Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-29 / 256. szám

UfePÜJSÄG 1978. október 29. Az Orvos-Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezetének me­gyei bizottsága és a Tolna megyei Tanács egészségügyi osztályának egészségnevelési csoportja a hét derekán Szek- szárdon, a Panoráma film­színházban rendezte meg az egészségügyi szakdolgozók két évenként esedékes nagygyű­lését. Az eseménynek több, mint háromszáz résztvevője volt — védőnők, gyermek­gondozónők, gyógyszertári és laboratóriumi asszisztensek, körzeti és intézeti ápolónők, stb. —, de ez még csak meg sem közelíti mindazoknak a számát, akik az egészségügyi ellátás derékhadában teljesí­tenek szolgálatot. így hát, a jelenvoltakra vár az a fel­adat, hogy az 1978. évi nagy­gyűlésen hallottakat és látot­takat közvetítsék azoknak, akik nem lehettek itt. E sorok írója eddig számos hasonló célú esemény részt­vevője volt már, így felelni tud arra a kérdésre, hogy ez a nagygyűlés adott-e új isme­reteket és jövőre szóló ösz­tönzést. Adott! Méghozzá nemcsak előadásaiban, hanem magának a találkozásnak a lehetőségével is. Akik eljöt­tek — mint már említettem is, szép számmal —, munká­juk szerteágazó volta miatt találkozhatnak össze igen rit­kán és cserélhetik ki gondo­lataikat, örülhetnek egymás­nak. Pedig sokan közülük együtt készültek fel hivatá­suk gyakorlására, így bősé­gesen vannak közös emlékeik, élményeik. Dolgoznak, na­ponta találkoznak emberek tucatjaival, százaival, ennek köszönhetően sok a megosz­tásra érdemes tapasztalatuk is. Dr. Futár Rajmundné, a Tolna megyei Csecsemőotthon igazgató főorvosa, valamint Kelemen Józsefné, az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezete megyei bizottságá­nak titkára már túljutottak a nagygyűlés résztvevőinek kö­szöntésén, majd a program is­mus szerepelt, illetve az a társadalmi méretű küzdelem, ami mind összetettebb felada­tot jelent az állami egészség- ügyi szolgálat számára. A té­ma aktualitásához, úgy vélem nem fér kétség. így magya­rázni is szükségtelen miért éppen úgy alakult az előadók stábja, ahogyan alakult. Dr. Sass Edit, a MENCS főorvosa az egészségnevelés időszerű kérdéseiről beszélt, majd dr. Nyárády Éva, a Tolna megyei Kórház-Rendelőintézet reha­bilitációs telepének főorvosa tartott előadást. „Az alkoho­lista családszerkezet” címmel. A megyei gyermekideggondo­zó főorvosa, dr. Papp István pedig Az alkoholista család gyereke címmel tartott refe­rátumában példákkal hívta fel azokra a testi-lelki fejlő­dést károsító veszélyekre a figyelmet, amelyeknek 0 éves kortól ki vannak téve az al­koholista szülők gyermekei. Röviden: a választott téma kapcsán a szakdolgozók nagy­gyűlésének hallgatósága jól hasznosítható tájékoztatást kapott arról a komplex tevé­kenységről, melyet az alkoho­lizmus elleni küzdelem terü­letén az egészségügy és a tár­sadalmi szervek végeznek. Ha mindezek elolvasása után valakiben felmerül a kérdés, hogy szükséges-e a felsoroltakról olyanokkal esz­mét cserélni, akik az egész­ségügyi ellátás területeinek valamelyikén dolgoznak és szakdolgozókként teszik ezt, így kell felelnem: igen. A MENCS főorvosa úgy fo­galmazott, hogy „a területen végzett munkának része kell, hogy legyen a tudatos egész­ségnevelés ...” Dr. Nyárády Éva főorvos a társadalomtudományokat mű­velők alaposságával adott tör­ténelmi áttekintést a család­struktúra változásairól. Egyáltalán nem fölöslegesen, hiszen valljuk csak be, ritkán van alkalmunk a viselkedési normák alakulásával úgy