Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-24 / 251. szám

a Képújság 1978. október 24. cica mellett... Moziban Ilyen Kandúr felügyelő, azaz Lechat úr, — Claude Le- louch: Az Egér és a Macska című francia filmjének fő­hőse, — nem éppen feddhe­tetlen nyomozó, ám felette­sei szemet hunynak némi ügyeskedés felett, elismerve, hogy ő a maga nemében sztár. Sztárgázsira viszont a rendőrségnek nincs kerete, semmi baj, ha a különböze- tet az alvilágtól szedi be. Az eredményes nyomozás nem mindig használ a kar­riernek. A felügyelőt is nyugdíjba küldik, amikor egy ügyben túl magas körö­kig jut el. Nem bánja, van mit a tejbe aprítani, egy bi­zonyos hölgynek sem kell tovább űznie ősi, ám fárad­ságos mesterségét, — új éle­tet kezdhetnek együtt a ré­gen áhított idillikus vidéki környezetben. Szerencsére beosztottjával sem szakad meg a kapcsolata. Egy ügyes manőverrel após—vő viszony- nyá változik. így semmi akadálya, hogy most már hobbiból folytassa macska nyomozását egy má­sik, kiderítetlen bűnügyben. Monsieur Richard, a multi­milliomos építési vállalkozó és pornófilm-producer eseté­ről van szó. Néhány értékes festmény eltűnése és más kö­rülmények arra utalnak, hogy valaki, az öngyilkosság lát­szatát keltve, megölte. Kan­dúr exfelügyelő közli az öz­veggyel: rá gyanakszik, ő az az egér, akit kergetni fog. De a túlságosan is tökéletes alibi megdöntése sehogysem akar sikerülni. Annál inkább be­válnak jóslatai a rendőrség soron közvetkező húzásairól. Tettest is, indokot is vará­zsolnak. Szerintük egy szélső- baloldali merényletsorozat el­ső áldozata volt Richard. A nyugdíjas nyomozó nem nyugszik, végül ki is deríti a már csak magáncélra használható igazságot. A nem fiatal, de még igen vonzó és gazdag özvegy pedig rájön a filmjegyzet címében félig idé­zett mondóka kétértelműsé­gére. A nézőnék azonban az ere­deti, csúfolkodó jelentés jár az eszében, mivel a macs'ka- egér játékot ezúttal, — elég lanyhán, — a rendező játsz- sza ővele: meg-;megfogja, el­engedi ... Az igazi macska ezt állítólag azért teszi az igazi egérel, hogy a menekü­lés csalóka lehetőségére cu­kor szabaduljon fel szerveze­tében és ízesebb legyen a hú­sa. E film látogatóit nem fe­nyegeti a vércukorszint emelkedése. Az is bátran megnézheti, akit orvosa min­dennemű izgalomtól eltiltott. Csak annak jelenthet kocká­zatot, aki az Egy férfi és egy nő-t rendező Claude Lelouch- sal remélt új találkozást. Francis Lai kísérőzenéje úgyan most is fülbemászó, de már nem feledhetetlen, és ezt a filmet nem fogjuk legalább háromszor megnézni, mint amazt — „kizárólag” abból a célból, hogy végre eldöntsük: súrolja-e a giccs határát, mint egyesek, vagy megüti a művészet színvonalát, mint mások állították. CSONTOS KAROLY Idegenforgalmi kiadványok Családom nemrégiben Mo­hácson járt, ami nekik szép élményeket eredményezett, nekem pedig két kis köny­vet. A kettő együtt 16 forint 50 fillérbe került, tehát drá­gának nem mondható, mégis , említést érdemel. „Brodarics históriája a mohácsi vészről” hasonmás kiadvány a Zrínyi Kiadó jóvoltából. Néhai Bro­darics István püspökben akár a hazai újságírás ősét is tisz­telhetjük, méghozzá egy jó­szemű, kitűnő tollforgató, irigylésre méltóan jó stílus­ban író őst. Mi sem természe­tesebb mint, hogy munkáját az emlékparkban árusítják, mely (nem vitatva a „Mo­hács” című film igazát) akárhogyan nézzük is, nem­zeti kegyhely. A másik könyv címe: „Mohács”, írója Tüs­kés Tibor, kiadója a Baranya megyei Idegenforgalmi Hiva­tal. A birtokomban lévő pél­dány tavaly jelent meg, im­már a második, változatlan kiadás. Ez arra vall, hogy az ide látogató turisták között él az igény Mohács városá­nak megismerésére, amely igényt ez a jól szerkesztett, forrásmunkákra