Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-15 / 244. szám
a Képújság 1978. október 15. Öt elképzelésből választottak Beszélgetés Paks fejlesztési gondjairól Kiadós beszélgetést folytattunk négyesben a paksi tanácselnök-helyettes irodájában, Tajnafői Sándorral, a KPM Szekszárdi Közúti Igazgatóságának vezetőjével, Rikker István főmérnökkel és Varga Imre tanácselnökhelyettessel. A beszélgetést Tajnafői igazgató kérte, mivel a paksi főutca útrekonstrukciójával kapcsolatban Pakson és lapunkban is elhangzottak bíráló megjegyzések. Elöljáróban azt mondotta a közúti igazgatóság vezetője; tulajdonképpen nem is válasz kell a Népújság cikkére, mert az abban megírt dolgok igazak, inkább valamiféle magyarázat szükséges a paksiaknak, akiket nagyon foglalkoztat minden és aggódnak is azért, milyen változások lesznek még a közvetlen környezetükben. Így summázta az „úthely- zetet”: — A régi Pakson az első érvágás a főutca rekonstrukciója. Gondolkoztam azon is, nem volt-e korai az útépítés. De a régi út nem tudta volna kiszolgálni a nagy forgalmat. Azt hiszem, senki nem vitatkozik azon, hogy szükség volt erre a korszerűsítésre. Alapos mérlegelés után történt, öt változat, elképzelés volt az útépítésre. Olyan is, hogy épüljön mélyebben az út, de akkor több mint 40 házat le kellett volna bontani, tehát megváltoztatni a régi központban húzódó útszakasz egész környékét. Erre pénz sem lett volna és a teljes „legyalulás” nem volna helyénvaló. Ha valaki ránéz a városközpontra, látja, van itt olyan épület, amit nem kell védeni, de ez nem vonatkozik mindegyikre. Tehát megállapodás született arról, melyik változat valósuljon meg. A terv öt évvel ezelőtt elkészült, a tervező a lehetőségekhez képest alkalmazkodott az adott környezethez, tíz-tizenöt év múlva pontosan melyik házakat borítják le. Nagyok a szintkülönbségek az út két oldalán, és a járdaszimt sem egyforma egy- egy oldalon. Ilyen körülmények között érthető, hogy adott helyen magas az úttest és a kapubejáró meredek. Rikker István főmérnök kiegészítésként megemlítette; úgy is lehetett volna mélyebbre építeni a korszerű Útburkolatot, hogy megmaradnak az út melletti házak (kivéve a feltétlenül lebon- tandókat) és akkor a magasabban fekvő járda eredeti szinten volna, de lépcsők vezetnének hozzá végig az út- szélen. Ez nem megoldás, nem jó. De az sem lett volna helyes, ha a mélyen fekvő oldal járdáját fölemelik, mert akkor az ablakok alá érne és az lehetetlen. — A gondok egy részét maga a városrendezési terv veti föl — mondja az igazgató — és a terv már figyelembe veszi az utat. A mellékutcák csatlakozása mindenütt lehetséges ezen a szintmagasságon. Az egyik legnagyobb munka lesz Pakson a vízrendezés. Amíg egy területen nem történik meg a komplex rendezés, addig a régi vízelvezetést kell használni. A főutcának azon a szakaszán, ahol még nyílt árokban történik a csapadékvíz elvezetése, egyelőre nem volna helyes kiépíteni a föld alatti elvezetést, mert az gyakran eldugulna. Tapasztalatból tudjuk. A teljes rendezés oldja majd meg ezt a gondot is. A városépítés olyan folyamat, amit türelmesen ki kell várni. Varga Imre, Paks tanácselnök-helyettese : — Az útrekonstrukció a városiasodást szolgálja. Folytatni kell a munkát, például a vízrendezéssel. Az atomerőmű lakótelepének létezése hozzásegítette Paksot ahhoz, hogy korábban legyen város, mint ahogyan eredetileg gondoltuk. A lakótelep korszerűsége viszont erősen hangsúlyozza a régi elmaradottságot. Rövid idő alatt csökkenteni kell a kontrasztot. Ilyen értelemben is fontos volt az útépítés, nemcsak a közlekedés javításához. Pakson ez különösen fontos, mert egyetlen főutca van. Amit nem lehetett a rekonstrukcióval egyidőben megvalósítani az út mellett, folyamatosan készül el. Például a