Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-10 / 214. szám

t

nÍÉPÚJSÁG

1978. szeptember 19.

.ír

sgMggp

®s®«íi

____________________________________

' Pi

SÍ

i

______________________

_—

A

z őszi vetömagellátásról, a felvásárlás és az értékesítés alakulásáról tartottak a héten sajtótájékoztatót a Déldunántúli Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalatnál. A vállalat feladata, hogy Baranya, Somogy és Tolna megye nagyüzemei és kistermelői számára biztosítsa a jó minőségű vetőmagot. Az ország mezőgazdasági termékekkel való ellátása, az exportterv teljesítése csak akkor lehetséges, ha korszerű, nagy biológiai értékű, az intenzív gazdálkodást tűrő, nagy termőképességű fajták terjednek el a köztermesztésben. A jelenlegi gazdálkodási szinten csak az a fajta maradhat meg, amely termőképességében, és technológiai tűrőképességben megállja a helyét. A vállalat csak olyan gazdaságokkal termelteti az egyes fajtákat, ahol biztosított a megfelelő szaktudás és a technológiai rendszer.

Nem kívánják növelni a vetőmagtermesztésben részt vevő gazdaságok számát, hanem a már meglévőkben szándékoznak magasabb ter- méshozamakot elérhi. Az sem szerencsés megoldás, ha egy- egy termelőüzem sok fajtával foglalkozik, mert ez rendszerint a minőség rovására megy. A mezőgazdaság intenzív fejlesztése megköveteli, hogy a kutatók által előállított, korszerű fajtákat mielőbb nagy felületen továbbszaporítsák, majd a köztermesztésbe Bevonják. A vetőmagtermelő gazdaságnak és a szaporítóanyagot forgalmazó vállalatnak egyaránt érdeke, hogy a jó minőségű megtermelt vetőmagot felvásárolja. A szükségleteket elsősorban hazai ne- mesítésű fajtákból elégítik

végéig 2328 vagon őszi búza vetőmagot igényeltek, a területi központból. A korai étkezési búzák közül igen népszerű a Rána—2, a marton- vásári—4 és a Rána—1 fajta.

Az elmúlt év őszén Tolna megye gazdaságai összesen 830 vagon őszi búza vetőmagot rendeltek meg, idén viszont mindössze 651 vagonnyit. A három dél-dunántúli megye közül idén ősszel a legnagyobb a lemaradás Tolna megyében. A vállalat az őszi búza vetőmagnak 52,6 százalékát már kiszállította az üzemekbe. Ez lényegesen kevesebb, mint más évek hasonló időszakában volt. A lemaradás oka: a késői aratás, melynek következtében később került sor a tisztításra és a vetőmag-minősítő bizonyítványok elkészítésére. Az a tapasztalat, hogy nem mindenütt fontolják meg kellően a megrendelést, s ebből adódóan gyakori, hogy a megrendelttől eltérő fajtát, vagy szaporulati fokozatot kérnek. Ez egészen addig nem jelent gondot, amíg a rendelkezésre álló készletek módot adnak a változtatásra.

Őszi árpából Tolna megye üzemei hetven vagon vetőmagot igényeltek. A kért mennyiséget a gazdaságok már megkapták. Megyénkben rozsból 8 vagon magot vetnek el. A vállalat a még jelentkező igényeket ki tudja elégíteni, mivel elegendő készlet áll raktáron. A déldunántúli területi központhoz tartozó gazdaságok ez év őszén 3846 hektáron vetnek őszi káposztarepcét. Pannonbükkönyből a 450 hektár tervelőirányzattal szemben leszerződött terület mindössze 335 hektár. Mintegy 300 hektáron tiszta vetésben termesztik az őszi bükkönyt. Ez a termelési mód azért indokolt, mert a megtermelt árunál az eddig használt támasztónövény és árunövény szétválasztása nem okoz nagy gondot és nem igényel különösen nagy tisztítógép apparátust. Tarlórépa- termesztéssel egyedül a du- nakömlődi szövetkezet foglalkozik, 40 hektár területen.

Őszi telepítésű lucernamagból Tolna megye gazdaságai 45 mázsát igényeltek. A termelőüzemek többsége tavasszal telepít lucernát,

Szakái Lászlót, a vállalat igazgatóját hallgatják a tájékoztató résztvevői.

ki, de a korszerű külföldi fajtákat is elterjesztik, ha azok jól bírják az itteni klímát.

Aggódva figyelte idén az ország: sikerül-e megfelelő minőségű vetőmagot betakarítani az őszi vetésekhez. Nem kis erőfeszítések árán, de sikerült az őszi kalászosok vetőmagját megtermelni. Idén ősszel Tolna megyében 65 726 hektáron vetnek őszi búzát, 4339 hektáron őszi árpát és 552 hektáron rozsot, illetve triticalet. A termelőüzemek — a biztonságos termelés és a magasabb termésátlag elérése érdekében — a MÉM által javasolt felújítási irányt messzemenően szem előtt tartják. A biztonságos vetőmagfelújítás érdekében 31 szaporítóanyag-termelő gazdasággal kötött a vállalat termékértékesítési szerződést. Tolna megye gazdaságaiból 854 vagon őszi búza és 83 vagon őszi'árpa vetőmagot vásároltak. A három megye közös gazdaságai augusztus

ami még akkor is jobb az őszinél, ha hozamkieséssel jár. A nyár végi, őszi telepítés idején általában száraz az időjárás, nehéz megfelelő magágyat készíteni, így nagy a telepítés kockázata. Az időjárás idén sem a lucernaszénának, sem pedig a magfogásnak nem kedvezett. Ez igen nagy gondot okoz, mert a leszerződött területről nem tudják megfogni a tervezett 74 vagon magot. Sok gondot okoz a lucernamag minősége is, hisz a magfogó területeken az állományban minden fejlődési fokozat megtalálható, és igen sok a gyom. Becslések szerint a második nö- vedékből 34, a harmadik növedékből pedig 5,71 vagon magot lehet fogni. Azért, hogy a jövő évi telepítéshez legyen elegendő mennyiségű lucernamag, minden olyan termelőüzemnek, ahol lucer- namagfogásra bámilyen

csekély lehetőség mutatkozik, érdemes magot fogni.

Dudás Antal

Aznapokban Tolna megyében befizették azt az összeget, amellyel a megye lakosainak takarékbetét-állománya elérte, illetve meghaladta a hárommilliárd forintot.

Dudás Antaltól, az Országos Takarékpénztár Tolna megyei Igazgatóság igazgatójától kérdeztük, hogyan alakult az elmúlt évek, évtizedek során a megye betétállománya, illetve mit tesz- az OTP azzal az immár több mint hárommilliárd foT rinttal, amit a megyénkbeli emberek megőrzésre átadtak.

— A „Takarékosság — gondtalanabb élet” jelmondatát közel 30 éve, a takarékpénztár 1949. évi megalakulása óta népszerűsítjük hazánkban. Ahhoz azonban, hogy a takarékosság szervezésére irányuló propagandamunka eredményeket tudjon felmutatni, nem volt elég e jelmondat. Ehhez elsősorban a lakosság bevételének és jövedelmének növekedése kellett.

Ennek megteremtéséhez hosz- szú évek gazdaságépítő munkáján át vezetett az út, s betéteredményeink is a gazdasági fejlődés függvényeként változtak.

A felszabadulást követő években meghatározó volt a szocialista ipar és a nehézipar létrehozása. A lakosság életszínvonalának emelkedését egy lassú és egyenetlen

fejlődés jellemezte. A lakossági jövedelmek felhasználásában ekkor még igen minimális hányadot tett ki a takarékosság.

Bizonyára sokak körében ismert az 1950-es évek egyik takarékossági formája, az államkölcsön-kötvény. Az ország akkori nehéz helyzetében az iparfejlesztéshez, a beruházások megvalósításához, mint forrást, igénybe kellett venni az egyéni hozzájárulást, kölcsönjegyzés formájában.

A gazdaságépítés nehézségeiből eredően a mai értelemben vett takarékosságra, betételhelyezésre az akkori jövedelmekből csak igen kis rész jutott. Példázza ezt, hogy az elhelyezett betétek összege Tolna megyében 1953 végén mindössze 3,3 milliót, s 1955 végén is csak 9,8 millió forintot tett ki. Ezekben az években szinte minden betételhelyezőt külön- külön kellett meggyőzni a takarékosság előnyeiről. Ma már egyértelmű, hogy a lassú betétemelkedést és a betétgyűjtés gondjait a lehetőségek hiánya okozta, hiszen a. lakosságnak csak szűk rétege tudott bevételeiből megtakarítani.

Az 1960—1965-ös évek eredményei, majd az új gazdaság- irányítási rendszerrel bekövetkezett gazdasági fejlődés kedvező változást hozott a lakosság életszínvonalának — pénzbevételeinek és fogyasztásának — növekedésében. Ezt a változást szemléletesen mutatja a betétállományok alakulása 3,3 milliótól a mai 3 milliárd forintig. Tizennyolc éve, 1960- ban 116 millió forint volt a megye betétállománya, 1970-ben 991 millió, 1975-ben 1993 millió, tavaly év végén pedig 2712 millió forint.

A felsorolt adatokból egy gyors emelkedés rajzolódik ki. Az a tény, hogy megyénkben a lakosság betétbeni megtakarítása — a fel nem mérhető készpénzben lévő összegekről nem is beszélve — 1970-ről 1978-ra megháromszorozódott, egyik kétségbevonhatatlan bizonyítéka az életszínvonal-emelkedésnek. Az életkörülmények változásának kifejezője a települések mai arca, a városok új lakótelepei, a községek és falvak új házsorai, a családok tulajdonában lévő, gépkocsik száma, a háztartások felszereltsége, a kereskedelmi hálózat forgalmának növekedése — ezen belül is a tartós fogyasztási cikkek iránti kereslet. Mindezek mellett csak egy kiragadott mutató a megtakarítások alakulása.

A 3 milliárdot elért betétállomány kapcsán részletes elemzésben kellene szólnunk a népgazdaság és ennek nyomán Tolna megye gazdasági eredményeiről, az ipartelepítésről, az ipari és mezőgazdasági termelés fejlődéséről, a foglalkoztatottság helyzetéről, a háztáji ßs kisárutermelés kibontakozásáról — egyszóval mindarról, aminek hatása a lakossági jövedelmek folyamatos emelkedésében összegeződik.

A lendületes gazdasági fejlődés, mint objektív oldal mellett van azonban a betétalakulásnak egy jellemzően szubjektív vonatkozása is. A gazdasági háttér ugyanis csak akkor képes megtakarításra ösztönözni, ha a jelenlegi helyzetet és a jövőre vonatkozó terveket pozitívan ítélik meg az emberek. Például: az 1956-os ellenforradalom hónapjaiban mind országosan, mind megyénkben az akkori betétállomány csaknem egyharmadára csökkent. Még később, az 1960-as évek elején is előfordult, hogy egy-egy konfliktus vagy válság híre kedvezőtlenül hatott a betétekre és jelentős összegű csökkenést okozott.

Ma az emberek a jelennél messzebbre tekintenek, hosszú távra terveznek, s jövőbeni céljaik megvalósításához takarékoskodnak — igénybe véve valamelyik betétformát. Céljaik között első helyen áll a lakásépítés, lakásvásárlás. Sokan gyűjtenek nyaralóépítésre, hétvégitelek- vagy gépkocsivásárlásra. külföldi utazásra. A tartós fogyasztási cikkek vásárlására képződött betétrész ma már kisebb és igen örvendetes, hogy szinte alig szerepel az indítékok között az úgynevezett biztonsági tartalék.

A takarékosságot értékelve ki kell emelnünk, hogy a betétgyűjtéshez mindenkor igen fontos népgazdasági érdek fűződik. Közismert, hogy a lakosság készpénz-megtakarítása betétbevonásával népgazdasági felhasználáshoz teremtünk alapot. Ennek elsődleges célja a lakásépítés finanszírozása, hitelnyújtás lakásépítéshez és lakásvásárláshoz.

Amikor tevékenységünket a postákkal és takarékszövetkezetekkel szorosan együttműködve a betétállomány növelésére összpontosítjuk, célunk, hogy a betétekkel képződött forrást Tolna megye lakossága hitelek iránti igényeinek kielégítésére használjuk fel. Ezek a hitelek a hárommilliárd forintos betétállorhánynak mintegy 60 százalékát kötik le. Ezen belül legmagasabb a lakásépítéssel és lakásvásárlással összefüggő hitelek állománya, összesen 1478 millió forint.

Ez is eredményezte, hogy 1951-től 1977-ig Tolna megyében 31 795 új lakás épült, amiből 25 036 a magánerő-bevonással épült lakás. Ugyanis a magánerőből épült lakások 80 százalékához vettek igénybe a családok hosszú lejáratú hitelt. Tavaly például 288,2 millió forintnyit.

Ezen túlmenően a takarékpénztári és takarékszövetkezeti hálózat 51 200 kérelmet elégített ki 354 millió forint rövid- és középlejáratú hitellel.

Tudjuk, hogy a betétgyűjtésnek és a betétek felhasználásának a rövid bemutatása nem adhat átfogó képet erről a munkáról. A további feladatok azonban indokolják, hogy a betétgyűjtés fontosságát hangsúlyozzuk. Ennek kapcsán csak egyetlen tervszámot idézünk: az V. ötéves tervidőszakra Tolna megyében 9400 lakás megépítése a cél.

— Szepesi —

nagymányoki bányászok sok borsot törtek a Tolna vármegyei ha- 2iü tóságok orra alá. Munkásmegmozdulásuk mindig különleges figyelmet — és intézkedést — váltott ki a csendőrségnél, az alispánnál és a járási főszolgabírónál egyaránt. Gondoljunk csak a Magyar Tanácsköztársaság megdöntését követő nagy megmozdulásaikra, amikor páncélvonatot, ágyút, géppuskákat, csendőrséget és gyalogságot vetettek be ellenük, hogy sztrájkjukat letörjék. 1920-ban a bányászok a szakszervezeti területen fejtettek ki nagy aktivitást. Újjá akarták alakítani szervezetüket. A járási főszolgabíró pedig sorra hozta határozatait, amelyekkel betiltotta a szakszervezeti rendezvényeket. 1920. szeptember 12- re is szakszervezeti gyűlést kívántak összehívni a bányászok. Az engedély megadását a főszolgabíró megtagadta. Erre fellebbeztek a bányászok. A fellebbezést a főszolgabíró az alábbi szövegű kísérőlevéllel küldte az alispánhoz 1920. szeptember 4- én:

„Az ügy érdemére nézve jelentem, hogy a pécsi bányák közelsége, s a velük való közlekedés alapos gyanúja államrendészeti érdekből nem teszik megengedhetővé, hogy a kiválóan ellátott bányászok a szakszervezeti lepel mögött olyan gyűléseket tartsanak, melyek célja voltaképpen nem a gazdasági szervezkedés, hanem a politikai egység s a kapcsolat megteremtése a központtal és a soc. dem. párttal, valamint esetleg Pécsen működő Peyerral. Tudomásom van róla, hogy Csóka Vendel (a szakszervezet országos elnöke — a szerk.) le szokott jönni Nagy- mányokra, s innen tagsági díjakat viszi Pestre. Megjegyzem még azt is, hogy a nagymányoki helyi csoport, ha valamit akar, saját nevében kell az iránt folyamodnia.” (A fellebbezést ugyanis a szakszervezeti központ nyújtotta be — a szerk.)

A bányászok a fellebbezésben hivatkoznak arra a belügyminiszteri rendelkezésre, amely szerint minden olyan szerkezetnek engedélyezik a helyi csoport szervezését, amelynek országosan jóváhagyott alapszabálya van. A főszolgabiró és az alispán azonban fittyet hányt a belügyminiszteri rendelkezésre, ők a Tolna megyei főispánt többre tartották, s az ő 438 1920. rendeletére hivatkozva akadályozták a szak- szervezeti mozgalom kibontakozását. De hiába volt a manőverezés, s ha a szóban forgó gyűlés megtartását meg is akadályozták, végül is 1922-ben a bányászok megkapták a szakszervezetük működtetéséhez az engedélyt.

Maradjunk a bonyhádi járás főszolgabírójánál, ö jóval később, 1931. szeptember 9- én összefoglalót készített az alispánnak a járás helyzetéről. A gazdasági helyzetet emígyen jellemezte:

„Egész gazdasági életre mérhetetlen súllyal nehezedik, hogy a gabonatermés a nagy szárazság miatt igen gyenge volt, az összes mező- gazdasági termékek nagyon Silányak és kevés termett ' ezekből is, a közelmúltban egyes helyeken a vihar és jégverés is — különösen a szöllőkben — igen nagy kárt okozott.

A legsúlyosabban érinti a járás szorgalmas és mindig pontos adófizető gazdáit a katasztrofálisan alacsonyra süllyedt gabona- és főként jószágárak, és az a szomorú tény, hogy még ilyen olcsó, ráfizetéses árakon sem tudják terményeiket, állataikat értékesíteni. Nincs pénz sehol, senki sem csinálhat semmit, nemcsak beruházásokra nem telik, hanem sokan még adójukat sem képesek megfizetni, pedig nem egyszer 5— 10 drb szarvasmarha áll az istállóban.

Legaggasztóbb a helyzetük az iparosoknak és napszámosoknak. Az iparosoknak nincs megrendelésük, a napszámosoknak nincsen munkájuk és ha eddig keresett néhány pengőjük és gabonájuk elfogy, éhezni, fázni, nyomorogni fognak.

Rettegve gondolok rá, hogy hogyan gyűjtök és gyűjtetek a télen pénzt és élelmiszert, amikor a legjobb módúak- nak sincsen feleslegük, az iparos és kereskedő nyomorog és a csőd szélén áll.”

*

Dombóvárott kommunista szervezkedésre bukkant a csendőrség — ez foglalkoztatta a község lakosságát 1934 szeptemberében. Az esetről a belügyminisztérium baloldali összesítő jelentésében a következőt olvashatjuk:

„A mecsekszabolcsi őrs, a pécsi nyomozó alosztály és a törzsalosztály támogatásával nyílt nyomozás eredményeként elfogta Prassnig Irén pécsi lakost, mert megállapítást nyert, hogy 1929. évben a „Senaciulo” című eszperantó újságban hirdetést tett közzé arra, hogy idegen állambeliekkel eszperantó levelezést óhajt folytatni, s a levelezés során kommunista befolyás alá kerülve, részese lett a Pécs vidéki kommunista eszperantó mozgalomnak. E mozgalmat Dombóvárra, Mecsekszabolcsra kiterjesztette, majd Monostor- pályiba Belgiumból hazatért Józsa Ferenc befolyása alá kerülve azzal kommunista sajtóterméket váltott. A nyomozás folyamán adatok merültek fel arra, hogy eszperantó vonatkozásban budapestiekkel is állt Prassnig Irén összeköttetésben; az idevágó adatokat a budapesti főkapitányságnak átadtam.

A mecsekszabolcsi őrs a Prassnig Irén köré csoportosult és kommunista mozgalomban részt vett 10 főt a pécsi kir. ügyészséghez feljelentette, az eszperantó nyelvű kommunista sajtótermékekkel és eszperantó levelekkel együtt pedig Prassnig Irént átadta.”

*

Váratlanul robban a sztrájk Tolnán 1936. szeptember 4-én. A csendőrségi jelentés arról számol be, hogy a 480 főnyi női munkás közül 350 abbahagyta a munkát. Egy héttel később kiderült a sztrájk oka is (erről is a csendőrségi jelentésből van tudomásunk). így írtak:

„A tolnai fonodában foglalkoztatott kezdő munkásoknak a gyár napi 10 órás munkaidőre 85 fillér, a régebbi, begyakorlott munkásoknak pedig 85—170 fillér napszámbért fizet. E csekély díjazásból a munkások élni alig tudnak. A sztrájkoló munkásnők folyó év május óta már több ízben kérték munkabérük rendezését, de kérésüket a gyár vezetősége még csak válaszra sem méltatta. A sztrájkoló munkásnők érdekében a tolnai NÉP vezetősége is eljárt már az iparügyi minisztériumban, kérve a munkásnők részére a minimális munkabérek megállapítását. Intézkedés állítólag ezideig nem történt.”

I sztrájk nem vezetett eredményre. A munkásnők kénytelenek voltak szeptember 16- án újra felvenni a munkát. Mindössze annyit ígértek meg a tulajdonosok, hogy az igényüket megvizsgálják. Valóban „megvizsgálták” a munkások kövételését, de azt elvetették. A tolnaiak olyan alacsony munkabérért dolgoztak, amelyről maguk a csendőrök is, aztán a belügyminisztérium is megállapította, hogy abból „a munkások élni alig tudnak”.

K. BALOG JÁNOS

i