is hivatko­zó, elfogahatóan illusztrált útikalauz ki is elégít. Nem lehetne ezt a példát Szekszár- don is követni? (Ordas) II. Rákóczi Ferenc emlékiratai Kossuth-könyvek Évfordulós kiadványok Hét könyv megjelenése várható a Kossuth Kiadó­nál, a Tanácsköztársaság hat­vanadik évfordulója alkal­mából, a szemléltető anya­gokon kívül, amelyek már megjelentek. Karikás Frigyes elbeszélés- kötetét régen hiányolják már az érdeklődők, most, A jára­tos ember címmel ilát napvi­lágot a könyv. Érdeklődésre tarthat szá­mot az a képes album is, amelyik a Magyarország 1909—1919 címet viseli. A négyszázötven oldalon 580 kép jelenik meg a korabeli plakátokból, képzőművészeti alkotásokból válogatva. A szöveg végigvezeti az olvasót az 1918-as polgári demokra­tikus forradalom, illetve a Tanácsköztársaság legfonto­sabb eseményein. Irta és az illusztrációkat összeválogat­ta Siklós András. A Mit kell tudni? sorozat­ban is ezekről találhat az ol­vasó adatokat, a történelmi személyiségek életútját be­mutató szócikkeket. A Tanúságtevők című so­rozat legközelebbi kötetében azok a visszaemlékezések, vagy azoknak a részletei kap­nak helyet, amelyek 18—19- es forradalmakra vonatkoz­nak. Megjelennek a kötetben azok a visszapillantások is, amdlyek az internacionalis­ták magyarországi tevékeny­ségét mutatják be. A minikönyvek gyűjtői is hozzájuthatnak egy újabb darabhoz. A címe Zászlóbon­tás. Az eliagzodást segíti a két forradalom irodalmában egy bibliográfia. Díszkiadványfcént jelenik meg ismét a Lenin Magyar- országról című szemelvény- gyűjtemény. A szemléltető kiadványok között kapható fekete-fehér és színes plakátsorozat. 42 lapból álló portréalbum, va­lamint az elmúlt 60 év tör­ténetét illusztráló sorozat. A KMP megalakulásáról 36 képből álló diagyűjtemény mutatja be. Az Akadémia Kiadó az 1873-ban megkezdett Archí­vum Rákóczianum sorozat folytatását határozta el. Ez a vállalkozás a Rákóczi sza­badságharc dokumentumait adta közre, egyrészt a feje­delem és környezetének le­veleit, másrészt a független­ségi harc diplomáciai iratait. A „Rákóczi Ferenc fejede­lem emlékiratai a magyaror­szági háborúról, 1703-tól an­nak végéig” című munka több szempontból is jelentős alkotás. Elsőrangú történelmi forrás a szabadságharc poli­tikai és katonai történetéről. Kiváló szépirodalmi mű, az eleven stílus és a jó megje­lenítőképesség jellemzi. A politikai gondolkodásunk má­ig ható tényezője, hiszen a kézirat útja bizonyítja, hogy történelmi sorsfordulóinkkor mindig a nemzeti független­ség és szabadság egyik bib­liája volt. A legújabb kutatások sze­rint Rákóczi emlékiratait 1717-ben a Párizs melletti Grosbois-ban, a kamanduli szerzetesek vendégházában írta. A korabeli nagyvilágot akarta tájékoztatni arról, hogy Magyarország leggaz­dagabb főura létére, miért fogott fegyvert az idegen el­nyomás ellen, a haza sza­badságáért. Részletesen elem­zi az ország állapotát, és fel­sorolja azokat a törvénytip- rásokat, melyeket a Habs­burgok elkövettek a magyar nép ellen. Leírja a szabad­ságharc eseményeit, de csak azokat, amiknek maga is közvetlenül vagy közvetve részese volt. bemutatja azt a hatalmas erőfeszítést, hogyan próbált reguláris hadsereget létrehozni, megteremteni a harchoz szükséges anyagi feltételeket, és megszerezni a külföld támogatását. Miköz­ben elbeszéli az eseménye­ket, szenvedélyesen keresi a szabadságharc sikereinek és kudarcainak okait. Rákóczi emlékiratait az ak­kori művelt Európa nyelvén, franciául írta. Művét kiadás­ra szánta, ezért küldte 1728- ban Franciaországba. Egy 1730-as francia „lektori” je­lentés a következőket írta: „Bár Ragotzki fejedelem itt nagy bölcsességet és mérsék­letet tanúsít, mégis, miután az általa viselt háborúnak a magyar nemzet szabadsága volt a tárgya, s miután lehe­tetlen volt elhallgatnia a csá­szári kormányzat nagyravá- gyását, igazságtalanságait és keménységét, úgy gondolom, hogy csak hallgatólagos en­gedéllyel és a hollandiai ki­adványok formájában kelle­ne kinyomtatni.” A mű nyomtatásban először 1739- ben, Hágában jelent meg. Magyarországon már a XVIII, században latinra for­dították, de csak kéziratban terjedhetett. Az 1780-as évek nemesi ellenállásának egyik fő eszmei támasza volt, majd a reformkor politikusai me­rítettek belőle sokat. Magyar­ra elősző Benke József, La­borfalvi Róza apja fordította 1839—40-ben. A reformkori küzdelmek idején is csak kéziratban terjedhetett. II. Rákóczi Ferenc emlékiratai magyar nyelven nyomtatás­ban először 1861-ben jelen­hetett meg. Az Akadémiai Kiadó kriti­kai kiadása Vas István fordí­tásában Kovács Ilona gon­dozásában adta közre a mű­vet. A kötetet Köpeczi Béla értékes tanulmánya és jegy­zetei egészítik ki. KISASSZONDY ÉVA Szerdán este Jan Pospichal hegedííestje Az Országos Filharmónia bérleti hangversenysorozatá­nak második estjét rendezik meg a mégyei művelődési központ színháztermében ok­tóber 25-én, szerdán este fél nyolc órakor. A hangverseny szólistája Jan Pospichal cseh­szlovák hegedűművész, akit Jarmila Fackenberkova kísér zongorán. A koncert műsora a követ­kező: Vitali: Chaconne, Ja- nacek: Szonatina, Debussy: g-moll hegedű—zongora szo­náta, Wiennawsky: Scherzo tarantella, Csajkovszkij: Val- se scherzo és Dvorák: Ro­mantikus darab. A nemzetközi Liszt hanglemez verseny idei nagydíjai Liszt Ferenc születésének 167. évfordulója alkalmából vasárnap a Zeneakadémián hangversennyel egybekötött ünnepségen adták át azolkat a nagydíjakait, amelyeket a magyar Liszt Ferenc Társa­ság alapított névadója, a magyar és a nemzetközi ze­neirodalom kiemelkedő egyénisége műveinek nép­szerűsítésére és a világ hang­lemezpiacán megjelent leg­jobb Liszt-felvételek jutal­mazására. Hét ország, 14 hanglemez- gyártó cégének 23 Liszt-ki­adványát nevezték a ver­senyre. Közülük öt részesült díjazásban. A vokális művek legjobb felvételeként a Hungaroton „Esztergomi mi­se” lemezét jutalmazta nagy díjjal. A zongoraművek kategó­riájában odaítélt három nagy díj at NSZK-beli hang- lemezcégek nyerték: a ham­burgi Deutsche Gramaphon „Vándor-énekek” című Liszt­sorozata, az ugyancsak ham­burgi RCA hanglemeztársa­ság h-moll szonáta felvétele és a münsteri Fono hangle­mezcég „Liszt-ritkaságok” cí­mű lemeze kapta meg. A zenekari művek kategó­riájában ugyancsak a ham­burgi Deutsche Gramaphon lemeze bizonyult a legjobb­nak: ezen a világhírű kar­mester, Leonard Bernstein vezényletével a bostoni fil­harmonikusok zenekara szó­laltatja meg a Faust-szimfó- niát. Az ünnepi hangversenyen Kiss- Kálmán, a Magyar Rá­dió elnökhelyettese, a társa­ság .társelnöke méltatta Liszt életművének jelentőségét, ezután Kovács Dénes, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kola rektora, a Liszt Ferenc Társaság elnöke adta át a dí- jákat a nyertes felvételeket készítő lemeztársaságok kép­viselőinek. TV-NAPLÓ A dobozba zárt „tűz” Kellemetlen ha valaki felháborodásában nem gon­dolja meg minden szavát. Az indulatos embernek soha nincs teljesen igaza. De ilyen bosszantó dologban, mint a karbantartás, halvérűnek lenni (!), szintén bűn. A múlt héten a televízió egy egész órát áldozott mű­soridejéből a tmk-s gondoknak. Ez a hatvan, illetve kétszer harminc perc jelentős idő, ha meggondoljuk — bár a napi híradók és a Hét kivételével — nem volt ipari műsor. A szerda késő esti Kötekedő és a péntek kora esti Ipari kaleidoszkóp egyazon témát tárgyalt. Fontos dolgot. Az egész ipar rákfenéjét. A hazai javító-karbantartó munka hatékonysága a nemzetközi átlagnak alig negyede-ötöde. Gépek állnak hosszú műszakokon: nincs alkatrész, nincs munkáskéz, aki megjavítsa őket! Bemutattak jó példát is, amit érde­mes követni. Megkérdeztek munkásasszonyokat, műve­zetőket ..., mindenki válaszolt, nyugodtan, megfontol­tan, lemondóan. És ezen az utóbbin van a hangsúly. Ez volt a baj tegnap, tepnapelőtt, öt éve, tíz éve... !, akkor miért legyen „tűz” a mondandónkban. Talán változik valami? Ezek a hiányosságok ismertek. Soha nem költöt­tünk eleget a TERVSZERŰ MEGELŐZŐ KARBANTAR­TÁSRA, mindig csak a „tűzoltómunka”. „Ezt gyorsan megfoldozni, majd holnap lesz valahogy!”. A televízió jó szándékkal jelentős időt szentelt a té­mának. Csak az a tűz, a tenniakáró lelkesedés hiányzott minden megszólaltatottból, ami előre vinné a karban­tartás helyzetét. Nem érződött a „Tegyünk már vala­mit”, a „Huszonnegyedik órában vagyunk”. Maholnap már több lesz a veszteségünk Stz iparban az alkatrész- hiány miatt, mint a mezőgazdaságnak a természeti csa­pásokból. Belenyugodtunk ebbe? Pedig a televízió csak helyet és időt tud adni a fel­vetéseknek — a megoldás máshol van. A műsor szerint belenyugodtunk a dologba. Hiányzott a „tűz”, a tenniakaró lelkesedés a vitá- zókból, a nyilatkozókból — és ez épp olyan baj, mint az alkatrészhiány! HAZAFI JÓZSEF Sárospataki malomkövek Sárospatakon dolgozik Európa egyetlen malomkő­gyára. A közeljövőben az ipartörténeti érdekességű üzemben múzeumot rendeznek be. Rádió „Love story” „Szerelem helyett ezután a boldogságot fogom ke­resni. És minden áron!” — nyilatkozta a rádió szombati Húszas stúdió adásában az egyik riportalany. Hegyi Imre riporter izgalmas feladatra vállalkozott. Olyan lányokkal készített riportot, akik jópénzűnek lát­sz^ — vagy valóban jőpénzűek is — férfiak, főleg kül­földiek befogására specializálják magukat. S a lányok nyilatkoztak a riporternek! Sőt egy rendkívül érdekes riport született „vallomásaikból”. Az előbb említett alany húszéves, egy életre szóló szerelmi csalódással a háta mögött. Legalábbis ő ezzel magyarázza jelenlegi életfelfogását. Mi az életfilozófiá­ja? Mit jelent számára a boldogság? Jó partit szerezni. Nem számít hány éves, csúnya, vagy nem. Egy a lényeg: pénze legyen. Minél több. E célért minden áldozatra hajlandó. Éjjel kettőkor is képes lenne Pestről lemenni — mondjuk — Fonyódra, ha valaki felhívná, hogy ott jó partit lehet fogni. S ha egy férfiról már az első percek­ben kiderül, hogy nem elfogadható, már mehet is. Ne vesztegessék a drága időt! Egy másik riportalany aztán nem is vesztegette. Je­lenleg Milánóban él. Egy olaszhoz ment feleségül. A vele folytatott beszélgetésből pedig kiderült, mit jelent fele­ségnek lenni „Itália kék ege alatt”. Kik valójában azok a jóképű, magas, fekete olaszok — népszerű nevükön digók —, akik a csinos magyar lányokra oly vonzerővel bírnak? Általában azok jönnek ide, magyar feleségért, akik otthon a kutyának sem kellenek •— derül ki a ri­portból. A milánói magyar feleség persze kijelenti — többször is —, hogy az ő házassága kivételesen jól sike­rült. Milyen ez a szerencsés házasság, amitől a sárga irigység gyötri magyar barátnőit? Nem kell dolgoznia, autója van. Igaz, a férje féltékeny, s mióta kinn él — már hat éve — még nem volt Rómában. A feleség neve hallgass az olasz házasságokban. A milánói riportalanyé is ez — „bár az ön házassága ki­vétel” — teszi hozzá a riporter, s a hölgy helyesel. Ér­demes hát a megalkuvást vállalni! ? A riport érdekes életsorsokat mutatott be, s a ripor­ternek sikerült úgy kérdezni, hogy alanyai észre sem vették, milyen tanulsággal szolgálnak a hallgatónak. — majoros — Jövő héten a Legato című új magyar filmről írunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom