Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-24 / 277. szám
rd 71ol p. -omi ICc'dyv^áXXVIII. évfolyam, 277. szám ARA: 0,80 Ft 1978. november 24., péntek Mai számunkból PARTUNK HAT ÉVTIZEDE (3. old.) FORRADALMAK VIHARÁBAN (4. old.) ELŐADÁS MEGYÉNK ÉPÜLŐ SZÁMÍTÓKÖZPONT J ÁRŐL (5. old.) jelentEs A FÖLDEKRŐL (5. old.) Emlékművük az épülő szocializmus emmiféle forradalmi rajongás nem vezet engem. Nem hiszem azt, hogy holnap már a kezünkben lesz a hatalom, de hiszem, hogy a magyarországi proletariátus meg fogja szerezni a haltaimat. S erre nekünk elő kell készülnünk, elő kell készülnünk a forradalmi munkára, a fegyveres felkelésre, amelynek az ideje immáron elérkezett. Ennélfogva kötelességünk, hogy megalkossuk a Kommunisták Magyarországi Pártját.” Az idézet Kun Bélának, 1918. október 25-én a különböző nyelvű kommunisták moszkvai értekezletén elmondott beszédéből való. Tíz nap sem telt el a beszéd elhangzása óta, amikor 1918. november 4-én Moszkvában, a Dresden-szálló 226-os szobájában kimondták: megalakítják a Nemzetközi Kommunista Párt magyarországi szervezetét. Kun Béla mondta ezen az ülésen: „Kevesen vagyunk — azt mondhatják; kérdezzék meg akárkitől, akármelyik bolseviktől, hányán voltak ők akkor, amikor kitört februárban az orosz forradalom... A mi helyzetünk sokkal könnyebb, mert mi egy proletárdiktatúrára támaszkodunk, amely atyai gondoskodásával, óvó szeretettel és azzal a szolidaritással kísér bennünket, amelyben eddig is részünk volt. A mi helyzetünk azért is könnyebb, mert az egész világ munkássága előtt áll tanulságként egy proletárdiktatúra, az orosz munkásság és földtelen parasztság hatalma, amely kifejezi a mi törekvéseinket is.” Ideiglenes központi bizottságot választottak, amely megbízást kapott: mindaddig vezesse a mozgalom ügyeit, amíg egy legális, vagy illegális konferencián, vagy kongresszuson Magyarországon új központi bizottság nem választható. Kötelezővé tették, az Oroszországi Kommunista Párt minden Magyarországról származó tagjának: jöjjenek haza a legrövidebb időn belül és Magyarországon szolgálják a párt elvei szerint a proletárforradalom ügyét'. Közben Magyarországon győzött a polgári forradalom. A forradlamat győzelemre vivő tömegek azonban már többet követeltek. Kun Béla és sok más társa novemberben a legkülönbözőbb utakon tért haza és azonnal munkához láttak. 1918. november 24-én a Városmajor utca 42-es számú házban megalakították a Kommunisták Magyarországi Pártját. A résztvevők, a KMP megalakítói, akik a hazai forradalmi mozgalmakból nőttek ki, akik Lenin tanítása, útmutatása alapján tevékenyen részt vettek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelemre vitelében, akik Oroszországban tanúi, tevékeny részesei voltak a világ első proletárforradalmának, egységesen foglaltak állást abban, hogy a párt közvetlen feladata: eszmeileg felkészíteni a proletariátust a szocialista forradalomra, szervezni és vezetni harcát a hatalomért. Rövid idő állt rendelkezőkre e hatalmas munka elvégzésére, 1919. március 21-ére bebizonyosodott: a proletariátus az egyetlen osztály, amely kivezetheti az országot a társadalmi és nemzeti válságból, csák ez az osztály hajthatja végre a dolgozó osztályok felszabadítását. Ezen a napon a szociáldemokrata pártvezetőség is elfogadta a kommunisták elvi álláspontját és harci programját és az így egyesült párt megállapodása kimondta: a proletariátus nevében haladéktalanul átveszi az egész hatalmat. Azonnal megkezdték a proletár osztály hadsereg szervezését és kimondták: „... a legteljesebb és legbensőbb fegyveres és szellemi szövetség kötendő az orosz szovjetkormánnyal.” Nem ígértek, cselekedtek. Illetve, ha ígértek is ezt mondták a tanácsköztársaság kiáltványában: „Nélkülözések, nyo- morgás, szenvedés várakozik ránk ezen az úton. És mégis rá kell lépnünk, és mégis rá merünk lépni, mert bízunk a magyar proletárság hősiességében és áldozatkészségében...” Voltak kétkedők? Voltak, persze, hogy voltak. A nem kommunista Krúdy Gyula, akinek ebben az évben ünnepeljük születése századik évfordulóját, így válaszolt, mintegy a nép véleményét kifejezve: „A viszontagságok, amelyeken az új ember keresztülvergődik az erdő sűrűjében, majd egykor emlékké válnak. A vándor csodálkozva néz vissza a hegycsúcsról a meredélyre, amelyen felhatolt.” Százharminchárom csodálatos, keserves, harcokkal, tettekkel teli nap alatt a kommunisták vezetésével a fejlődés olyan magaslatára jutott a magyar nép, amilyenre előtte csak az orosz proletariátus vezette a népet. Százharminchárom nap alatt százharminchárom év feladatát végezték el. Megteremtették a továbbhaladás feltételeit, de a haladás ellen összefogott imperialista túlerővel nem bírt a soha nem tapasztalt hősiesség. A Tanácsköztársaságot letiporták, de a kommunisták hitét, meggyőződését soha nem tudták eltaposni. A kommunistákét, akik mindig tudták és vallották: nélkülözések, szenvedések, nyomorgás várakozik rájuk a szocializmushoz vezető úton, de meggyőződésük volt, rá kell lépni erre az útra, mert bár szenvedéseken keresztül, de ez vezet a nép boldogságához. A fehér pribékek, akik megyénkben is garázdálkodtak, mindent elkövettek, hogy letérítsék a kommunistákat, népünket erről az útról. Ám semmi sem törte meg a kommunisták, népünk szocializmusba vetett hitét. És, amikor eljött a nagy nap, amikor szovjet testvéreink kivívták számunkra a szabadságot, a romokban heverő, ezer sebből vérző Magyarország minden zugában visszhangzott a kommunisták hangja: „Lesz magyar újjászületés!” És lett! Nélkülözések, szenvedések, nyomorgások árán, néha meg-megállva, kacskaringós utakon bolyongva, de lett Sokaknak élő valóság az elmúlt hatvan év, sokak számára, ami harminc évvel ezelőtt történt is történelem. Történelem- könyvekből ismerik a megtett utat. A harc, a végzett munka eredményeit azonban ma mindenki egyaránt látja, élvezi. sodálatos utat jártunk be a kommunisták pártjának vezetésével. Soha nem hitt magaslatokra hágtunk. Csodálkozva és tisztelettel nézünk vissza a meredélyre, amelyre felhatoltunk. Innen letekintve, látva a megtett utat, elődeink egyre szépülő emlékművét, az épülő szocialista társadalom eredményeit, újabb erőt merítünk, újabb nagy lélegzetet veszünk és indulunk feljebb, egyre feljebb. Közlemény a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének üléséről Kádár János, a magyar küldöttség vezetője aláírja az elfogadott dokumentumot. (Képtávírónkon érkezett) Moszkva 1978. november 22—23-án Moszkvában ülést tartott a Varsói Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítség- nyújtási Szerződés tagállamainak Politikai Tanácskozó Testületé. A politikai tanácskozó testület ülésén áttekintették az európai helyzet alakulásával összefüggő időszerű kérdéseket és véleményt cseréltek az áltálános nemzetközi helyzet néhány (kérdéséről. A tárgyalások középpontjában az enyhülési folyamat fejlődéséért, a leszerelésért vívott harc további lépései álltak. A tanácskozás résztvevői a Varsói Szerződés tagállamainak egyhangúlag elfogadott nyilatkozatában ismertették helyzetértékeléseiket, következtetéseiket és javaslataikat. Megállapodtak abban, hogy a Szovjetunió, mint a tanácskozás házigazdája, a nyilatkozatot az ENSZ hivatalos dokumentumaként fogja terjeszteni és annak tartalmát az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett valamennyi állam kor-' mányának tudomására hozza. A tanácskozás résztvevői, híven a kommunista és munkáspártjaik kongresszusán elfogadott elvi irányvonalhoz, a politikai tanácskozó testület ülésén ismét megerősítetA Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Nép- köztársaság, a Magyar Nép- köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége képviselői a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének 1978. november 22—23-i moszkvai ülésén áttekintették az európai helyzet fejlődésének időszerű kérdéseit és véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet néhány kérdéséről. A tárgyalások középpontjában az enyhülési folyamat fejlődéséért, a leszerelésért ték szilárd elhatározásukat, hogy folytatják következetes küzdelmüket az általános békéért, a népek szabadságáért és függetlenségéért, a fegyverkezési verseny megszüntetéséért és a leszerelésért, az enyhülésért, a népek közötti bizalom és barátság erősítéséért. A tanácskozás résztvevői nem kímélik erőiket annak érdekében, hogy korunk eme legidőszerűbb feladatai gyakorlati megoldást nyerjenek. Megállapodás született arról, hogy meghatározott idő múlva a külügyminiszterek bizottságának ülésén a helyzet alakulásának figyelembevételével áttekintik a nyilatkozatban foglalt feladatok teljesítésével kapcsolatos további teendőiket. Az ülés résztvevői jelentést terjesztenek kormányaik elé a végzett munka eredményéről. A politikai tanácskozó testület meghallgatta Viktor Kulikovnafc, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői főparancsnokának, a Szovjetunió mar- salljának jelentését az egyesített parancsnokság gyakorlati tevékenységéről. A politikai tanácskozó testület ülése a testvéri barátság és aiz elvtársi együttműködés légkörében végezte munkáját. (MTI) vívott harc további lépései álltak. Az ülés résztvevői megállapították, hogy az utóbbi időben még erősebbé váLt a népek, valamennyi haladó és békeszerető erő eltökéltsége, hogy véget vessenek az .imperializmus, a kolonia- lizmus és a neokolonializmus agresszív és elnyomó politikájának. Mind szélesebben bontakozik ki a békéért, az enyhülésért, a fegyverkezési verseny megszüntetéséért, a szabadságért és a társadalmi haladásért, a békés, egyenjogú nemzetközi együttműködésért vívott harc, a nemzeti függetlenség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás alapján. E harcban jelentős, kedvező eredmények születtek. Az enyhülés tendenciája, amelynek során valamennyi állam egyenjogását elismerik és tiszteletben tartják, mind nyilvánvalóbb hatást gyakorol a világ fejlődésére általában. Ugyanakkor megnövekedett az imperialista és a reakciós erők aktivitása, megpróbálják befolyásuk alá vonni a független államokat és népeket, ösztönzik a fegyverkezési versenyt, durván beavatkoznak más államok belügyeibe, ami veszélyezteti az enyhülés folyamatát, s szembenáll a népeknek a békére, a szabadságra, a függetlenségre és a haladásra irányuló törekvéseivel. Az események fejlődése egészében igazolta a Varsói Szerződés tagállamainak „A nemzetközi enyhülés új eredményeiért, az európai biztonság megszilárdításáért, az európai együttműködés fejlesztéséért” című nyilatkozatában foglalt értékelést, amelyet a politikai tanácskozótestület 1976. évi bukaresti ülésén fogadtak el. I. Az ülés résztvevői különös figyelmet szenteltek az európai biztonság megszilárdításának és az együttműködés fejlesztésének. Megállapították, hogy az európai kontinensen jelentős kedvező változások mentek végbe. Ezt elősegítette, hogy a kontinens államainak kapcsolatai az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányában foglalt ‘ elvek szellemében fejlődnék. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet befejezése óta hasznos munka folyt a tanácskozáson kidolgozott elvek és megállapodások valóra váltásáért, amely megalapozta a további előrehaladást. Az élet igazolta, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányában rögzített hosszú távú program helyesen határozza meg a béke érdekében teendő intézkedéseket és megbízható irányt ad a további tevékenységnek. Fontos tény, hogy a belgrádi találkozón az össz-euró- pai értekezlet minden résztvevője megerősítette készségét a helsinki értekezlettel elkezdett folyamat folytatására, bár számos lényeges, gyakorlati jelentőségű konstruktív javaslatban — többek között a biztonság katonai aspektusaiban — nem született megállapodás. Kedvező az a megállapodás, amely szerint 1980-ban megtartják a részt vevő államok képviselőinek soron következő találkozóját Madridban, az össz-európai tanácskozással megkezdődött sokoldalú folyamat keretében. A kontinens népei azt várják, hogv a madridi találkozó ténylegesen előmozdítja az európai biztonság és együttműködés ügyét és különösen a katonai enyhülés, a leszerelés előrehaladásához járul hozzá. A mostani tanácskozáson képviselt szocialista országok kinyilvánítják eltökélt szándékukat, hogy hozzájárulnak a madridi találkozó sikeréhez. (Folytatás a 2. oldalon.) A Varsói Szerződés tagállamainak nyilatkozata Elfogadta a politikai tanácskozó testület moszkvai ülése 1978. november 22—23-án
