Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-10 / 214. szám
wÉPÚJSÁG 1978. szeptember 10. Magyar-vietnami termelési kooperációk Magyarország vietnami importjának 39 százaléka az idén már a termelési együttműködésből eredő termék. Ebben a kooperációban a vietnami partnerek dolgozzák fel késztermékké a Magyarországról és részben a dél-ázsiai térségből — Indiából, Szingapúrból, Pakisztánból — szállított könnyűipari nyersanyagokat és kellékeket. A vietnami partnerek a műit évi 0,7-ről 2,2 millióra növelik a férfiingek, 80 ezerről 200 ezerre a sportlabdák, 100 ezerről 2 100 ezer négyzetméterre a nyers szövetanyagok szállítását. Pamut alsó kötöttáruból a tavalyinál kevesebbet, kétmillió helyett egymillió darabot kért a magyar partner, ugyanakkor újabb termékeket kapcsoltak be a kooperációs termelésbe. Így az idén 2,3 millió pár tornacipőt és 500 ezer pár munkakesztyűt kap vietnami partnereitől Magyarország. Ezek a kapcsolatok kiterjednek harmadik piaci szállításokra is. Az együttműködés fejlesztésének újabb lehetőségeit keresik a faipari tömegcikkek gyártásában, az akril-nitril fonal feldolgozásában, a gyermekruha készítésében, gyógyászati eszközök, csőszerelvények, kerékpár-alkatrészek, villamos motorok, kábelipari termékek és mezőgazdasági szerszámok gyártásában is. A XXL század üzlete Gáz a Selyemút mentén pi:"p] ehany évszazaddal ez- íjj|§:| előtt a Kelet és Nyu- gat találkozóhelyéül te- kintett Asztara mellett vezetett a híres Selyemút Európából Keletre, amelyen selyemmel és fegyverekkel, .fűszerrel és drágakövekkel megrakodva jártak a kereskedők. Ma gáz áramlik az út mentén : Iránból Asztarához, ahol csatlakozik a Szovjetunió földgázhálózatához. E gázfolyam 1965-ben indult meg. Ekkor tette Irán első lépéseit az ország iparosításának útján és érdekelt volt új, korszerű vállalatok létesítésében. A Szovjetunió kész volt közreműködni egy gépgyár, egy kohászati üzem és megfelelő bányászati háttere létrehozásában, valamint az iráni csővezeték-hálózat fejlesztésében. Cserében Irán kőolajlelőhelyei kitermelésekor a felszínre hozott földgázt szállított. Első látásra különös, hogy a földgáz-nagyhatalomként számon tartott Szovjetunió ilyen együttműködést hoz létre: minek modern berendezésekért földgázt vásárolni Irántól? Számításokkal kimutatták, hogy e furcsaság csak látszólagos, mivel a Szovjetunió európai részén mind kevesebb gázt termelnek ki, az alapvető lelőhelyek Kelet felé tolódtak. Mind bonyolultabb problémát jelentett a Kaukázuson túli köztársaságok és Ukrajna déli körzetei energetikai nyersanyaggal való ellátása, hiszen a földgázt sok ezer kilométerről kellett eljuttatni a felhasználókhoz. Az együttműködési megállapodást tehát a kölcsönös előnyök alapján kötötték meg. Hiszen Irán a megszerzett új ipari berendezések mellett értékesítési piacot talált 10 milliárd köbméter kísérőgáz számára (ezt a gázt korábban egyszerűen elégették a nyugati cégek által kitermelt iráni olajmezők fáklyáiban.) y szerződés lehetővé tette a Szovjetunió számára, 1 hogy az iráni kísérő- gázt déli országrészei szamára importálva egy sor európai ország számára szállítson földgázt. Ez különösen akkor vált nagy jelentőségűvé, amikor a nyugatnémet Ruhrgas felvette a kapcsolatot Irán állami földgáztársaságával. Irán kész volt az európaiaknak földgázt eladni, de a földgáz specifikus vonásai (elsősorban szállítása) miatt komoly akadályok merültek fel. így Kisázsián és a Balkánon át majdnem 4 ezer kilométeres távvezetéket kellett volna építeni a kangani gázlelőhelytől az NSZK vezetékhálózatáig. E vezeték megépítése nagyon költséges lett volna, nem szólva az igen magas tranzitdíjak kifizetéséről. Ezért napirendre került a Szovjetunió területén keresztülvezető „feltételes” tranzit kérdése: a Ruhrgas által Iránban vásárolt földgázt a Szovjetunió használja fél és helyette Csehszlovákián keresztül a tyumenyi körzet északi részéről, Kelet-Ukrajná- ból, Közép-Ázsiából és Oren- burgból szállít földgázt. Ezzel jelentős beruházási eszközöket sikerült megtakarítani, tehát csökkent a fizetendő tranzitdíj: az iráni gáz felvehette a versenyt az európai lelőhelyeken kitermelt fűtőanyaggal. A szovjet, csehszlovák, iráni, NSZK, osztrák és francia részvétellel folytatott tárgyalások sikerrel zárultak: 1975. november 30-án Teheránban egyezményt írtak alá az iráni földgáz Európába tranzitá- lásáról. Ez új szakaszt nyit az érintett országok gázipari együttműködésében. Csehszlovák szakemberek szerint a gáz tranzitálása például ösztönzi Csehszlovákiában az energetikai gépgyártás, a nagy átmérjű csövek termelésének fejlesztését, lehetővé teszi az ország fűtőanyagenergetikai bázisának bővítését és méltányos tranzitdíj szedését. "':%M nagyszabású földgázI I projektum, amely haté- ; kony munkamegosztá- t„va son alapul, valameny- nyi résztvevő számára kifizetődő. A „XXI. század üzlete” minden bizonnyal nemcsak a megállapodás hatályáig — 2003-ig helyén való elnevezés. A sokoldalú szerződés mintaként szolgál a jövő gazdaság- politikájához, amely a békés egymás mellett élésen és a nemzetközi feszültség enyhülésén alapul. A. DRABK1N A 35 milliomodik lengyel állampolgár Lengyelország lakóinak száma elérte a háború előtti szintet: a nyár derekán született meg Paulinka — a 35 milliomodik lengyel állampolgár. A kislány születése óta, fogalmazhatunk így, talán az ország legnépszerűbb lakója, ami nemcsak abban nyilvánul meg, hogy rengeteget írnak-beszélnek róla, hanem a sok ajándékban is, amellyel elhalmozták őt és szüleit. Igaz, még csak néhány hetes, de már egyebek mellett egy lakástakarékbetétkönyv tulajdonosa, nem is szólva arról a vasúti szabadjegyről, amellyel minden fizetség nélkül akár ezerszer is körbe utazhatja az országot. Természetesen, a Zalewski-család sem maradt ki az ünneplésből: a kislány édesanyját, még mielőtt elhagyta volna a kórházat, egy új, wroclawi háromszobás lakás kulcsával lepték meg. Paulinka szüleivel és most hétéves bátyjával már ott lakik. Paulinka édesanyjával még a kórházban „Borjúgyár” Bulgáriában ficéltermeles Az 1100 éves Belgrad A jugoszláv főváros két jelentős évfordulójáról emlékeznek meg ebben az évben. A Belgrád nevet a város, amely a Száva és a Duna torkolatánál fekszik, 11 évszázaddal ezelőtt kapta. Kellően megemlékezve a múlt e nagy évfordulójáról, Belgrád lakói nem feledkeznek meg a település újkori történelméről sem. Nemrégiben ünnepélyes keretek között emlékezték meg Üj- Belgrád alapításának 30. évfordulójáról. Ennek a városrésznek az alapjait a Száva bal partján a háború után, 1948-ban rakták le. A KGST-országok állítják elő a világ acéltermelésének 30 százalékát. A múlt évben 205 millió tonna acélt termeltek, ami majdnem hatszorosa az 1950. évinek, amikor 36 millió tonna acéljukkal a világtérmelésben 19 százalékos arányban vettek részt. A múlt évben az Európai Gazdasági Közösség országai tartottak ennél az báránynál, ugyanis termelésük visszaesett. Egyébként más tőkés országok acéltermelése is csökkent, s így a világtermelés tavaly 677 millió tonna volt, ami — 40 millióval — csaknem 6 százalékkal kevesebb, a rekordnak számító 1974. évi eredménynél. Jelenleg a Szovjetunió a világ legnagyobb acélgyártója. a múlt évben 147 millió tonnát. 27 százalékkal többet termelt, mint az USA. A Pleven megyei Traszte- nik város közelében a helyi agráripari komplexum új, hatalmas állattenyésztő telepet. „borjúgyárat” hozott létre. Nem tréfa ez az elnevezés, a hatalmas telep két és fél év múlva már 20 ezer növendék marhát nevel fel. s évi 8000 tonna jó minőségű húst ad a népgazdaságnak. A telep szokatlan formájú, hat óriási gyűrűből áll. Minden egyes gyűrű önálló üzemegység. ahol a borjúkat bokszokban helyezik el. A fiatal állatokat a telep takarmánykeverőjében készített táppal etetik, a kész takarmányt a csarnok középpontjába szállítják, ahonnan egy különleges — óramutatóhoz hasonló mechanizmus tölti fel folyamatosan az etetőket. A „borjúgyár” szigorúan megszabott program alapján működik. Az etetést, itatást, az optimális hőmérséklet fenntartását, de a takarítást is gépesítették automatizálták. Mindez lehetővé teszi, hogy egy-egy állatgondozó szakember egy teljes „gyűrű” állományát, azaz 3200 borjút gondozzon egymaga. (Sofia—Press — KS) I A GYULAI ÚJ HÚSKOMBINÁT A több mint egymilliárd forintos beruházással épült Gyulai Húskombinátban megkezdődött az üzemszerű termelés. Az idén húskészítményekből és szárazáruból az elmúlt évhez képest száz vagonnal többet termelnek. Az export várhatóan huszonöt százalékkal növekszik és a szárazáru mellett egyéb húskészítményekkel is bővül. A képen: Exportképes könnyűipar A könnyűipar Mongólia ipari termelésének egynegyedét adja. A könnyűipari termékek 40 százaléka exportképes, mivel a mennyiség fokozatos növelése mellett, a minőség folytonos javításával újabban a választékbővítés is feladat. Világszerte keresett mongol exportcikkek a bőráruféleségek, a birkabőr kabátok, a feldolgozott tisztagyapjú és a különleges mintázatú szőnyegek. A jelenlegi ötéves tervben nagy összegeket fordítanak a könnyűipar további fejlesztésére. Megkezdik a rekonstrukciót, és húsz új üzemet építenek. A bőripar tökéletesítésére például két évvel ezelőtt csehszlovák közreműködéssel Ulánbátorban Bőripari Kutató Központot létesítettek. A szakemberek célja az eddiginél gazdaságosabb, korszerűbb gyártásfolyamatok megtervezése, majd bevezetése az ágazat minden területén. A kísérlethez modern nyugati és csehszlovák gépeket, berendezéseket használnak. Az intézetben javasolt újítások, ötletes találmányok révén több mint kétmillió tugrikot megtakarítottak a bőriparban. mm Korszerű tárolótér A zsírolvasztó gépterem (MTI Fotó — Ilovszky Béla felvétele — KS)