fog­lalkozni, hogy az teljesnek nevezhető. Pedig kell, s egy­re inkább kell a teljes átte­kintés. Az .alkoholista egyén kockára teszi saját egészsé­gét, családja boldogságát, munkahelyi egzisztenciáját, gyermekeinek sorsát. S ez, már régóta nem magánügy. De nem is csak az egészség- ügyi ellátás ügye! A nagygyűlést megszakító 25 perces szünetben a Tolna megyei Tejipari Vállalat és a vendéglátóipari vállalat tej­jel, tejtermékekkel vendégel­te meg a több, mint húsz szakma képviselőit. Ezt köve­Van miről beszélni.. mertetésén, amikor a sietség­től kicsit sűrűbben kapkodva a levegőt, leült előttem egy asszony, akit — mikor hátra­fordult — így üdvözölt vala­ki mögöttem: — „De megfe- héredtél!” Az volt a derűs visszabólintásban, hogy „bi­zony lányok, szalad az idő”. A „lányok” ezután már csak arra figyeltek, amit a nagygyűlés rendezői — akku­mulálandó a hallgatóság szak­mai ismereteit — nekik szán­tak. Az 1978. évi továbbkép­zés napirendjén az alkoholiz­tően vetítették le Mészáros Márta Ök ketten című film­jét. Az elnöki zárszó így hang­zott: „Ahhoz, hogy az eddig sem síma úton gyorsabban tudjunk haladni, szorosabban kell megfognunk egymás ke­zét!” A nagygyűlés elnöke — vé­leményem szerint — ebben a mondatban a résztvevők gon­dolatait, érzelmeit fogalmazta meg. — li — Fotó: Cz. Borcsa Károly A szekszárdi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága legutób­bi ülésén önálló napirendi pontként tárgyalta meg a város területén működő kiskereskedők áruellátó tevékenységét. Bor­csa Károly, a KISOSZ megyei szervezetének titkára beszámo­lójában szólt a szervezet érdekvédelmi munkájáról is. — Hogyan alakult a városban a kiskereskedők áruellátó tevékenysége, miként tesz eleget a KISOSZ érdekvédelmi fel­adatának? Az olvasók jobb tájékoztatása érdekében, kérem, hogy a városi tanács végrehajtó bizottsága számára írott anya­gát bővítse ki megyei feladatokkal és az egész megyére vonat­kozó észrevételeivel. — A szervezet örömmel vette tudomásul, hogy a vég­rehajtó bizottság a magánke­reskedés kérdéseivel kíván foglalkozni, ugyanígy örülünk neki, hogy a lap olvasóit tájé­koztathatjuk eredményeink­ről és gondjainkról. Kiskeres­kedőink vásárlóinkon keresz­tül érzik, hogy a lakosság fi­gyelemmel kíséri tevékenysé­güket. Ez a figyelem a taná­csok részéről azért is indo­kolt, mert az elmúlt évben törvényerejű rendelet jelent meg e tárgyban. A rendelet és a végrehajtási utasítás egyértelműen kimondja, hogy a magánkereskedelem fel­adata a szolgáltató és az áru­ellátó tevékenység. Egyfelől abból a szempontból, hogy olyan * cikkeket áruljanak, amelyek az állami kereskede- • lemben nem vagy csák nehe­zen szerezhetők be, másfelől, hogy olyan területeken mű­ködjenek, most földrajzi értelemben mondom — ahol még vannak fehér foltok. Értjük ez alatt a 'kis, községeket, a na­gyobbak és a városok periférikus részeit, vagy akár az új lakó­telepeket, A nagy áruházak megépültéig sokat segítenek a kiskereskedők, később pedig hiánypótló szerepük lehet. A tamási járás egy részében például egy sor olyan köz­ség található, ahol kiskereskedő nincsen, pedig szükség lenne rájuk, például Gyönkön, Kis- és Nagyszékelyben, Keszőh'ideg- kúton. Hézagpáti ás szerepet szánunk másutt a zöldség-, gyü­mölcs-, s a tüzelőanyag-kereskedőknek. Gondunk, hogy a szákma nem fejlődik megfelelőképpen. Ha tízen megszüntetik tevékenységüket, akkor legfeljebb csak öten állnak be újra dolgozni, tehát a magánkereskedők száma egyre csökken. Kevés a fiatal, aki e szakmacsoportot választ­ja. Azt is meg kell említeni, hogy az új egységek nyitásának anyagi okai is lehetnek. Nem nehéz elképzelni, hogy üzlet, vagy pavilon nyitása, az induló árukészlet beszerzése sok pénzbe kerül, de itt szeretném azt is megemlíteni, hogy az állam kölcsönökkel támogatja esetenként ezt a tevékenységet. Általában a kiskereskedők is teljesítik az állammal szem­beni adó- és egyéb kötelezettségeiket. Hogy valóban betölthessék áruellátó és hiánycikkpótló szerepüket, összefogásba van szükség. A Hazafias Népfront és a helyi tanácsok sokat segíthetnek abban, hogy ott és olyan egység nyíljon meg, ahol és amire szükség van. A mi szere­pünk ebben az lehet, hogy a jelentkezőket arra a területre irányítjuk, ahol szükség van erre, mint ahogy ez már több esetben sikerült is. Még egyszer hangsúlyozni szeretném az összefogás szerepét ebben a kérdésben. Egyébként elmond­hatom, hogy a népfronttal jó a kapcsolatunk, a szekszárdi kis­kereskedők például az öregek napközi otthonának közel két­ezer forintot adományoztak. Nem feledkezik meg a szervezet a kiskereskedők munkájának politikai jelentőségéről sem. An­nak ellenére, hogy nézetünk szerint a szükségesnél keveseb­ben vannak, azáltal, hogy sok emberrel találkoznak, közvéle­mény-formáló erőt jelentenék. A harmadik negyedévi statisztika szerint a megyében 163 magánkereskedő és 41 szórakoztató mutatványos működik, a legkülönfélébb szakmákban. Van vegyes-, zöldség- és gyü­mölcs-, tüzelőanyag-kereskedő. A vendéglátó ágazatban büfés és pecsenyesütő, dohányáruda, műszaki cikk és magkereskedő és kézimunka-alapanyagot áruló. Élő csirkével, használt cik­kel is foglalkoznak a megyében. Ügy látom, hogy mindezeken kívül szükség lenne papír- és könyvárusra is, talán a kisköz­ségekben. Szekszárdon 32 magán,kereskedő dolgozik, 12-en külterü­leten, lO-en, a város belterületén, vásároznak hárman, egy pa­lacsintasütő, 1 pecsenyesütő és egy használtcikk-kereskedő van. ÁrueLlátó tevékenységükkel a vásárlóközönség általában elégedett, kulturált és udvarias a kiszolgálás. Sok hiánycikket vagy idényárut, például karcsonyfadíszt hoznak forgalomba. A megyében igen sok — talán az országban a legtöbb — a mutatványos, különösen Tamásiban és környékén, velük ki­csit más a helyzet, minit általában a magánkereskedőkkel, ők sokkal kevésbé szívesen tesznek eleget az állammal szembeni kötelezettségüknek. Meg kell mondanom, sok a gondunk ezzel kapcsolatban és arra is megragadom az alkalmat, hogy el­mondjam, telített a létszám, több engedély kiadását nem java­soljuk.. Érdekvédelmi szerepünk már azelőtt megkezdődik, hogy valaki kereskedő lenne. Nekünk kell megadni minden előze­tesen szükséges tájékoztatást, az engedélyekhez, esetleges köl­csönhöz. Elmondjuk azt is, hogy az adott szakmában mik a követelmények. Szervezetünk tadgíjból tartja fenn magát, természetes, hogy tagjaink elvárják, hogy a mindennapi munkájukban a segítséget megadjuk. Ennek igyekszünk is eleget tenni. Fel­adataink közé tartozik a már felsoroltakon kívül, a javaslat hitelhez, közterületen történő árusításhoz. Segítünk helyiség­gazdálkodásban, árubeszerzésben, szociálpolitikai kérdésekben, például társadalombiztosítási és nyugdíjügyekben. Adóközös­ségi kérdésekben is állunk a kjskeréskedők rendelkezésére. Terv szerint látogatunk meg mi magunk üzleteket, de bár­melyik napon bennünket is megkereshetnek. A legtöbb probléma a beszerzéssel van. Ebben a szakmá­ban nagyon fontos a hely- és áruismeret és nem tagiadhatjuk, a személyes kapcsolatok is sok segítséget jelentenek, ha árut szeretnének beszerezni. Szükségesek is ezek a kapcsolatok, kü­lönösen azokban az esetekben, amikor egyedi termék legyár­tatásáról van szó. A szekszárdi tanács végrehajtó bizottságá­nak ülésén is szó esett a műszaki kereskedők hézagpótló tevé­kenységéről. Az autóalkatrészek gyártásáról és árusításáról van szó. A szervezet érdekvédelmi munkája során a tanácsok ke­reskedelmi szerveivel tartja a munkakapcsolatot, amelyet ál­talában jónak tartunk és a jövőben is fenntartao'i kívánunk. egkérkezett a fűtési idény. Ha fúj a szél, a hőmérséklet a fagy­pont alá süllyed, be­gyújtunk kályháinkba, me­legszünk. A fűtés kellemes melege gyakran elfeledteti velünk, hogy a tűz nemcsak segítőnk, ellenségünk is le­het. Nemegyszer volt már, hogy fél falu égett le egyet­len gondatlan cselekmény miatt. Kétszázöt évvel ezelőtt, 1773. október 29-én készült el a Decs községet pusztító tűzről az összesítő jelentés. Ez a jelentés a Tolna megyei Levéltár közgyűlési iratai között található. „Vajha más nyomorúság­ban, vajha más keserűségben és siralmas állapotban kelle vala az T. Consiliarius Vice- Ispány Urunk és édesatyánk előtt könyörögnünk és ese­deznünk, atta volna az Ur, a Jehova Istven. De olly ve­szedelmünkben, olly kina- inkban, olly megnyomorodá- sunkban kelletik könyörög­nünk, hogy hozzá hasonlót mostani élők e mi hazánk­ban italán senki sem látott és hallott, annyivei is inkább le nem írhat. Mert ezen hol­napnak 21-diik napján dél­után mintegy két óra tájban egy kis gyermeknek keze ál­tal olly veszedelmes tűz tá­madott, hogy másfél óra alatt 247 házak és azoknak minden épületei, gabonái ruhái, marhái és minden ja­vai annyira megégtenek, hogy nintsen ezek közül sen­ki, aki tsak egy falat kenye­ret is szájába vehetne. Sőt — sokaknak szülei, mások­nak gyermekei örökre meg­sültének és égtenek, sok megmaradtakinak ábrázaty- tyaik másoknak kezeik, ki­nek lábaik, kinek szemeik megégtek. És most már ki annyát, ki fiát sirattya, ki szemét óhajtva, ki lábát, ki kezét fájlalja, közönségesen pedig az utolsó koldulásnak táskáját forgattyuk, láttyu'k és hordozzuk. Úgy hogy tsak életünk felől gondolkodni is erőtlenék és alkalmatlanok vagyunk. Melily kínos meg- nyomorodásunkban Isten után a Nemzetes T. Consi­liarius Vice-Ispány Urunk­nak és édesatyánknak mind bölts tanátslásáért, mind pe­dig szokott kegyelmessége szerént való segedelméért midőn még tsetsszopóink is kiáltanák és keseregve jaj­gatnak, legyen minékünk mindenekben mindenünk. Melly kegyességiért az min­deneken hatalmasan uralko­dó Isten előtt könyv-hulla- tással és buzgósággal kegyes életéért könyörögni meg nem szűnünk és leszűrik. A Tekintetes Consiliarius Vice-Ispány Urnák, mint Édes Atyánknak megnyo- morodoitt és szükségre jutott szegény fiai, detsi hellység- beliek.” A tüzet tehát, mint annyi­szor a megye községei tör­ténetében, ezúttal is egy kis­fiú okozta, aki 1773. október 21-én a hamuval együtt pa­razsat is öntött ki a szemét­dombra. A szemét lángra kapott, s csaknem az egész falu leégett. A jelentésben közölt károkon kívül leégett a község 1516-ban épült temploma, elpusztult a kato­nai beszállásolást hely is. A végleges adatok, szerint 209 háznál minden elégett, 43 la­kóház megmaradt ugyan, de ezek többségénél is vagy a sertésólak, vagy az istállók, magtárak, stb pusztultak el. Amikor a tűzvész kitört, a férfilakosság többsége a ha­tárban dolgozott, végezte az őszi mezőgazdasági munkát. Amire hazaértek, a tűzvész javában dühöngött. A segít­ség tehát későn érkezett. Emiatt 11 személy — szinte kivétel nélkül öregek és egé­szen kicsinyek — meghalt. Egy későbbi vizsgálat során a megyéből kintlévő embe­rek jelentették. „Itt most már nem a ku­tyák ugatását, a kakasok ku­korékolását. hanem a rókák nyikorgárást és a farkasok üvöltését lehet hallani. Decs egykori pusztulása talán még ma is szolgál bi­zonyos tanulsággal... Vidámabb dologról kellett döntenie a Tolnán ország- gyűlést tartó királynak 1518. október 25-én. Két nemes­asszony összerúgta a patkót, s mint ilyenkor lenni szokott, minden eszközt megragadtak annak érdekében, hogy a másik orra alá borsot törje­nek. Az asszonyokat hosszú idézéssel hívták a király elé. Az idézésben lényegében le­írták már az eseményéket is. „Nemes Hatvani Rubin Dé­nes mesternek, a nádori iro­dák jegyzőjének, valamint feleségének, nemes Zsófia úrnőnek a személyében pa­naszt adtak be, miszerint Nagyboldogasszony imént múlt ünnepe táján nemes Csehfői Szabary András fe­lesége, nemes Katalin úrnő azáltal, hogy önhatalmúan előrelátó Tóth György job­bágyát és egy kóbor diákot, Jánost, valamint Tóth György több más társát az említett panaszosok Tolna megyei Csehfő-fa'luban levő birtokrészre épített nemesi házára 'küldte fegyverrel,. akik hatalmaskodva az említett nemesi házat megtámadták, az iméiit nevezett Zsófia asszonyt pe­dig — parancsára — szám­talan gyalázó és jogtalan ki­fejezéssel gúnyolták, igen, nagy kárt okozott az emlí­tett panaszosnak.” Ezt követően az idézésben leírják, hogy a királynak kö­telessége eljárni a hatalmas- kodókkal szemben, majd így folytatódik az idézés: „Meghagyjuk egyúttal tu­dassa emberetek az úrnővel, hogy akár megjelenik, akár nem, akár előállítja a jobbá­gyát, akár nek, őfelsége a megjelent fél előadása alap­ján azt teszi az előadottak­ban, amit a jog rendje pa­rancsol. Ezután a kézbesítés, a fi­gyelmeztetés és a tudósítás lefolyását a figyelmeztetett és előállításra kijelölt nevé­vel együtt, valamint a meg­felelő időpontot — ahogy az alkalmas — a király őfelsé­gének, annak rendje-módja szerint hűséggel jelentsétek.” Arról már nincs hírünk, hogy két asszony ügyében tudott-e a 'király igazságot tenni... A gazdasági válság évei alatt országszerte megélén­kült a munkásmozgalom. Uj munkásszervezetek jöttek létre, a szociáldemokrata pártszervezetekben gyakran a baloldali érzelmű munká­sok kezébe került a vezetés. Nőtt a szakszervezetek lét­száma. Tolna megyében azonban úgy tűnt, semmi sem történt. A csendőrségi jelentések, a járási főszolga- bírák összefoglalói a hónap eseményeiről nem tartal­maznak adatot a „rend meg­bontásáról”. Boldog önelé­gültséggel szólnak erről a megye egykori vezetői. Tűri keserves sorsát a paraszt, a munkás, nem lázong veze­tői ellen. ;:1 agy volt a meglepetés, ■gjfí amikor Szekszárdon és Decsen megjelent a .----- forradalmi munkás­m ozgalom jelvénye. A Tol­namegyei Újság 1933. októ­ber 28-án rövid hírben szá­molt be az eseményről. Idéz­zük a hírt, amelynek címe: Kommunista címert rajzol­taik a szekszárdi múzeum járdájára és a decsi község­házára. A tettest nem sikerült el­fogni, de az kiderült, hogy komoly agitációról voiit szó, mert erre az időre megértek a feltételek a megyénkben is az illegális kommunista szervezetek alakítására. Szek­szárdon, Pakson, Dunaföld- váron, Tamásiban, Ozorán, Kölesden-Medinán, Dombó­váron alakultak meg a párt­sejtek, vagy tettek kísérletet ' ilyen létrehozására. K. BALOG JÁNOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom