Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-15 / 244. szám
1978. október 15. Képújság 11 Egész országra kiterjedő program A XVII. múzeumi és műemléki hónap Nemcsak egy hónapig tartó rendezvények zeptember 30-án nyi- |§jjp tóttá meg Pozsgay Imre kulturális miniszter a iűiüÉijl szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum kiállítását, melynek címe: Életmódváltozások Tolnában. Ezzel megnyílt a XVII. múzeumi és műemléki hónap. Néhány nappal korábban nyílt meg Juan Soriani mexikói festőművész tárlata a Nemzeti Galériában, s ezzel nemcsak a mexikói hét vette kezdetét: ez az eseménysor is beilleszkedik a múzeumi és műemléki hónap programjába. Jellemzője ugyanis ennek a rendezvénysornak, hogy nem von demarkációt, sem tematika szempontjából, sem földrajzilag, sem dátum tekintetében. Átfogó, színes, ötletgazdag, hihetetlenül sokrétű — sok helyütt eltart két- három hónapig is. Ma már nincs az országnak olyan apró települése, amely kimaradna a muzeológusok, pedagógusok, a szakemberek munkájának és eredményeinek befogadásából — de egyre több a lelkes aktíva is aki nem csupán passzív szemlélőként válik részesévé a vizuális kultúra eredményeinek. Ha csak a honismereti-helytörténeti gyűjteményekre utalunk, ez önmagában is érzékelteti: ma már mind kevesebb az ország nemes hagyományai iránt közömbös ember. A már megszokott múzeumi rendezvények, előadások, irodalmi és zenei estek, szervezett csoportkirándulások, vetélkedők mellett az idén több gyermekfoglalkoztatást szerveztek és bővült a szocialista brigádoknak szóló program is. A lelkes helyi munkatár- sak az idén szabad kezet kaptak, hogy feltárják a és bemutassák azokat a területeket is, amelyek eddig észrevétlenek maradtak. Sok új múzeumot nyitottak meg. Pécsett kapott otthont Uitz Bélának, a Tanácsköztársaság egyedülálló tehetségű festőjének életműve. Számos kiállítás is kapcsolódik a kettős jubileum: a KMP megalakulásának és az őszirózsás forradalomnak 60-ik évfordulójához. Helyi események, évfordulók adják a kiindulást sok kiállításnak; sok helyreállított műemléket adnak át. S ha néhány eseményt kiragadunk a gazdag kínálatból ,az valóban csak tetszőleges kiemelés lehet, hiszen a program megszámlálhatatlan helyen és időpontban zajlik. Néhány, a sokrétűséget illusztráló példa. Szentendrén, a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban helyszíni bemutatók teszik élővé a „skanzen” épületeit, Balmazújvárosban kiállítással egybekötött népművészeti kirakodóvásárt rendeznek. Sopronban, a Fabricius-ház ablakaira színes diapozitíve- ket vetítenek, hogy a járókelők is láthassák a várostörténeti képeket, és a városban rendezett kiállításokon készült fotókat. UNESCO- könyvkiállítás látható a budapesti Nemzeti Galériában, képzőművészeti könyvek kiállítása és vására Szolnokon, Kunmadarason. Mohács, Veszprém, Kapuvár új szerzeményeket állít ki. Műtárgymásolati kiállítást és vásárt rendez Debrecen. Nagy művészek állítanak ki kis településeken. Vendégül látjuk külföldi testvérmegyék kiállítóit. Frappáns szabadtéri kiállítás mutatja be a kiapadhatatlan népi leleményt, a Tihanyi szabadtéri múzeumban, ahol madárijesztőket láthatnak az érdeklődők. A nemzetközi események közül kiemelkedik a IV. budapesti nemzetközi kisplasztikái kiállítás, amelyet a Műcsarnokban rendeztek meg, Kerényi Jenő szobrainak emlékkiállításával párhuzamosan. Méltóképpen megünnep- li az eseménysor a Tolsztoj- évfordulót: a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum rendezett kiállítást tiszteletére. Ugyanitt emlékeznek meg Krúdy Gyula születésének 100 éves jubileumáról; de Krúdyra emlékezik szülővárosa Nyíregyháza és Szécsény is. A múzeumi és műemléki hónap impozánsan gazdag, programja szerves része a múzeumok és műemlékvédelem állandó tevékenységének. És évről évre szemléletesebb kifejezője annak a politikának, amelynek célja: az esztétikum közkinccsé tétele. PÉRELI GABRIELLA ZELK ZOLTÁN: Este és éjszaka között Este és éjszaka között, mikor a másodperc tört része, s már mélyebb sötétség lesz a mély sötétség. De ezt csak a madarak tudják a platánok vendégei, csak ők érzik a szinte nincs is moccanást, amikor hirtelen kiszíneződnek álmaik! S hogy mi eshet meg velünk, emberekkel, este és éjszaka között? egy idegen tenyér vállunkra nehezül, s amikor hátrafordulunk: hol fut már az az árnyék — csak talpa csattogását hallani! S mi még, mi még, mi még este és éjszaka között? Elmondom azt, ami velem nem is tudom, hány éve már, csak azt tudom, hogy így esett, csak azt tudom, hogy így igaz: „Uram, vezessen át az út túlsó felére!” S ujjaival úgy szorongatta a fehér botot mintha készülne vállához emelni, mintha mellemet célozni akarná — Megvártam, míg egy üres villamos bambán a remízbe dülöngél, aztán mintha fövényben járnánk, úgy gázoltunk az utca túlfelére. És akkor 5: „Uram, forduljon vissza, mert ez a járdarész a miénk, csak a miénk, vakoké este és éjszaka között.” Gyorsfénykép Raszter Károlyról Ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelyik már az új hazában nőtt művésszé, a főiskola megváltozott atmoszférájában, a kulturális élet demokratikus körülményei között kezdett alkotómunkába. Nyitott szemmel járó, mélyen érző művész, érdeklődését egyaránt felkeltik az emberiség nagy kérdései és a mindennapi élet eseményei. Pályakezdése, 1952 óta, az a szándék vezérli, hogy tudatosítsa nézőiben a kis tettek nagyságát, az egyéni helytállás, a megvallott humanizmus világforgató hatalmát. Munkásságát lehetetlen röviden jellemezni, olyannyira gazdag és sokrétű. Valamennyi grafikai technika fölényes mestere, de a különböző eljárások arányait mindig a témához igazítja, a mondanivaló szolgálatába rendeli. Egyike azoknak, akiknek kezén a magyar grafika korszerű arculatot öltött; a nemzeti hagyományok s a modern képzőművészet internacioná- lis nyelvezetének eredeti ösz- szehangolása minősíti minden munkáját. Művészi hitvallása: megfigyelni és megismerni a kor lényegét, megkeresni és feltárni a dolgok és események összefüggéseit. Hogy ennek a követelménynek eleget tudjon tenni, határozott, konstruktív rajzstílust teremtett, mely azonban a gondolatiság mellett nem nélkülözi az érzelmi és hangulati motivációkat sem. Műveiből szuggesztív erővel tör fel az élményszerűség. Sosem a jelenség vagy az esemény puszta ábrázolását tekinti feladatának, hanem hozzájuk fűződő reflexióinak grafikai kifejezését. Irodalmi és zenei inspirációjú kompozícióin viszont az ábrázolt mű világát teszi át képekbe, s szubjektív élményeinek mellőzésére törekszik. Egyik kedvenc témaköre a gyári élet, az üzemek világa; a munka megbecsülésének jegyében szól a kétkezi emberekről. Szenvedélyes humanizmusának szép példái politikai sorozatai, melyekben a faji megkülönböztetés, a gyarmati kizsákmányolás és az imperializmus háborús mesterkedéséi ellen tiltakozik. Míg pályája kezdeti szakaszán konkrét jelenségekben, emberi típusokban kereste az élet megnyilvánulásainak különböző formáit, újabb műveiben elvontabban foglalkozik a témával. A keletkezés és elmúlás egymást váltó folyamatának, a lét és nemlét kifejezésének művészi kifejezése izgatja. E tartalmi módosulás következményeként a képi fogalmak már nem leíró jelleggel, tárgyias mivoltukban, hanem lényeges vonásaikra egyszerűsítve, jel- képszerűen vetülnek fel lapjain. Jelbeszéde mindenki számára megfejthető, közérthetőségét a vonalait vezető heves érzések áramköre és a természeti valósággal való szoros kapcsolata biztosítja. Raszler Károly számos alkalommal képviselte művészetünket külföldön, s munkái mindenütt komoly elismerést arattak. Rangjának pontos fémjelzői kitüntetései: háromszor Munkácsy-díjat, majd érdemes művészi címet, végül Kossuth-díjat kapott. Tagjává választotta a világ grafikusainak legelőkelőbb szervezete, a firenzei akadémia is. Népszerűségére jellemző, hogy 1953 óta megszakítás nélkül tanára a Képzőművészeti Főiskolának; jelenleg mint tanszékvezető professzor fáradozik azon, hogy a morális és szociális indítékú művészetnek a jövőben is meglegyen az utánpótlása. TASNÄDI ATTILA Ébredő Afrika Széntároló Az első magyar nyelvű folyóiratunk, a Magyar Könyv-Ház Népünket csak az utolsó három évtized tanította meg a könyv igazi megbecsülésére. Azelőtt aránylag kevesen olvastak, s ahogy visszafelé megyünk a múltba, egyre csökken az olvasók száma. A XVIII. században csupán egy egészen vékony értelmiségi réteg vette rendszeresen kezébe a könyvet. Ilyen körülmények közt érdekes, hogy az első magyar nyelvű folyóirat 1783-ban nem politikai, tudományos vagy magasabb irodalmi célkitűzéssel indult, hanem éppen az olvasás meg- kedveltetése végett. Csak könyvismertetéseket tartalmazott. A Magyar Könyv-Ház — ez volt a címe — megjelenés tekintetében három évvel előzte meg a Magyar Múzsát és öt évvel Kazinczy folyóiratát, a Magyar Museumot. Különlegessége az. hogy nem voltak munkatársai. Az egészet maga a szerkesztő, Molnár János írta. Ebben a tekintetben Németh László folyóiratával, a Tanúval tart rokonságot. Máskülönben megtalálhatjuk benne a folyóiratok minden ismertetőjegyét, a többé-kevésbé szabályos időközben való megjelenést, a határozott célkitűzést — ma használatos szóval, a profilt — az egyes számoknak azonos a címe, megvan bennük az időszerűségre törekvés és a tartalom sokrétűsége. Az egyes számok elég vaskosak, átlagterjedelmük 400 lap. Az író-szerkesztő az újjászülető magyar irodalomnak érdemes munkatársa, lelkes nyelvművelő, Nevéhez egész sereg fizikai műszó megteremtése fűződik, ö írt először magyar nyelven régiségtant, nyelvtudományi iratot, fizikát, katekizmust. Tanított fizikát, teológiát, filozófiát, görög és latin nyelvet. Sokoldalú érdeklődésére és demokratizmusára jellemző, hogy 1775-ben egy kétkötetes művet adott ki, amelyben a pásztorokat tanította a kötelességeikre, tanácsokat adott, megmagyarázta a természeti jelenségeket és kikelt a tudatlanság okozta babonák ellen. A Magyar Könyv-Ház megindulása évében Molnár 55 esztendős volt, a budai egyetemen az ékesszólás tanára. Folyóiratával ugyanazt a célt akarta szolgálni, mint egész irodalmi működésével: nemzete előrehaladását. A könyv- ismertetéseket ismeretterjesztéssel kapcsolta össze: a jónak tartott művek legérdekesebb, legtanulságosabb fejezeteit kimásolta, hogy olvasói „a történetek, külső-belső tartománybeli népek, szokások, találmányok, mesterségek, a természet sokféle tulajdonival, s több affélivel együtt” megismerkedjenek. Kitűzött céljának igyekezett becsülettel megfelelni. Sorra vette a kezébe került könyveket — nagyobbárá külföldön, idegen nyelveken megjelenteket — elmondta mindegyikéről írója nevét, a kötet pontos címét, megjelenési adatait és mindegyikből bő szemelvényeket vagy kivonatokat közölt. A szerkesztő érdeklődési körének megfelelően az ismertetett művek jellege igen sokféle. Az egyházi vonatkozások háttérbe szorultak, noha Molnár pap volt, a jezsuita rend tagja. Ehelyett útleírások," néprajzi, természetrajzi és történelmi művek voltak többségben. Az egykorú olvasó a Magyar Könyv- Ház révén megismerkedhetett a világ majdnem valamennyi népével, az egzotikus állat- és növényvilággal, a nevezetesebb uralkodókkal, hadvezérekkel, írókkal, művészekkel, feltalálókkal, vértanúkkal. A külföldi események és leírások mellett Molnár a hazaiakat sem hanyagolta el. A leghosszabb szemelvényeket a magyar írók műveiből közölte, a magyar vonatkozásokat mindig kiemelte az idegen könyvekben. Bíráló megjegyzést alig fűzött az ismertetésekhez, inkább a könyvek kiválasztásával gyakorolt kritikát. Az első évben négy kötet jelent meg a Magyar Könyv- Házból Pozsonyban, Länderer Mihály „betűivel és költségével”. Ezután kilenc évig szünetelt a kiadás, hogy miért, nem tudjuk. Az ötödik kötet csak 1793-ban került ki a pesti Trattner Mátyás nyomdájából. Ezután elég rendszertelen időközben még tizennyolc szám látott napvilágot, az utolsó, a huszon- harmadik 1804-ben, Molnár halála évében. Az ötödik kötettel megváltozott a folyóirat jellege. A nagyszámú könyvismertetés helyét egy-egy íróról és ennek munkásságáról szóló terjedelmesebb méltatás váltja fel. Ilyen írók többek közt Dugonics András, Michael Denis, a bécsi bibliográfus, a polihisztor Gyarmathy Sámuel Lippai János, a Pozsonyi kert szerzője, a magyar krónikaírók. Emellett több köteten át közölt híres emberekről lexikonszerűen rövid életrajzi adatokat, ismertetett egyes időszerű eseményeket, mint például az 1802. évi pozsonyi országgyűlést. Molnár munkáinak nagy részét, köztük folyóirata későbbi köteteit a maga pénzén jelentette meg. Nagyszámú ismerősének — Fejér György elbeszélése szerint — készséggel adott belőlük tiszteletpéldányokat, s így erősen ráfizetett. Kiadványai annyira a szívéhez nőttek, hogy még végrendeletében is hagyott pénzt a Magyar Könyv-Ház nyomdakész állapotban levő három kötetének kinyomtatására. Örökösei azonban nem teljesítették ezt a végakaratát. Arra nézve kevés adatunk van, hogy Molnár könyv- prppagandája mennyiben volt sikeres. Fejér mindenesetre a róla szóló megemlékezésben arról tudósít, hogy munkái, így a Könyv-Ház is, nagyon kapósak voltak. A több mint ötszáz növendéket nevelő pozsonyi szemináriumban a magyar ifjak „oly kapva kapták, s annyira becsülték”, hogy „nem találtatnék közöttük egy, ki nem olvasta, s belőlük nem tudósult volna.” VÉRTESY MIKLÓS Hemingway kertje Havannában
