Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-03 / 260. szám
1978. november 3. KÉPÚJSÁG 3 Atomerőmű-építkezés Erőpróbák, helytállások a Vegyépszerné (Folytatás az 1. oldalról.) gyarázat: Tehát, az első (ki- íúvató, lakótelepet és üzemi épületeket fűtő) kazánház és a távvezeték elkészítése után, 1976. elején elvonult Paksról a VEGYkPSZER, mert nem volt munkája, csak 42 ember maradt itt, annyinak tudtak biztosítani kisegítő-bedolgozó tevékenységet, és így az „ősi” telephely nem maradt üresen. Ez a szerelőcsarnok az erőműépítés kezdetekor létesült, már múltja van. A következő esztendő második félévétől ismét meg kellett valósítani a létszámbeli fejlesztést, sőt a technikai eszközök és az előkészítő munkahelyek biztosítása sem volt kis feladat. Azóta elkészítette a VEGY- ÉPSZER az indító kazánházhoz a két kilométeres vezetékrendszert, dolgozik annak a speciális kazánháznak a rá tartozó szerelési munkáin, továbbá dolgozik a vízlágyítónál és a reaktorblokkoknál. Utóbbi helyeken olyan feladat megvalósításában, ami azelőtt soha nem volt a gyakorlatában. Mindezek után következik majd a legnagyobb és legösszetettebb szerelési feladat, az atomerőmű segédépületében a technológiai berendezések, a csővezetékek szerelése és a falburkolat készítése. A segédépület olyan része lesz az erőműnek, amely szervesen, zártan kapcsolódik a reaktorblokkokhoz, alapvetően a biztonságot szolgálja, bonyolult víztisztítás, rádióaktív hulladékok pihentetése és más speciális feladatok várnak rá. Itt is kell szerelni például tartályokat, mégpedig 16-ot, és olyan falburkolatot kialakítani, saválló acél lemezek kifogástalan hegesztésével hogy hermetikusan zárt legyen a tér. Vizi János főszerelés-vezető azt mondja, jó volt gyakorlásnak a leendő, legösszetettebb munkákhoz a külön-kü- lön végzett, magas minőségi követelményeket adó szerelés, hegesztés a reaktorblokkokban, tehát a falburkolata és a saválló tartályok készítése, illetve összeszerelése. Egyre bonyolultabb feladatokat kellett végezniük tavaly nyár óta, ezért nem is aggódnak, hogy nem állják meg a helyüket a segédépület temérdek szerelési munkájában. Csak az kellene, hogy még az idén elkészüljön ennek az épületnek az építőipari munkája, tehát ők birtokba vehessék. A főszerelés-vezetőség egyébként segít az építőipari tevékenység gyorsításában is, födém- és falcellákat gyárt a 22-es ÁÉV részére. Ez ideig 800 tonna ilyen acélszerkezetet adott át. A VEGYÉPSZER tamási gyáregységében történik a cellák gyártása, mert ott van ehhez megfelelő szerelőcsarnok. Negyven szakmunkást küldött Tamásiba a paksi főszerelés-vezetőség Rendszeresen szállítja a félkész termékeket a cellagyártáshoz. Persze a tamási dolgozók közül is be kellett kapcsolódnia egy csoportnak. Tamási kimondottan jól jár az atomerőmű-építkezéshez való bedolgozással, hiszen ez magasabb követelményeket, továbbképzést és biztonságot jelent. Nem értették meg kezdetben a tamási gyáregységnél sem ezt. sem az atomerőmű-építkezés kiszolgálásának létfontosságát: idegenkedtek, húzódoztak a feladattól. De már belejöttek a paksi ütembe. GEMENCI JÓZSEF Fotó: GOTTVÁLD KAROLY Tanácsház van, tsz-iroda nincs Érdekes helyzetben vannak a kétyiek a szomszédaikkal való viszonyt illetően: Kétyen van önálló tanács és hozzátartozik Felsőnána, meg Murga. A három községnek a termelőszövetkezete is közös, viszont ennek központja Felsőnána. Kétyen a volt szövetkezeti irodát azért rendszeresen fölkeresik a tagok, mert pénzfizetéskor vagy egyéb hasonló alkalmakon idejönnek a központi irodáról az illetékes ügyintézők, hogy ne kelljen utazgatniuk a tagoknak. Fejlesztés Kétyen is lesz, erről tájékoztatott bennünket a tanácselnök: szó van róla, hogy itt alakítják ki a központi gépműhelyt, a jelenlegi műhely bővítésével. Ennek szomszédságában található egy szarvasmarhatelep és a szárítóüzem. Amikor ott jártunk, nagy kukoricahalmok vették körül, éjjel-nappal megy a bő termést adó takarmány szárítása. Azt mondják, kimagasló eredményeket értek el a szövetkezetben búzából, cukorrépából, mákból és ez várható a kukoricatermésben is. Csak legyen még jó idő egy-két hétig, hogy be tudják takarítani az összesei. (Kétyi magazinunk holnapi számunk negyedik oldalán található.) Magyarcsehszlovák megállapodás A magyar-csehszlovák határmenti föidgázvezeték- rendszer összekapcsolásáról írt alá előzetes megállapodást az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt és a szlovák kőolaj- és gázipari konszern vezérigazgatója. A KGST kőolaj- és gázipari állandó bizottságának 45. ülésszakán elhangzott ajánlások szellemében jött létre a kooperáció, amely a felügyeleti hatóságok jóváhagyásával lép érvénybe. Magyarország és Csehszlovákia • gázvezetékrendszerét már 1971-ben összekapcsolták a gázellátási üzemzavarok áthidalásának, egymás kölcsönös kisegítésének céljából. Az újabb megállapodás értelmében két helyen: Sátoraljaújhely és Szlovákúj- hely, valamint Győr és a szlovákiai Medve-Nagyme- gye között kapcsolják össze a magyar és a csehszlovák földgázvezetéket 1981 október végéig. Tanfolyamra kéne menni Egyik ismerősöm, aki valamely messzi megyében gyümölcstermesztési szakember, váratlanul betoppan hozzánk. „Itt vagyunk Dunaújváros mellett egy gazdaságban — mondja. — Egyhónapos tanfolyamon. Gondoltam leugrok hozzátok, úgyis régen találkoztunk már.” ' — Ilyenkor küldenek benneteket tanfolyamra, amikor szüret van, meg minden egyéb összejön a gyümölcsösökben? — kérdezem. — Ha még csak a gyümölcsösökben, de mindenkinek a nyakán van a dolog. Nem is jöttek el az ötvenből csak tizenhármán. Arról meg ne is beszéljünk, hogy ez takarmányozással kapcsolatos tanfolyam. Silózásról, tápokról, meg tejhozamról, hizlalásról van szó. Én meg ugyebár gyümölcstermesztő vagyok. — Akkor mivégre vagy ott? — Mert nekem van iskolai végzettségem. A gazdaságunkban a szakterületen egy olyan személy sincs, aki főiskolát vagy egyetemet végzett volna. Ehhez a tanfolyamhoz pedig az kell. Nekem van, meg kéznél is voltam, hát elküldték. — És majd tudsz valamit hasznosítani a hallottakból? Vagy a mostani képezteté- sedből a gazdaság? — Belátható időn belül aligha. Hacsak rejtvényfejtéshez nem... Mint a bevezetőben jeleztem, az eset nem megyei, de lehetne az is, sőt talán ilyen vagy hasonló nálunk is előfordult. Magam is voltam jó egynéhány tanfolyam, továbbképzés szervezője, vezetője, résztvevője. Gyakran tapasztaltam, hogy voltak olyan személyek, akik megjelentek a klubvezetői tanfolyamon, aztán az ifjúsági vezetők továbbképzésén láthattuk viszont, majd a takarékossági mozgalom ankétjén találkoztunk és így tovább. Azt a következtetést vontam le, hogy vannak olyan emberek, akikkel a vállalat kipipálja a tanfolyam látogatási feladatait. Azaz, vannak hivatásos „résztvevők”. Aztán vannak teljesen amatőrök. A veztőség dönt: „Erre a tanfolyamra a Men- nikő Enikő elvtársnőt küldjük el, mert egész évben jól dolgozott. Egy kis kikapcsolódás, pihenés kijár neki.” Enikő kedves azt sem tudja, mi fán terem, teszem azt a fejési átlag, de ha menni kő’, hát megy, ha enni kő’, hát az is megy. Becsülettel végig üdüli az egy vagy két hetet. Kerül, amibe kerül. Van aztán olyan is, hogy a munkahely nem ilyen körültekintő és jól szervezett. De maga látja kárát, mert kín elküldenie valakit. Szegény barátom is a munkahelyi becsület kínjából került a számára teljesen érdektelen és haszontalan tanfolyamra. Mindebből arra a következtetésre jutottam, hogy nálunk vannak — kell, hogy legyenek — olyan emberek, akiknek nincs más dolguk, mint az, hogy tanfolyamot szervezzenek. Bármi, áron — nem olcsón —, még akkor is, ha arra semmi szükség. Cz. Világhírű nagyvállalataink A bika jegyében Amikor a Taurus Gumiipari Vállalatról beszélünk, nem is gondolunk arra, hogy termékei mindennapjaink állandó kísérői. Ha nevét halljuk, többnyire egyik, méltán világhírű gyárának, — a Palma-nak strandcikkeire, gumimatracokra camping ágyakra, — életünk kellemesebbik felére gondolunk. A közös nevet pedig tíz Taurus gyár, ikutatóinitézeték, irodák, kereskedelmi központok viselik. A magyar gumiipar közel százesztendős. 1891-ben Budapesten már kétszázharminc fős létszámmal gumigyár működik: a mai Abroncsgyár őse a Ruggyanta- árugyár. És a huszadik század első éveiben sorra létesülnek a kisebb, főként javításokkal foglalkozó üzemek. Majd létrejön két különböző profilú gyár. Az egyik műszaki, a másik fogyasztási gumiáruk termelésére rendezkedik be. A felszabadulás után a növekvő igények életre hívnak egy kutatólaboratóriumot, mely a termékek korszerűsítésével, új termékfajták kifejlesztésével foglalkozik. 1960-ban már négy budapesti és három vidéki gumigyár üzemel. A nagy- vállalat növekvő hírneve közös, könnyen megjegyezhető nevet követel, mely a legjobb minőségű termékek védjegyéül is szolgál majd. Ilyen meggondolások alapján születik meg 1973-ban a név: Taurus. S hogy az elnevezés egyre több világszínvonalú terméket minősít, annak is köszönhető, hogy a vállalat összes termelési értékének közel két százalékát kutatásra, fejlesztésre költi. Termékeinek negyede a világpiacon, is versenyképes, s a tervek szerint a termékszerkezet átalakításával 1990-ig a gyártmányok 80 százaléka eléri majd a világszínvonalat. Már jelenleg is az áruk 24 százaléka tőkés, 20 százaléka pedig szocialista exportra készül. 1979-re újabb korszerű gyárral bővül a vállalat, ahol amerikai licenc alapján radi- ál szerkezetű mezőgazdasági gumiabroncsokat gyártanak majd. Nincs olyan világverseny, labdarúgó-bajnokság, olimpia, ahol föl ne tűnne a palánkokon a híres leszegett fejű bika alatt a védjegy Taurus. De nem elsősorban az ügyes, okos propagandának, hanem a megbízható minőségű termékeknek köszönhető, hogy az e márkával jelzett termékeket a világ minden táján keresik, jegyzik és elfogadják. Milyen vállalat hát a Taurus? Korszerű, automata gépsorok, tiszta, világos üzemcsarnokok, de régi poros, elavult munkakörülmények, nagy tudású, felkészült szakemberek és nehéz, mostoha körülmények között dolgoznak segéd- és betanított munkások ezrei együtt jellemzik a vállalatot. Együtt, egymás mellett létezik itt a legújabb, s a régen elavult. Van tehát tennivaló, a munkakörülmények, a gyártmányok, s a gyártmányszerkezet javítása körül. És van miért korszerűsíteni. Hiszen gumi nélkül nincs ipar, nincs mezőgazdaság, közlekedés, egészségügy. A gumi exportáru, minden piacon jól értékesíthető cikk. DOGOSSY KATALIN Ember és gép Fazíscsere Nincs arról kimutatás, hogy falvainkban hány gyerek körmét, kezének, lábának ujját csípte le, darálta el mezőgazdasági gép. Tudjuk, hogy a szecskavágó volt a legveszélyesebb „gép”, utána a répavágó következett, majd szüret tájékán a szőlődaráló, a köznyelven réblinek is nevezett valami, amely azért is veszélyes volt, mert kívülről, és belülről is odacsíphette, ledarálhatta az ember ujját. így aztán az ember elővette jobbik tudományát: a szőlődarálóra például, szerelt kívülről védőkeretet, de bévülről még mindig ott leselkedett a veszély, amely azáltal még fokozódott, hogy a szőlodarálót általában nem tiszta, józan ítélőképességű fejű emberek hajtották, hanem olyanok, akik a pincében-tanyában munkálkodtak, köztudott pedig, hogy a ta- nyában-pincében vizet csak hordómosásra használnak, mert a boros pohár sem szeny- nyezödik attól, hogyha borral öblítjük ki... így aztán eljutottunk oda, hogy a szőlődarálóval is ki kell valamit találni: közepére beszereltek egy hengert, amely kavarja, s bizonyos mértékig távol tartja az ember keverő botját, s botladozó kezét. A szőlődarálók további változtatását az jelentette, hogy átszerelték villamos meghajtásúra.... De közben természetesen változnak az idők, jönnek az új termelési, termesztési technológiák, nő a termés, egyre nagyobb gép kell, olyan amelyet az ember kézzel már nem tud hajtani és a nagy termésnek óriási garatok, nagy teljesítményű gépek kellenek. így aztán megszerkesztették a képen látható berendezést, amelybe egyszerre egy pótkocsi — 40—60 mázsa — szőlőt is be lehet zúdítani... És elkezdték ennek legkorszerűbb változatát Szekszárdon gyártani .... És még ez sem tökéletes. A minap voltam szemtanúja, amint a gép a nagy terhelést nem bírta és eldugult. Állt, bámészkodott mindenki, még a villanyszerelő is, mindaddig amíg az egyik gazda rá nem szólt, s kérte: „kösse át azokat afrá- zi s ok at, akkor bizton visszafelé fordul a gép, és majd kiöklendezi magából a gombócot”. ... A villanyszerelő átkötötte a fázisokat, a gép kiöklendezte magából a gombócot, és mehetett tovább az átvétel... Ember és gép.... PALKOVÁCS JENŐ Csarnok- és tartálytetők A vízlágyító rengeteg tartálya közül néhány. Az épület magassága háromemeletnyi