Vörösmarty utca sarkán, ahol csak fél méter széles a járda, mert két ház nagyon ,.kiugrik”, kisajátítjuk ezeket a házakat, lebontjuk és itt is normális szélességű járdát építünk. Először arra gondoltunk, -legyen itt ennyivel keskenyebb az úttest, de a jó megoldás mégis az, hogy az utat nem csorbítottuk, és meglesz a járda is. Sőt, a lebontandó két ház helye, és a hozzájuk tartozó nagy telek szépen hasznosítható, javítja majd az utcaképet az ötletes beépítés. Megkérdeztük a tulajdonosokat, milyen módon kérik a kártérítést, tehát folyamatban van a megoldás. Kun Attila már készíti ennek a résznek a beépítési tervét. Varga Imre elmondta még: a tanács arra törekszik, hogy majd zárt szelvényű legyen a konzervgyár és a Kereszt utca 'közötti^útszakasz vízelvezetése is, tehát föld alatti csatornán történjék, ne poros, gyomos árokban. Az úgynevezett bazársor előtt, az IBUSZ-iroda sarkánál a nagyon magas járda, korlátos fordulóval csak ideiglenes megoldás. Mihelyt lebontják a népfront és a Vöröskereszt közös, öreg épületét, mindjárt lehetőség nyílik az IBUSZ- sarok rendezésére is. Ehhez viszont helyet kell találni a népfrontbizottság irodájának és a Vöröskeresztnek. A paksi gondok, tennivalók ilyen összetettek kezdettől fogva, amióta épül az atomerőmű és vele együtt — ha lassabban is — épül, átalakul az öreg Paks arculata. Aztán beszélgettünk távolabbi tervekről, illetve elképzelésekről, például útépítési lehetőségekről. Két utcánál is szóba került, hogy nincs annyi hely, amennyi egy nagy forgalmú út kiépítéséhez szükséges, tehát egész házsort kellene lebontani. Hogy végül mi lesz, az a jövő titka. Vannak közelebbi teendők is jócskán. GEMENCI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly. Kisvárosi változások- és más gondolatok Szekszárdról márpedig a Szekszárdon élők túlnyomó többségének nem itt ringott a bölcsője, tehát a régi, rossz meHékízt keltő szóval „jövevény”. Mindez mintha napjainkra már tűnőben lenne, de még mielőtt NEM TUDOM, hogy Kovács István véleménye az idő múltával változott-e. Amikor levelet írt nekem, ez a vélemény cseppet sem volt hízelgő. A Prométheusz-szo- borra vonatkozott és a városra. Előbbiről úgy ítélkezett, hogy vállalatától már ennél különb ócskavasakat is vitt már a MÉH-telepre, a városról pedig úgy, hogy az enélkül is elég ronda, minek tovább csúfítani. ízlésről bajos vitatkozni és ezt különben sem tehettem, mert Kovács István becsülettel aláírta ugyan levelét, de címét elmulasztotta megadni. Tagadhatatlan, hogy véleményével — akkor — ngm állt egyedül. A szobor ellenlábasainak száma azóta megfogyatkozott, ugyanis ha az emberek az újságíróknak nem is, de a saját szemüknek szívesen hisznek. Azt pedig bajos lenne tagadni, hogy az egykori selyemgumó- beváltó helyén szép (mellékesen Európa-szerte ismert és elismert) műalkotás díszít egy hónapról hónapra szépülő parkot. A szoborral ellentétben a park változik, annak rendjében, ahogyan a növényanyag fejlődik és ahogyan azt a körsáncot turisztikai teljesítményekre használók nem tapossák ki. Változik azonban a város is és én nagyon hálás vagyok Kovács Istvánnak, hogy a leginkább szembeszökő változás révén és ürügyén ennek és még egy s másnak végiggondolásához hozzásegített. Áprilisban múlt tizennégy esztendeje, hogy életemben először betettem Szekszárdra a lábam. Az őslakosok sokkal többről számot adhatnak, mint én, aki meg se próbálom, hogy akár csak azokat a külső változásokat is hiánytalanul rendre soroljam, melyek „az én időmben” bekövetkeztek. A művelődési ház, a 160 lakásos, néhány lakótelep, a hegyoldalak (olykor bosszantó) beépítése, egészségügyi szakiskola, nővérszállás, városi buszközlekedés, a rózsamáji egészség- ügyi létesítmények, telefon- központ, áruházak, Babits- szobor, átépült Augusz-ház, Gemenc-szálló, új bőrdíszmű... meg még ami kimaradt. A belső változások azt hiszem lényegesebbek. Amikor ideköltöztünk, időnként filozofikus hajlandóságú feleségem rövidesen úgy tett különbséget a falu és a kisváros között, hogy míg az előbbiben az emberek foglalkoznak egymás gondjával-bajával (vagyis pletykálnak róla), de legalább segítenek, ha tudnak; utóbbi lakóiban a pletyka iránti hajlandóság felfokozot- tan él, de a segítő szándék legfeljebb, ha nyomokban. Ez éppúgy lehet igaz, mint ahogyan nem, én mindenesetre nemcsak egyetértésem kifejezésre juttatásául elevenítettem fel. Inkább egyik adalékul a hangulatbéli változásokhoz. Azt nem tudom, hogy korábban az „őslakosokban” mennyire élt a Szekszárdról való elvándorlás hajlandósága. A „jövevényekben” igen alaposan, egy sereg névtelen levelet kézbesítene címemre a posta, sietek kijelenteni, hogy teljesen természetesen nem tűnt el. A lét határozza meg a tudatot és a szekszárdi lét, a szemem láttára végbement fejlődés során egyre több igény kielégítését biztosítja. Éles nyelvű ismerőseim szerint ez a kijelentés a saját igényeim leszállításának bizonyítéka, amin én rendkívül jóízűen tudok mulatni... Született fővárosi (nem pesti, hanem büszke „budai”) lévén, saját szőrakoztatáA régi és új Szekszárd (Fotó: Tóth László) somra összeállítottam egy listát, mellyel talán az olvasót se untatom. Azt vizsgáltam, hogy a saját „fővárosi” igényeim közül melyiket, hogyan tudom kielégíteni Szekszárdon. Egy kis felsorolás következik: 1. Lakás: — van, hármunknak megfelel. 2. Munkahely: — van, a kedvem szerinti mesterség űzésére viszonylag alkalmas. 3. Baráti kör: — van, többnyire magára vessen, akinek nem akad. 4. Jó levegő: — különb, mint Budapesten. 5. Kirándulási lehetőség: — van, bár valószínűleg kezdek „elszekszárdiasodni”, mert a kelleténél jóval kevesebbet voltam például a Sötétvölgyben. 6. Színház: — van. 7. Operaház és zenei élet: — előbbi nincs, utóbbi van, de én sajnos botfülű vagyok, így ezt csak sznobságból sorolom fel. 8. Múzeum: — különb, mint az országban sokfelé. 9. Könyv: — könyvtárban és könyvkereskedésben egyaránt. 10. Antikvárium: — sajnos nincs. 11. Üzletek: mindenki tudja, hogy milyen áruellátással. 12. Mozi: — fővárosit fölöző műsorpolitikával. 13. Vendéglő, ahol leülhetek a barátaimmal: — kedvem szerint. 14. Strand: — lakásomtól 30 méterre, sőt a jelek szerint egyik medencéjére előbb-utóbb még tető is kerül. 15. Irodalmi közélet: — az szerencsére nincs, de Pesten is utáltam. 16. Kiállítások: — többnyire gazdag választékban. Tagadhatatlanul nincs viszont metró, Gellérthegy, planetárium, királyi vár, sárga villamos és Nagykörút, amelyiknek fő előnye, hogy ott senki nem ismeri a másikat... Hangulati változások is vannak, ezek egyik-másikát némi nosztalgiával veszem tudomásul. Nincs meg például a régi Kispipa Hídvégi János bácsi felejthetetlen konyhájával. Évek óta nem láttam mindenki székely testvérét, a hatalmas termeté népdalénekest és sajnos már soha többé nem tudok illő tisztelettel nótát rendelni Csorba Gézánál, vagy okos dolgokról csöndben elbeszélgetni Létay Menyhért lakásán, esetleg útiterveket kovácsolni a FUK-osoknak Kaiser Pistával.* Mindennap megnézhetem viszont az állítólag cserélésre szánt szoborpark állandó anyagát a megyei művelődési központ előtt... SZŐLŐM és horgászbotom egyelőre nincs, de nem lehetetlen, hogyha az újságírók többségének szokásától eltérően esetleg eljutok a nyugdíjkorhatárig, egyiket vagy másikat veszek. A horgászbot olcsóbb, de én sajnos nem szeretem a halat. Aminél nem is kell különb bizonyítéka annak, hogy nem vagyok született szekszárdi... ORDAS IVÁN A lejtős utcák alján nagy esők után mindig lapátolni kell Sétalépcsőket építenek a nagy szintkülönbség áthidalására
