállapítani kinek az agyából „pattant” e szikra, de megállapodtak, nem lesz ifjúsági mérkőzés. Pál Vilmos játékvezető nem csinált ebből nagy ügyet, megírta a jelentést, azóta is 1-1-es eredménnyel tartják nyilván a két csapat nemlétező összecsapását, és így került rá a táblázatra is. A bonyhádi járás körlevele szerint október 29-én a B.va- rasd—B. Pannónia mérkőzést szükség-játékvezetőnek kellett vezetni, mivel a szövetségnek nem volt játékvezetője. A találkozót végignéztük, láttuk a szükség-játékvezető bíráskodását. Bizony elég sokat tévedett, de nem volt részrehajló. A hazai csapat 6-3 arányban nyert. A bonyhádvarasdi gárda kellemes benyomást keltett. A játékosok többsége jól képzett, néhányan a Kisdorog színeiben rúgták a labdát. A második félidő 30. percében például láttunk egy olyan fejesgólt, melyet csak tízévenként láthatunk, szerzője: Jakab. Erre mondják: „ahogy a nagykönyvben meg van írva”. Volt érdekessége is a mérkőzésnek: a B. Pannónia edzője a második félidő közepén lehívta egyik játékosát, név szerint Pált, mert nem játszott teljes erőbedobással. Attól kezdve tíz emberrel szerepelt a majosi gárda. Köztük egy tehetséges fiatalt is láthattunk: Pechár Csabát. A mindössze 16 éves fiú ügyességével, szellemes játékával kimagaslott a mezőnyből. A mérkőzés után Lőrinc Antal, a B. Pannónia intézője elmondta: az őszi idényben ez «a harmadik mérkőzésük, ahol szükség-játékvezető bíráskodik. Volt azonban egy hazai mérkőzésük, ahol a kiküldött játékvezető kikötötte, csak akkor vezeti le a mérkőzést, ha kap három üveg sört. Amit különösen sérelmeznek a bonyhádi járásban: nem tudják az eredményeket, nem ismerik a bajnokság állását. Tőlünk kérdezték, mi az oka, hogy egyedül a bonyhádi járásban képtelenek1'— vagy nem akarják — összeszedni az eredményt, és közölni a bajnoki táblázatot. Mindent összegezve: Szabó Sándor levele igazságot tartalmaz. Az ilyen bajnokság, a szükség-játékvezetők nem emelik a színvonalat, ilyen körülmények között nem lehet ifjúságnevelésről beszélni. Szerintünk minden járási bajnokság olyan, amilyen komolyan foglalkoznak vele. Például a paksi járási bajnokságra még elvétve sem hallani panaszt. És ez nem véletlen. November 7-e tiszteletére a TOTÉV MHSZ-klubja, valamint a KISZ alapszervezete november 5-én, Szekszárdon, az ifjúsági sporttelepen összetett honvédelmi versenyt rendez. A szervezők elsősorban a szocialista brigádtagokat, és természetesen a KISZ-fiatalokat mozgósították. A vetélkedő során a nők 400, a férfiak 800 méVilhelmina Bardauszkene litván sportolónő világrekordot ért el távolugrásban; az idei prágai Európa-bajnoksá- gon 7 m 9 cm-t ugrott. Bardauszkene falusi lány, szülei termelőszövetkezeti tagok. A falu iskolája, ahol gyermekkorában tanult, már jó néhány olimpikont adott az országnak. Itt mindenki sportol, és a fiatal sportolók készségének, potenciális lehetőségeinek biztos megállapítására a tanároknak és edzőknek speciális, erre a célra kidolgozott tesztek állnak a rendelkezésükre. Az új világrekordernő (ő lett az Európa-bajnok is, miután a döntőben 6 m 88 teres távot futnak, majd lesz lövészet, gránátdobás, akadályleküzdés, és szellemi totó. A honvédelmi versenyt követően kispályás labdarúgó-mérkőzésekre is sor kerül. Gyülekező: 8.30-kor. A verseny 9-kor kezdődik, és kora délután fejeződik be. A helyezetteket díjazásban részesíti a szervező bizottság. cm-t ugrott) jelenleg Vilniusban, a Litván SZSZK fővárosában él. Teljes neve Bardauszkene Vilhelmina, de mindenki Vilmának hívja. 25 éves, a Pedagógiai Főiskola hallgatója és edző szeretne lenni. Van egy 3 éves kisfia, Tornász, aki miatt huzamosabb ideig nem tudott versenyezni, de a kihagyás után komoly intenzitással kezdett edzeni, hogy már a múlt évben a világ legjobb ugróinak a nevét tartalmazó ranglista élére került. Véleménye szerint az elkövetkező 10—15 évben a sportolónők el fogják érni a 7 m 50 cm-es távolságot. Világrekord született Világrekorderek egymás között. Balról Vlagyimir Jas- csenkó, a férfimagasugrás, jobbról Vilhelmina Bardauszkene, a női távolugrás világcsúcstartója Magyar hatodik aranya Valljuk be, mindannyian egy kis meghatottságot éreztünk október utolsó vasárnapjának délutánján a tévé képernyője előtt ülve, ahogy néztük a győzelmi emelvény középső fokán álló Magyar Zoltánt, s ahogy hallgattuk a magyar himnuszt. Mindezt nem sokkal azután, hogy a görög labdarúgó-válogatott nem egyszerűen legyőzte, hanem — a lelátók pontosabb fogalmazását idézve — „kiosztotta” a népstadionbeli dicsőséges 2:0 után már ismét ünnepelt „fiainkat”... Hát hogyne örült volna a lelkünk! Hát hogyne hatódtunk volna meg azon a felfedezésünkön, hogy egy huszonöt éves magyar tornász, világversenyeken sorozatban aratott hatodik győzelme után is, úgy tudja hallgatni ezeket az akkordokat, hogy közben meg-megremeg az álla, szemeit pára futja be, ne kerteljünk: úgy tehát, hogy közben küszködik a könyei- vel. Hogy mit érzett Magyar Zoltán az emelvény közepén, azt még csak le lehetett olvasni az arcáról, de hogy mi mindent gondolhatott, arra csak következtetni lehet. Hiszen alig néhány hónapja múlt csak, hogy Magyar az olimpia óta ki tudja hányadik válságán esett át, e válság következményeként jókora erkölcsi bunkócsapásokat szenvedve el a bennfentesek szűkebb társaságától éppen úgy, mint a szélesebb közvéleményt képviselő sportsajtótól. És bár az ilyen viharok megítélése nézőpont kérdése is, annyi mégis elmondható, hogy Magyar már addigi eredményei alapján is több méltányosságot érdemelt volna, mint amennyit kapott. Csak emlékeztetőül: Magyar Zoltán tizennyolc éves fejjel már úgy szerepelt élete első olimpiáján (1972, München), hogy a szakemberek titkos esélyesnek tartották, de ezeket az esélyeket csak egy évvel később, a grenoble-i EB-n tudta valóra váltani. Attól kezdve viszont biztosan győzött előbb a várnai VB-n, majd a berni EB-n, s végül Montrealban, az olimpián is. Ezzel a győzelemmel vitathatatlanul pályafutása delelőjére ért. A még nagyon fiatal embert — a négy montreali aranyérmünk tulajdonosának egyikét — elhalmozták minden földi jóval; megérdemelt anyagiakkal éppen úgy, mint „meg nem érdemelt” kriti- kátlan rajongással. És ez utóbbiban egyáltalán nem a lelkes szurkolók voltak elmarasztalhatok, hanem — tisztelet a kivételnek! — a hivatásos sportvezetők. A kérlelhetetlen szigoráról közismert edző, Vígh László hiába adta le vészjelzéseit, senki sem törődött vele. AzAz eredményhirdetés: Világbajnok: Magyar Zoltán tán Zoli elkövetett egy-két kisebb hibát, s a korábbi „barátok” egyszeriben elfordultak tőle, immár prédává lökve oda a hangoskodó er- kölcsbíráknak. Magyar Zoltánnak voltak pillanatai, amikor úgy érezte, hogy nincs már kedve folytatni a tornát, nincs kedve az egész hajcihőhöz, amely körülveszi. Végül persze folytatta, de senki -ne higgye, hogy a rossz ízű kioktatások miatt. Hanem azért, mert szereti sportágát, s azért, mert mellette állt — néha túlozva, néha ő is elelvetve a sulykot — egy ember. Az edzője. Akivel e válságos időszakban kétszer is újrakezdték mindent. Változatlanul a rohamléptű tornasport élén haladva — stílszerűen szólva — egy lóhosz- szal. Újítva és megújulva: tavaly kiharcolva a harmadik Európa-bajnoki győzelmet, most Strasbourgban pedig rendkívüli fölénnyel megszerezve a második világbajnoki címet, amely egyben a ritka győzelmi sorozat hatodik aranyérme. És hogy lesz-e folytatás? Jövőre, majd aztán Moszkvában? A két embert ismerve, igenlő a válasz. De ha nem, ők már akkor is megtették a magukét. KOCSIS L. MIHÁLY Buenos Airesben, a 23. sakkolimpia 6. fordulójában a magyar férficsapat a Szovjetunióval mérkőzött. Szpassz- kij legyőzte Portischt, míg a Petroszján—Ribli és a Po- lugajevszkij—Sax játszma döntetlen eredménnyel ért véget. Egy játszma függő, éspedig a Vágányán—Csőm játszma. így a Szovjetunió 2:1 arányban vezet. A második csoportban szereplő magyar női válogatott az Egyesült Államok ellen 2:0-ra vezet, egy játszma függő. * Barátságos mérkőzésen a Guayaquil Barcelona 1:1 arányú döntetlent ért el a New York-i Cosmos ellen. * Végleges, hogy az 1978. évi VB visszavágóját. Argentína és Hollandia között 1979. május 22-én rendezik meg Bernben. * Az új-zélandi Karapiro-ta- von folytatták a férfi és női evezős-világbajnokság küzdelmeit. A magyar színeket képviselő Ambrus Mariann egypárevezősben bekerült a hatos világbajnoki döntőbe. Ambrus Mariann megnyerte az 'első reményfutamot 3:52.03 perces eredménnyel, a szovjet Kondrasina előtt, akinek eredménye 3:53.02 perc volt. \