Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-03 / 208. szám
1978. szeptember 3. Képújság 3 Az égő hegytől az eocénprogramig Brennender Bergnek, égő hegynek nevezték azt a Sopron környéki, fenyvesekkel borított erdőterületet, ahol 1753- ban Rieder János soproni szegkovács szenet talált, s ki is bányászta, hogy műhelyében azzal szítsa a tüzet. Ily módon az addig használatos faszén helyett jól alkalmazható, ingyen tüzelőanyagot talált — a brennbergi felfedezés gazdasági jelentőségének felismeréséig azonban még sok időnek kellett eltelBár a bizonyos területeken egyre növekvő fahiány miatt 1766-ban Mária Terézia királynő rendelete 24 aranyat ígért annak, aki új szénlelőhelyet talál, ezek bejelentését csak kevés helyen követte a bányászkodás megindulása. 1830-ig mindössze félmillió tonna szenet termeltek ki, s ennek felét Brennbergbányán hozták felszínre. A dunai gőzhajózás, a vas- úthálózat kiépítése, az ipar fejlődése azután lendületet adott a bányászatnak, s bár a szén útja korántsem volt töretlen, végül mégis a gazdasági fejlődésnek egyre fontosabb tényezőjévé vált. S ezzel egyidőben természetesen változtak, a bányászat körülményei, technikai feltételei is. Az ék, a kalapács, a csákány, a robbantás mellett 1819-ben megjelent az első Davy-lámpa. mely azután sokáig az egyetlen biztonsági védőeszköz volt a sújtólégrobbanás veszélyével fenyegető területeken, ezt követte a gőzgép, a mentőkészülék, a drótkötél- pálya. a villamos szállítás, majd az első szkip-akna megépítése Várpalotán, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Uj lendületet a felszabadulás után kapott a bányászat — a szénbányákat minden más iparágat megelőzve államosították, s hozzákezdtek a második világháború alatt alaposan megrongálódott aknák helyreállításához. A szén- termelés 1948-ban elérte az 1938. évi 9,4 millió tonnás szintet, s a következő évek gyors fejlődése révén 1965- ben már 31,5 millió tonna szén került a felszínre a 134 bányából. A szénhidrogének térhódításával csökkent a szén szerepe. A 134 helyett ma már csak 58 bánya dolgozik, s jelenleg évi 25 millió tonna szenet ad a bányászat. Közben azonban az egy bányára jutó termelés csaknem 75 százalékkal emelkedett, más- félszeresére nőtt a termelékenység. Mindennek ellenére a gépesítésben, a korszerű kitermelési technológiák alkalmazásában a fejlett szénbányászattal rendelkező országokhoz képest 10—15 éves elmaradásunk van. Az ágazat visszafejlesztése ugyanis ellentmondásos körülmények között zajlott le. A kedvezőtlen adottságú bányák bezárásával párhuzamosan a kedvező adottságú bányák nem fejlődtek megfelelően, kevés volt a műszaki fejlesztés, csÖKKentek a szénvagyonpót- ló beruházások, s az új szén- lelőhelyek kutatása is, s a szükségesnél lassabban fejlődött a bányagépgyártás. NYÍLJON NÉGY ÚJ BÁNYA Az energiahordozók árának gyors, nagymértékű növekedésével azonban újból előtérbe került, s fejlődésnek indult a hazai szénbányászat. Ennek a fejlődésnek a legfontosabb lépése az eocénprogram. A geológiai kutatások a Közép-Dunántúlon 400 millió tonna, 4000 kalóriás, a földtörténet eocén korszakából származó barnaszenet tártak fel. Ebből a hatalmas mennyiségből 280 millió tonna a kitermelhető szénva- gyon, amely, alkalmas arra, hogy évtizedekig ellásson egy korszerű szénerőművet. Így Archív felvétel a nagymá- nyoki bányából, 1962-ből. Nagymányokon ma már csak a brikettgyár képviseli megyénkben a bányaipart. Fotó: Bakó Jenő született a döntés, hogy épüljön meg Bicske környékén a 2000 megawattos Dunántúli Gyűjtőerőmű, s ennek kiszolgálására a balinkai és a du- dari bányák rekonstrukciója mellett nyíljon négy új bánya Márkushegyen, Mány- ban, Nagyegyházán és Lencsehegyen. A szovjet segítséggel megvalósuló eocénprogrammal az ország egyik legnagyobb energetikai komplexuma jön létre. Amellett, hogy az új bányák a legkorszerűbb