Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-07 / 237. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXVIII. évfolyam, 237. szám ARA: 0,80 Ft 1978. október 7., szombat Mai számunkból «ILYEN NAGY LEGYEN A VÁLLALAT? (3. old.) MEGVÁLTOZIK A RADIO MŰSORÁNAK SZERKEZETE (3. old.) OLVASÓSZOLGALAT ÉRÉS UTÁN ÉRLELÉS (3. old.) i Fegyelem és fantázia TRÉFÁLKOZÁSAINK mélyén mindig rejlik igazság, ezért az ugratás mögött fölsejlett a valóság is, amikor a vállalat vezetője úgy mutatta be a vendégeknek a ter­melési igazgatót, mint „a mi nagy organizátorunkat és improvizátorunkat”. Az organizátor, azaz a szervező ipari, termelői készség, képesség jelölése, ám mit keres mellette, hozzá kapcsolva a művészet terepéről kölcsön­vett fogalom, az improvizátor, azaz a rögtönző, az elő­zetes felkészülés nélkül is előadni — dönteni, cseleked­ni — tudó? A társítás nem az igazgatói szeszély szü­lötte; a gyakorlat tükre. A nagyvállalat termelési igaz­gatójának — s persze, szinte mindenfajta vezetőnek — gondolkodásmódjában, cselekvési stílusában, irányítói eszközeiben édestestvérként jelen kell lennie a fegye­lemnek és a fantáziának, a szervezői szigorúságnak és a rögtönzési bátorságnak. Sokféle vizsgálat, elemzés nyomán ma már tényként áll előttünk az a korábbi feltételezés, hogy hatékony­ságbeli gondjaink egy része nem technikai, technológiai adottságaink gyatraságára vezethető vissza, hanem az irányítás — s ami döntő alkotóeleme, a szervezés ala­csony színvonalára. Lecsupaszítva a sok ágra bontható gondolatot: nem elég rugalmas a termelőhelyek többsé­gének vezetése. A változó feltételek és körülmények nem csupán feltételezik, hanem egyenesen megkövetelik a folytonos igazodást, aminek minősége — azaz haté­konyságának milyensége — egyben a munka végső ered­ményének meghatározója is. Ha e minőségből hiányzik az összetevők némelyike — így például a következetes­ség a technológiai fegyelem számonkérésében, vagy ép­pen a hirtelen támadt akadályok legyűrésének képessé­ge — akkor a végeredmény sem lehet az, amit vártak. A tetszetős célok elérésekor ezért derül ki gyakran, nem olyan vonzóak, mint amilyennek távolról látszottak, sőt, átlagosak, tizenkettő belőlük éppen egy tucat. Ilyenkor sokan hajlanak arra, külső körülményekben, adottsá­gokban keressék a tervezett és a ténylegesen elért ered­mények különbözőségének okát, holott a magyarázat másban rejlik. Abban, hogy a vezetés a fegyelem és az alkotás ötvözése, egyszerre tudomány és művészet, azaz egyik órában jó tisztviselői pontosságot, a másikban ki­finomult ráérzési képességet követel, ám a vegyítésnek e készsége olykor hiányzik a cselekvőkből. NAPJAINKBAN a vezetéstudomány mind nagyobb figyelmet szentel az irányítók — jobb kifejezés híján — lelki fölkészültségének. E fogalom az emberi tulaj­donságokat, az idegi teherbíró képességet, a kapcsolat- teremtés igényét, az úgynevezett vezetési technikák el­sajátításának gyorsaságát, azaz seregnyi jellemzőt ért­ve. Nem valamiféle divatirányzat követése ez a veze­téstudományban — bár mint fiatal tudományág ilyesmi­től sem mentes —, hanem a fölhalmozódott gyakorlati tapasztalatok szintézise. Sokszorosan bebizonyosodott ugyanis, hogy a rátermett vezető csodákra képes. Csodák persze nincsenek, de egy-egy termelőhelyen a hosszú ideig tartó kínlódás, helyben járás után annak tűnik a gyors fejlődés, a sikerek és a kudarcok arányának lát­ványos változása, ám csupán annyi történt, hogy a ve­zetés — gyakran az új vezetés — tenni kezdte a dolgát. Akkor követelte meg a fegyelmet, amikor annak volt az ideje, s akkor nyitott utat az alkotó, demokratikus eszmecseréknek, amikor a feladatok azt megkövetelték. Nem cserélte föl e kettőt s e cserebere következetlensé­geinek elkerülésével máris az állandóság biztonságér­zetét adta a közösségnek, de úgy, hogy nyilvánvalóvá tette: az elvek állandóak, a gyakorlat mindig más. A vezetés alkotókészsége — megengedve a leegyszerűsí­tést — a feladatmeghatározásban, fegyelme a végrehaj­tásban ölt formát. Csakhogy itt nem lehet éles határvo­nalat húzni, s nem is indokolt, mert adott körülmények között a rögtönzés a helyes, az egyetlen lehetséges meg­oldás, a másik órában viszont s más ügyben már hiba, korábbi mulasztások látszatkozmetikája. A fegyelemmel hasonló a helyzet. A vezetőnek, a vezetésnek képesnek kell lennie arra, hogy ráérezzen, mikor kívánatos a fe­gyelemnek a tudatra épülő elemeit, s mikor a kénysze­rítő jellemzőit előnyben részesítenie. HIÜSÄG LENNE ÜGY VÉLEKEDNI, hogy bármiféle végleges szövegű forgatókönyv kezébe adható az organi- zátoroknak és improvizátoroknak, azaz a különböző ve­zetői posztok betöltőinek. Éppen az munkájuk szépsége, vonzereje — s persze, nem kevésbé súlya, felelőssége —, hogy dolgok sorában maguk határoznak, önállóan dön­tenek, folyamatosan beleavatkoznak egy élő, mozgó, változó szervezet sorsába, sőt, bele kell avatkozniuk ab- ’ ba. Ahogy a szobrászt kötik az anyag törvényszerűségei — azaz a feldolgozhatóság fegyelme — úgy szükséges igazodniuk törvényekhez, jogszabályokhoz, objektív adottságokhoz az irányítás részeseinek. S amint a szob­rász a holt anyagból művet formál tehetségével, alko­tói sugallatával, s az ezek mozgatta vésővel, az irányí­tók tehetsége, alkotói készsége, s az ezek vezette cselek­vése is művet hoz létre; egy olyan közösséget, mely tud­ja, mit akar, s azt hogyan érheti el. lAzAr GABOR Moszkva Befejeződtek a szovjet-szíriai tárgyalások Képünkön a két küldöttség a tárgyalóasztal mellett (Képtávírónkon érkezett) — A Szovjetunió és Szíria elítéli az arab népek törvé­nyes érdekeit megkárosító, különutas rendezési kísérle­teket és aláhúzza az igazsá­gos és átfogó közel-keleti ren­dezés szükségességét, ame­lyet csak minden érdekelt fél, beleértve a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet, részvételékel lehet elérni — mutat rg egyebek között az a közlemény, amelyet pén­teken adtak ki Moszkvában a sáovjet—szíriai tárgyalások befejezéséről. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, Alek- szej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Andrej Gromiko külügymi­niszter, Dmitrij Usztyinov honvédelmi miniszter, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagjai pénteken a Kremlben befejezték a Ha­fez Asszad szíriai államfővel előző nap megkezdett tár­gyalásokat. A baráti légkörű pénteki tárgyalásokon folytatták a közel-keleti helyzet megvita­tását. Hafez Asszad elnök tájékoztatta a szovjet veze­tőket a Szilárdság Frontja vezetőinek szeptember 20. és 23. között Damaszkuszban megtartott tanácskozásáról és az ott elfogadott határo­zatokról. A szíriai államfő hangsúlyozta, hogy a tanács­kozás résztvevői — a haladó arab államok és a Palesztinái Felszabadítási Szervezet ve­zetői — kategorikusan el­utasították a Camp David- ben elfogadott dokumentu­mokat és elítélték a jelenle­gi egyiptomi vezetőség kapi- tuláns politikáját. Szovjet részről kiemelték, nogy a Szovjetunió a jövő­ben is támogatást nyújt Szí­riának és a tartós közel-ke­leti rendezésért fellépő más arab államoknak. A felek áttekintették a ba­ráti szovjet—szíriai kapcso­latok fejlődésének fő irá­nyait is. Nagy megelégedés­sel állapították meg, hogy sikeresen fejlődik a Szovjet­unió és a Szíriai Arab Köz­társaság közötti sokoldalú együttműködés. Szovjet és szíriai részről egyaránt hang­súlyozták, hogy mindkét fél­nek szilárd elhatározása a szovjet és a szíriai népet ösz- szefűző barátság megerősí­tése és további kiszélesítése. Anvar Agzamhodzsaev látogatása a megyében A TIT meghívására ha­zánkban tartózkodó Anvar Agzamhodzsaev jogászpro­fesszor, a taskenti állami egyetem jogtudományi kará­nak dékánja, pénteken me­gyénkbe látogatott. A TIT megyei székházában Biczó Emőné, a TIT megyei titká­ra fogadta, és tájékoztatta a vendéget a megyéről, a szer­vezet életéről. Ezután város­néző sétára indultak, majd délután a vendéget fogadta a Magyar Jogász Szövetség me­gyei szervezetének titkára. Ezt követően a szovjet jo­gászprofesszor előadást tar­tott a megyei bíróságon A Szovjetunió új alkotmánya a kommunizmust építő, fejlett szocializmus alkotmánya címmel. Anvar Agzamhod­zsaev, aki maga is részt vett az új alkotmány kidolgozásá­ban, előadásában kifejtette, hogy ez fordulópontot jelent a szovjet társadalom fejlő­désében. A Szovjetunió elérte azt a fokot, amit fejlett szo­cializmusnak neveznek. Álla­ma tehát össznépi állam. A külpolitikáról szóló fejezet­ben az alkotmány alapvető feladatának tartja a békéért folytatott harcot. Foglalkozik az alkotmány a nemzetiségi­ek helyzetével is. Itt két ten­dencia figyelhető meg: az ön­álló továbbfejlődés, s az egy­máshoz való közeledés, s a Szovjetunió így egy egységes, komplex rendszert alkot. A vendégprofesszor látoga­tásának véletlenszerű érde­kessége, hogy az új alkot­mány születésének egyéves évfordulója szombaton van. A szovjet jogászprofesszor előadást tartott Szekszárdon, a megyei bíróságon Fotó: Sz Dalmand Mosófazekak, / vödrök, fémgarázsok Célba ért a teherűrhajó A dombóvári KIPSZER-gyárrészleg a faluba telepítette egy üzemegységét. A lemez- megmunkáló és lakatosbrigádokban 38 munkást foglalkoztatnak. Közülük^ 19 nő. Ok főleg a lemezmegmunkálással foglalkoznak és mosófazekakat, vödröket készítenek, 125 ezer darabot évente. Ezenkívül a dalmandi műhelyekben fémgarázsokat, könnyű- szerkezeti elemeket is készítenek. Pénteken hajnalban, moszkvai idő szerint négy órakor összekapcsolódott a Progressz—4 teherűrhajó a Szál jut—6 űrállomással. A Progressz valamivel több mint kétnapos úttal érkezett el céljához. A Bajkonurból indított teherűrhajó előbb „előkészületi” pályán kerin­gett, majd négy kisebb pá­lyamódosítással közelítette meg a Szaljutot. Az össze­kapcsolás automatikus ve­zényléssel történt. A művelet idején az űrál­lomás éjszakai sötétségben volt, így a két űrhajós nem tudta figyelemmel kísérni a közeledő Progresszt, vizuáli­san csupán akkor észlelte, amikor az már a közvetlen közelben volt. Alekszej Je- liszejev, a földi irányítóköz­pont repülésvezetője, az is­mert űrhajós személyesen irányította a műveletet a Földről és pontosan tájékoz­tatta az űrhajósokat a köze­lítési manőverről. Az egész műveletet az irányítóközpont számítógépei és a telemetri- ■kus berendezések vezényel­ték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom