Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-24 / 226. szám

1978. szeptember 24. KÉPÚJSÁG 13 Húsz fogat a harmadik fordulóban IX. Sió-kupa » Az Izzó és a Székesfehérvár vívja a döntőt A Dél-magyarországi Lo­vasszövetség fogathatjó albi­zottsága — a szüreti napok alkalmából — Szekszárdon rendezi a megyebajnokság harmadik fordulóját. Tegnap, szombaton az elbírálás, és a díjhajtás után délután a te­repversenyre került sor. Három szomszédos megye — Baranya, Bács-Kiskun és Somogy fogatai is rajthoz álltak, de az ő eredményeik a bajnoki fordulóba nem szá­mítanak bele. A kedvezőtlen időjárás mintha elriasztotta volna a nézőket, ugyanis az elbírálás és díjhatás megkez­dése előtt igen kis számmal gyülekeztek a vásártéren. Sitkéi János, a szervező bi­zottság vezetője érkezésünk­kor megjegyezte: — az elbí­rálás és a díjhajtás iránt ál­talában nem nyilvánul meg különösebb érdeklődés. A te­rephajtásra is ugyanez jel­lemző, de majd vasárnap az akadályhajtásnál bizonyára sokkal többen lesznek, mi­után az érdekesebb, izgalma­sabb versenyszám. Az ünnepélyes megnyitóra felsorakozott csapatokat Hor­váth József, a megyei tsz- szövetség titkára köszöntötte. Ezután megkezdődött a foga­tok elbírálása és a díjhajtás. A négyes fogatoknál a kö­vetkező sorrend alakult ki: 1. Dani Gábor (Solt), 2. Wolf János (Paks), 3. Varga István (Szakcs), 4. Fehér István (Dombóvár) 5. Varga György (Mezőszilas), 6. Herman La­jos (Kaposvár), 7. Szebek Jó­zsef (Pália), 8. Horváth Já­nos (Regöly) 9. Ravasz Ist­ván (Felsőnyék), 10. Acsádi János (Szedres), II. Pordán János (Nagydorog), 12. Fülöp József (Boly). Kettes fogatoknál keveseb­ben álltak rajthoz, számsze- rint nyolcán. Itt ez a sorrend: 1. Kovacsev József (Herceg- szántó), 2 .Berka János (Bo­gy iszló), 3. Lovász László (Kecel), 4. Wurm Mátyás (Tengelic), 5. Herczeg Gár bor (Kecel), 6. Fodor Ferenc (Szedres), 7. Töttösi Sándor (Szedres), 8. Borbély István (Szedres). A hercegszántói Kovacsev József a kettes fogatok elbí­rálása, a díjhajtás során a verseny rendezői szerint ma­gasan kiemelkedett a részt­vevők mezőnyéből és meg­érdemelten jutott pontelőny­höz a vasárnapi akadályhaj- tás előtt. Megyénk fogatai közül ebben a számban a bogyiszlói Berka János indul­hat kedvező pozícióból az el­ső nap után. A négyes foga­toknál a megyebajnokság szempontjából Wolf János (Paks) és Varga István (Szakcs) között várható éles küzdelem az akadályhajtás­ban, ahol minden egyes hiba­pont döntőnek bizonyulhat a „végelszámolásnál”. Ma délelőtt 8 órától rende­zik az akadályhajtást, melyet ünnepélyes eredményhirdetés követ a vásártéren. — b. gy. — Pénteken délután kezdő­dött meg Szekszárdon a IX. Sió-kupa nemzetközi női ko­sárlabdatorna. A Zrínyi ut­cai tornacsarnokban a há­rom magyar NB I-es klub, a Székesfehérvári Építők, a Bp. Vasas Izzó és a házigazda Szekszárdi Dózsa csapata mellett a Chirana Stara Tú­ra, a Lokomotív Bratislava csehszlovák és a ZKK To- polcsanka jugoszláv együttes sorakozott fel az ünnepélyes megnyitóra. Kardos György, a Szekszárd városi testneve­lési és sportfelügyelőség ve­zetője köszöntötte a résztve­vőket, a vendégeket, köztük