Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-24 / 277. szám

© Képújság 1978. november 24. Befejeződött a paksi járás­ban a sakk CSB. A Bölcskei KSK csapata nyerte a bajnoki címet 12 ponttal. További sorrend: 2. Dunaföldvár 11, 3. Paks II. 11, 4. Madocsa 4, 5. Németkér 2 ponttal. * A teke NB Ill-ban decem­ber 3-án, vasárnap rendezik a délnyugati csoport Tízek- bajinokságát Pécsett, a bőr­gyár tékecsarnokában. * November 24—26. között Jugoszláviában Muraszomba­ton kerül sor a jugoszláv nemzetközi ifjúsági asztali­tenisz-bajnokságra. A magyar ifjúsági válogatottban ezen a versenyen helyet kap Bolvári Ildikó és Dudás Ibolya is. A magyar válogatott vezetője Link Ferenc, edzője Sáth Sándor lesz. * A megyei kézilabda-szövet­ség, december 1-én 15 órakor a megyei sporthivatal helyi­ségében tartja évadzáró liga- értekezletét. A megyebajinok- ságot Taksonyi István, a me­gyei szövetség elnöke értéke­li. majd díjkiosztásokra, ér­mek átadására, jutalmazások­ra kerül sor. Ökölvívás A Dombóvári Spartacus fiatal ökölvívója, Benke Gyula folytatjla jó szereplé­sét. A hét végén az Énekes István emlékversenyen súly­csoportjában első lett, egyben elérte az aranyjelvényes szin­tet is. A Magyar ökölvívó Szövet­ség Benke Gyulát meghívta a magyar ifjúsági válogatott­ba. A dombóvári fiú jelenleg közös felkészülésen vesz részt, majd november 3-án a válogatottal Moszkvába uta­zik, ahol szorítóba lép. A ma­gyar ifjúsági válogatott el­lenfele Moszkva ifjúsági vá­logatottja lesz. £ P' * •Á í\ 3 A magyar ifjúsági labda­rúgó-válogatott szerdán dél­után Brassóban, UEFA-torna selejtező mérkőzésen nagy­szerű játékkal 3:0 (1:0) arányban győzött Románia ellen. A magyar csapat a találko­zó után Bukarestbe utazott és Rákosi Gyula edző már a román fővárosban nyilatko­zott a mérkőzésről: — Azt mondhatom, hogy ez ifi-válogatott volt! Példásan, lelkesen és fegyelmezetten játjzottak a fiatalok, minden játékos tudása legjavát adta. A Szovjetunió elleni hazai és a Románia elleni idegenbeli selejtező után 3 ponttal, ka­pott gól nélkül állunk, több pontot reálisan nem is lehe­tett várni a két nagyon erős ifjúsági válogatott ellen. Ez­zel a 3:0-val remélhetjük a jö­vő évi ausztriai UEFA-torna tizenhatos döntőjébe jutást. Legközelebb már csak jövőre játszunk selejtezőt. * A 28 esztendős brazil Pao­lo Cesar, aki 1970-ben és 1974-ben tagja és erőssége volt Brazília VB-csapatánák, három esztendőre az angol második ligában szereplő Ful­ham együtteséhez szerződött. * Leverkusenben, női kosár­labda BEK-mérkőzésen a BSE 85:67 (49:26) arányban győzött a nyugatnémet Tus Leverkusen ellen. Találkozás a labdarúgókkal Pályán, munkahelyen egyaránt helytállnak — Már sokan kérdezték: mennyi annak az Aparhant- nak a lélékszáma. Aztán amikor megmondtuk, hogy 1200 körüli, akkor megle­pődtek. Persze, olyanókat is kérdeztek, hogy minek egy ilyen kis községnek labdarú­gócsapat. Kívülállók nem is gondolják, milyen jól jár­tunk, hogy támogatjuk a sportot. Például a tehené­szetben mind olyanok dol­goznak, akik néhány, éve még sportolók voltak. Itt ra­gadtak, jól érzik magukat, tehát kölcsönösen jól jár­tunk. Nekik jó állásuk, ne­künk jó munkaerőnk van — így kezdte a beszélgetést az aparhanti Búzavirág Terme­lőszövetkezet elnöke, Kere­kes Ferenc. A pálya szélén társalog­tunk, mialatt a játékosok az edzést végezték Dormány László irányítása mellett. Aztán a téesz elnöke, a köz­ségi tanács titkárával, Ko­vács Péterrel elkezdte sorol­ni, hogy milyen is az össze­tétele a csapatnak. — Minker Pál háztáji ag- ronómus. Évente közel tíz­millió forint értékű áru ke­rül ki a háztájiból, ö intézi a szerződéskötéseket, a szál­lításokat, stb. Szulics István mezőgazdasági gépszerelő. Hogy milyen jó munkát vé­gez, legjobban az bizonyítja, hogy a traktorosok kérik ő javítsa meg gépeiket. Kiss Gyula a szőlészetnél ágazat­vezető, szakember. Wáger Pál főraktáros. Ehhez termé­szetesen az iskolája, az érett­ségije is megvan. Firkó Ist­ván agronómus, üzemmér­nök. Csőké János, Juhász Fe­renc gépkocsivezetők. Kul­csár Gyula, Heidecker Má­tyás, László Ferenc, a gép­műhelyben szerelők. Gáspár Zoltán traktoros, Juhász II. József kőművesként dolgo­zik a téeszben. Palkó László statisztikus, és a belső ellen­őri munkát végzi. Palkó György géptechnikus. A felsorolás abbamaradt, mert véget ért az edzés. A klubszobába mentünk baráti találkozóra, a sportolókkal, a vezetőkkel. Sók érdekes dolgot, észre­vételt mondtak el. Dormány László szerint például nem jó, hogy ilyen hosszú ideig húzódik a bajnokság. A né­zőszám csökken, több felsze­relés kell esőben, sárban, és a játékosok is sérülékenyeb­bek. A nyári szünetnek kel­lene rövidnek lenni, elég len­ne egy hónap, és a tavaszi formát át lehetne őszre men­teni. Aztán egyre többen mond­ták el véleményüket: pél­dául nem értenek egyet „A hét 11-ének” összeállításával, hisz abba némelykor olyan játékosok kerülnék, akiknek képességük alapján nem lenne ott a helyük. Aztán szóba került a megyebajnok­ság színvonala is. Megállapí­tásuk szerint kiegyensúlyo­zott lett az élmezőny, hat­hét csapat úgyszólván azonos játékerőt képvisel. Javasol­ták: a nyári szünetben — a forma megtartása érdekében — mérkőzéseket kellene ját­szani, de ' nem a közeli csa­patokkal. Mindjárt meg is indokolták, hogy miért: a közeli csapatokkal ha össze­kerülnek, presztízst csinálnak az eredményből, mindkét részről sérülések lennének. Jó lenne a szomszédos Bara­nya megyeiekkel, a Dunához közel lévőknek Bács megyei­ekkel, vagy Fejér megyeiek­kel játszani. Sértőnek talál­ták azt a statisztikát, amely lapunkban megjelent (a lab­darúgó-szövetség körlevelé­ből vettük az adatokat), mert ott az aparhanti csapat a legsportszerűtlenebbnek lett feltüntetve. Mindössze egy olyan kiállításuk volt, mely utánrúgásért történt, a többi beszédért volt. Többen is szóvá tették az egységes játékvezetés hiá­nyát. Példának felhozták; egyik vasárnap a játékvezető megengedi a beszédet, sok esetben még a kiabálást is, egy hét múlva előfordul olyan, hogy egy szónak nem szabad a pályán elhangzania. Aztán a küldésről is elmond­ta« véleményüket. A közel­múltban volt egy vidéki mér­kőzésük, ahol egy olyan part­jelző volt, aki két éve még a hazai csapatban játszott. A szövetség munkája többször is szóba kerül. Elismerőleg nyilatkoztak arról, hogy az ifjúsági csapatban három túl­koros játszhat, és ezt nagyon jónak tartják. Helytelenítik viszont, hogy a játékvezető­nek minden esetben igazat adnak, holott — sajnos — valótlan dolgokat is beírnak a jelentésbe. Az egészséges gondolkodá­sukra jellemző, hogy nem­csak a megyebajnokságban szereplő csapatok problémái­val voltak elfoglalva, hanem elmondták az utánpótlási gondokat is. Serülőcsapatuk a bonyhádi járási bajnokság­ban szerepel, mely — sze­rintük — teljesen komolyta­lan. Négy csapatot osztottak egy csoportba, abból egy visszalépett, tehát hárman maradtak. A játékvezetők nem érkeznek meg, egyszóval nem biztosított a foglalkoz­tatás. Tíz kilométeres kör­zetben tíz csapatot lehetne összevonni, a jelenleginél sókkal jobb lenne az iskolai bajnokság. És, hogy sportro­vatunk se maradjon ki a bí­rálatból: véleményük szerint a jelenlegi rendszer túlságo­san sablonos, olyanok szere­pelnek a tudósításban, hogy közepes iram, unalmas mér­kőzés stb. Javasolták, csak az összeállítást, a góllövőket, az esetleges kiállítást írjuk le, és az így megtakarított helyen egy-egy rangadónak számító mérkőzésről adjunk részletes tájékoztatást. Az aparhanti látogatás, az egyórás kötetlen beszélgetés meggyőzött bennünket arról, hogy a termelőszövetkezet, valamint a tanács vezetői jól látják a sport célját, je­lentőségét, és annak hasznát. — kas — Díjkiosztó ünnepség Befejeződött Szekszárdon a kispályás labdarúgó-baj­nokság, ahol már sor került a díjkiosztó ünnepségre is. A helyezett csapatok vezetőit Hamvas Ferencné, a városi sportfelügyelőség munkatár­sa üdvözölte, és adta át a díjakat. A kispályás labda­rúgó-bajnokság végeredmé­nye. Nők: 1. Megyei Tanács 23, 2. BHG 21, 3. Városgazdálko­dás 15, 4. MMG 15, 5. Nép­bolt 13, 6. Szabó Szövetkezet 9 ponttal. Férfiak. I. osztály: 1. Víz­mű 45, 2. Gabona I. 40, 3. BHG 32, 4. Tűzoltók 31, 5. KSZV 30, 6. Műszergyár 29, 7. Állami Biztosító 28, 8. ÁFOR 27, 9. Tervezők 23, 10. MEZŐGÉP KISZ 21, 11. Népbolt 20, 12. MEZÖGÉPI. 20, 13. Megyei Tanács 8, 14. Elektromos 6 ponttal. II. osztály: 1. Gabona KISZ 41, 2. KSH 40, 3. TOTÉV 39, 4. TÁÉV II. 30, 5. Városgaz­dálkodás 27, 6. Spartacus 24, 7. TÁÉV I. 23, 8. 505. Mü. M 23, 9. TOLNABER 23, 10. Á. G. I. 22, 11. Patyolat 22, 12. Gázmű 22, 13. Tejüzem 20, 14. Városi KISZ 4 pont­tal. III. osztály: 1. Városi Ta­nács 41, 2. BVK 40, 3. Vízi- társulat 39, 4. Vízmű KISZ 33, 5. TOTÉV KISZ 31, 6. Gyár- és Gépszerelő 29, 7. ÁFÉSZ 26, 8. GELKA KISZ 22, 9. KIÉG 22, 10. Állat­tenyésztési Felügy. 17, 11. Költségvetés 15 ponttal. IV. osztály: 1. TITÁN 29, 2. AGROKER 23, 3. Volán 19, 4. Sütőipar 19, 5. Óra-Ékszer 12, 6. MMG KISZ 12. 7. Á. G. II. 7, 8. Kórház 7, 9. TÁÉV 4 ponttal. Hamvas Ferencnétől a díjat Hóhmann Sándor csapat- kapitány veszi át. Bajnokok iskolái vagy iskolák bajnokai? Magyarországon IS foglalkozó szakemberek, hogy megvan az élsport után­pótlásának egységes rendszere. Sajnálatosan azonban mind a mai napig nem mondhatják el azt, hogy — a rendszernék is megvan az egysége. Ellentmondás? Könnyű megvilágítani, hogy nemcsak a szavak ügyes szembeállításáról van szó. Valóban beszélhetünk egységes rendszerről, mert lé­tezik egy kidolgozott és elfogadott, úgy-ahogy a gya­korlatban is megvalósított elképzelés arról: miként is kellene a sport első vonalának utánpótlásáról gondos­kodni. A valóságban azonban a kidolgozott elképzelé­seket mind a mai napig — és ez nem csupán nézőpont kérdése, hanem a gyakorlati szakemberek mindennapos gondja — nem sikerült igazi egységbe foglalni. És ha nagyon szigorúak kívánnánk lenni, akkor azt is ki kel­lene mondani, hogy — még szemléleti egységbe sem! Az átlagos érdeklődésű és 'képzettségű szurkoló per­sze csak azt látja, hogy valahol fent a csúcscfn bajno­kok vannak. Sorozatos, „váratlan” balsikerek érik a magyar sportot, s ha éppen ujjal mutogatni támad ked­ve, hát rámutat arra a néhány, reflektorfényben álló versenyzőre és szakvezetőre, aki a kudarcokért elsősor­ban felelős; arra érthetően már kevesebben gondolnak, hogy a hajóknak — és ez meglehetősen plasztikus nyel­vi kép is — gyökerei vannak. Vagyis a felszín alatt hú­zódnak meg, és láthatatlanok, viszont nemcsak a fára igaz, hogy nem a levelétől szárad lefelé, hanem fordítva. Egy rövid jegyzet erejét persze meghaladja a mé­lyebb elemzés, de annyi azért itt ,is elmondható, hogy a magyar sport felszabadulás utáni fejlődésének egyik leglátványosabb ellentmondása, hogy éppen abban az időben, amikor sorozatban nyerte a csatákat (az ötve­nes évek első felében), akkor veszítette el a háborút. De legalábbis döntő stratégiai hibákat követett el! Ez pedig az iskolai testnevelés megbocsáthatatlan elhanya­golása volt. Magyarországon még a múlt század utolsó harmadá­ban az elsők között fogalmazták meg törvényben az is­kolai testnevelés szükségességét, s minden későbbi tor­zulás ellenére a körülményekhez képest magas szintű sportoktatás folyt a közép- és a felsőbb iskolákban. Az ötvenes évek „nagy korszakának bajnokai” szinte kivé­tel nélkül az iskolában kapták meg a döntő késztetést és szerezték meg az alapokat későbbi versenyzői pálya­futásukhoz. És amikor abban a hitben ringattuk ma­gunkat, hogy nálunk milyen magas fokon áll a. test­kultúra, akkor süllyedt a fiatalokkal való rendszeres foglalkozás' a szürke tanmenet szintjére, -akkor hullott elemeire a sók évtizedes és kipróbált középsikolai baj­noki rendszer, akkor váltak ia testnevelő tanárok, mond­hatni, teljes mértékben érdéktelenné közvetlen felada­taik végzésében. Ma már abból az előnyös helyzetből nézhetünlevissza azokra az évekre, hogy megtörtént a hivatalos átérté­kelés. Űj elképzelések láttak napvilágot annak bizonyí­tására, hogy megváltozott -a felfogás ebben a tekintet­ben. Csakhogy évtizedes hibákat a legjobb határozatok­kal sem lehet egyik napról a másikra kijavítani. A har­madik testnevelési óra bevezetése, az új iskolai ver­senyrendszer kidolgozása önmagában még nem, vagy csak alig hoz változást. Az pedig változatlanul a régi tehetetlenséget jelzi, hogy még mindig mennyire nem sikerült a gyakorlatban is belehelyezni az iskolákat ab­ba a bizonyos sokat emlegetett „egységes rendszerbe”. Hátcoal/íviil a tagozatos osztályok beindítása IVcldCgKlYUI látszólag a fejlesztés és a fejlődés irányába mutat. De még a „bajnokok iskolái” sem lesz­nek képesek helyettesíteni az „iskolák bajnokait”, vagy­is azokat a fiatalókat, akik egészségmegőrző és öröm­szerző tevékenységük során juthatnának el a minőségi sportig. Ma már persze, szerencsére, nemcsak néhány „merész” sportszakember (Franki dr.) vallja, hogy ha­mis a régi tézis, nevezetesen, hogy a tömegsport az él­sport alapja. De éppen ők látják azt is, hogy végül még­iscsak az ifjúság tömegei jelenthetik a szilárd bázist. A tömegek mérhető minősége! Ebben pedig — könnyű belátni — az „egységes rendszernél” is nagyobb szük­ség van az átgondolt és újraépített rendszer egységére. KOCSIS L. MIHÁLY Megyeválogatottak tornája Baranya megye—Tolna me­gye (serdülők) 1:0 (1:0). Szekszárd, 50 néző. V.: Szo- kolai. Tolna megye: Pesti—■ Török, Mukli, Papp, Lőrincz L., Kajári, Blesz, Bérdi, Sza­bó, Ujj, Rózsa. Csere: Kapás, Lőrincz A., Jordáki. Me­gyénk válogatottjának szak­vezetői joggal remélték, hogy a pécsi 1:1 után, hazai pályán is pontot szerez csa­patunk. Nem így történt, mert a torna során ezúttal játszott leggyengébben a válogatot­tunk. Kezdetleges hibák tö­mege, enervált, lagymatag próbálkozások jellemezték mindkét félidőben a tolnai együttes játékát. Ennék elle­nére a baranyaiak a 33. percben óriási potyagóllal szerezték vezetést, ami végül is győzelmet eredményezett számukra. Pesti kifutott ka­pujából, de nem érte el a labdát, közben az ellenfél támadói is megtorpantak. Az ötösön Papp akadálytalanul szerezte meg a labdát, kivárt, majd elcsúszott és a befutó Parragi könnyedén gurított az üres kapuba. 1:0. Tolna megye—Baranya me­gye (ifjúságiak) 2:1 (2:1). V.: Molnár. Tolna megye: Horvai — Stefán, Jakab, Tóth, Pap, Nagy, Horváth,' Palásti, Zircher, Kiss, Béke. Csere: Szabó, Bérdi, Váli. A 2. percben Palásti átadását Beke a kivetődő kapus ha­sa alatt' a hálóba lőtte. 1:0. A 22. percben Beke beadá­sát Kiss kapásból centimé­terekkel vágta kapu mellé. A 34. percben Béke húzott el a bal oldalon, pontosan ját­szott középre és Kiss 15 mé­terről a jobb alsó sarokba lőtte a labdát. 2:0. A 39. percben Batánovics 25 méte­res szabadrúgásból szépített. 2:1. Szünet után érthetetle­nül visszaesett válogatot­tunk, jobbára csak védeke­zésre kényszerült. Kemény, küzdelmes találkozón a har­cos felfogásban küzdő együt­tesünk megérdemelten nyert. Ezzel szépített a szomszédos megye elleni korábbi tíz év siralmas mérlegén. Csapa­tunkból Jakab, Pap, Kiss és Beke teljesítménye emelke­dett ki.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom