Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-22 / 224. szám

A tÉpÚJSÁG 1978. szeptember 22. A közművelődés kérdései Látogatás a bölcskei művelődési házban (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Egyre gyakrabban' hallom és olvasom, hogy a művelő­dési házak kihasználatlanok, sokszor nem gondoskodnak Olyan programról, amellyel állandó látogatókra tehetné­nek szert. Mi a helyzet a bölcskei művelődési házban? Erről kérdezzük Kovács György, igazgatót. — A művelődési ház az el­múlt évadban jó programot nyújtott a község ifjúságá­nak. Földesi János kiváló népművelő vezetésével ifjú­sági néptánccsoport kezdte meg működését, amely az ál­talános iskola tanulóiból alakult. Műsorukon mado- csai táncok szerepeltek, ami­vel nagy sikert arattak. Két fesztiválon is felléptek, a Duna menti folklórfesztivá­lon, valamint Tolna megye képviseletében Nagyatádon. Az együttes fejlődése biztató, csakúgy, mint a többi szak­köré. — Ezek szerint több szak­kör is működik? — Igen. Élővilág-, helytör­téneti-, fotó-, valamint lab­darúgó-szakkör. Ezek igen intenzív munkát folytatnak. Mellettük működik még az ifjú könyvbarátok klubja is. A szakkörök szervezése és vezetése pedagógusok irányí­tásával történik, hiszen tag­jaik általános iskolások. — Milyen kulturális prog­ramot biztosítottak a szak­körök működése mellett? , — Szerződésünk volt a Népszínházzal, amely ifjúság' előadással jött Bölcskére.' Vendégünk volt a KISZ Központi Művészegyüttese. Kiállításaink közül megemlí­tem az Ady-kiállítást. Mi ad­tunk és adunk helyet ebben az évben is a Zeneiskolának, s biztosítjuk a tárgyi feltéte­leket a zongoraoktatáshoz. — A felsoroltakból kitűnik, hogy többnyire általános is­kolások részére szerveztek programot. Mivel vonzzák a község lakóit? — Ami említésre méltó, a KRESZ-tanfolyam, amelyet mi szerveztünk. — Valóban hasznos dolog, de úgy érzem, kevés, hiszen a ma művelődéspolitikája meg­kívánja, hogy a lakosság mi­nél szélesebb körét vonjuk be a művelődésbe. Mit tesznek ennek érdekében? — Vannak ilyen irányú ter­veink , amelyeket a közeljö­vőben kívánunk megvalósí­tani. Ilyen a lányok-asszo- nyok klubja, és a szocialista brigádok működtetése. Ez utóbbi a Rákóczi Mg. Tsz, valamint a Gyár- és Gépsze­relő Vállalat dolgozóiból te­vődne össze. — Ügy látom, a művelődé­si ház bővelkedik szakkörök­ben és klubokban. — Ez valóban így van, de azért nem kell csak jót írni! — szól figyelmeztetően. A tények, tények. Amit ed­dig nyújtottak a fiataloknak, elismerésre méltó. Közműve­lődésünk azonban megköve­teli, hogy a társadalom min­den rétegéhez eljusson a kultúra. Ebben nagy feladat vár erre a művelődési házra is. El kell érni, hogy érdekes, változatos programmal vár­ják a község minden lakóját. BÁRKAI FERENCNÉ Kis nemzeti galériák vidéken Kis nemzeti galériát ala­kítanak ki Baranya, Borsod, Fejér, Hajdú-Bihar, Pest, Vas megye múzeumaiban. Amint a Kulturális Minisztérium múzeumi osztályán elmond­ták, ezekben a múzeumok­ban gazdag, országos jelentő­ségű műgyűjteményt létesí­tettek az utóbbi ívtizedek­ben, s gyűjtik a XIX—XX. századi képzőművészeti alko­tásokat, néhol a XVIII. szá­zadiakat is. így nemcsak egyes nagybecsű alkotásokat ismertethetnek meg a vidék lakosságával, hanem áttekin­tést nyújthatnak a magyar képzőművészet hosszabb idő­szakáról, művészeti irányza­tairól is. A jövőben ezekben a múzeumokban elsősorban az országos jelentőségű gyűj­teményt gyarapítják, a többi megyei múzeum viszont főleg helyi jellegű műveket gyűjt. Az országos és a megyei múzeumi szervek meghatá­rozzák a megyei múzeumok gyűjtőkörét. Arra töreked­nek, hogy a nagyértékű al­kotások összefüggő gyűjte­ményekbe jussanak, s ne egymagukban álljanak a kis múzeumokban. Ez év végéig elkészítik az ajánlást, amely­nek alapján kialakíthatják a vidéki múzeumok profilját. Az iparművészet legifjabb ága, az ipari formatervezés vidéki bázisainak létrehozá­sát is ösztönzi a' miniszté­rium. Bács-Kiskun megyében a kerámia prototípusok gyűj­tőhelyén például szilikát- triennálékat rendeznek a kö­vetkező évtől. Két kép a képzőművészeti világhétről A képzőművészeti világ­hét első budapesti esemé­nyeként a Józsefvárosban a Vas utca 15/A. számú ház udvarán megnyílt a főváros első szabadtéri galériája. Az elhanyagolt udvaron kertet alakítottak ki, amelyet szobrok és térplasztikák dí­szítenek, ezeket időnként cserélik majd. Vácott a Madách Imre Művelődési Otthonban az utcák és terek kultúráját bemutató kiállítással egy- időben divattörténeti be­mutató vonult végig a vá­ros utcáin. Felvételünk a Vas utcai szabadtéri galérián készült ♦ ] épszerű-e a házasság intézménye? Miért fog­lalkozik egyre több szo­ciológus és demográ­fusba szocialista országokban is a család változásainak fel­tárásával, a jelenségek érté­kelésével? — A kérdéseket azok az időszerű problémák vetik fel, melyek összefüggés­ben vannak társadalom- és gazdaságpolitikánkkal: a szo­cialista társadalom tervszerű építésével. A család a mindenkori tár­sadalmi átalakulásokat követ­ve, formájában, belső viszo­nyaiban, struktúrájában ál­landóan változó történeti je­lenség.- Fejlődésének egyes szakaszaiban a társadalmi hatások következményei job­ban érzékelhetőek. Napja­inkban a polgári, tradicioná­lis jellegű kötelékektől, for­máktól elszakadva viszony­lag rövid idő alatt kell (kel­lene?) megalapozni szocialis­ta életmódunkat. E változá­sok marxista szociológiai ku­tatásai kiterjednek a magyar családok szerkezetének, ösz- szetételének vizsgálatára, a több generációjú család- háztartások fennmaradásá­nak jelenségeire, a hagyomá­nyos családformák lassú ki­halásának és a mai családo­kat kialakító alapvető társa­dalmi-gazdasági erők hatásá­nak elemzésére. Továbbá a magas válási arányszám — a házasságok és családok bom­lása — nálunk is indokolja e jelenségek elméleti magya­rázatának kidolgozását, mely szintén a szociológusokra vár. A LEGMEGFELELŐBB EGYÜTTÉLÉSI FORMA Nyugaton — de nálunk is — találkozhatunk olyan né­zetekkel, melyek felvetik a családi kötelékek válságát, sőt az egyén szabad fejlődé­sének, képességei kibontakoz­tatásának gátjává kiáltják ki a család intézményét. Évti­zedek óta tartó vita kavarog a család állítólagos hanyat­lása körül, azonban az embe­rek többsége ma is ezt az együttélési formát választja. Ahol az állam — legyen az szocialista vagy kapitalista — tudatos társadalompoliti­kát folytat, ott a családok tá­mogatását szorgalmazzák. Hazánkban az 1973. évi párt- és kormányhatározat nyomán hozott népesedés- és szociálpolitikai intézkedések a monogám család erősítését célozzák, mivel a mai szocia­lista társadalomban ez a leg­megfelelőbb együttélési és gyermekellátási, -nevelési forma. Bár Magyarországon a házasságkötések magas szá­ma és aránya arra enged kö­vetkeztetni, hogy a lakosság nagy többsége a házasságot fogadja el a párkapcsolat for­májaként, mégis az utóbbi időkben némi lanyhulás ve­hető észre a házassági „moz­galomban”. A demográfiai évkönyvek adataiból kitűnik, hogy míg 1930-tól 1960-ig a házasságkötési gyakoriság minden korcsoportban emel­kedett, addig 1970-től az utóbbi nyolc évben csökkent a házasodási hajlandóság, kü­lönösen az elvált férfiak kö­rében. A változás egyik lé­nyeges oka a legalizálás nél­küli tartós párkapcsolatok arányának növekedése. A há­zastársak összes számához vi­szonyítva Budapesten 3,6 szá­zalék, vidéken 2,4—2,2 száza­lék az élettársak aránya. En­nek demográfiai téren egye­lőre negatív következményei is lehetnek, mivel a közfel­fogás a házasságon kívüli gyermekellátást elítéli. A ma­gas hazai válási arányokat nézve viszont előnyös oldalá­ról is felfogható ez a jelen­ség: vehetjük próbaházasság­ként, amelyek felbomlása nem okoz a volt partnerek­nek akkora megrázkódtatást, mint a válás, s legtöbbször a kapcsolatból nem is szárma­zik gyermek, akit legdrámai- abban érint a szülők elválása. HÁZASPÁROK — GYERMEK NÉLKÜL Természetesen nincs okunk aggodalomra, mert az utóbbi 30—40 évben a családot lét­rehozó házasság intézménye nem veszített népszerűségé­ből. A legújabb népesedés­statisztikai adatok szerint a 20 éves és idősebb férfi né­pesség 77, a női népesség 69 százaléka házas családi álla­potú. Hazánkban a családok száma 2 millió 891 ezer, és 8 millió 697 200-an tartoznak kötelékeibe. A családok 56,1 százaléka gyermekes házas­pár, tehát ez a leggyakoribb családforma. Szembetűnő azonban az előző két nép- számláláshoz viszonyítva a gyermek nélkül élő házas­párok számának és arányá­nak növekedése. A jelentős emelkedés (1949-ben 15,8 szá­zalék, 1970-ben már 33,7 szá­zalék) azonban főként a né­pesség elöregedésével ma­gyarázható. Figyelmeztető és az urbanizáció következmé­nyeivel magyarázható jelen­ség az úgynevezett csonka családok (egy szülő és gyer- meke-gyermekei arányának növekedése. A mai magyar családok összetételének vizsgálatakor nem hagyható figyelmen kí­vül a gazdasági-társadalmi jellegzetesség, mely szorosan összefügg a szocialista társa­dalom kialakulásával: a há­zas nők munkavállalása a változások egész sorát indí­totta meg a magyar családok életében, s ma már két vagy több keresővel rendelkező család a gyakoribb típus. TANULMÁNYOK A VÄLTOZÖ CSALÁDRÓL Már a családok összetéte­léből is látható, hogy a társa­dalom legkisebb közösségi sejtje az utóbbi időkben nem tudja betölteni reprodukciós funkcióját, azaz: a szaporo­dás, a gyermekvállalás kevés a népesség utánpótlásához. Ez társadalmi probléma, de nem jelenti a család intéz­ményének válságát. Bár a há­romgyermekes család az ideál, a társadalomnak épp­olyan értékes közössége lehet a két- vagy egygyermekes, sőt a gyermektelen család is. Népesedéspolitikánk — s ezen belül a családjog — az alap­vető életkörülmények, lakás- viszonyok javításával, szociá­lis juttatásokkal elősegíti a család intézményének erősö­dését. rre utalnak a hazai B családkutatások is, me­lyekről áttekintést ad- lüäiäi nak a Kossuth Könyv­kiadó gondozásában a közel­múltban megjelent tanulmá­nyok: A változó család című könyv szerzői, valamennyien az MTA Szociológiai Kutató Intézet munkatársai. A köte­tet Cseh-Szombathy László állította össze. (H. A. Találkozók (TUDÓSÍTÓINKTÓL) Nyugdíjastalálkozót rende­zett a dunaszentgyörgyi Ezüst­kalász Mezőgazdasági Terme­lőszövetkezet. A találkozón 104 idős em­ber — jórészt alapító tagok — hallgatták Fáth Lajos nyug­díjas tsz-elnök beszámolóját az eddig elért eredményekről és a távlati célkitűzésekről. A beszámoló után a jelen­lévők megválasztották kül­dötteiket, akik a nyugdíjasok érdekeit képviselik majd. A találkozó az új major megtekintésével és rövid ha­tárjárással fejeződött be. H. J. * A nyári szünet után szep­tember 18-án találkoztak a városi szocialista brigádklub tagjai a Babits Mihály mű­velődési ház klubpresszójá­ban. A nyáron szerzett élmények felelevenítése után Deli Er­zsébet klubvezetővel közösen megbeszélték a jövő felada­tait. A legközelebbi foglal­kozást október 2-án tartják, amikor megnézik Mattioni Eszter kiállítását is. N. J. * Kismama-találkozó volt Szekszárdon az Óra- és Ék­szeripari Vállalatnál, ame­lyen 21 kismama és 30 apró gyermek vett részt. Az első találkozót 1976-ban rendezték, s azóta lassan már hagyo­mánnyá válik ennek a kis családias összejövetelnek a megrendezése. A IV. számú Általános Iskola kis műsorral kedveskedett a megjelentek­nek. G. Gy.-né A divattörténeti bemutató Vácott

Next

/
Oldalképek
Tartalom