Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-15 / 244. szám
1978. október 15. ^KÉPÚJSÁG 7 Cseresznyés Szőlő, kis ház és hatalmas távvezeték. Jellegzetes utcakép Cseres anyésben. AZ ÜT ELEJÉN könnyen eltéved az ember, ha Cseresznyésbe igyekszik. A paksi Ürgemezőnél több út is kínálkozik, mindegyiken láthatók keréknyomok, az ismeretlen nem tudja, melyik az igazi. Alaposan körbejártunk a csenevész erdők és kopár, homoktalajú parlagok útvesztőiben, míg végre jó helyen kötöttünk ki. Cseresznyés puszta meglehetősen távol esik Pakstól és a szilárd út hiánya miatt ez a távolság még tovább növekedett az utóbbi években. Nem puszta ugyan, sokkal nagyobb annál — egyik lakosa szerint van itt vagy nyolcvan ház — de házépítésre már nem alkalmas hely. Az iskoláját éppen az idén körzetesítették: a cseresznyé- si gyerekeket szeptembertől egy kis autóbusz hozza, viszi. Az elhagyott iskolánál kezdtük szemlélődésünket. Nagy az épület, elég jó állapotban van, talán lesz is belőle néhány év múlva nyári gyereküdülő vagy legalább táborozóhely. Paksnak tervei vannak Cseresznyéssel, illetve a település szomszédságában húzódó, nagy területen viruló fiatal fenyvessel, nem is beszélve a régi ültetvényről, a homokdombon lévő nagy fenyőfákról, melyek alatt mély teknő húzódik: horgászó- és csónakázótavat akarnak ott létesíteni. Cseresznyés tehát olyan hely, ahol házat már nem építenek, inkább eladja némelyik ember, ha tudja, de máról holnapra nem sorvad el a puszta, az bizonyos. Az emberek nagy többsége a paksi Duna puszta pihenést ’ '.'V '1* Esemény a postakocsi és a tápos kocsi érkezése. vezők a viszonyok, könnyű itt a jószágtartás. Az atomerőműtől kiépített távvezeték éppen Cseresznyés fölött húzódik. Az egyik óriási, különleges formájú tartószerkezet egy kis ház kertje mögött áll, hitetlenkedve nézi az ember, annyira megbolygatta a táj képét. Mondhatnánk azt is, nem ide való, de inkább örülni kell neki cse- resznyési szemmel is, mert ez a változás és ami még várható a fenyvesek körül, talán véget vet az istenhátamögöt- tiségnek, elsorvadás helyett Igazi pusztához illően, rendezetlenek az utcák, vagyis alig nevezhető utcának némelyik házcsoport. Kockázatos módon átkeltünk a patakhí- don, eljutottunk egy kisebb házsorig, amely távol fekszik a „főutcától”. Ez a pa- takhíd tulajdonképpen járhatatlan: felé már szétszakadt, betongyűrű sincs a víz fölött, a farönkök a híd közepén is kezdik elhagyni egymást. Azt mondja egy ember, akivel sikerült találkoznunk az álmos, napsütékínál ses délelőttön, hogy a járművek egyike-másika visszafordul a híd előtt. így tulajdonképpen kettészakadt a minifalu, ideje lenne legalább a hidat járhatóvá tenni paksi segítséggel. Gyerekek is járnak a fél, vagy inkább az egyharmad hídon, reggelenként sietnek ;a bolt elé, ott várja őket az autóbusz. A különszakadt házsor egyik öreg hajlékát meszeli Kiss Józsefné. Ök a szomszédban laknak, ezt a házat a fiának vették 15 ezer forintért. Javítottak rajta és majd bekerítik az udvart, ne menjen be könnyen a róka. Kissék valamennyien a szövetkezetben dolgoznak: férje, nagyobbik fia — akinek a házat vették — és a lánya. A kisebbik fiú tizennégy éves, ő a család bevásárlója. Kerékpárral jut el Paksra. Jó eső volt, most könnyebb járni a homokon. Elhajtunk a másik „faluvégre”, kíváncsiságból, mekkora ez a Cseresznyés, mit láthat még az idegen. Láttunk egy jó kondíciójú tehenet, két személy- kocsit, sok szőlőt a kerítések mögött, baromfit az utcán és néhány kutyát. Egyikük sem ugatott meg bennünket. GEMENCI JÖZSEF Fotó: GOTTVALD KÁROLY Kiss Józsefné: Tizenötezerért vettük a fiamnak élénkíti a csöndes kis települést. Jelenleg nincs más középület, mint a vegyesbolt. A postakocsi mindennap kijár és hoznak a tsz-majorba tápot, szóval azért zajlik az élet. Télen lehet itt nagyoij nehéz. A bolt előtt beszélgettünk egy fiatal lánnyal, Bo- daki Ibolyával. A konzervgyárba jár dolgozni kerékpáron. Télre majd beköltözik egyik testvéréhez, Paksra. A fenyves alatt tavat tudnak létesíteni menti Egyesülés Tsz-ben dolgozik, megvan a jó keresete és a háztájinak különösen kedHatan vannak testvérek, de már csak hárman élnek Cseresznyésben. Tájkép a puszta mellett. Illem a pénzért! Sok írás megörökítette már az iskolapadba beülő felnőtteket. Azokat, akik kicsit szégyenkezve vallják be, hogy bizony hiányzik a nyolc általános elvégzéséről szóló papír. Gyakran valóban csak a papír, amelynek megszerzése után magasabb órabért jobb fizetést kapnak. Hiába legyintenek azonban a borúlátók, a dolgozók iskolájában tanulók egy részét, igenis, a tudásvágy ösztönzi! Igen. Nagyjából erre gondolunk, ha a dolgozók iskoláját emlegetik előttünk. Pedig az iskolára igazán érvényes a mondás: a vásár kettőn áll. Vagyis nincsen diák tanár nélkül. Ezek a pedagógusok mégis ritkán jutnak eszünkbe. Vajon miért vállalják a plusz munkát? — Természetesen a pénzért. Megfizetik őket, de ezt sosem fogják beismerni. — hangzik az eléggé általános vélemény. S a kérdésben legilletékesebbek érvelése? íme. A szekszárdi I. számú általános iskolában — közismertebb nevén a Garay téri iskolában — beszélgettünk néhány pedagógussal: Fadgyas Istvánná igazgatóval, Asztalos György tagozatvezetővel, Udvari Józsefné igazgató-helyettessel, és Ottófi Ernővel. — Nagyon könnyen megcáfolható a vád, éppen az óradíjak bizonyítják az ellenkezőjét. Ugyan melyik szakma képviselői hajlandók feláldozni az estéjüket csupán a húsz-harminc forintért? — A pedagógusok nem kapkodnak ézért a túlóráért. A dolog másik oldala, hogy idén a 11 napos ciklus nyomán néhányan csak este tudják teljesíteni a kötelező óraszámot. De nem kellett kötelezni senkit. — Nem akarunk a szentek szerepében tetszelegni, persze, hogy nem jön rosszul a pénz sem. Csakhogy ez az összeg önmagában kevés lenne ahhoz, hogy akár az esti tévézést kihagyja miatta az ember. — Családanyák esetében nemcsak a tévézés az esti program... — Valóban. Nyilván nem véletlen, hogy a dolgozók iskolájában tanító tíz pedagógusból csak ketten harminc év alattiak. Két, három, sőt négy estét is bent töltünk az iskolában, a házimunka nálunk a férjemre és a nagylányra hárul. Én csak „bedolgozom” néha. — Amennyire szép, any- nyira nehéz is felnőtteket tanítani. Érzékenyebbek, önérzetesebbek, mint a gyerekek. Nem könnyű őket szóra bírni, viszont mindenért nagyon hálásak. — Ha nem megy zökkenő- mentesen a tananyag elsajátítása, annak is megvan a maga oka. Hogy mást ne említsek, a nőknél legtöbbször az iskola már a harmadik műszak. Ki tudna haragudni az olyan őszinte megnyilatkozásért, hogy „tanár úr, borzasztó ez a történelem, az egyik király meghal, mindjárt ott a másik”?! — Jó érzés, ha sikerül eredményt elérni. Az egyik vizsgán valaki az emelőről szóló tételt húzta. Síri csend, biztosnak látszott a bukás. Akkor hirtelen támadt egy ötletem: „Mondja, dolgozott már maga pajszerral? — Hogyne.” Az illető ezek után eredményesen vizsgázott... — Az ember azonnal megfeledkezik arról, hogy este fél kilencre jár az idő, ha olyasmit tapasztal az órán, mint én nemrég. Most, hogy az új tanterveket bevezették, a halmazelméletet is tanítjuk fizikából. A magyarázat végén megszólal valaki: „Végre tudok már segíteni a gyereknek.” — Talán ez a legfontosabb. Érdekelje a szülőket, hogy a gyerek tankötelezettségi korig elvégezze az általános iskolát. Mert akkor lesznek nekünk igazán szép eredményeink, ha a dolgozók általános iskolájában már nem számolunk be szép eredményekről .... Eddig a beszélgetés. A Garay téri iskolában 1946 óta foglalkoznak felnőttoktatással. Jelenleg hét csoportban százhúsz személyt tanítanak. A magánvizsgázók száma évente kétszáz körül mozog. A beszélgetés során a megkérdezett pedagógusok egyszer sem ejtették ki azt a közhellyé koptatott szót, hogy hivatástudat. KOVÁCS M. A MELEN-üzemben Sokáig ízleltem a szót, hogy melen, mire megkérdeztem, hogy mit jelent. A Szek- szárid Állami Gazdaság újbereki kerületében építették fel a lucernalisztet és pelle- tet készítő üzemet. Az üzemeltetéshez szükséges gépsort a francia MELEN cég szolgáltatta. Azóta a gazdaság dolgozói csak melennek emlegetik. A MELEN-üzem többszörös aranykoszorús és kiváló brigádjának vezetőjével, Mátrai Gyula üzemvezetővel beszélgetünk. — Sajnos most egy kis problémánk van. A Líbiába szállítaná ó pelletet olyan extra minőségűnek kívánják, amire az üzem tizenhat főnyi brigádja nincs felkészülve. Igaz, megérkezett a segítség a szomszédos keverőüzemtől, de még így is problémás a csomagolás. A zsákokra festeni és címkét kell ragasztani, eközben természetesen folyamatosan termelni is. A szocialista brigád három műszakban termel, az üzem heti kapacitása átlagosan húsz vagonnyi feldolgozott lucerna. A négyszázötven vagonnyi lucernát most különböző időjárási gondok miatt nem tudjuk teljesíteni. Hiszen több, mint kéthetes késéssel kezdtük meg az üzemeltetést. Általában április húszadikán már felbúg a MELEN-gépsor, de az idén csak május másodikén indultunk. Ez negyvenöt vagonnyi kiesést jelent — mondja az üzemvezető. Az üzem szocialista brigádjának tagjai között jó az együttműködés. Kiss József műszakvezető mondja: . — Ha baj van, összefogunk. Most a brigád egyik tagjának társadalmi munkában beszereljük a felépült házába a villanyt. A fizetéssel is meg vagyunk elégedve, átlagkeresetünk négye zer-kétszáz forint körül mozog. Balázs István az E—301-es kaszálógép „tulajdonosa” is itt tartózkodott, mert elvitték a kerületből Kajmádra a kerület egyik legmodernebb gépét, a Hestort, és néhány órára leállt most a termelés. Tőle azt kérdeztük, hogy hány órát ül naponta a gépen. — Hát van amikor tizenötöt is. De csak nyáron. Természetesen amíg terem a lucerna. Aztán télen bevonulok a gépműhelybe, karbantartani. Van a brigádban még egy Balázs István, a névrokonom, ő a legfiatalabb brigádtagunk. Közben elmagyarázták a MELEN működését. A hatalmas összevisszaságban, a magyarázat után egyszerű eligazodni. A brigád évről évre szervez kirándulást. Tavaly Harkányfürdőn és a Balatonon voltak. Az idén megszerveztek egy balatoni kirándulást, de az utolsó pillanatban lerobbant a busz. Bőst Bolyba szeretnének rándulni, üzemlátogatásra. A brigádtagok többsége helybeli. Itt laknak a pusztán, szép, világos, fürdőszobás családi házakban. A MELEN-üzem szocialista brigádjának két nő tagja is van. ök a zsákolok. A gépből kiömlő zöld lisztet gyűjtik papírzsákokba. Családosok. Opitz Józsefné boldogan mesélte, hogy kisfia az idén először, a gazdaság jóvoltából megláthatta a Balatont, részt vehetett a szepezdi gyermektá- . borozáson. (SÁRKÖZIi