termelési módszerekkel dolgoznak majd — az eddigieknél jóval kedvezőbb munkakörülményeket teremtve —, fejlesztik azokat a bányákat is, ahol erre lehetőség van. Folytatódik a koncentráció, emelkedik a termelékenység, s javulnak a munkakörülmények. S természetesen nő a szénbányászat termelése is — 1980 és 1990 között ismét eléri a 28—30 millió tonnát. Mindezek révén a mai műszakonkénti 1,5 tonnás termelés 1990-re, 2,7-re, az ezredfordulókra pedig 3.5-re növelhető. EDDIG 1,2 MILLIÁRD TONNA A hazai szénbányászat történetének eddig eltelt 225 évében 1,2 milliárd tonna szén került a felszínre, mindig is igen nehéz körülmények között, nagy erőfeszítéseket, áldozatos munkát igényelve a szénbányászoktól. A bányászat ezután sem tartozik majd a könnyű munkák közé. Az éket, a kalapácsot, a csákányt, azonban szinte gombnyomásra működő, modern berendezések váltják fel a következő évtizedekben, s ezek nagymértékben javítják majd a bányamunka biztonságát, köny- nyebbé, kedvezőbbé teszik a munkakörülményeket. A bányászat arculatát megváltoztató programnak ma még csak az első jelei érzé- zelhetők, s végrehajtásuk még igen sok erőfeszítést igényel. Hogy ennek most csak egyetlen tényezőjét említsük, óhatatlanul szükség van a tanulásra, továbbképzésre, a bányászok ismereteinek állandó növelésére, hiszen a modern gépeket csak magasabb szakképzettségű, a korszerű technikát alkalmazni tudó bányászok tudják eredményesen működtetni. Eközben arról sem szabad megfeledkezni, hogy nemcsak a jövő, hanem a jelen céljai is nagy feladatok elé állítják a bányaipart. A bányászok hivatástudata, szakmaszeretete, a feladatok megoldásában való cselekvő részvétele az egyik fontos feltétele — s egyben biztosítéka is a népgazdaság energiaellátásában jelentős szerepet játszó szénbányászat fejlődésének. Kukorica százezer hektáron Pár hét múlva megkezdik az ország legjelentősebb mezőgazdasági kultúrájának, a kukoricának a betakarítását a korai érésű fajtákkal. A KSZE növénytermelési rendszer — fönövénye a kukorica, partnergazdaságai több mint százezer hektáron termesztik — tapasztalatai alapján felvázolhatjuk az idei év kilátásait. A tavalyi terméseredményeket a rendszer közepesnek ítéli; fél mázsa híján hatvan mázsa volt a hektáronkénti átlag. Ezzel a rendszerek közötti rangsorban a második legjobb eredményt produkálták a partnergazdaságok. A tavalyi évben még mindig nagyok voltak az egyes gazdaságok közötti szóródások. A legmagasabb termésátlagot elért üzemek és a legkevesebbet produkálók átlaga között 68 (!) mázsa volt a különbség. Az előrelépés egyik lehetősége tehát kétségtelenül a szélsőségek megszüntetése, a gyenge eredményeket hozó gazdaságok jó átlagszintre segítése. (A megye taggazdaságaiban a szóródás harminc mázsa volt.) Az elemzések szerint a fő okok között szerepel a tápanyagvisszapótlás idejének rossz megválasztása, helytelen tő- számbeállítás, rossz növény- védelem, nem kellő gondos- ságú betakarítás. Ezek alapján az idei évben igyekeztek a gazdaságokban a műtrágyázást kellő időben, még ősszel elvégezni. Akadályozták ezt az ellátás problémái, így elég nagy számban volt tavaszi műtrágyaszórás. Kedvezőbb volt a helyzet a fajták, a vetés vonatkozásában. A fajtaösszetételt sikerül megváltoztatni, a rendszer a rövidebb tenyészidejű hibrideket ajánlotta. A későbbi érésű hibridek aránya (FAO 600-as és afelett) nem éri el a vetésterület öt százalékát. Ezzel kapcsolatban említést érdemel, hogy az idén is újabb (amerikai) fajtákat próbálnak ki nagyüzemi kísérletekben, ezek is rövid tenyészidejűek. A cél ezzel Nagyra nőtt az idén a kukorica kapcsolatban az, hogy valamennyi üzem a saját adottságainak megfelelő, a legnagyobb biztonsággal termelhető hibrideket alkalmazza, ebből, vagy ezekből alakítsa ki az uralkodó éréscsoportot, természetesen figyelembe véve a termésátlagok emelésének lehetőségét. A választásban az üzemi tapasztalatok szolgálnak alapul. Ilyen szempontból értékelve, az idei vetőmagellátás megfelelőnek mondható. Fajta- és biológiai érték szempontjából jó volt a választék. Az üzemek tavasszal április 25-től május 5-ig a vetések zömét elvégezték. Figyelembe véve az idei időjárást, ez optimális. Kedvezően alakultak a táblánkénti tőszámok is. A hibridenkénti sűrűség az optimális értékeken belül mozog. A vetés utáni hűvös csapadékos idő nem kedvezett a kukorica fejlődésének, a növény hőigényét nem elégítette ki, így vontatott volt a fejlődés és a korábbi évekhez viszonyítva a tenyészidő mintegy kéthetes kitolódásával lehet számolni. Június közepétől kedvező volt az idő, volt megfelelő mennyiségű csapadék és hő. A korábbi éveknél magasabb tőszámú táblákon is jól fejlődött az állomány, a csőképződés is jó volt. A kezdeti fejlődésbeli késést azonban nem tudta behozni a kukorica. A hónap végén és augusztus elején a szárazság nem kedvezett az ekkor virágzó hosszabb tenyészidejű hibrideknek. Több helyütt tapasztalható, hogy a hiányos beporzás következtében nem minden csőnél van megfelelő megtermékenyülés. A foghíjas csövek mutatják, hogy a beporzás idejére kedvezőtlen körülmények a hibridelőállító területeken is problémákat okoztak, a kései fajtáknál (ez is alátámasztja annak helyességét, hogy az adott üzemben a helyes fajtaarányok alkalmazása csökkenti a termelés kockázatát). A fent említettekből eredő terméskiesést bőven kárpótolni látszik az a tény, hogy az üzemek az idén jobban éltek a tőszámnövelés lehetőségével. A korszerű fajták bírják a besűrítést és ez indokolt is négyszázalékos meddő tőállományig. A besűrítéshez szükséges csapadék az idén megvolt, a tápanyag-feltáro- lás és -felvétel lehetővé tette a sűrűbb állományok fejlődését is. A rendszer taggazdaságai az idén a termésátlag tíz százalékos növelését irányozták elő. Ez meglehetősen magas szám de az eddigi és a jelenlegi helyzet alapján reálisnak mondható. A kukorica most a tejes és a viaszérés közötti fejlődési stádiumban van — azok a gazdaságok, amelyek helyesen alkalmazták a silókukorica fajtaösszeállítását, már megkezdhetik a silózást. Az árukukoricánál tehát jó termésre vannak kilátások az eddigi termésbecslések alapján, ezt csak egy korai lehűlés, fagy ronthatja le. — st — DÍJAK KAPOSVÁRRÓL Tegnap díjkiosztással folytatódott a kaposvári mezőgazdasági tájkiállít᧠és vásár, a második napon. Értékes díjakat kaptak az állattenyésztéssel foglalkozó kistermelők. A kiállításra három tehenet, nyolc vemhes üszőt és öt hízó bikát vittek a háztáji gazdaságokból. Csapiáros Rudolf döbröközi gazda két tehene kapta az első, illetve a harmadik díjat. Ö kapta a tenyésztői nagydíjat is. Tenyésztői múltja ötvenéves, és tavaly a kategóriájában ő nyerte a megyei tej termelési versenyt. A vemhes üszők csoportjában Bánfalvi Ferenc szakályi kistermelő üszője kapta a legtöbb pontot a bírálóktól. Ezenkívül több Tolna megyei tenyésztő részesült díjakban, elismerésekben. Díjat kapott tenyésztői munkájáért és a kisgazdaságok tevékenységének szervezéséért a nagydorogi, a dunaföldvári ÁFÉSZ. a szakcsi Uj Élet Tsz, a felsőnyéki Egyetértés Tsz, a szekszárdi kertbarátkor. Érdekes színfolt volt a barkácsgépeket bemutató kiállítás. Olyan gépeket láthattak az érdeklődök, amelyeket különféle gépek alkatrészeinek összeszerelésével készítettek a barkácsoló kertbarátok. Jó néhány — pontosan tizenöt — ilyen gépet vittek a megyéből. Itt is osztottak díjat az ötletes megoldások elismeréseképpen, második díjat kapott Papp István nagyszokolyi barkácsoló. A vásár utolsó napján — ma — a bemutatott állatok kerülnek árverésre, majd lovasbemutató és néptánc zárja a háromnapos rendezvényt. — st — Fotó: Gyertyás L. Sok volt az érdeklődő a kisgépek pavilonjánál Részlet a zöldségespavilonból. Az idén először állítottak ki ilyen termékeket. K. J.
