Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-29 / 256. szám

1978. október 29. Képújság 9 Szövetség a faggyal A nagy betongátakat külön­álló blokkokból építik fel. Közöttük az építkezés idején réseket hagynak. Amikor a gát eléri a teljes magasságot, a vízgyűjtőt még nem lehet megtöltetni, először el kell tüntetni a blokkok közötti ré­seket, vízhatlanná és hézag­mentessé kell tenni a gátat. E célból rendszerint cement­oldatot nyomnak a résekbe. Ez a munka bonyolult és so­káig tart. Hogy a „varrat” vízhatlan legyen, szigorúan meghatározott összetételű ce­mentoldatot kell használni, olyant, hogy a beton térfoga­ta a megszilárdulás után ne csökkenjen. Mindez különösen bonyolulttá válik, ha a tömí­tést télen kell végezni. Szov­jet kutatók felfigyeltek arra az érdekes törvényszerűségre, hogy a kifagyasztott nedves beton térfogata megnő. Való­sággal „megduzzad”, és az­után úgy is marad. Ez az át­alakulás mínusz 5 C foknál megy végbe, és csak olyan betonnál, amelynek víztartal­ma 6 százaléknál nagyobb. A betonkeverék pórusaiban megfagyó vízrészecskék kitá­gulnak és eltávolítják egy­mástól a betonszemcséket. A hidrotechnikusok elhatároz­ták, hogy hasznosítják ezt a jelenséget. Ha télen a gát­blokkok közötti réseket ned­ves betonnal töltik ki, akkor az kitágulva megbízhatóan fog tömíteni. A közönséges cementálást így az építmény kifagyasztása váltja fel. A fagy a beton ellenségéből an­nak segítőtársává válik. De mi történik a gáttal, ha a fa­gyasztott beton megolvad? A kísérletek szerint tartósabb lesz, ugyanis olvadáskor bekö­vetkezik a beton „öngyógyí­tása”. Ennek lényege az, hogy még a leggondosabb összekeverésnél sem lép re­akcióba a víz minden egyes betonrészecskével. A fagyasz­tásnál a betonban mikroha- sadékok keletkeznek. Ezek nem befolyásolják az épít­mény szilárdságát, de új, „friss” betonszemcséket hoz­nak napvilágra. Olvadáskor a hasadékokat megtöltik az utóreakció termékei, így a duzzasztott beton szilárdsága növekszik. A Szovjetunió legészakibb vízierőműve Az ifjúság tanulni akar A fiatal Laoszi Népi De­mokratikus köztársaság fej­letlen ipart és mezőgazdasá­got, nagyfokú írástudatlansá­got kapott örökül az előző re­zsimtől. Ezért a vezetés a ha­talomátvétel első napjaitól kezdve az ország gazdasági és társadalmi átalakítását tűzte ki célul. Ennek eredménye­ként Laoszban bővül az okta­tási rendszer, nő az általá­nos, közép- és szakközépisko­lák, valamint a felsőfokú in­tézmények száma, az ország eredményesen küzd az írástu­datlanság ellen. Az 1977—1978-as tanév egybeesett a hároméves nép- gazdasági terv első évével. Ennek a tervnek a megvaló­sításához jelentős segítséget nyújtottak a közoktatás dol­gozói: munkájuk eredménye­ként sok tartományban az írástudók száma elérte a 70 százalékot. A nyári szünet alatt a laoszi diákok és isko­lások is segítséget nyújtottak az analfabétizmus felszámo­lásában. A fiatal lányok és fiúk százai utaztak az ország falvaiba és szövetkezeteibe, hogy tanfolyamokat tartsanak és ebben az évben több mint 400 embert tanítsanak meg a betűvetésre. Laoszban tavaly bevezették az egységes iskolarendszert és az ország összes oktatási intézményében áttértek a lao­szi oktatási nyelvre. Egy év alatt megkétszereződött az óvodák száma, számottevően megnőtt a szakközépiskolák és egyetemek hallgatóinak száma. Uj oktatási központo­kat létesítenek és egyre nő az itt megszerezhető szakmák száma is. Egyre több a tanító és a tanár, többségük a Szov­jetunió vagy valamely más szocialista ország egyetemén szerezte diplomáját. De több tanár kerül ki a laoszi egye­temekről és főiskolákról is. Az országban nő az érdek­lődés az orosz nyelv iránt, ma több mint háromezren sa­játítják el a nyelvet. Ebben nagy segítséget nyújtanak a Szovjetunióból érkezett peda­gógusok. Az elmúlt két év so­rán az orosz nyelvet nemcsak az ország tíz legjelentősebb felsőfokú intézményében ve­zették be, hanem különbö­ző tanfolyamokon is oktatják. A szocializmust építő Lao­szi Népi Demokratikus Köz­társaságnak az általános írás­tudás országává kell fejlődnie, amely a kitűzött célok meg­valósításában a saját, maga­san képzett szakembereinek ezreire támaszkodhat. A delfin mint révkalauz Befejeződött a Fekete-ten­gerben élő delfinek „nép- számlálása”, melyet a Szovjet Tudományos Akadémia szer­vezett. A Bolgár Tudományos Akadémiát tájékoztatták róla, hogy jelen pillanatban a ten­ger e csodálatos gyermekei­nek száma meghaladja az egymilliót. A tudomány bizonyítja, hogy a delfin „intelligens” ál­lat. Ha az agy többi részét összevetjük azzal a résszel, amely „felelős” a magasabb rendű pszichikai tevékenysé­gért, akkor olyan index­számot kapunk, amely alkal­mas arra, hogy más élőlények hasonló indexével összeves­sük. A tudósok megállapítot­ták, hogy ez a szám csimpán­zok esetében 66, delfinek ese­tében 175, az ember esetében pedig 214. A delfin orsó alakú testével rendkívül gyorsan, 40—50 ki- lométeres/óra sebességgel ké­pes haladni. Bőre igen moz­gékony és helyi idegkoordiná­ciós képességgel rendelkezik a reagáláshoz. Ennek köszön­hető, hogy vízben kilenctize­dére csökken a súrlódási el­lenállása. A delfinek egyéb rendkívü­li tulajdonsággal is rendel­keznek. Ez pedig a hangori­entáció, amely egyenértékű a visszhangos mélységmérő ké­szülékével. Speciális műsze­rekkel feljegyezték a delfinek által kibocsátott hangokat, amelyek a rozsdás pántokon forgó ajtó nyikorgására ha­sonlítanak. Ezt a másodper­cenként 180 „szó” sebességgel kibocsáott hangot a többi del­fin két, a szemek mögött el­helyezkedő mélyedéssel fogja fel. A delfinek a halászok leg­jobb segítőtársai, ök kerge­tik a halat a part felé, mutat­ják a halászhajók útirányát, figyelmeztetnek a viharra, a ködre. Egy bolgár halászfaluban, Szozopolban az öreg halászok mesélik, hogy közülük sokan köszönhetik életüket egy del­finnek. Évekkel ezelőtt a nyílt tengeren egy delfin állandóan kísérte a halászhajókat, s társaival együtt segített a ha­lászoknak, hogy felfedezzék a makréla és a peiamindahal vonulási útvonalát. De emel­lett kiváló révkalauznak is bi­zonyult. Sűrű ködben ez a delfin tévedhetetlenül kive­zette a hajókat a kikötőbe. Az első hajó előtt úszott a szozo- poli kikötő bejáratának az irányába és csak akkor indult visszafelé a nyílt tengerre, amikor meggyőződött róla, hogy a hajók biztonságba ke­rültek. A hálás halászok min­dig otthagyták zsákmányuk egy részét segítőtársaiknak, a delfineknek. Egy 180—300 ki­logramm súlyú, 3 méter hosz- szúságú delfin naponta közel 10 kilogramm halat fogyaszt el. Gyakori eset, hogy a delfi­nek gyermekeket és felnőtte­ket mentenek meg a vízbe- fulladástól. A Szovjet Tudományos Akadémia a Fekete-tenger partján, Batumi környékén a óceánográfiai és halgazdasági kutatóintézettel közösen del- fináriumot létesített. Most kí­sérletek folynak annak bizo­nyítására, hogy a delfin az ember legjobb segítőtársa le­het a tengeren. Nincs messze az idő, amikor a delfinek pos­tásként, mentőként dolgoz­hatnak, révkalauzként vezet­hetik a tengeri szállítóeszkö­zöket, segíthetik a búvárokat és a könnyűbúvárokat az el­süllyedt hajók felkutatásában. Igen értékes támogatást nyújthatnak az oceanológu- soknak is, a régészeknek is, s természetesen a halászflották­nak, miután ők ismerik leg­jobban a halvonulás útvona­lait. Bulgáriában már tanul­mányterv készült egy delfiná- rium létesítésére Szopol kör­nyékén. A szopoli öböl csen­des vize, a bőséges halállo­mány, s a sziklás part lehető­vé teszik, hogy ott sziklabar­langok rendszere épüljön, s ez igen alkalmas delfinárium létesítésére. Ha majd az anya­gi eszközök rendelkezésre áll­nak s a delfinárium felépül, akkor kutatási feladatainak ellátásán kívül érdekes látvá­nyossággal is szolgál majd az idegenforgalmi idényben. Az Omszkij Bekon nevű állami gazdaság 235 ezer hektáron gazdálkodik — ez Szibéria egyik legnagyobb sertéstenyésztő komplexu­ma, amelyet öt éve, az Omszki terület nyolc állami gazdaságából szerveztek meg. Az egyesített gazdaság már jó eredményeket ért el: a sertések napi súly- gyarapodása elérte a 65 de­kát és egy mázsa sertéshús önköltsége egyharmaddal kevesebb volt, mint más gazdaságokban, miközben a munkaráfordítás csaknem egyharmadára csökkent. Az Omszkij Bekon (magyarul: Omszki Szalonna) évente körülbelül 16 ezer tonna sertéshúst ad el az állam­nak, amiből 8 millió rube­les nyereséget realizál. A cégnél létesített tudo­mányos — fejlesztő labora­tórium ajánlásokat dolgoz ki egész Nyugat-Szibéria hasonló gazdaságai számá­ra. Jelentősek a végbement szociális változások is. Lu- zino falu, ahol az alapvető komplexum kapott helyet, festői városkává alakult. Minden házba bevezették a gázt, a központi fűtést, és a meleg vizet. Ezen kívül áru­házát. könyvesboltot és szol­gáltató központot és építet­tek. APN—KS Hídpróba - szarvasmarhával Az I. Ferenc császár nevét Viselő lánchíd története Prá­gában arról tanúskodik, hogy nem mindig építkeztek előre­látóan. A tárgyalások 1803- ban kezdődtek, a tervrajzokat néhányszor megváltoztatták, s a hidat csak 1841-ben adták át nagy pompával a forga­lomnak. A szokásos teherpróbán 160 szarvasmarhát hajtottak fel a hídra, s az állatokat nyolc ne­héz fagatos kocsi követte. A szakemberek később megállapították, hogy a híd a saját súlyát is nehezen bír­ja, ezért a századfordulón a lánchidat lebontották. Helyé­re 1898—1901 között építették a mai Május elseje-hidat, amely a Moldova két partját a Nemzeti Színház közelében köti össze. Luzino falu látképe ■■■1 „Űrhajós iskola” A deblini repülőtiszti főis­kolát manapság már — ami­óta az évfolyamelsőként 1964-ben itt végzett lengyel repülőtiszt, Miroslav Herma- szewski szovjet társával együtt sikeres űrutazást tett — úgy becézik, hogy „űrha­jós iskola”. Ám a lengyel re­pülősképzés eredményeit e nagyszerű tényen kívül sok, jóllehet hétköznapinak tűnő, siker és fémjelzi. A J. Krasicki Repülőtiszti Főiskola sokezer fiatal vágy­álmaiban szerepel, de csak a legrátermettebbek remélhe­tik, hogy az itt folyó képzés­ben részt vegyenek. S közülük is évente mindössze százan lesznek sugárhajtású vadász­gépek vezetői, a többiek mint helikoptervezetők, szállítógép­pilóták, navigációs tisztek dolgoznak majd, főiskolai tanulmányaik befejeztével. A leendő pilóták jó előis- kolái a repülőklubok, majd a hadsereg légierejében tel­jesített szolgálatot. A főisko­lán ezekre az alapokra épít­ve adják meg a specifikus képzést, melynek munkájában a repülési szakemberek leg- jobbjain kívül orvosok, pszic­hológusok, pedagógusok, tu­dósok, szakmérnökök, katonai parancsnokok egyaránt részt vesznek. A főiskolai oklevél magas „rangot” jelent. Az itt végzők jól képzett pilótái, parancs­nokai a repülésügynek, sokan közülük „mesteri” címet elért repülők, versenyek győztesei. Hírek az NDK-ból Az NDK-ban jelenleg 25 ezer munkahelyet tartanak fenn részben — vagy teljesen rokkant polgárok számára. Az ötéves terv során (1976— 1980) ezeknek a munkahe­lyeknek a száma állandóan növekszik. A legrégibb ilyen jellegű intézmény az NDK egészségügyi hálózatában az apoldai gyáregység (Erfurt), ahol most további 20 csökkent szellemi képességű fiatalt fog­lalkoztatnak majd. 1980-ig Erfurt minden kerületében épül hasonló létesítmény. • Az NDK Sport könyvkiadó­ban még ez évben megjele­nik a „Spottréning elmélete és gyakorlata” című kisszótár. A kézikönyv az NDK Testne­velési Főiskola (DHFK) sport­tudósai irányításával, sport­orvosi és ágazati specialisták közreműködésével készült. Célja: „Tréning A-tól Z-ig” — a különbözőképpen definiált fogalmak egységesítése. A szótár — amely mintegy 250 kifejezést tartalmaz — három részből áll: elméleti fogalmak és szűkebb értelemben vett sportpraxis, valamint más tudományágak jelentősége egyes kiválasztott sportágak­ban. A szellemi vagy testi fo­gyatékos gyermekek képzése és nevelése az NDK mintegy 560 speciális iskolájában fo­lyik. A pedagógusok minde­nekelőtt arra törekednek, hogy a diákok befejezzék az általános iskola nyolc osztá­lyát, ami lehetővé teszi szak­mai továbbképzésüket. 1974- ben megkezdték az új tanterv és tankönyvek kidolgozását a speciális tananyag bevezetésé­hez. Különös jelentőséget tu­lajdonítanak a kertészet, a kézimunka és háztartási alap­ismeretek -tanításának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom