Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-10 / 214. szám

( * Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból . XXVIII. évfolyam, 211. szám ÁRA: 1,— Ft 1978. szeptember 10., vasárnap Chile — éve öt éve. ezen a napon még milliók bíztak világ­szerte abban, hogy Chile népe folytatja, folytathat­ja megkezdett, ígéretes útját, elkerüli a tragédiát. Ma már tudjuk: 1973. szeptember 11-én a külső és belső reakció minden korábbinál nagyobb erőt ve­tett be a népi egység kormányának megdöntésére — nem a chilei nép küzdeni akarásán múlott, hogy ebben a latin-amerikai országban a leggonoszabb elemek diadalmaskodtak. Igen, ez a pontos megjelölés: a leggonoszab­bak. Minden szörnyűség, ami Chilében történt az elmúlt öt esztendő alatt, ami milliókat késztetett és késztet felháborodásra, tiltakozásra szerte a vi­lágon, ezekben a napokban is, az ő nevükhöz fűző­dik. Holnap lesz öt éve, hogy a lázadó légierő gé­pei tüzérségi támogatással Santiagóban megkezd­ték az elnöki palota ostromát, s Salvador Allende köztársasági elnök a Moneda sok védőjével együtt életét vesztette a gyilkos golyózáporban. Holnap lesz öt éve, hogy Pinochet és társai csak Santiagó­ban 5200 hazafit állítottak statáriális bíróság elé, s kegyetlen irtó hadjáratuk elől rövidesen tízezrek voltak kénytelenek elmenekülni hazájukból. Hol­nap már öt esztendeje, hogy Chiléről csak szomorú dolgok, olyan szörnyűségek juthatnak eszünkbe, mint a koncentrációs táborok, a tömegmészárlások borzalmai. És holnap lesz a napja annak is, hogy amikor a fasiszta puccs, az azt követő terror áldo­zatainak emléke előtt tisztelgünk, immár ki tudja hányadszor, ismét feltesszük a kérdést: hát még mindig lehetséges? Sajnos, lehetséges. A fasiszta junta, amely eze­ket a szörnyűségeket elkövette, mindvégig az Egye­sült Államok kormányának védőszárnya alatt cse­lekedett. Jellemző erre a viszonyra, hogy miután Pinochet, a junta vezetője tavaly ősszel a jelenlegi amerikai elnökkel Washingtonban tárgyalt, azzal dicsekedett az újságíróknak, hogy „az emberi jogok kérdésében egyetértenek Carterral”. És jellemző az is, hogy az emberi jogokra oly „kényes” Carter el­nök csak most fortyant fel a júnta atrocitásai mi­att, hogy bebizonyosodott: Pinochet bérgyilkosai ölték meg 1976 szeptemberében Orlando Leteliert, a népi egység kormányának volt külügy- és had­ügyminiszterét — és ami az egész ügyben főben járó bűn Carter szemében! — az Egyesült Államok területén, Washingtonban. Az amerikai elnököt az viszont egy csöppet sem zavarja, hogy már az USA- ban is mind többen megelégelték Washington kétes szerepét a chilei eseményekben. Ezt felismerve ja­vasolta egy amerikai képviselő, hogy a kormány szüntesse be a Chilébe irányuló fegyverszállítmá­nyokat. A képviselőház 246 szavazattal 146 ellené­ben elvetette az indítványt. De nemcsak külföldön nő szinte naponta a jun­ta bírálóinak száma, nő odahaza, még Pinochet közvetlen környezetében is. Erről tanúskodott a junta egyik tagjának, Gustavo Leigh Guzman tá­bornoknak a nyilatkozata, amelyben elismerte: Pi­nochetnek köze volt politikai ellenfeleinek, köztük Orlando Leteliernek a meggyilkolásához. Igaz. ezért a nyilatkozatáért Leigh összes tisztségével fizetett, de hát ő sem ma született bárány. Jelenleg is a fa­siszta hatalomátvétel és a junta „fő ideológusaként” emlegetik elsősorban, s megfigyelők nem mulaszt­ják el felhívni a figyelmet arra, hogy a bizonyos tekintetben megcsömörlött tábornok mindenekelőtt saját politikai jövője érdekében váltott köpönyeget. Ami Pinochet számára szintén kínos, az Egye­sült Államok kormánya most ráadásul példát is akar statuálni, és Letelier gyilkosainak a kiadását követeli tőle. Az egyik vádlott, Pinochet után a rezsim legrettegettebb, leggyűlöltebb reprezentánsa, Contreras Sepulveda tábornok, a hírhedt chilei tit­kosrendőrség, a DINA egykori főnöke már házi őri­zetben van. És ha Washington valóban ragaszkodni fog átadásához, Pinochetnek minden bizonnyal sok álmatlan éjszakája lesz. A gyilkos fegyverek árnyékában a nép ellen­állása is erősödik. Az utóbbi időben olyanok is részt vesznek a. megmozdulásokban, akik két-három éve még lélegzetet is alig mertek venni a terror or­szágában. A halottak helyébe élők léptek: időseb­bek, s fiatalok, hívők és ateisták, keresztényde­mokraták és kommunisták sokasága készül oda­haza és külföldön a fordulatra, arra, hogy folytassa Allende útját. KOCSI MARGIT Brezsnyev fogadta Edward Kennedyt Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke szom­baton fogadta Edward Ken­nedy szenátort, aki az egész­ségügyi ellátással foglalkozó világkonferencián részt vévő amerikai küldöttség vezetője­ként tartózkodik a Szovjet­unióban. A tárgyszerű és bafáti jel­legű, átfogó megbeszélésen Leonyid Brezsnyev részlete­sen foglalkozott a szovjet— amerikai kapcsolatok kulcs­kérdéseivel és elvileg érté­kelte e kapcsolatok jelenlegi nem kielégítő állását. Leonyid Brezsnyev megerő­sítve a Szovjetuniónak az Egyesült Államokkal kialakí­tott konstruktív és szilárd kapcsolatai fejlesztését célzó irányvonalat, annak fontossá­gát hangsúlyozta, hogy e kap­csolatok az egyenlőség, a köl­csönös előnyök és az egymás belügyelbe való be nem avat­kozás elveinek szigorú betar­tásán alapuljanak. Moszkva, Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Decemberben éri el a Vé­nusz bolygót a Vénusz—11 szovjet kísérleti űrállomás, amelyet szombaton indítot­tak útjára. Az űrállomáson olyan műszerek is vannak, amelyeket a világűr békés célú felhasználásáról szóló szovjet—francia megállapo­dásnak megfelelően francia tudósok készítettek. A Vénusz—11 fő célja, hogv folytassák vele a boly­gó tanulmányozását. Az űrál­lomás azonban „útközben’' is rendkívül fontos vizsgálato­kat végez a világűrben: vizsgálja az úgynevezett nap­szél mértékét, adatokat közöl a kozmikus sugárzásról, az ibolyántúli és a röntgen- sugárzásról, a kozmikus tér­ben"! EGY NAP NAGYDOROGON (3. old.) RESZORTSZEMLÉLET (3. old.) A GYULAI ÚJ HÚSKOMBINÁT (8. old.) A GEOMAR EXPEDÍCIÓ (9. old.) SÖRRIPORT (4. old.) A RIKKANCS (4. old.) SEMMITMONDÓK (5. old.) TOLSZTOJ-JUBILEUM (1«. old.) MÄSOLATMÜZEUM TATÁN (11. old.) ELSŐ NAP AZ ISKOLÁBAN (7. old.) A 35 MILLIOMODIK LENGYEL ÁLLAMPOLGÁR (8. old.) LEGKISEBB RAGADOZÓ MADARUNK (12. old.) HAJTATÁS A LAKÁSBAN (14. old.) KERESZTREJTVÉNY (14. old.) mmmmmmmmemmmmammmmmmá HÁROM CSENGETÉS Tolna megye öt mentőállomásán, Szekszárdon, Dombóvá­ron, Nagymányokon, Pakson és Tamásiban huszonhárom mentőautóval teljesítenek szolgálatot. Munkájuk jelentős részét a betegszállítás teszi ki. Hang-, fényjelzés és piros' zászló nélkül megy a mentő ilyenkor. S az állomásról egy. illetve két csengőjelzéssel indítják. Legfontosabb feladata azonban a fehér autó vezetőinek, ápolóinak a mentés. Amikor a másodpercek is számítanak. Ilyenkor három csengetés a jel. A héten, egy esős délelőtt közlekedési bal­esethez riasztották a mentőket. Itt készült az ötödik ol­dalon lévő képriport. Utón a If enusz-11

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom