Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-19 / 247. szám

1978. október 19. ™£PÚJSÁG 5 Hivatáskereső FIATALOK m ilH FIAI ÍALI DK ÍM 0! na Szüreti ünnepség Zom bán Nagy sikerű szüreti felvo­nulást, majd ezt követően bált rendezett a zombai köz­ségi KISZ-szervezet, vala­mint az „Egyesült Erővel” Mgtsz KISZ-szervezete. Mintegy 40 fő vett részt a felvonuláson a hagyomá­nyoknak megfelelően zom­bai népviseletben. A fiata­lok élethűen alakították a rájuk bízott szerepeket, volt bíró és bíróné, csőszlegények lóháton, és feldíszített hinták, csőszlányokkal. A felvonulás kezdetét a kereplők recsegé­se és a hangos sípszó jelez­te. Felvonulás közben a köz­ségi művelődési ház néptánc- csoportja szórakoztatta a nagyszámú nézőközönséget. A menet végén az elmarad­hatatlan cigánykocsi haladt, mely átütő sikert aratott. A délutáni felvonulás után a községi művelődési házban a tolnai „Harmónia” zenekar szórakoztatta a mintegy 250 főnyi táncolni és mulatni vá­gyó közönséget. A község fia­taljai ezzel a megmozdulá­sukkal is bizonyították hogy közösen, közös összefogással nagyszerű eredményekre ké­pesek és maradandó élményt tudnak nyújtani a népi ha­gyományok őrzése és ápolása mellett a község lakosságá­nak. MÉSZÁROS SÁNDOR ifjúsági klubvezető ZOMBA Hogyan van ai, hogy ma­napság már csak idős mesterek szájából hallja az ember a szakma dicséretét? — kérdezi a termelési ta­nácskozáson az igazgatótól az egyik esztergályos. Ho­gyan van az, hogy a fiata­labbak mesélni sem tudnak mesterségükről? Az értekezleten ez volt az egyetlen nem anyagi termé­szetű hozzászólás, így az igaz­gató kapott az alkalmon — válaszában erre hivatkozott: mostanában jobbára a pénz köti le az emberek fantáziá­ját, nem a szakma szeretete. Szomorú felelet. A tanácskozás végén újra szót kért az esztergályos. Csak annyit mondott — ha minden úgy van, ahogy azt az igaz­gató véli, akkor ebben az or­szágban nincs boldog ember. Előhívom gyerekkorom em­lékképeit. Ülök a kis sámlin, mellettem, támlás székben a szomszéd, Váradi bácsi, az üvegfúvásról beszél. Kezét a szája elé teszi, mutatja, ho­gyan kell, a szemét a képze­letbeli üvegre szegezi, mintha tüdejének erejéből valóban domborodna, formálódna az anyag. Akkor azt hittem: ne­kem mesél. Ma már tudom: magának. Nyugdíjas éveiben is élt-halt az üvegért, ha tá­nyér, vagy pohár tört, mint­ha lelkében csörömpölt vol­na. Az angyaföldi házban ma­gam előtt látom Gast Istvánt is, aki a csavargyártásról tu­dott úgy szólni, mint szob­rász a művéről. Ahogy így visszagondolok, már-már hajlamos vagyok osztozni az igazgató vélemé­nyével — elvesztették az em­berek mesélő kedvüket, s talán elvesztették vele a szenve­délyt, a hivatásérzetet is. Az anyaggal — közhellyel élve — ma már valóban csak a szob­rász birkózik. Nem lenne hát boldog ember Magyarorszá­gon? Mert igazat kell adnom az esztergályosnak is: nem boldog az, aki gépe mellett csak forintosokat lát, s közö­nyös a formálódó munkada­rab iránt. Űjra csak az emlé­kezetből szemezgetek, s kipus­kázom a jegyzetfüzetemből, hogyan vallanak a munkáról a mai fiatalok: kényelmes, nem piszkos, jól fizető — ezek a jellemzők fordulnak elő a legsűrűbben. Mennyi mindent mérlegre tesz az ember, amikor pályát választ! A serpenyők telis-te­le vannak praktikus, roman­tikus, anyagias, és szenvedé­lyes várakozásokkal, s jó ide­ig ide-oda billen a mutató, anélkül, hogy döntés születne. A szülői házban feléledt vá­gyakat egyeztetni kell a rea­litásokkal, a fiatalnak a ter­veivel, a képességeivel és a lehetőségekkel. Szívesen em­legetjük a szélsőségeket. Ta­bellák készülnek arról, hogy melyik híres, maradandót al­kotó ember tanult rosszul, szívesen olvasunk fogorvosból lett drámaíróról, építészmér­nökből lett színészről — azaz olyanokról, akik idejekorán korrigáltak a pályájukon, hogy valóban szenvedélyük, hivatásérzetük hajtsa őket munkájukban. Nemcsak