Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-26 / 227. szám

1978. szeptember 26. ^PÚJSÁG 3 Vili. szekszárdi szüreti napok Sokirányú érdeklődés, óriási közönség Az életben minden változik, semmi okát nem látjuk annak, hogy miért nem változhatna, lehet a hagyomá­nyostól eltérő a szüreti napok tartalma is. Ilyesféle fel­ismerés vezette a tegnapelőtt befejeződött rendezvény szervezőit is, akik a várható (és a vártnál jóval nagyobb számban megjelent) közönség legszélesebb rétegeinek érdeklődését akarták kielégíteni, valahogy a „Szóra­kozzunk együtt!” jelszó jegyében. Ez a törekvés sikerrel járt és mit sem rontott, hanem csak emelt a színvona­lon, hogy a rendezvények, kiállítások egy része a képző- művészeti világhéttel kapcsolatos igényeknek is meg­felelt. Az egyes eseményekkel lapunkban részben már foglalkoztunk, most a terjedelmünk adta kötöttségektől függően megpróbálunk rövid összegezést adni a VIII. szekszárdi szüreti napok egészéről. A HÍRVERÉS minden korábbinál jobb volt. Az előzetes tájékoztatásból lapunk is igyekezett kivenni részét. Ezt szolgálta a műsor­füzet, a városszerte elhelye­zett irányító- és megállító­táblák tömege, a felvonulás­kor osztogatott (és hiteles­nek bizonyult!) forgatókönyv is. Az utólagos hírverésbe besegített a rádió és a kelle­ténél jobban a filmesek, akiknek szüntelenül a tömeg feje fölött dübörgő helikopte­re majdnem elérte azt, hogy ország-világ láthatta ugyan, de a jelen voltak nem élvez­hették a felvonulás egy ré­szét. AZ ELLÁTÁS majdnem ilyen fontos, ha ugyan nem fontosabb. Az Arany János utcában és a fasorban felállított sátrak csúcsidőben természetesen nem vezethették le tolongás nélkül a forgalmat, de egyéb­ként elégséges számban és alkalmas helyen voltak. De lehettek volna külső megje­lenésükben méltóbbak az eseményhez. Az ezúttal sze­rencsére elmaradt ökörsütés viszont örvendetesen emelt a színvonalon. Jó kezdeménye­zés volt a Hungaronektár ki­vonulása az utcára, ugyan­így a könyvesbolté és az. hogy a 160 lakásos alatti nagy üzlet — joggal számol­va a forgalommal — vasár­nap négy óra hosszat nyitva volt. Az evés-ivásnak nem feltétlenül kell az utcán tör­ténnie. A vendéglátás már a hagyományokat is őrizte a Gemencben, a Sió-csárdában, a halászcsárdában és az ön- kiszolgáló étteremben meg­rendezett szüreti bálokkal. Közvetve az „ellátás” köré­be tartozik az Augusz-ház mögötti népművészeti vásár is, melyet állandó érdeklődés kísért. A KIÁLLÍTÁSOK legrangosabbja kétségtelenül a városi tanács házasságkötő termében Sarkantyú Simon és lánya, Sarkantyú Judité volt. A kiállítás színvonalán nem lehet vitatkozni, a mű­vész színtanulmányainak el­helyezésén már igen. melyek megvilágítása az adott kö­rülmények közt előnytelen. A fotókiállításról már beszá­moltunk. Itt annyit, hogy a nagy érdeklődés miatt (és a nagyfokú szelektálás ellené­re) a terem meglehetősen zsúfolt, hiányzik az alkotá­sokra való megfelelő rálátás lehetősége. Alkalmas kiállítótérmet nyert és használt fel a vá­ros a tanítóképző főiskola aulájával. Képzőművészeink és népi díszítőművészeink ki­állítása nagyon jól sikerült. Farkas Pál (egyelőre gipsz) Babits-szobra, dr. Németh Pálné és Teszler Ella művei éppúgy említést érdemelnek, mint Juhos László — némi Prométheusz-hatást tükröző — Repülő embere. A megyei művelődési központban első­sorban Mattioni Eszter — la­punkban már méltatott — kiállítása vonzott hatalmas tömeget. Az egészen más jel­legű egzotikus- és díszmadár­tenyésztőké nem kevésbé. A RENDEZVÉNYEK jó részével, így az V. szek­szárdi vörösbor-fesztivállal már foglalkoztunk. Ennek ki­egészítéséül szolgált a levél­tár bortörténeti kiállítása, melyre hangsúlyosabb irá­nyítótáblákkal kellett volna felhívni a figyelmet. Valódi „szüreti” rendezvény volt a szovjet, francia, finn, német, lengyel és jugoszláv vendé­geket megmozgató szüret a hegyoldalban. „Igazi” szüre­tet a kései érés nem enge­dett, de az Aranyfürt Tsz és a szakszövetkezet szőlőjébe pompás fogatokkal felszállí­tott 200 vendég hangulatá­ban nem volt hiba. Hatalmas tömeget vonzott a Korzó Áruház előtti divatbemutató: — meg Baleczky Annamária neve. A XI. szekszárdi néptánc­fesztiválon részt vevő 11 tánccsoport szombaton két versenyműsor keretében lé­pett színpadra. Élőként a televízióból is jól ismert Kertészeti Egye­tem tánckarát láthattuk. Táncaik közül Lelkes Lajos: Oláhos és Foltin Jolán: Héj, haj, tánc című koreográfiái szereztek elismerést, pontos, természetes előadásukkal. A Mecsek táncegyüttes először vett részt a fesztiválon és megérdemelt sikert aratott. A Tardonai leánytánc és Ba­lázs—Bodai: Csizmás című kompozíciói mellett Balázs— Bogyiszlói temperamentum Egy kakasdi csöppség a fényképészek pergőtüzében Szüret — a javából Bodai: Édes Gergelem elne­vezésű új műve eredetiségé­vel, szerkezeti építkezésének hibátlanságával, az est egyik kiemelkedő művészi produk­ciója volt. A Kecskemét néptáncegyüttes Nagy István: Dél-alföldi táncok és Lelkes Lajos Rábaközi dús koreog­ráfiáinak bemutatásával jó együttes benyomását keltet­te. A BM Kaposvár tánc- együttes Orsovszkij—Szurdi: Páros verbunkját mutatta be finom eleganciával, de ha­sonlóan igényes, ízléses mű­sorválasztásról tett tanúságot Varga Zoltán: Gömöri páro­sának színpadra állításával is. A Pécsi KISZÖV néptánc­együttes Tóth Ferenc: Kalo­csai nagylány játszójának tréfás humora keltett érdek­lődést. Említést érdemel Vár­nai—Tímár: Alsószentmárto- ni déjszláv táncok című ko­reográfiájának érzelmi át- szőttsége, pergő ritmusossá­ga. Az első versenyprogram zárószámaként az érdeklődés­sel várt TOTÉV néptánc­együttes mutatta be minősí­tő műsorát. A második versenyműsor­ban láthattuk a dombóvári Kapos együttest. Balázs— Lébényi: Széki táncrendjét kidolgozottan stílusosan ad­ták elő. Balázs—Lébényi: Lakócsai táncok jó koreog­ráfia, kitűnő zenei kíséret­tel. A szekszárdi néptánc­együttes Thész—Szabadi: Koló-ját a tavalyi fesztivá­lon látottakhoz képest sok­kal érettebben állította szín­padra. Szabadi: Rezálás cí­mű kompozíciója tiszta, szép munka. A lányok ének­lése magas művészi elvárá­soknak is megfelel. Thész— Szabadi: Hess páva című feldolgozása eredeti bukovi­nai székely anyagra épült. A ritmust fokozó hangszerek beépítése a zenekarba, sze­rencsés megoldás. A zalai Honvéd táncegyüttes leg­főbb erénye a számok hi­bátlan kidolgozottsága. Adós maradt azonban az együttes új szám bemutatásával. Elő­adásmódjuk markáns fér­fiassága méltán nyerte el a közönség tetszését. A Zala megyei KISZÖV táncegyüt­tes minősítést kért. Korábbi eredménye ezüst I. fokozat volt. A zsűri, elismerve fej­lődésüket, de figyelembe vé­ve az egész néptáncmozga­lom előrelépését, megerősí­tette korábbi minősítésüket. A második versenyműsor utolsó együtteseként a ka­locsai népiegyüttes lépett színpadra. Ezúttal nemcsak hagyományaik ápolásában jeleskedtek, hanem más vi­dékek táncait is sikerrel mu­tatták be. A Novák Ferenc koreográ­fus vezette zsűri négy egyé­ni díjat és öt csoportdíjat adott ki. Egyéni díjat ka­pott Thész László, a Hess páva című koreográfia zene­szerzői munkájáért. Balázs István a dombóvári zenekar összteljesítményéért, Bodai József együttesszervező és Lelkes Lajos eredményes pedagógiai munkájáért. Az együttesek közül a Mecsek táncegyüttes, a sz^szárdi néptáncegyüttes, a Kerté­szeti Egyetem tánckara, a kalocsai népi együttes és a Pécsi KISZÖV néptánc­együttes részesült nívódíj­ban. A neves szakemberekből álló zsűri úgy összegezte a látottakat, hogy a szekszár­di néptáncfesztivál az or­szág legrangosabb tájfeszti­válja, melynek színvonala évről évre emelkedik. A FELVONULÁS' nézőinek számát még be­csülni is bajos, a húszezres számmal valószínűleg csak közelítjük az igazat. Ez a szüreti napok hagyományo­san „leghangsúlyosabb”, és ugyanakkor legnehezebb rendezvénye. Színpompás és hatalmas tömeg vonult el, másfél óra alatt, ami alig­hanem időrekord. A rende­zők érezhetően törekedtek a felvonulás pergővé tételére. Zökkenő viszonylag kevés volt és ha a nézőközönség fegyelmezettebb, tehát pél­dául a fogatokat veszély nélkül lehetett volna kettős sorba engedni, talán még kevesebb akad. Itt-ott a tánccsoportok túl korán kezdték és túl sokáig foly­tatták a táncot, de kákán csomót keresés lenne, ha csak ezt feszegetnénk. Vala­mennyi együttest felsorolni képtelenség. Szüntelen taps­vihart arattak a sokfelé élen haladó, népviseletes csöppségek. Ugyanígy a vár- aljaiak temperamentuma, a bogyiszlóiak süteményt kí­náló kedvessége, a palánki öcsényi kosár... szakközépiskolások diákos humora, a madocsaiak is­mert művészete. Kitűnő volt a nemzetiségek szerep­lése, akik közül a mórágyia- kat külön ki kell emelni. A dísztribünön a megye veze­tői és külföldi vendégek foglaltak helyet, akik aligha vették észre, hogy a felvo­nulás során másfél méterrel a fejük fölött egy újabb né­zősor jelent meg, a tribün hátfalának tetejére felka­paszkodott fiatalokból. Ahogy valaki mellettünk megjegyezte: „A megyei jö­vendő vezetőiből...” (Ordas—Lemle—Komáromi) (Fotó: K. Z.) A kakasdiak kocsija Forog a Kapos együttes

Next

/
Oldalképek
Tartalom