Haris Ferencet, a Magyar Kosárlabda Szövetség szak- felügyelőjét, a versenybíró­ság elnökét. A nyitó mérkőzésen a ku­pavédő székesfehérvári gár­da imponáló fölénnyel győ­zött az erősen megfiatalított bratislavaiak ellen. Az est második találkozóján régen látott hatalmas küzdelmet, élvezetes, magas színvonalú játékot produkált a Vasas Izzó és a Szekszárdi Dózsa. Szombaton délelőtt a két csehszlovák együttes össze­csapásából az alacsonyabb osztályú került ki győztesen, míg a Dózsa csapata bizto­san nyert a jugoszláv Topol- csanka ellen. A kupa sorsa az Izzó—Székesfehérvár mér­kőzésen dől el, a szekszárdi együttes a 3. helyért küzd a mai döntőkben. Székesfehérvári Építők— Lokomotív Bratislava 126:20 (64:8). V.: Kardos, Szász. Székesfehérvár: Szalainé (30), Boksái (15), Verrasztó (12), Major I. (12), Hegyiné (8.) Csere: Füziné (7), Bekő (14), Engl (8), Major II. (12), Óber (8). Edző: Madacsay Miklós. Bratislava: Juckova (2), Kummerova (6), Mercz- lova (5), Noskova (—), Bre- yerova (2). Csere: Vezomco- va (—), Miklocova (—),■ Os­kerova (3), Sandrikova (1), Durisova (1). Edző: Oskera Oszkár. Bp. Vasas Izzó—Szekszárdi Dózsa 93:79 (42:49). V.: Végh (csehszlovák). Berendi. Va­sas Izzó: Bayer (4), Pataky (16), Szuchy (10), Kiss (39), Vertetics (14), Csere: Rajki Dijhajtás közben a szedresi négyes fogat A jugoszláv válogatott Tóth bagi (Topolcsanka) — balról a második — 34 pontot szerzett a Dózsa ellen. (4), Rátkainé (4), Hetesiné (2), Szilasi (—). Edző: Tursits Sándor. Szekszárdi Dózsa: Harsányi (22), Farkas (—), Skoda (36), Varga ,(8), Tarczy (5). Csere: Binder (2), Palotás (2), Sáfrány (2), Vár- konyi (2). Edző: Tapodi László. Chirana Stara Túra—Lo­komotív Bratislava 109:31 (48:21). V.: Szász, Kardos. Stara Túra: Chnapkova (10), Krc Turbóvá (29), Ivanova (20), Pozgayova (10), Federi- cova (12). Csere: Lehotska (11), Uhercikova (—), Kri- zanova (5), Pálocna (12). Ed­ző: Sustik Milan. Bratislava: Oskerova M. (—), Noskova (4), Sandrikova (—), Kum­merova (7), Breyerova (2). Csere: Oskerova K. (—), Ve- zoncova (2), Mikulcova (2), Juckora (6), Merczlova (8). Edző: Oskera Oszkár. Szekszárdi Dózsa—ZKK Topolcsanka 77:63 (33:25). V.: Végh (csehszlovák), Berendi. Szekszári Dózsa: Harsányi (22), Binder (10), Skoda (13), Varga (2), Tarczy (20). Cse­re: Farkas: (—), Palotás (2), Eszterbauer (—), Sáfrány (4), Várkonyi (4). Edző: Tapodi László. Topolcsanka: Tóth (6), Pénzes (7), Mihalecz (6), Kokostyik (8), Tóthbagi (34). Csere: Pastyik (2). Edző: Mihalecz Antal. Ma délelőtt 8.30-tól a dön­tőkre kerül sor, ünnepélyes eredményhirdetés 13.30-kor. — fekete — Milyen eredmények várhatók? Dombóvári MSC—Tenge­lic: Szekszárdon a TÁÉV el­len nyújtott játék alapján biztosra vehető a dombóvári győzelem. Tippünk: 1. Paks—Bátaszék: Három­esélyes, de Paks közelebb áll a győzelem megszerzéséhez, hisz élvezi a hazai pálya elő­nyét. Tippünk: 1, x, esetleg 2. Nagydorog—Fadd: A Te­velen elszenvedett minimá­lis vereség után a Nagydo­rog reménykedhet, hogy a Faddtól legalább egy pontot szerez. Tippünk: x, vagy 1. Kisdorog—Tévéi: Várható­an itt lesz a legtöbb néző. Eddig általában a Kis­dorog könnyű ellenfélnek tartotta a szomszédos teve- lieket, de ezúttal vigyázniuk kell, nehogy meglepetés érje őket. Tippünk: 1. Pincehely—Bogyiszló: A listavezető Pincehelynek nem szabad biztosra menni a Bogyiszlóval szemben, mely még nem vesztett az idén mérkőzést. Tippünk: 1, de az x-et sem tartanánk le­hetetlennek. Aparhant—Gerjen: A for­duló legsimább találkozójá­nak ígérkezik. Tippünk: 1. Tolna—Nagymányok: Két gyenge formában lévő csapat találkozóján bármilyen ered­mény születhet. Tippünk: 1, x, 2. TÁÉV SK—Bonyhádi Va­sas: A feljövőben lévő bony­hádi gárda megkeseríti a szekszárdiak helyzetét, és nem tartanánk meglepetés­nek, ha a vendégek nyerné­nek. Tippünk: 2, x. Érdemes beszelni róla Vannak látszólag jelenték­telennek tűnő dolgok, ese­mények, melyet az újságíró nem ír meg azonnal, de fel­jegyzi magának, mert érzi, közre kell adni. Ez történik most is, amikor néhány dol­got közreadunk. MERT HARAGSZANAK RÁM... Ha valakit bírálat ér, álta- Iáb'an igyekszik szépíteni a dolgot, és úgy feltüntetni ma­gát, hogy a leírtakból, az el­mondottakból semmi nem igaz. Gyakran találkozunk azzal is, amikor a megbírált személy minden alkalmat megragad, hogy hangoztassa: Igen, azért írták, mert ha­ragszanak rám! Rövid idő alatt két olyan üggyel is fog­lalkoztunk, mely nem tarto­zik kifnondottan a követendő példák közé. Mindkét esetben így jött a reagálás: Harag­szanak rám, azért foglalkoz­nak velem! És akkor utána elmondja a kitalált „rém­regényeket”, hogy miért ha-1 ragszunk rá. Pedig higgyék el, senkire nem haragszunk, csak nem értünk egyet a játékoscsábí­tással és azokkal a dolgokkal, melyből közvetlen, vagy köz­vetve anyagi, esetleg erköl­csi hasznot húznak egyes sze­mélyek. SZERVEZNI TUDNI KELL! Elég gyakran vagyunk kü­lönböző tömegversenyeken, alkalmunk nyílik látni, ta­pasztalni, hogy a szervezők milyen munkát végeztek. Vol­tunk olyan versenyen, ahol mindenki csak a kispályás labdarúgásra nevezett, atléti­kai számban egyetlen induló sem akadt. És, hogy fotósunk tudjon egy felvételt készíteni, nekünk kellett megszervezni a 400 méteres síkfutást. Le­het, hogy az is közrejátszott, hogy tudták, a kép az újság számára készül és vagy har­mincán is jelentkeztek. Vé­gül egy jó verseny alakult ki, ahol 150—200 méter után már csak a versenyláz, a jó helyezés elérése fűtötte őket. Van egy másik példa is, méghozzá nagyon szimpati­kus. Két hete Dunaföldváron olyan tökéletes rendezéssel találkoztunk, melyet tanítani kellene. A pártszervezet, a KISZ-fiatalokkal részletesen megbeszélte a tömegsport­napot, majd megkezdték a szervezést. Mintegy harmin­cán kaptak megbízást a sport­nap szervezésére és dicsére­tükre váljék, mindenki be­csülettel elvégezte a vállalt feladatot. Az ÁFÉSZ-nél pél­dául a néhány sportvezető­nek még arra is tellett ener­giájából (a szükséges pénzt az FMSZ adta), hogy egy korábbi versenyen készült felvételekből sokszorosítást végezzenek és megküldjék mindazoknak, akik a képen voltak. Ugyanakkor felkérték őket, hogy ismét jöjjenek el a sportnapra, hozzák el csa­ládtagjaikat, hívják el az is­merőseiket. Ilyen szervezés mellett természetes, hogy megtelt a sportpálya, talán még ötszáznál is többen vol­tak. Ismét bebizonyosodott, szervezni tudni kell és a du- naföldváriak értenek ehhez. A SZURKOLÓNAK MINDENT SZABAD? Minden labdarúgó-mérkő­zésen (bár elvétve más sport­ágaknál is) akad néhány szurkoló, aki kizárólag azért megy oda, hogy ott a játék­vezetővel, vagy valamely ki­szemelt játékossal „szórakoz­zon”. Ilyenkor aztán röpköd­nek a gúnyos, sértő megjegy­zések, azon a címen, hogy ő megváltotta a jegyét, joga van véleményt nyilvánítani. Legtöbbször a játékvezető a „célpont”, vagy az ellenfél csapatának valamely játéko­sa. Vasárnap délután Szek­szárdon azonban nem ez tör­tént. Az „áldozat” a TÁÉV SK egyik középpályása volt. A szurkoló, akit a játékveze­tő tettleges bántalmazása miatt kosárlabda-mérkőzés látogatásától már egy évre eltiltottak, a középpályást annyira felingerelte megjegy­zéseivel. hogy az a második félidő 15. percében az oldal­vonalhoz ment azzal a szán­dékkal, hogy elégtételt ve­gyen magának. A szurkoló ekkor hátralépett és a játékos lendülőben lévő kezét elkap­ta, így az ütés elmaradt. Né­hány perccel később a já­tékos idegei ismét felmondták a szolgálatot — ami teljesen érthető — és ekkor a partjel­ző avatkozott közbe, állt kö­zéjük. Érdemes szót ejteni arról is, hogy mi volt a többi szur­koló véleménye, hogyan rea­gáltak a történtekre. Akik távol álltak és nem hallot­ták a gúnyos, sértő megjegy­zéseket, elítélték a játékost; — Na lám, ez ilyen rossz szellemű, összeférhetetlen. Azok, akik közelebb álltak, figyelmeztették a szurkolót. No, persze nem mindenki, mert néhányan olyan jól ha- hotáztak, hogy nincs az a cirkuszi attrakció, melyen így tudnának szórakozni. Végül egy érdekesség: az köztudott, hogy a TÁÉV SK csapata a Tolna megyei Ál­lami Építőipari Vállalaté. A szurkoló viszont ugyanennek a vállalatnak a dolgozója. Ki érti ezt? MAJD AZ ÜGYVEZETŐ ELNÖK... Tiszta szívből sajnáltam a bátaszékiek ügyvezető elnö­két két hete a Gödöllő elleni kosárlabda-mérkőzésen. Ott döbbentem csak rá igazán, hogy milyen sokoldalúnak kell lenni ebben a beosztás­ban, sőt mások felelőtlensé­ge, pontatlansága miatt is neki kell intézkedni. De néz­zük csak, mi történt tulajdon­képpen. A bátaszéki labda­rúgók Dombóvárra utaztak, de csonka csapattal, mert két kulcsjátékosuk otthon maradt. Mint ők mondták: otthon hagyták őket. (Az ed­ző szerint a megbeszélt idő­ben nem voltak ott és ezért mentek el nélkülük.) Ekkor megjelent az egyik labdarú­gó a pályán, a szurkolók legnagyobb meglepetésére, akiknek elmondta panaszát: itthon hagyták, nem várták meg. De milyen ilyenkor a szurkoló? Nem az okot kere­si, hanem csak magát a tényt nézi; a kulcsjátékos itthon maradt és bármilyen körül­mények között is el kell jut­nia a csapat után. És ekkor mindenki természetesnek ta­lálta, hogy majd az ügyveze­tő elnök intézkedik. Ö azon­ban az időmérő tisztséget töl­tötte be az NB Il-es kosár­labda-mérkőzésen, tehát nem tudott azonnal elmenni. A szurkolók egyre türelmetle­nebbek lettek — és ilyen a véletlen — a kosárlabda­mérkőzés döntetlennel végző­dött, hosszabbításra került sor. Utána az ügyvezető el­nök meg elindult, hogy sze­rezzen valakit, aki a játéko­sokat a csapat után viszi. Az nem jutott eszébe senkinek, hogy az ügyvezetőt várja ott­hon a családja ebédre, sen­ki nem kérdezte tőle: ráér-e most intézkedni. Az már csak természetes, ha a labdarúgó lekési az indulást, az ügyve­zetőnek kötelessége járművet biztosítani számára. Ezért sajnáltam az ügyve­zetőt. Megértettem a helyze­tet, mellyel néhány labda­rúgó annyira visszaél, érezte­ti, hogy rá szükség van... LOVASVERSENY — VILLANYFÉNYNÉL A Szekszárdi Szövetkezeti Sportkör vezetőinek ötletes­ségét, egyben bátorságát bi­zonyította, hogy vállalkoztak esti, villanyfényes kerékpár- versenyre. Magyarországon ez egyedülálló és jelenleg is az. Szerencsére a példa is raga­dós, így más sportágban is történnek ötletes kezdemé­nyezések. Az Enyingi Állami Gazdaság sáripusztai üzem­egységében hallottuk, hogy jövőre már esti, villanyfényes lovasversenyeket rendeznek. Először kételkedve fogadtuk a hírt, de később meggyő­ződtünk: a terv már nincs messze a megvalósításhoz. A lovaspályát — a négy oldalon — már körülveszik a beton villanyoszlopok, melyre rövi­desen felkerülnek a higany­gőz-lámpák. A munka nagy része tehát már elkészült, befejező szakaszához közele­dik. A sáripusztaiak elmond­ták azt a tervüket is, hogy a Dél-magyarországi Lovas Szövetség vezetőivel már tár­gyaltak: az ő versenyüket szeptember helyett július vé­gén vagy augusztus elején tartják, amikor legkelleme­sebbek az esték. Természete­sen a szövetség ígéretet tett, hogy jövőre ebben az idő­pontban lesz Sáripusztán a verseny. Bennünket, Tolna megyeieket is örömmel tölt el a hír, hisz Sáripuszta Ozo- rához mindössze néhány kilo­méterre van. Tehát az ottani versenyeket megyénkből sokan látogatják. Tamási és Ozora környéke — nem be­szélve a regölyiekről — min­dig is híres volt lótenyészté­séről. Ezekből a községekből egészen biztos, sokan mennek majd el, hogy szemtanúi le­gyenek a színvonalas, egyben érdekes esti vetélkedőnek. A GAZDA SZEME... Pincehelyen Varga László, a sportkör elnöke elmerülve nézegette az új labdarúgó- pálya füvét, önkéntelenül a közmondás jutott eszünkbe: a gazda szeme hizlalja a jó­szágot. Pincehelyen nemcsak a sportkör elnöke, de a ter­melőszövetkezet vezetősége és a tagsága egyaránt magáénak érzi a sportkört és a létesít­ményt. Valamennyiük szív­ügye, hogy ott minden a leg­szebb és legjobb legyen. A régi pályát is felújították, gyeptéglázták. Zajtai Béla edző például elmondta: köz­vetlenül az alapozási időszak előtt tizenhat napon át dél­utánonként a labdarúgókkal végezték el ezt a körültekin­tő és könnyűnek nem nevez­hető munkát. Amikor az el­nöknek többek közt megje­gyeztük, szépen fejlődik a község sportja, az elismerést örömmel nyugtázta, azonban megjegyezte: nem annyira szép Pincehelyen a sport helyzete. Hogy miért? Mert — mint mondotta — lehet, hogy rövid időn belül nem lesz egyetlen testnevelő sem ebben a 'községben. Az vi­szont nem lehet közömbös senkinek, hogy az iskolából milyen fiatalok kerülnek ki, ott mennyire szerettették meg velük a sportolást.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom