Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-26 / 227. szám
1978. szeptember 26. ^PÚJSÁG 3 Vili. szekszárdi szüreti napok Sokirányú érdeklődés, óriási közönség Az életben minden változik, semmi okát nem látjuk annak, hogy miért nem változhatna, lehet a hagyományostól eltérő a szüreti napok tartalma is. Ilyesféle felismerés vezette a tegnapelőtt befejeződött rendezvény szervezőit is, akik a várható (és a vártnál jóval nagyobb számban megjelent) közönség legszélesebb rétegeinek érdeklődését akarták kielégíteni, valahogy a „Szórakozzunk együtt!” jelszó jegyében. Ez a törekvés sikerrel járt és mit sem rontott, hanem csak emelt a színvonalon, hogy a rendezvények, kiállítások egy része a képző- művészeti világhéttel kapcsolatos igényeknek is megfelelt. Az egyes eseményekkel lapunkban részben már foglalkoztunk, most a terjedelmünk adta kötöttségektől függően megpróbálunk rövid összegezést adni a VIII. szekszárdi szüreti napok egészéről. A HÍRVERÉS minden korábbinál jobb volt. Az előzetes tájékoztatásból lapunk is igyekezett kivenni részét. Ezt szolgálta a műsorfüzet, a városszerte elhelyezett irányító- és megállítótáblák tömege, a felvonuláskor osztogatott (és hitelesnek bizonyult!) forgatókönyv is. Az utólagos hírverésbe besegített a rádió és a kelleténél jobban a filmesek, akiknek szüntelenül a tömeg feje fölött dübörgő helikoptere majdnem elérte azt, hogy ország-világ láthatta ugyan, de a jelen voltak nem élvezhették a felvonulás egy részét. AZ ELLÁTÁS majdnem ilyen fontos, ha ugyan nem fontosabb. Az Arany János utcában és a fasorban felállított sátrak csúcsidőben természetesen nem vezethették le tolongás nélkül a forgalmat, de egyébként elégséges számban és alkalmas helyen voltak. De lehettek volna külső megjelenésükben méltóbbak az eseményhez. Az ezúttal szerencsére elmaradt ökörsütés viszont örvendetesen emelt a színvonalon. Jó kezdeményezés volt a Hungaronektár kivonulása az utcára, ugyanígy a könyvesbolté és az. hogy a 160 lakásos alatti nagy üzlet — joggal számolva a forgalommal — vasárnap négy óra hosszat nyitva volt. Az evés-ivásnak nem feltétlenül kell az utcán történnie. A vendéglátás már a hagyományokat is őrizte a Gemencben, a Sió-csárdában, a halászcsárdában és az ön- kiszolgáló étteremben megrendezett szüreti bálokkal. Közvetve az „ellátás” körébe tartozik az Augusz-ház mögötti népművészeti vásár is, melyet állandó érdeklődés kísért. A KIÁLLÍTÁSOK legrangosabbja kétségtelenül a városi tanács házasságkötő termében Sarkantyú Simon és lánya, Sarkantyú Judité volt. A kiállítás színvonalán nem lehet vitatkozni, a művész színtanulmányainak elhelyezésén már igen. melyek megvilágítása az adott körülmények közt előnytelen. A fotókiállításról már beszámoltunk. Itt annyit, hogy a nagy érdeklődés miatt (és a nagyfokú szelektálás ellenére) a terem meglehetősen zsúfolt, hiányzik az alkotásokra való megfelelő rálátás lehetősége. Alkalmas kiállítótérmet nyert és használt fel a város a tanítóképző főiskola aulájával. Képzőművészeink és népi díszítőművészeink kiállítása nagyon jól sikerült. Farkas Pál (egyelőre gipsz) Babits-szobra, dr. Németh Pálné és Teszler Ella művei éppúgy említést érdemelnek, mint Juhos László — némi Prométheusz-hatást tükröző — Repülő embere. A megyei művelődési központban elsősorban Mattioni Eszter — lapunkban már méltatott — kiállítása vonzott hatalmas tömeget. Az egészen más jellegű egzotikus- és díszmadártenyésztőké nem kevésbé. A RENDEZVÉNYEK jó részével, így az V. szekszárdi vörösbor-fesztivállal már foglalkoztunk. Ennek kiegészítéséül szolgált a levéltár bortörténeti kiállítása, melyre hangsúlyosabb irányítótáblákkal kellett volna felhívni a figyelmet. Valódi „szüreti” rendezvény volt a szovjet, francia, finn, német, lengyel és jugoszláv vendégeket megmozgató szüret a hegyoldalban. „Igazi” szüretet a kései érés nem engedett, de az Aranyfürt Tsz és a szakszövetkezet szőlőjébe pompás fogatokkal felszállított 200 vendég hangulatában nem volt hiba. Hatalmas tömeget vonzott a Korzó Áruház előtti divatbemutató: — meg Baleczky Annamária neve. A XI. szekszárdi néptáncfesztiválon részt vevő 11 tánccsoport szombaton két versenyműsor keretében lépett színpadra. Élőként a televízióból is jól ismert Kertészeti Egyetem tánckarát láthattuk. Táncaik közül Lelkes Lajos: Oláhos és Foltin Jolán: Héj, haj, tánc című koreográfiái szereztek elismerést, pontos, természetes előadásukkal. A Mecsek táncegyüttes először vett részt a fesztiválon és megérdemelt sikert aratott. A Tardonai leánytánc és Balázs—Bodai: Csizmás című kompozíciói mellett Balázs— Bogyiszlói temperamentum Egy kakasdi csöppség a fényképészek pergőtüzében Szüret — a javából Bodai: Édes Gergelem elnevezésű új műve eredetiségével, szerkezeti építkezésének hibátlanságával, az est egyik kiemelkedő művészi produkciója volt. A Kecskemét néptáncegyüttes Nagy István: Dél-alföldi táncok és Lelkes Lajos Rábaközi dús koreográfiáinak bemutatásával jó együttes benyomását keltette. A BM Kaposvár tánc- együttes Orsovszkij—Szurdi: Páros verbunkját mutatta be finom eleganciával, de hasonlóan igényes, ízléses műsorválasztásról tett tanúságot Varga Zoltán: Gömöri párosának színpadra állításával is. A Pécsi KISZÖV néptáncegyüttes Tóth Ferenc: Kalocsai nagylány játszójának tréfás humora keltett érdeklődést. Említést érdemel Várnai—Tímár: Alsószentmárto- ni déjszláv táncok című koreográfiájának érzelmi át- szőttsége, pergő ritmusossága. Az első versenyprogram zárószámaként az érdeklődéssel várt TOTÉV néptáncegyüttes mutatta be minősítő műsorát. A második versenyműsorban láthattuk a dombóvári Kapos együttest. Balázs— Lébényi: Széki táncrendjét kidolgozottan stílusosan adták elő. Balázs—Lébényi: Lakócsai táncok jó koreográfia, kitűnő zenei kísérettel. A szekszárdi néptáncegyüttes Thész—Szabadi: Koló-ját a tavalyi fesztiválon látottakhoz képest sokkal érettebben állította színpadra. Szabadi: Rezálás című kompozíciója tiszta, szép munka. A lányok éneklése magas művészi elvárásoknak is megfelel. Thész— Szabadi: Hess páva című feldolgozása eredeti bukovinai székely anyagra épült. A ritmust fokozó hangszerek beépítése a zenekarba, szerencsés megoldás. A zalai Honvéd táncegyüttes legfőbb erénye a számok hibátlan kidolgozottsága. Adós maradt azonban az együttes új szám bemutatásával. Előadásmódjuk markáns férfiassága méltán nyerte el a közönség tetszését. A Zala megyei KISZÖV táncegyüttes minősítést kért. Korábbi eredménye ezüst I. fokozat volt. A zsűri, elismerve fejlődésüket, de figyelembe véve az egész néptáncmozgalom előrelépését, megerősítette korábbi minősítésüket. A második versenyműsor utolsó együtteseként a kalocsai népiegyüttes lépett színpadra. Ezúttal nemcsak hagyományaik ápolásában jeleskedtek, hanem más vidékek táncait is sikerrel mutatták be. A Novák Ferenc koreográfus vezette zsűri négy egyéni díjat és öt csoportdíjat adott ki. Egyéni díjat kapott Thész László, a Hess páva című koreográfia zeneszerzői munkájáért. Balázs István a dombóvári zenekar összteljesítményéért, Bodai József együttesszervező és Lelkes Lajos eredményes pedagógiai munkájáért. Az együttesek közül a Mecsek táncegyüttes, a sz^szárdi néptáncegyüttes, a Kertészeti Egyetem tánckara, a kalocsai népi együttes és a Pécsi KISZÖV néptáncegyüttes részesült nívódíjban. A neves szakemberekből álló zsűri úgy összegezte a látottakat, hogy a szekszárdi néptáncfesztivál az ország legrangosabb tájfesztiválja, melynek színvonala évről évre emelkedik. A FELVONULÁS' nézőinek számát még becsülni is bajos, a húszezres számmal valószínűleg csak közelítjük az igazat. Ez a szüreti napok hagyományosan „leghangsúlyosabb”, és ugyanakkor legnehezebb rendezvénye. Színpompás és hatalmas tömeg vonult el, másfél óra alatt, ami alighanem időrekord. A rendezők érezhetően törekedtek a felvonulás pergővé tételére. Zökkenő viszonylag kevés volt és ha a nézőközönség fegyelmezettebb, tehát például a fogatokat veszély nélkül lehetett volna kettős sorba engedni, talán még kevesebb akad. Itt-ott a tánccsoportok túl korán kezdték és túl sokáig folytatták a táncot, de kákán csomót keresés lenne, ha csak ezt feszegetnénk. Valamennyi együttest felsorolni képtelenség. Szüntelen tapsvihart arattak a sokfelé élen haladó, népviseletes csöppségek. Ugyanígy a vár- aljaiak temperamentuma, a bogyiszlóiak süteményt kínáló kedvessége, a palánki öcsényi kosár... szakközépiskolások diákos humora, a madocsaiak ismert művészete. Kitűnő volt a nemzetiségek szereplése, akik közül a mórágyia- kat külön ki kell emelni. A dísztribünön a megye vezetői és külföldi vendégek foglaltak helyet, akik aligha vették észre, hogy a felvonulás során másfél méterrel a fejük fölött egy újabb nézősor jelent meg, a tribün hátfalának tetejére felkapaszkodott fiatalokból. Ahogy valaki mellettünk megjegyezte: „A megyei jövendő vezetőiből...” (Ordas—Lemle—Komáromi) (Fotó: K. Z.) A kakasdiak kocsija Forog a Kapos együttes
