Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-01 / 206. szám

1978. szeptember 1. Képújság 5 Harmincéves az állami mozi Harminc esztendővel ez------------------------------------------------------------------------------—előtt a kormány 28 1948­a s minisztertanácsi határozata rendelkezőn ..a film és mozi nemzeti vállalatok létesítése ügyében". Valami akkor kezdődött. Addig vállalkozók, illetve a koa­líciós pártok kezében volt a filmgyártás és filmforgalmazás, az új útra ilyen körülmények között nem lehetett rátalálni. Az államosítás robbantás: a mozi eltol kezdve nem üzlet, hanem a szocialista művelődéspolitika egyik bázisa. Mára már túljutott gyerekkorán, a sikeres ifjúságon, a válságos felnőttkort is megerle. Nemzetközi tekintélye megnőtt, hazai népszerűsége eltűnt. Miért az egyik, s mi az oka a másiknak? Tűnődünk, vitatkozunk, de az ország lakossá­gából még mindig négymillióan járunk moziba, a lehetséges közönség fele. A filmipar államosításának huszadik évfordulóján a ma­gyar filmkritikusok titkos szavazással kiválasztották a tizen­két legjobb magyar filmet. Később a lista egy filmmel kibő­vült, a Valahol Európában című alkotással, amelyet a fel- szabadulás után, de még az államosítás előtt készített Radvá- nyi Géza. Ezt a „tizenkettes” listát azóta úgy ismerik világ­szerte, mint a „Budapesti 12”-t, és a kritikusok válogatta tu­catnyi film már számtalanszor képviselte filmművészetünket a világban. A harmincadik évfordulóján újra szavaztak a kritikusok — de a „Budapesti 12” azért a régi maradt. Talpalatnyi föld Irta Szabó Pál Bölcső, Lakodalom, Keresztelő című re­génytrilógiája nyomán Hont Ferenc művészeti vezetésével a Magyar Film dramaturgiai munkaközössége. Készült: 1948-ban. Talpalatnyi föld Budapesti tavasz \ A fiatalok és a film Igen is, nem is Tagadhatatlan, hogy a moziközönség zöme mindig a fiatalok köréből verbuválódik. Talán, mert ezr a korosztály a legfogékonyabb a filmvászon tör­ténetei iránt, talán mert ők érnek rá leginkább. Va­jon, mit tart a filmről az — úgymond — legilieté- kesebb közönség? Az alábbi válaszok némi közvé­lemény-kutatás során hangzottak el. Egy tizenhét éves diák­lány: — Szekszárdról járok ki a bonyhádi közgazdasági suli­ba, a mindennapos utazgatás a tanulástól veszi el az időt, a tanulás pedig a mo­zizást nem engedi meg. A Kabos-sorozatot viszont néz­tem a tévében, igaz, hogy a mi korunknak már nem mondott semmit, de legalább élvezhettem egy kis humort. — A nyári szünetben nem kellett se utazni, se tanul­ni. .. — Hát nyáron el is men­tem háromszor moziba. Lát­tam az ABBA-filmet, a Led Zeppelint, a harmadikra nem emlékszem. Idén érettségizett, egész­ségügyi pályára készülő lány: — Nagyon szeretem a fil­meket, úgy vélem, sokat le­het belőlük tanulni. Jobban tennék a fiatalok, ha a presszónak csúfolt kocsma helyett inkább a mozit vá­lasztanák szórakozásul. Ná­lunk, Felsőnyéken hetente kétszer vetítenek filmet a kultúrházban, szerdán és va­sárnap. Egy-egy előadáson 20—25 személy lézeng, s uram bocsá’, néhányan nem is a film, hanem a sötét kedvéért ülnek be... — A magyar filmek is méltóak a lelkesedésre? — Szó, mi szó, meggondo­lom, hogy megnézzem-e, ha magyar filmet játszanak, bár a kedvenc színészeim közé tartozik Nagy Gábor és Sztankay is. A régi ma­gyar filmek értékesek, pél­dául a Körhinta, az újab­bak közül a Kenguru tet­szett. Egy tizenhat éves szak­munkástanuló: — Gerjenben hetente négy nap, általában telt házzal mennek a filmek. Olvastam, hogy most valamilyen évfor­duló van, azért játsszák a magyar filmek sorozatot. Sokan leszólják a magyar filmeket, pedig csodálatos alkotások is akadnak köz­tük: ott van az Alba Regia, vagy a Katonazene. Minden filmet megnézünk, válogatás nélkül, jó párat akár több­ször is. Szekszárdon is bent maradtunk már néhányszor, hogy itt is elmehessünk mo­ziba. Egy 33 éves asszony: — Átestem a ló másik ol­dalára. Tizenéves koromban faltam a filmeket, most be nem teszem a lábam a mo­ziba. Az is nehezemre esett, hogy a múltkor a lányomat el kellett kísérnem egy elő­adásra. Egy 25 éves. könyvterjesz­tő férfi véleménye: — Azt várom a filmtől, hogy szórakoztasson! Egy­általán nem imádom a Nyu­gatot, de azok a filmek leg­alább szórakoztatnak. A Kenguru óta nem találkoz­tam jó magyar filmmel. A másik észrevételem, hogyne művészieskedjenek a filme­sek annyira, hogy csak az egyetemi végzettségű embe­rek értsék meg, mit akar­tak mondani. A tévénézés különben is kényelmesebb, mint a mozi. Tizenhét éves gépírólány: — Legyen a filmnek mon­danivalója! Szóljon a sze­relemről, vagy bármiről, de fejezzen ki valamit, ne csak lógjon a levegőben. Sóhaj a harmincas korosz­tályból : — Mennék én szívesen moziba, de kivel? A lányom már túl nagy ahhoz, hogy az anyja kísérgesse, a fér­jem meg nem hajlandó ve­lem jönni. Hiába olvasom el előre a kritikákat, ha kivá­lasztok egy-egy filmet, biz­tos, hogy a férjemnek nem tetszik. Egyedül meg nincs kedvem, este előadás után hazasétálni... Hasonlóan lemarad a fil­mekről a 28 éves, középis­kolai tanár is: — Egyetemista koromban lelkes mozilátogató voltam, de most mire kimosom a pelenkákat, éjfélkor már nem kezdenek az én kedve­mért előadást. A francia „új hullám” rendezői a kedvenceim, Godard, Truf­faut, és persze Bergman. Nem török lándzsát a mű­vészfilmek mellett, egy ka­landfilmet is kitűnően meg­csinálhatnak — a maga mű­fajában. Egy a fontos: jó film legyen! Aztán hogy kinek mi a jó, az már bo­nyolult kérdés... A fentiekből ugyancsak bajos volna egyértelműen kiolvasni, hogy milyen a fiatalok viszonya a filmhez. Az is igaz, hogy kedvelik a moziba járást, az is igaz, hogy nem. S a kétféle fel­fogás együttesen létezik... KOVÁCS m. Karinthy Ferenc regényéből írta Thurzó Gábor és Ka­rinthy Ferenc. Rendező: Máriássy Félix. Készült: 1955-ben. Körhinta Sarkadi Imre A kútban című novellája nyomán írta Fáb- ri Zoltán és Nádasy László. Rendező: Fábri Zoltán. Készült: 1955-ben. Hannibál tanár úr Móra Ferenc Hannibál feltámadás után című kisregénye nyomán írta Fábri Zoltán, Gyenes István, Szász Péter. Ren­dező: Fábri Zoltán. Készült: 1956-ban. Bakaruhában Hunyadi Sándor novellájából Hubay Miklós írta. Ren­dező: Fehér Imre. Készült: 1957-ben. Ház a sziklák alatt ^ Irta Tatay Sándor. Rendező: Makk Károly. Készült: 1958-ban. Sodrásban Gaál István írta. Rendező: Gaál István. Készült: 1963-ban. A tizedes meg a többiek Dobozy Imre írta, Pásztor Ferenc fényképezte. Rendező: Keleti Márton. Készült: 1965-ban. Szegénylegények írták: Hernádi Gyula, Jancsó Miklós. Rendező: Jancsó Miklós. Készült: 1965-ben. Hideg napok Cseres Tibor regénye nyomán írta Kovács András. Ren­dező: Kovács András. Készült: 1966-ban. Apa Inta: Szabó István. Kép: Sára Sándor. Zene: Gonda Já­nos. Rendező: Szabó István. Készült: 1966-ban. Tízezer nap Írták: Gyöngyössy Imre, Csoóri Sándor, Kosa Ferenc. Kép: Sára Sándor. Készült: 1965—1967-ben. r Életem Piszter Ferencék házát könnyen megtalálom Zom- bán. Az első megkérdezett tudja, hol lakik. Az idős em­ber még ma is — hetvenhét évesen — tevékenykedik. Nyugdíja mellett mozigépész­ként heti négyszer vetít a falu lakóinak. Az ősz hajú, szemüveges, barátságos te­kintetű, idős ember szívesen mesél életéről, munkájáról. — A Hangya-központ uta­sítására jöttem 1934-ben Zombára, hogy átvegyem az itteni bolt vezetését — kezdi emlékezését. — Akkoriban is nagyon szerettem a mozit. Bonyhádra vagy Szekszárdra jártunk kerékpáron moziba. Sokan, egész konvojt alkotva mentünk egy-egy jobb elő­adásra. Már akkor foglalkoz­tatott a gondolat, hogy Zom- bán is kellene mozit szer­vezni. Elmentem Decsre, ta­pasztalatokat szerezni, érdek­lődni az ottani mozistól. Sok pénzbe került volna akkor az indulás. Nekem pénzem nem volt, csak terveim. Az­a mozi tán évekkel később az egyik gazdag szomszéd kezességet vállalt értem a takarékpénz­tárnál, hogy kapjak hitelt mozialapítási tervemhez. /imikor ez megvolt, nekiáll­tam. Magam terveztem a moziépületet és végig ott vol­tam a kivitelezésnél, a be­rendezésnél. Átnéztem a szakirodalmat és az akkor legmodernebb Bosch típusú keskenyfilm-vetítőt vettem meg. — Sohasem felejtem el az e’ső vetítést. Augusztus 20- án van Zombán a búcsú. Azt terveztem, hogy akkor lesz az első vetítés, de előbb el­készültem, úgyhogy 1942. au­gusztus 15-én már volt egy főpróba. Kétszázan fértek a moziba. Később vasárnapon­ként négy előadást tartot­tam. A délután hármas és ötös nézőtere majdnem meg­telt, az esti hét- és kilenc- órás vetítésre még pótszéke­ket is be kellett állítani. Per­sze nemcsak a zombaiak, ha­nem a környező községek lakói is ide jártak. — A mozizás mellett to­vábbra is vezettem a Hangya­boltot, de a mozj nagyon szép pénzt hozott, így lassan elkezdhettem az adósságai­mat törleszteni. Ha most visszagondolok, a mozizás­nak köszönhetem, hogy tud­tam a lányaimat taníttatni. Személyesen jártam fel Pest­re filmekért, így mindig a legjobbakat tudtam megven­ni. Jávor Pál, Kabos, Karády Katalin filmjei mindig telt házzal mentek. — A felszabadulás utáni időkben sokszor vonattetőn, vagy az ütközőn keresztbe­fektetett deszkán utaztam Pestre filmekért. Aztán egy­szer jöttek, hogy át kell ad­nom a mozit a szocdem. pártnak. Utána én alkalma­zott voltam. A mozigépet ke­zeltem, a pénztárban pedig a párt által küldött ügyvezető ült. Később a földszöv. vette át a mozit és vele engem. Az államosítás után jó ideig nem léptem be a moziba, az­tán megint visszahívtak. Most már több mint tizenöt éve. nyugdíjasként kezelem a gépet. Az első Bosch-masi- nám óta sokat változott a világ, változtak a mozigépek, de én mindig kitanultam. A legritkább esetben kell sze­relőt hívnom. Magaménak érzem és úgy is kezelem a gépet, mintha sajátom lenne, — Másnak van földje, nyaralója, nekem a mozi a mindenem. Ha nem csinál­hatnám, talán már nem is élnék. Nekem ez a szórako­zásom, pihenésem. Hogy meddig csinálom? Nem tu­dom. Amíg az egészségem engedi, addig biztos. Piszter Feri bácsi nemcsak addig csinálja. Másoktól hal­lottam, hogy tavaly beteg­ágyból felkelve indult vetí­teni. Az utcán többször meg­szédült, de a kerítésekbe ka­paszkodva ment a mozi felé. Amikor haza akarták támo­gatni, azt kérte, a mozihoz vigyék. A gépet elindítani mar csak a felesége segítsé­gével tudta. A nézők észre sem vették, mi történt. Mire az első tekercs lepergett, a szomszéd községből áthívták a mozigépészt — Feri bácsi tanítványát — így átvette a gépkezelést. A film pergett tovább, a mentő pedig sziré­názva vitte Piszter Ferencet a bonyhádi kórházba, ahon­nan egy hét múlva engedték csak haza. — Tamási — Harminc év Az államosított magyar filmgyártás 1978 nyaráig 468 filmet készített. A magyar filmkritikusok titkos szavazás­sal kiválasztották a harminc év harminc legjobb alkotá­sát. A „Budapesti 12” mellett a következő filmek kerül­tek a listára: Angyalok földje (Révész György rendezte, 1962); Ol­dás és kötés (Jancsó Miklós, 1963); Nehéz emberek (Ko­vács András,'1964); így jöttem (Jancsó Miklós, 1964) ; Ál­modozások kora (Szabó István, 1964); Húsz óra (Fábri Zoltán, 1965); Csillagosok, katonák (Jancsó Miklós, 1968); Feldobott kő (Sára Sándor, 1968); Szindbád (Huszárik Zoltán, 1971); Szerelem (Makk Károly, 1971); Régi idők focija (Sándor Pál, 1973); Fotográfia (Zolnay Pál, 1973); Jutalomutazás (Dárday István, 1975); Árvácska (Ranódy László, 1976); Küldetés (Kosa Ferenc, 1977); Veri az ör­dög a feleségét (András Ferenc, 1977); Filmregény (Dár­day István, 1978). harminc filmje Darvas Lili és Töröcsik Mari a Szerelem cimii filmben

Next

/
Oldalképek
Tartalom