Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-26 / 279. szám

1978. november 26. NÉPÚJSÁG 11 A filharmonikusok jobilenma PHTLHARMOHTIAI HANGVERSENYEK. FrWhk mrWi—H ■ Wj!>r Mairtl nuikái icnefcar l^|.l rW kmMt KUK RÍ FRRRJK'Z m réztriete alaU fai jó MI. 20-UiMtr. H-kii, liittH IHiUI Mit I2 kin és ifril.Wtt» nemz. muzcum lercmibon a mórt! *ib* Mgyobb (a kmípstrrt rárowiaat yMilKi négy pliilharmoniai hangversenyt larUai. Kara K»£.mrayrtibei. mrtljrtini cuk rlauírai íme a kfcrté lakrtjljrt ataA ét, aa Mari )-*- -■ 1 artrMa.-k kulrrmak*i«í n igMfk« fog vrtrtal Az első vasárnap 1853-i nov. 20-án tartandó hangverseny programúba. 1. 7-ik száma Kymphonia A-Dur-han van Boelhoven Lajostól 2. Aria di bravura Mozart „Don JHányjából, énekli Lesniewska kisasszony. 3- Lakadaimi induló a „nyáréji álomu-ból Mendelssohn-Bartholdytól. 4. „Stnienaee“ nyitánya Meyerbeertöl. alti rial Irak TrakWi^r, Wa|«r «a fUaaartff7l arak m NM» «17«« Maaosanrmi kfinakeaft httop* arak Ki SclmmcXl uík aa Kiizdete esti fél 5 énkor. kwl .■„ inMmiifc. Ai igofild vtUniminy. Díszhangverseny színhe­lye volt november 20-án este az Állami Operaház. A koncertet a Budapesti Filharmóniai Társaság megalakulásának 125. év­fordulóján rendezték. Pon­tosan azt a műsort játszot­ták, mint amellyel műkö­désüket 1853. novembe 20- án kezdték „felsőbb enge- delemmel a magyar nem­zeti színház tagjai első kar­mesterek vezénylete alatt a Nemzeti Múzeum termé­ben”. (A teremben voltak korábban a főrendiház ülései.) A megnyitón Erkel Ferenc dirigált, a 125 éves jubileumon pedig Kórodi András kezében volt a pál­ca. Annak idején Lesni- enska Kisasszony, a Nem­zeti Színház tagja énekel­te Mozart „aria di bravu- ra”-ját. A jubileumi hang­versenyen Sudlik Mária adja elő ugyanezt, vagyis Donna Anna áriáját a Don Juan című opera második felvonásából. A kert javára A múlt század derekán Pesten csaik egy épületnek volt zenekari hangversenyek rendezésére alkalmas terme, a Nemzeti Múzeumban. Az épület akkor egy homokbuc­kás telek közepén állt. A puszta teleknek kertté való átalakítására szükséges pénzt a díszteremben adott külön­féle hangversenyek jövedel­méből gyűjtötték össze. Az első koncert plakátján fel is tüntették, hogy ez az összeg „a museumi kert javára for- díttatik”. Minden hangver­seny megrendezésére a hely- tartóság és a rendőrség en­gedélyét kellett kérni. A mű­sort, az esetleges énekelt költemények teljes szövegé­vel együtt szintén jóvá kel­lett hagyatni. A zenekar Doppler Ferenc és Doppler Károly színházi karmesterek ösztönzésére Erkel Ferenc szervezésével alakult meg, előbb magántársaságként, a Nemzeti Színház zenészeiből. Hivatalos megalakulására csak 1867-ben került sor, s mai nevét 1886-ban vette fel. Az alapszabályok hangoz­tatják, hogy a működő tagok a hangversenyeken fekete magyar Öltönyben, fekete nyakkendővel tartoznak meg­jelenni. A társaság célja „classicus becsű zeneművek eljátszása által a zeneművé­szetet, különösen a magyar zene iránti érdekeltséget mindenkiben felébreszteni és állandósítani”. A filharmoni­kusok megalakításánál az európai nagyvárosok zeneka­raitól vették a mintát. Péter- várott 1802-ben, Londonban 1813-ban, Bécsben 1860-ban alakult filharmóniai együt­tes. A múlt század ötvenes évei elején társaság vagy egyesület alakításáról szó sem lehetett. Erkelék mint „vállalkozók” kötelezték ma­gukat a hangversenyekkel való minden tevékenységre, műsorok nyomtatására, a fű­tés és világítás megszervezé­sére, valamint a hangszerek szállítására. A Vigadóban... Felépült a Vigadó. 1865. március 25-én vezényelte Erkel Ferenc ott először a filharmonikusokat óriási lel­kesedés mellett. Ekkor hang­zott fel bemutatóként Beethoven IX. szimfóniája. Egyébként a terem akuszti­kájának kipróbálására 1865. január 10-én zenekari pró­bajátékot tartottak. Ennek eredménye az volt, hogy a negyvenöt ember játéka ösz- szefolyt, elveszett. Az ellen- súlyozásra tervbe vették, hogy a zenekar köré egy kagyló alakú hanggyűjtőt építenek. Később ezt elvetet­ték. 1875 novemberétől Erkel Sándor vette át a társaság vezetését. Sikerült felvirá­goztatni az intézményt, de betegsége később idegen kar­nagyok vendégjárását tette szükségessé. Nikisch Arthur, a magyar származású Richter János, a francia Edouard Colonne és mások dirigáltak. Erkel Sándor halála után. a fiatal Kerner István lett az elnök karnagy. Őt ebben a tisztségben Dohnányi Ernő követte. A társulat 80 éves jubileumi koncertjén, 1933. ban Bartók Béla, Kodály Zoltán és Dohnányi Ernő szerepeltek új műveikkel. A felszabadulás után főként Otto Klemperer vendégfellé­pései fémjelezték a Filhar­móniai Társaság koncertjeit. Centenáriuma alkalmából 1953-ban a társaság díszelnö­ke Kodály Zoltán lett. H íres szereplők Liszt Ferenc először 1871— ben vezényelt egy „magyar” hangversenyt, amelynek mű­sorát kizárólag hazai zene­szerzők műveiből állította össze. A Filharmóniai Társa­ság különböző évfordulói al­kalmából több jubileumi al­bum látott napvilágot. Ezek­ből kiderül, hogy koncertjei a zeneművészet fényes lap­jaihoz tartoztak. Richard Strauss, Siegfried Wagner, Johannes Brahms, Goldmark Károly, Camille Saint-Saens, Wilhelm Furtwängler, Bruno Walter, Gustav Mahler, Eugene Ysaye, Felix Wein­gartner Antonin Dvorak is dirigálták a társaságot. KRISTÓF KAROLY Egy szobrász emlékezete MŰVÉSZET végtagok a gyötrődő, fájda­lomtól torzult, ám magában a végső győzelem tudatát hordozó Dózsát testesítik meg. Ez a Dózsa a megkötö­zött eszme, amely a köte­lek, az erőszak mögül is elő- sugárzik. Ekkoriban keletkezett a Golgota is. A kisplasztika monumentális léptékű alko­tás, mint Kerényd szinte va­lamennyi kisméretű szobra. A durva tákolmány kereszt­re feszített, kötözött alakok olyan kínoktól vonaglanak, amelyek megfosztották őket minden emberi arányuktól. A kompozíció tömör, meg­bonthatatlan. Ez a szobor a Kerényi Jenő szobrászművész Díszfelvonulás zászlóval, virággal c. művével megtisztító szenvedés válla­lása, az eszme szoborba ön­tése. Kerényi egész művészete az emberről szól. A játékos­ság, az erotikus szépség, a Az izmos, erőteljes férfi a rázuhanó sast öklével veri el magától. Mozdulata olyan határozott, hogy győzelme nem kétséges. Megfeszített lába, erőtől duzzadó karja maga a mindig diadalmasko­dó ifjúság. A Sátoraljaújhe­lyen 1948-ban felállított Partizán emlékmű a 70 éve született Kerényi Jenő legis­mertebb és legeredetibb al­kotása. Kerényi nem konkrét hőst formázott meg, hanem a go­nosszal, az emberiségre le­csapó fasizmussal szembe­szálló ember szimbólumát. Jelképpé nőtt ez a mű, amelynek tartalma és meg­formálása között teljes mű­vészi összhangot sikerült te­remtenie. Az egész szobor szinte lobogó láng! Az ex­presszív megformálás, a fe­lület fény-árny játéka opti­mizmust, hitet, életörömet sugároz. Ez az erő, játékosság jel­lemző Kerényi egész művé­szetére. Pályája a 30-as években indult. A fiatal szobrász Medgyessy vaskos, zömök nőalakjaiban a saját plasztikai nőideáljára lelt rá. Ezeket formálta tovább a kü­lönböző hatások segítségével. Az arányok eltúlzásával sú­lyos, robusztus asszonyisten- alakokat teremtett, ősanyát, aki a mítoszok rettenthetet­len hőseit foganta és hozta a világra. Kerényi 1937-ig a Képző- művészeti Főiskolán Bory Jenő tanítványa volt, majd Olaszországba utazott egy­éves tanulmányútra. Itt is­merkedett meg a 30-as évek izgalmas, kísérletekkel teli olasz szobrászművészetével, és a megtermékenyítő hatású etruszk művészet alkotásai­Anya gyermekével, 1958 val. De végső stílusa kiala­kulására Bourdelle szobrai­nak dinamikája éppúgy ha­tott, mint Mestrovic heroi­kus pátosza. A korábban említett Parti­zán emlékmű sikere megkö­tötte Kerényit a megtalált formanyelvnél. Ebben az idő­ben néhány szép alkotása született. Az 50-es években ő is csatlakozott ahhoz az uniformizált, klasszicista fo­gantatásé realizmushoz, amely szobrainak többségét élettelen díszletté tette. A hat-nyolc éven át tartó és már művészi megbénulás­sal fenyegető folyamatból egy kedves, csupa játék és finom erotika munkával, a lapulevéllel takaródzó Zsu­zsi című kisplasztikával tört ki. Az 1957-ben készült Íjász és a Keresztelő Szent János megrendelést kapott, sorra születtek alkotásai. Nem­egyszer olyan megbízatásia­kat is elvállalt, amelyek nem fértek össze sajátos látás­módjával, stílusával. Ez a súlyos arányok dinamikájára épülő szobrászat nem bírja el az idillt, az üres életké­pet. Amint a megszenvedett dráma eltűnt munkáiból, ve­le tűnt a robusztus erő is, a kompozíció üressé, modoros­sá vált, Kerényi gyötrődő alkotó volt. Legjobb munkáiban is kételkedett. Sikertelen szob­rai különösen elkeserítették. Ez az önkritikus magatartás állandó megújulásra, új tar­talmak keresésére ösztönözte. Élete végén jutott el azok­hoz a témákhoz, amelyeknek drámaiságához alkalmasnak bizonyult expresszivitása. Az ürességbe üvöltő Mózes tes­tén arany betűk hirdetik a tízparancsolatot. Már nem ember, hanem maga az esz­me, a törvény. Dózsa című szobra érdekes ábrázolása az annyi művész által megfogalmazott témá­nak. Kerényi nem ültette égő trónusra a , „parasztkirályt”. Megkötözött álló figurája a végzetre szánt, ám sorsával szembenéző, azt vállaló em­bert mutatja be. A szeszé­lyes felület, az eltúlzott ará­nyok, a hatalmas váll és le- bírhatatlan erőtől duzzadó túláradó életöröm útját vé­gigjárva jutott el a művész a drámáig, a létezés alapkér­déseinek feszegetéséhez. Az öregkor, a halálfélelem, a kételkedés, a hit keresése olyan kisplasztikák megalko­tására késztette, amelyek eredeti tehetségének új fé­nyeit mutatták be. Utolsó munkái közé tarto­zik a Dante és Vergilius az alvilágban című kisplasztika. A mindenség tenyerén ülő ember, bár parányinak lát­szik, fel akarja ismerni cél­ját, küldetését ebben a meg­próbáltad világban. És ezt akár Kerényi ránk hagyott, figyelmeztető üzeneteként is felfoghatjuk. H. M. Anya gyermekével, 1970 Integető nő című munkái már visszave­zették a sátoraljaújhelyi em­lékmű formavilágához. Keré­nyi ebben az időszakban sok Díszkút a Városligetben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom