Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-26 / 253. szám
2 KÉPÚJSÁG 1978. október 26. Kádár János és Losonczi Pál fogadta Anker Jörgensent Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szerda délelőtt a Központi Bizottság székházában fogadta Anker Jörgensent, a Dán Királyság miniszterelnökét. A találkozón jelen volt Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Nagy János külügyminiszter-helyettes, Oláh József, a Magyar Népköztársaság koppenhágai nagykövete, valamint Jörgen Gersing, a miniszterelnöki hivatal államAnker Jörgensen délben a Hilton szállóban magyar és külföldi újságírókkal találkozott. A sajtókonferenciát Vár- konyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke nyitotta meg. A dán miniszterelnök a többi között hangsúlyozta: a magyar közéleti vezetőkkel folytatott eszmecserék, amelyek őszinte, szívélyes légkörben zajlottak le — eredményesek voltak. Magyarország és Dánia kapcsolata jó, egyenletesen fejlődik. A cél a következő években, hogy a gazdasági és kereskedelmi kontaktusok még elevenebbé válja- malk. az együttműködés újabb területeket fogjon át. A kétoldalú kapcsolatok szorosabbra fűzésére — mint Anker Jörgensen mondotta — a lehetőségek adottak. Anker Jörgensen a nemzetközi élet időszerű kérdéseivel — az enyhüléssel, az európai békével, biztonsággal és Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökéneik meghívására Anker Jörgensen, a Dán Királyság miniszterelnöke október 23—26-a között hivatalos látogatást tett Magyarországon. titkára, Henning Gottlieb, a miniszterelnök külpolitikai tanácsadója és Henrik Holger Haxthausen, a Dán Királyság budapesti nagykövete. Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, szintén szerda délélőtt, az Országházban fogadta a dán miniszterelnököt. Jelen volt Nagy János, Oláh József, valamint Jörgen Gersing, Henning Gottlieb és Henrik Holger Haxthausen. A találkozók szívélyes légkörben zajlottak le. együttműködéssel — kapcsolatban hangsúlyozta: Dánia ragaszkodik az enyhülési politikához, elsődlegesnek a leszerelést tartja, messzemenően az országok békés egymás mellett éléséért száll síkra. A Dán Királyság vezetése bízik abban, hogy pozitív eredménnyel zárulnak a SALT II egyezményről, illetőleg a haderőcsökkentésről folyó bécsi tárgyalások. A dán miniszterelnök a béke megszilárdításával kapcsolatban meggyőződését fejezte ki, hogy a sokoldalú tárgyalások ■mellett számottevő jelentősége van az országok egymás közötti kétoldalú tárgyalásainak is. A békés egymás mellett élésért a különböző rendszerű államoknak tehát együttesen kell dolgozniuk — hangsúlyozta Anker Jörgensen, s meggyőződését fejezte ki, hogy Magyarország és Dánia között továbbra is a béke jegyében fejlődnek a kapcsolatok. A dán miniszterelnököt fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első ‘titkára és Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Lázár György és Anker Jörgensen szívélyes légkörben eszmecserét folytatott a magyar—dán kapcsolatokról és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. A kormányfők megállapították, hogy a két ország kapcsolatai eredményesen fejlődnek. Kifejezték készségüket az együttműködés bővítésére, mindenekelőtt a gazdasági kapcsolatok és a termelési kooperáció fejlesztésének elősegítésére. Megállapodták abban, hogy ehhez a két ország rendelkezéseinek keretében a lehető legkedvezőbb feltételeket teremtik meg. Méltatták a magyar—dán gazdasági, ipari, műszakitudományos együttműködési vegyes bizottság pozitív szerepét, valamint a kulturális kapcsolatok alakulását. A két kormányfő különös figyelmet szentelt az enyhülési folyamattal, a leszereléssel, a nemzetközi együttműködés fejlesztésével és a válsággócok megszüntetésével ösz- szefüggő kérdéseknek. Állást foglaltak az enyhülés elmélyítésének szükségessége mellett és hangsúlyozták, hogy ehhez mindenekelőtt konkrét leszerelési intézkedésekre van szükség. Reményüket fejezték ki, hogy a stratégiai fegyverzet korlátozásáról folyó szovjet—amerikai, valamint a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások mielőbb eredményre vezetnek. A két fél véleménye szerint az európai biztonsági és együttműködési értekezletek záróokmánya az enyhülési folyamat és az európai együttműködés további erősítésének hosszú távú programja. Hangsúlyozták a záróokmányban foglalt valamennyi elv és ajánlás teljes érvényesítésének szükségességét. A Dán Királyság miniszterelnökének magyarországi látogatása hozzájárult a 'két ország és a két nép gyümölcsöző kapcsolatainak fejlesztéséhez. Anker Jörgensen dániai látogatásra hívta meg Lázár Györgyöt, aki a meghívást örömmel elfogadta. (MTI) Carlos Alberto Mota Pinto 42 éves jogász lett Portugália új miniszterelnöke. Eanes köztársasági elnök szerdán nevezte ki. (Képtávírónkon érkezett.) LAGOS Udvardi Sándor külkereskedelmi miniszterhelyettes Nigériába érkezett, hogy részt vegyen Lagosban a „Készült Magyarországon, Nigériának” elnevezésű önálló magyar gazdasági kiállítás megnyitásán. MOSZKVA A moszkvai Novogyevicsi temetőben szerdán örök nyugalomra helyezték Anasz- tasz Mikojant, az SZKP és a szovjet állam egyik kiemelkedő személyiségét, a forradalmi mozgalom aktív harcosát. Anasztasz Mikojan, aki 1915-itől volt tagja a kommunista pártnak, október 21-én, 83 éves korában hunyt el. Ravatalánál Leo- nyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, valamint az SZKP és a szovjet állam ,a társadalmi és tömegszervezetek sok más vezetője állt díszőrséget. LUDWIGSHAFEN Szerdán a pártprogram elfogadásával véget ért a nyugatnémet kereszténydemok- ratok Ludwigshafenben megtartott 26. kongresszusa. A több mint 20 órás vita után elfogadott dokumentumra támaszkodva szeretné a CDU megnyerni a jövő őszi tartományi és az 1980-as országos választásokat. Anker Jörgensen sajtóknnlerenciája Közlemény Anker Jörgensen hivatalos magyarországi látogatásáról Piacok Európában A kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok lehetőségei A szakemberek többféleképpen értékelik a keletnyugati gazdasági kapcsolatok jelenét és jövőbeni lehetőségeit. Palánkai Tibor közgazdász, egyetemi adjunktus például azt fejtette ki egy cikkében, hogy kontinensünkön a különböző társadalmi rendszerű országok kereskedelme húsz évvel marad el a lehetőségektől, annak ellenére, hogy a szocialista országok az utóbbi két évtizedben száz esztendő lemaradását hozták be. Amikor interjút kértünk a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem fiatal rektorhelyettesétől, elsőként erre a megállapításra emlékeztettünk. — Úgy is fogalmazhatnék, hogy a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok abnormálisán kezdetlegesek. Akkor, amikor a szocialista országok a világ termelésének negyven százalékát adják, a két társadalmi rendszer közötti árucsere a világkereskedelemnek csak három- négy százaléka. Ez az arány is mutatja, hogy mennyire elmarad a jelenlegi együttműködés a tényleges lehetőségektől. ■ Nem lehetünk elégedettek exportunk szerkezetével sem, hiszen a tőkésországok még mindig szívesebben vásárolnak tőlünk mezőgazdasági termékeket, nyersanyagokat, mint ipari cikkeket. Ez a helyzet pedig már csak azért is tarthatatlan, mert nem tükrözi a szocialista országok jelenlegi gazdasági szerkezetét. Hátrányosan befolyásolja importlehetőségeinket is, hiszen az iparcikkek ára gyorsabban nő, mint azoké a termékeké, amelyeket szívesen vesznek tőlünk. Márpedig mi is csak olyan arányban vásárolhatunk Nyugatról, amilyen mennyiségben és értékben el tudjuk adni termékeinket. — Egyes tőkés körök gyakran hangoztatják, hogy a kereskedelem bővítéséhez csak nekünk fűződik érdekünk. Sőt, vannak, akik kifejezetten úgy vélekednek: a szocialista országok a nyugati technika segítségével meggyorsíthatják fejlődésüket, s ezáltal nagyobb vonzerőt jelenthetnek a tőkésországok polgárai számára. — Vannak ilyen vélemények. Hangoztatóik azonban nem veszik számításba, hogy a szocialista országok fejlődését korlátozásokkal nem lehet megakadályozni. Nem közömbös az sem, hogy a nyugati világon belül is rivalizálás folyik Nyugat- Európa, az Egyesült Államok és Japán között. Ezért aztán nincsenek beszerezhetet- len termékek, amit nem ad el az egyik tőkés ország, megvásárolhatjuk a másiktól. Azzal például, hogy az Egysült Államok kormányával megállapodtunk a legnagyobb kedvezmény kölcsönös alkalmazásában — tárgyalási pozícióinkat is javítottuk más nyugati országokkal szemben. — A földrajzi közelség miatt azonban bizonyára az lenne a legpraktikusabb, ha itt, Európában alakulna ki igazán dinamikus gazdasági együttműködés a különböző társadalmi rendszerű országok között. Ezt a célt szolgálná a két gazdasági közösség közötti megállapodás is, amelyet viszont évek óta nem sikerül realizálni. — A szocialista országok 1972-ben javasolták először a Közös .Piacnak, hogy a gazdasági közösségek vegyék fel szervezetten is a kapcsolatot. Azóta több magas szintű tárgyalás zajlott le a két fél képviselői között, a KGST-országok számos kompromisszumra is hajlandóak voltak a megegyezés érdekében — mindeddig azonban eredménytelenül. A megállapodásnak persze olyan objektív akadályai is vannak, hogy közben kirobbant — s még mindig tart — a tőkés világgazdaság válsága. Az általános recesszió csökkentette a tőkés országok vásárlási lehetőségeit, s helyzetükön úgy akarnak javítani, hogy protekcionista intézkedéseket léptettek életbe. Ez a körülmény nem kedvezett a két gazdasági közösség közötti megállapodásnak sem. Persze a kapcsolatok szabályozatlansága ellenére a javaslat óta eltelt hat évben így is háromszorosára növekedett a kereskedelem a KGST és a Közös Piac országai között. Ez a tény is az együttműködés szükségességét bizonyítja. Meg kell említeni még azt is, hogy a szocialista országok megrendelései tették lehetővé jó néhány nyugati cég számára, hogy termelésüket szinten tartsák — esetleg fejlesszék —, s ezáltal enyhítsék a tőkés országok legfeszítőbb társadalmi gondját, a munkanélküliséget is. Éppen ez bizonyítja, hogy a kereskedelmi kapcsolatok építése nemcsak a szocialista országoknak, hanem a tőkés világnak is érdeke. — Az utóbbi években a szocialista országok egyre inkább " alkalmazkodnak a kedvezőtlenebb piaci feltételekhez. Fokozatosan korszerűsítik termékszerkezetüket, s egy sor olyan termékkel jelentek, illetve jelennek meg eladóként, amelyek világszínvonalúak és árban is versenyképesek. Várható-e, hogy ennek eredményeként a jelenleginél is gyorsabb ütemben fejlődnek majd a kapcsolatok a különböző társadalmi rendszerű országok között? — Annak ellenére, hogy az utóbbi hat esztendőben háromszorosára növekedett a kereskedelmi forgalom, a hatvanas évekkel összehasonlítva a növekedés üteme lelassult, s ez némi aggodalomra ad okot. A szocialista országok felgyorsult műszaki-technikai fejlődése viszont remélhetőleg változtat majd ezen a helyzeten. Igazán gyümölcsöző együttműködés ugyanis csak hasonló szinten lévő gazdaságok között alakulhat ki. MOGYORÓ KATALIN Közlemény (Folytatás az 1. oldalról) se folyamatában növekszik a kommunista és munkáspártok szerepe a társadalom életében. Az értekezlet résztvevői leszögezték: a testvérpártok legutóbbi kongresszusain elfogadott határozatok megvalósítása, több szocialista államban új alkotmány elfogadása elősegítette ezekben az országokban a szocializmus politikai rendszere, a népi hatalom további megszilárdulását, a szocialista és kommunista építés feladatainak sikeres megoldását. A testvérpártok képviselői nagy fiigyélmet fordítottak a szocialista demokrácia széles körű kibontakoztatására, elmélyítésére. Hangsúlyozták, hogy pártjaik tevékenységében ez a szocializmus politikai rendszere tökéletesítésének egyik fő iránya. A tanácskozás résztvevői tájékoztatták egymást arról, hogyan vonják be a dolgozók mind szélesebb körét a közügyek intézésébe, miként erősítik országaik jogrendjét, hogyan javítják az állampolgárok tájékoztatását. Tényekkel bizonyították, hogy a szocialista rendszer — a gazdasági és kulturális építőmunka előrehaladásával — az állampolgároknak a legszélesebb körű válóságos jogokat biztosítja, mind kedvezőbb lehetőségeket teremt a személyiség sokoldalú fejlődésére, a tömegek kezdeményezőikészségének kibontakoztatására. Az eszmecserén nagy teret szenteltek az állami szervek és a társadalmi szervezetek pártirányílása kérdéseinek. Kiemelték, hogy a dolgozók legnagyobb tömegszervezetei, a szakszervezetek fontos szerepet töltenek be a néphatalom politikai, gazdasági alapjainak megszilárdításában, tagjaik nevelésében, törvényes jogaik és érdekeik védelmében. Naevra értékelték az ifjúsági szervezetek arra irányuló tevékenységét, hogy bevonják a fiatalokat a szocializmus, a kommunizmus építésébe. Nagy figyelmet fordítottak a szövetkezetek, a nőmozgalom és más tömegszervezetek munkájára. A felszólalók részletesen foglalkoztak a testvérpártoknak a nemzeti (népi) front kereteiben végzett munkájával, az azokban tömörülő pártok, szervezetek kölcsönös kapcsolataival. A tanácskozás résztvevői egyöntetűen hangsúlyozták, hogy a szocializmus politikai rendszerének továbbfejlesztése és iaz országaikban folyó szocialista, kommunista építőmunka feladatainak sikeres megoldása hozzájárul a szocializmus befolyásának erősödéséhez az egész világon. A kommunista és munkáspártok azzal teljesítik nemzeti és nemzetközi kötelezettségeiket, hogy álkotóan alkalmazzák a maxizmus— leninizmus alapvető tanításait, ugyanakkor figyelembe veszik országaik sajátos feltételeit. A budapesti tanácskozás baráti, szívélyes légkörben, az egyenjogúság, az internacionalista szolidaritás, az egység és az összeforrottság szellemében zajlott le. (MTI) A bagdadi párbeszéd Szerda esti kommentárunk: őszinte légkör jellemezte Bagdadban a kedden kezdődött iraki—szíriai csúcstalálkozó első napját. Nem túlzás azt állítani, hogy a Közel-Kelet egyik legfontosabb eseménye Hafez Asszad szíriai elnök bagdadi látogatása. Szíria és Irak kapcsolatát ugyanis hosszú ideje nem a jószomszédi viszony, hanem heves viták, s az éles szembenállás jellemezte. Sok szakértő szerint a nézeteltérések egyik fő oka az Eufrátesz hasznosításának eltérő terveiből fakadt. Mások a politikai jellegű kérdéseknek tulajdonítanak nagyobb fontosságot: mindkét országban a vezető erő a Baath-párt, de különböző frakcióik gyakran véres rendbontással, merényletekkel és zavargások szításával juttatták kifejezésre belső ellentéteiket. Az sem használt a két ország békés kapcsolatának, hogy az iraki olajvezeték — kényszerűségből — szíriai területen vezet át. Bagdad és Damaszkusz vitája nem segítette az arabközi béke ügyét sem: a libanoni polgárháború megítélésében éppúgy, mint a palesztin erők támogatásában Szíria és Irak eltérő álláspontra helyezkedett. Ellenséges érzelmeik, kölcsönös vádaskodásaik végül is határaik lezárásához vezettek, s baljós megfigyelők még egy közvetlen konfliktus lehetőségét sem zárták ki. Hozzátartozik azonban az igazsághoz, hogy a térség válságának egyes alapvető kérdéseiben a szír és az iraki vélemény csekély eltérést mutatott: mindkét ország hevesen ellenezte Szádat különutas politikáját, az arab és a palesztin ügy elárulásának minősítette Egyiptom lépéseit s azonos módon vélekednek a Camp David-i meg- állapodáscrkról is. Igaz, korábban Irak még radikálisabb nézeteket vallott, s nem írta alá a Szilárdság Front első, tripoli tanácskozásának jegyzőkönyvét. Azóta azonban a kairói irányvonalat ellenző arab államok politikájában új és örvendetes tényként a Szilárdság Frontjának damaszkuszi értekezlete után Bagdad arab csúcs- találkozó rendezését javasolta. Szíria kedvező válaszát sokan a megbékélés első kézzelfogható jelének tekintették. Bár kétségtelen, hogy a közel-keleti térségben a múltban is gyakran keletkeztek ellentétek egyes arab államok között, s a szembenállás nem egyszer torkollott már látványos, de tartósnak aligha nevezhető kibékülés- héz, ezúttal azonban a jelekből ítélve biztató folyamat tanúi lehetünk. Asszad és Al-Bakr, valamint a két magas rangú küldöttség párbeszéde Bagdadban kedvezően hathat a szadati különbékét megbélyegző arab front megszilárdulására, arról nem is szólva, hogy a két szomszédos ország történelmében új lapot nyithat. Közvetve és közvetlenül tehát a térség átfogó, tartós és igazságos rendezése szempontjából is nagy fontosságú a bagdadi párbeszéd. GYAPAY DÉNES