szí­vesen olvasunk — szívesen is emlegetjük ezeket az eseteket, valami általánosat keresve bennük. A szülő így hárítja el magától a felelősséget, a fiatal így odázza el a döntést, vagy pedig egy kifogyhatatlan zsákból ömleni kezdenek a közhelyek: „több legyen a gyerekem, mint én”, „tanulj, aztán majd meglátod”, „az leszek, ami a nagybátyám, mert ő sokat utazik külföld­re”, „az apu bedug a vállalat­hoz”. .. Mi leszek, ha nagy leszek? A mondókaízű kérdés ott fe­szül valamennyi nyolcadikos és érettségiző szívében. Há­nyán is vannak? A felméré­sek szerint több mint százezer diák végzett az idén az álta­lános iskolákban; a gimnáziu­mokban, valamint a szakkö­zépiskolákban pedig mintegy 50 ezren fejezték be tanulmá­nyaikat. Néhányan bizonyos, hogy eljutottak a pszichológu­sokhoz, akik írásbeli feladato­kat oldattak meg velük, majd írkalap négyzeteinek közepé­be kellett lyukakat ütniük, hegyes kalapáccsal, volt sze­mélyiségvizsgálat is, hogy az­tán elkészüljön a javaslat: melyik szakmát válassza X vagy Y? Azt már kevesebben vizsgálják, hogy mi történt X-szel, vagy Y-nal, ha hallga­tott a javaslatra. Az egyik Szabolcs-Szatmár megyei me­zőgazdasági szakmunkásképző iskola tanulói csaknem a fele év közben lemorzsolódik. Nem jobb a helyzet némelyik ipa­ri szakmában sem, s az egye­temek, főiskolák is „rostál­nak” az első esztendőben. Hányszor válászt az ember pályát? A pszichológusok sze­rint általában kétszer-három- szor. Ebbe beleértik a serdülő kor ólmait is. Viszonylag ke­vesen vannak olyanok, akik a tizenév elején pontosan tud­ják, mik akarnak lenni. Ez persze nem jelenti azt, hogy néhány év múltán ne találná­nak rá a hivatásukra. Mert valahol mindenki hivatásra vágyik. Csak azután jönnek a praktikus meggondolások. Kezdődnek ezek az otthoni injekciókkal, mert a szülők „már sokat tanultak az élet­től”, majd belülről bukkannak elő a másfajta igények, még mindig inkább a közhelyek terepén: divatos, rangos szak­ma legyen, és lehetőség nyíl­jék az „önmegvalósításra”... De sorjáznak az eldurvult esetek is, amelyek hallatán keserű lesz az ember szája íze: diplomás benzinkutasról, mérnök lángossütőről... A vi­lágot megváltó tervek nagy- hirtelen benzin- és ételolaj- szakúak lesznek — mert a pénznek nincs szaga... Akad­nak állás nélkül tengődő egyetemet végzettek, akik nem hajlandók vidéken, kis helyen dolgozni; telefonra várók, akik sorsuk jobbra fordulását protektoruktól várják. Senkinek sem mindegy, hogy pályát választ, vagy pá­lyára kényszerül. Többet kel­lene törődni a tanácsadással, komolyabban venni a pálya- irányítást, a népgazdaság ér­dekeit. Az egyik általános is­kolában az igazgatónő furcsa kérdést tett fel nyolcadikosai­nak: melyik szakmát becsülik a legtöbbre? A gyerekek so­rolták: a bányászét, a ko­hászét. . . Érdekes — gondol­kozott el az igazgatónő. — Ezek mind hiányszakmák... Föltette hát a következő hé­ten a második kérdést: mi szeretnél lenni? Egy gyerek sem választotta az általa leg­többre becsült szakmát! Pedig de jó volna, Ha mi­nél több fiatal tudna hosz- szan-szépen-átszellemülten beszélni mesterségéről! Mert aki erre nem képes, annak a szakma valóban csupán nyolc óra munka, s hó ele­jén a bérrel telt boríték. TAMÁS ERVIN Holnap: Módszervásár Szekszárdon A vásár általában lehető­séget biztosít a termékek cseréjére. A vásár közben és a végén folyamatosan lehet értékelni, hogy milyen volt a kereslet és a kínálat, mert ha az eladó visszaviszi az áruját, akkor... — itt köz- gazdasági elemzésbe kezd­hetnénk, de most ne tegyük! Holnap reggel kilenc órá­tól olyan vásár nyitja kapuit a szekszárdi városi úttörő­házban, amely sikerének elemzését elsősorban nem a közgazdászok hivatottak el­végezni. Mintegy százötven KISZ-propagandistát várunk megyénk minden zugából: gyárakból, szövetkezetekből, hivatalokból és a szakmun­kásképző iskolákból, hogy a legjobbak az agitációs tevé­kenységük módszereit társa­iknak bemutassák. Szeretnénk hatékony poli­tikai „népművelést” végezni fiataljaink között. Szeret­nénk, hogy . az alkalmazott módszerek a konkrét körül­ményeinkhez igazodva tük­rözzék a fejlett szocialista társadalmunk életében reáli­san létező társadalmi-nevelé­si tudatformálást, segítsék elő a „ráhatások” megfelelő érvényesülését. Igazi vásári hangulatot szeretnénk teremteni azzal, hogy mindenki érdeklődésé­nek megfelelő programon ve­het részt, kiválaszthatja ma­gának azt a bemutatót, ame­lyik neki leginkább tetszik, hiszen egyidejűleg öt helyen, különböző témacsoportokban folyik a nonstop műsor. A vendégek a koronkénti be­mutatók között válogathat­nak, vagy megismerkedhet­nek az audiovizuális eszkö­zök helyes alkalmazásával. Vásárlási lehetőséget is biztosít az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat, az Ezermester- és Üttörőbolt, valamint a Kos­suth Könyvkiadó és a Babits könyvesbolt felvonulása. Hozzájuthatunk a TIT té­maajánló jegyzékéhez, és megtudhatjuk, hogy milyen filmeket lehet kölcsönözni a Moziüzemi Vállalattól. „Rej­tett fórum”-ot szervezünk, hogy a propagandistáink az aktuális társadalom- és kül­politikai, szakmai és nevelés­elméleti kérdéseikre kapja­nak választ szaktekintélyek­től. Ezekből is érzékelhető, hogy rendhagyó vásárt, — a szellemi termékek és a szellemes ötletek vásárát bo­nyolítjuk. Célunk az, hogy az ifjúságmozgalmi tömegpoliti­kai oktatásban koncentrál­juk a szellemi erőket; a jó tapasztalatokat, az eredmé­nyeket és a kiváló propagan­distákat népszerűsítsük. A találkozót és a módszer- vásárt követően kilenc hely­színen „beszéljük meg!” vi­tákat vezetnek felkészült propagandistáink. Egy-egy üzemben, vagy szakmunkás- képző iskolában a munkás­művelődés, a gyermekgondo­zási segély, a munkaerkölcs, a közlekedési morál, az alko­holizmus, a fiatalkori bűnö­zés, a borravaló, a műszaki értelmiség pályakezdése, be­illeszkedése és a KISZ—út­törő kapcsolat lesz a vitaté­ma. A Tolna megyei ifjúmun­kás és szakmunkástanuló napok keretében lebonyolí­tandó ideológiai nap várha­tóan jól szolgálja azt az alap- célkitűzésünket, hogy az egyéni képességeket teljeseb­ben tudjuk kibontakoztatni. Bízunk abban, hogy a hol­napi módszervásár jó lesz; a hozott módszereket, a tapasz­talatokat megsokszorozva vi­szik haza propagandistáink megyénk sok-sok közösségé­hez. SEBESTYÉN DEZSŐ, a megyei politikai képzési bizottság vezetője Tamásiból jelentik tudósítóink Vöröskeresztes alapszervezet A Vöröskereszt V. kong­resszusának határozata alap­ján lehetőség nyílott közép­fokú oktatási intézmények­ben ifjúsági vöröskeresztes alapszervezetek megalakítá­sára. A tamási járásban elsőként iskolánk alapszervezete tar­totta alakuló ülését a Gőgös Ignác Művelődési Központ­ban. Intézményünk tanulói évek óta aktívan részt vesz­nek a vöröskeresztes moz­galomban. Az elmúlt tanév­ben a középfokú oktatási in­tézmények megyei versenyét rendeztük meg, ahol tanuló­ink eredményesen szerepel­tek. Az alakuló ülésen beszá­moló hangzott el iskolánk vöröskeresztes hagyományai­ról és az eddig végzett mun­káról. Az alapszervezetek működési szabályzata és a munkatervjavaslat ismerte­tése után — ez utóbbit a ta­nulók ötletei és véleménye alapján állítottuk össze — a hozzászólásokban elhangzot­takkal kiegészítve a tanuló- ifjúság elfogadta az éves fel­adattervét. Ezt követően megválasztották az alapszer­vezetek munkáját irányító iskolai vöröskeresztes veze­tőség tagjait. Az alakuló ülés a vöröskeresztes tagsági igazolványok ünnepélyes ki­osztásával ért véget. A továbbiakban a vörös­keresztes tanárelnök segít­ségével végezhetik társadal­mi szempontból is igen hasz­nos és felelősségteljes mun­kájukat alapszervezeteink. A munkatervben foglaltak a következő területekre cso­portosíthatók: csecsemőgon­dozási tanfolyam, családi életre való felkészítés, első­segélynyújtás, idősek patro- nálása (a helyi öregek nap­közi otthonában műsor adá­sa), környezetvédelem. Meg­valósítása elméleti ismere­tek és gyakorlati feladatok elsajátításával történik, amelyben a községünkben működő járási vöröskeresz­tes szervezet is segítséget nyújt. A tanulók körében népszerű e mozgalom, ezt bizonyította a nagy létszámú jelentkezés — 101 —, amely iskolánk tanulólétszámának 38 százaléka. K.GY Ifiklub, ' gyermekklub Tamásiban ismét megala­kult az ifiklub. örülünk, mert ez a klub már kizáró­lag a jellegének megfelelő témákat dolgoz fel, játékos formában. Ugyanakkor elke­serítő, hogy azok az általá­nos iskolát végzett tanulók, akik még a nyáron Dombo­riban részt vettek a tovább­képzésben, nem akarnak ifi­vezetői teendőket ellátni,’ vagy csak többszöri elbeszél­getés után. A KlSZ-bizott- ságok és alapszervezetek teljes mértékű közösségi KISZ megbízatásként isme­rik el az ifivezetők munká­ját. És mégis, amikor a tény­leges munkára, sok játékra, új módszerre kerülhetne sor, az ifivezetők vonakodnak. Miért? Erre a választ csak ők adhatiák meg! A klub minden Dénteken fél 4-től a szakmunkásképző iskola klubtermében tartja foglal­kozásait Kiss Sándor szak­szerű vezetésével és termé­szetesen az úttörőcsapat pat- ronálásával. Mi bízunk ab­ban, hogy a dolgozó fiatalo­kat és a középiskolásokat is be tudjuk vonni a klub munkájába. Az ifiklub mel­lett október 21-én indul a gyermekklub, amely kéthe­tenként szombaton várja az érdeklődő gyermekeket. A klub a járási könyvtárban tartja foglalkozásait 9—12- ig, azokon a szombatokon,, amikor az iskolákban szabad szombat van. 10 éves korig lehet jelentkezni. A klub vezetője ■ Schutzbach Erika, aki mesefilmvetítésekkel, ügyességi játékokkal várja a kicsiket. Szeretnénk, ha a ki­csik is megtalálnák a közös szórakozás örömét, és egyben a szülők munkáját is meg- könnyítenénk. Ezt a célt szolgálta a pótmama-szolgá­lat beindítása is, a gimnázi­um 3—4. osztályos lányainak segítségével. SZABÓ ERZSÉBET Sportudvar Összefogással Kettőszázhúsz tamás, gimnazista várta az új sport­udvar és tanulópark átadá­sát. Nemcsak várták, de tet­tek is érte. A tervezési mun­kálatokat a Siófoki Parképí­tő Vállalat végezte. A terv­dokumentáció szerint a léte­sítmény kétmillió-hatszáz­ezer forintba került. A Tol­na megyei Tanács hatszáz­ezer forinttal járult hozzá a költségekhez. A többi a diá­kok és vállalatok segítőkész­ségének köszönhető. A tár­sadalmi munka összértéke kétmillió forintot tett ki. Sokat végzett ebből a Tamá­si Állami Gazdaság, a Béke, a Széchenyi, nagykónyi ter­melőszövetkezet, a Víz- és Csatornamű Vállalat tamási üzemegysége, a tamási Ve­gyesipari ktsz, a KPM Köz­úti Igazgatóság tamási ki- rendeltségének dolgozói. A tamási gimnazisták, KISZ- esek 280 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. A sportudvart a diákok már birtokukba is vették. Rajtunk, fiatalokon múlik, hogy mennyire tudunk élni az új lehetőségekkel, s az is, tudunk-e vigyázni a parkra és a sportpályákra. UNGVÁRI EDIT Hatvanéves a Komszomol Ünnepi taggyűléseket tartanak október 18—25. között szerte a Szovjet­unióban a 38 millió ta­got számláló Lenini Komszomol több mint 400 ezer alapszervezeté­ben. Ezzel megkezdődnek a Szovjet Kommunista Ifjúsági Szövetség fenn­állása 60. évfordulójának rendezvényei. Kedden Moszkvában a Szovejtunió Központi Forradalmi Múzeumá­ban a Komszomol hat évtizedes történetét be­mutató kiállítás nyílt. Ifjúsági parlament Bonyhádon a 11. számú Volán nyitotta meg az idei ifjúsági parlamentek sorát, a múlt héten. A gazdasági ve­zető beszámolt az ifjúságpo­litikai határozatok vállalaton belüli végrehajtásáról. Élénk vita, a hozzászólások ponto­sító értéke nyomán egységes vélemény alakult ki a jövő­beli tevékenység részleteiről is. DEVECSERI ZOLTÁN Bonyhád Az alakuló ülés elnöksége

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom