Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-21 / 223. szám
1978. szeptember 21.. KÉPÚJSÁG 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Ifjúmunkásnapok VERS- ÉS PRÚZAMQNDÓVERSENY KIÍRÁSA A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Szekszárd városi és járási Bizottsága meghirdeti a vers- és prózamondók versenyét az ifjúmunkás napok ideje alatt. A versenyre jelentkezhet: minden 14—30 éves fiatal, aki nem rendelkezik hivatásos előadóművészi engedéllyel. A verseny: 1978. október 8-án 10 órától lesz a Szekszárd városi úttörőházban. Jelentkezni lehet írásban (név, életkor, foglalkozás, munkahely, pontos lakcím megjelölésével). A jelentkezéseket: 1978. szeptember 25-ig kérjük megküldeni: KISZ Szekszárd városi Bizottsága 7100 Szekszárd, Béla tér 6. A jelentkezési lapon két vers vagy két prózai mű címét és szerzőjének nevét kérjük feltüntetni. A jelentkezőktől elsősorban a NOSZF, a KMP és a kommunista ifjúmunkás mozgalomhoz kapcsolódó versek, prózai művek bemutatását kérjük. KISZ Szekszárd városi Bizottsága KISZ Szekszárd járási Bizottsága Házi vezetőképzés Konzultáció a szabadban Az 505-ös Ady Endre Ipari Szakmunkásképző Iskola mintegy kétszáz KlSZ-veze- tője volt a dombori napközis tábor vendége szeptember 15-től 19-ig, hogy a meginduló mozgalmi év feladataival, célkitűzéseivel ismerkedjen. A néhány éve először kezdeményezett tábor lakóival még az időjárás is kegyesen bánt, s így a legtöbb foglalkozást a szabadban, a simo- gatóan kellemes vénasszonyok nyarában tarthatták. A megsokasodott feladatok politikai, kulturális, ideológiai és mozgalmi téren egyaránt igényelték a jó szervezést, a változatos programot. Az egyszeri váltással két képzési időre osztott öt nap ebben is példát mutatott: a kulturális és sportrendezvények a szabad idő tartalmas kihasználását, a jó hangulatot, vidámságot senki sem hiányolhatta és az iskola tanárai, vezetői is elégedettek lehettek az eredményekkel. A sok ötletből bizonyára marad a tanévre is. S hasonlóan jól és hasom lóan lelkesen szervezik a programokat, az eredményesség, a kellemes élmény sem maradhat el. A példa, úgy vélem, mindenki számára meggyőző, és másokat is ösztönöz majd arra, hogy a feladatok tisztázására, termékeny vitára, a gondok megbeszélésére- megoldására hasonló tábort szervezzen. — t—g — Őszi ifjúsági parlamentek Interjú Pásztor Gabriellával, a KISZ KB titkárával Ezen az őszön harmadízben kerül sor az if júsági parlamentek összehívására, amelyek egyre inkább betöltik hivatásukat, s a párt ifjúságpolitikai határozata, valamnt az ifjúsági törvény szellemében mindinkább az üzemi (szövetkezeti, intézményi) demokrácia rétegfórumává válnak. — Az újbóli parlamenti időszak előtt, miben lehetne summázni a legutóbbi ciklus tapasztalatait, és hogyan lehetne jellemezni a küszöbönálló időszak legfontosabb feladatait? — Csak a „közreműködő” minőségében szólhatok az ifjúsági parlamentekről, és elsősorban a KISZ szemszögéből tudom értékelni a legutóbbi időszakot. Tavaly központi bizottsági ülésen ösz- szegeztük a legutóbbi parlamenti tapasztalatokat és örömmel állapíthattuk meg, hogy érdemi munka folyt. Az ifjúsági parlamentek számottevő társadalmi érdeklődést váltottak ki, és ráirányították a figyemet az aktuális, legfontosabb kérdésekre, amelyek a fiatalokat foglalkoztatják. Az idén több vonatkozásban is „újitunk”, előbbre lépünk. Igen fontos tény, hogy sikerült egységes szemléletet kialakítani, és szabályozottabb mederbe terelni az érdekképviselettel, érdekvédelemmel, valamint az ifjúsági parlamentekkel ■kapcsolatos tennivalókat. Továbbra is igényeljük és kérjük a pártszervek, -szervezetek irányító, segítő és ellenőrző munkáját. A Miniszter- tanács, a SZOT és a KISZ együttes határozata után napvilágot láttak az Állami Ifjúsági Bizottság irányelvei is, amelyek egyértelművé teszik a KISZ érdekképviseleti és érdekvédelmi jogosítványainak egységes szabályozását. A soron következő parlamenti időszak ennek is próbaköve lesz! —~ Melyek azok a sajátos feladatok, amelyek az ifjúsági szövetségre hárulnak akár az előkészületek, akár a fórumok idején? — Az állami, gazdasági vezetők feladatait az adott minisztériumok, főhatóságok utasításai, hatályos jogszabályai alapvetően meghatározzák. Mindezek mellett azért számukra is akad tennivaló. Ifjúsági szövetségünk célja, hogy a soron következő ifjúsági parlamentek az üzemi (szövetkezeti', intézményi) demokrácia fórumrendszerében mindinkább érvényesítsék is sajátos szerepüket. Külön hangsúlyozom a szakszervezettel, illetve szövetkezeti érdekképviseleti szervekkel való együttműködésünk jelentőségét, amelynek egyik mozgatója az a szándékunk is, hogy minél több KISZ-en kívüli fiatal is saját érdekének tekintse a parlamentek sikeres munkáját. Arra törekszünk, hogy növekedjen képviselőik száma, aktívan bekapcsolódjanak a parlamentek munkájába. Arra is nagy gondot fordítunk, hogy a parlamenteken tükröződjön a KISZ-es vélemény is az elmúlt időszak ifjúságpolitikai munkájáról, az előző parlamenteken elhangzott javaslatok, észrevételek sorsáról. Tehát idejekorán biztosítani kell a KISZ és a szakszervezet véleményezési jogát, mielőtt véglegessé válnak a parlamenti beszámolók. Ugyancsak komoly megbízatásunk, hogy egyetértési jogunkat gyakorolva megismerjük az ifjúsági törvény további végrehajtását szolgáló intézkedési terveket, valamint az ifjúsági pénzügyi alapok felhasználási módját. — Az ifjúság érdekképviseletével, érdekvédelmével kapcsolatban milyen aktualitásokra hívná fel a figyelmet? — Ifjúságunk érdekei természetes módon alapvetően egyeznek társadalmunk érdekeivel, csak abban különböznek mégis a „felnőttekétől”, hogy sajátos érdekek is motiválják. Ilyenek például: az ifjúság pályaválasztási gondjai vagy a munkahelyi beilleszkedés, a tanulás, szakmaszerzés, a családalapítás, az otthonteremtés problémái. Érdekképviseletünk tehát a KISZ egyik alapvető feladata is, amelyre éppen úgy felhatalmaz bennünket a párt ifjúságpolitikai határozata, mint ifjúsági törvényünk. Úgy érzem, ma már nemcsak az ifjúsági parlamentek rendszere racionalizálódott, hanem kiforróban van az az egységes társadalmi szemlélet is, aminek hiányát jogosan kifogásolta ifjúsági szövetségünk legutóbbi kongresszusa is. Arról van tehát szó. hogy elfogadott tény a KISZ érdekvédelmi és érdek- képviseleti lehetőségeinek a biztosítása, az ifjúság és KISZ-tagságunk garantált jogainak és kötelességeinek gyakorlása. Ezek egyik közvetlen formája az ifjúsági parlamentek rendszeré, amely bővítette a KISZ érdekképviseleti lehetőségeit, ugyanakkor nagyobb terheket is rakott a vállunkra, fokozta a követelményeket ifjúsági szövetségünkkel szemben. Most azon munkálkodunk, hogy ennek is megfeleljünk. Október 15. és december 15. között mindenesetre sok mindenre választ kapunk, és a parlamentek zárása után már újabb tapasztalatokkal gazdagodva tehetünk még többet ifjúságunkért ... VARGA LÁSZLÓ Szlovákiai képeslapok A Magas-Tátra a Csorba-tónál A lőcsei városháza tanácsterme A nemzetközi postaforgalom nem valami gyors, lapjaink később érkeztek haza, mint mi magunk. Mire megjöttek az üdvözletek, az utazás apróbb-nagyobb szervezési zökkenői is feledésbe merültek, csak az élmények sorakoznak, mint színes képeslapok, amelyeket jólesik egy hónap múltán is nézegetni. Az Expressz szervezte kirándulás résztvevőinek döntő többsége KISZ-munkája jutalmául kapta ajándékba ezt a négy vagy öt napot, augusztus 18—22-ig. Azért négy vagy öt, mert kinek-kinek Jelki beállítottsága szerint kirándulásnak, kellemes együtt- létnek számított az oda-vissza vezető út, mások kevésbé jól viselték el a hosszú autóbusz- utat. ELSŐ KÉPESLAP „Üdvözletünket küldjük Zólyom városából és Balassi Bálintra gondolunk”. Ennyi, mert nagyon keveset láttunk a városból — idő hiányában. Csák fél órára szálltunk ki a buszból, körülnézni. Néhá- nyan felsétáltunk — a Tolna megyei méretekkel mérve hatalmas és szépen helyreállított várba. Egy, kettő, három, lépegetünk a kopott köveken, ahol egykor Balassi szülei jártak és szolgák sürögtek- forogtak. Ebben a várban született a költő 1554. október 20-án. De ez csak amolyan „magyaros” lírai pillanat, mert a környéken mór a történelem előtti időkben is élt ember. A Nagy Lajos építtette kővár a bányavárosokat védte — sikerrel — a törökök ellen. Gótikus stílusban épült 1350 körül, Balassi már a reneszánsz „felújításában” pillanthatta meg. A múzeum zárva, de jobb is, mert úgyis rohanunk tovább, a IX—XVI. századig tartó időszak képző-, művészeti alkotásait megnézik mások helyettünk. MÁSODIK KÉPESLAP „Ha nem láttatok még gyönyörűséges főteret, gyertek utánunk-Besztereebányára, ésvan egy olyan újkori múzeum is, amit minden magyar émlékműtervezőnek és építésznek látnia kellene.” Szétszéledünk, és néhány Ó'ra alatt megpróbáljuk felfedezni Besztercebányát. Hót 'igen, jó a fagyi és a parkban békésen pihen a félrebillent szárnyú repülőgép, a tankokon gyerekek mászkálnak és ronda hideg szél fúj. Keressünk valami fedett helyet. Találunk egy furcsa épületet, amelyikről már otthon olvastuk, hogy ez a szlovák nemzeti felkelés múzeuma. Egy félbe vágott hajó, középütt az üvegfalon lelátni a városra, a két felében lépcsők vezetnek az emeletekre. Kívül minden csupa üveg és beton, belül faburkolat és valami bársonyhatású szőnyeg, ami felfut a karzatokra is. Impozáns és otthonos egyszerre. Magyar szavakat hallunk, ami senkinek sem meglepő. Mert „errefelé mindenki tud magyarul”, ha csak annyit is, hogy tessék és köszönöm. De ez egy budapesti diákokból álló csoport, akiknek bemutatják a múzeumot. Egy bársonnyal bélelt doboz-szobában sötét lesz, berregni kezdenek a masinák és egy hatalmas, apró kockákra osztott vásznon megelevenednek a második világháború végének eseményei... A húsz vagy huszonnyolc kocka hol egy képet, hol pedig különböző elosztásban, más-más számban több képet mutat. A színes és a fekete-fehér diák. a mozgókép benyomását keltik. A szlovák nemzeti felkelés dokumentumait bemutató kiállításon is volt idegen- vezetés. Mint tudvalévő, 1944 nyarán ebben a városban tört ki a felkelés és itt volt a nemzeti szervek, a katonai és partizánalakulatok központja. Már sietni kellett a buszhoz, amikor szólt valaki, hogy meg kell nézni a főteret. Tényleg meg kellett. Csak álltunk az óra — eredetileg tűztorony — tövében, lenyűgözve. A téren minden irányban áramlottak az emberek. Körös-körül reneszánsz és barokk épületek sora, középen hősi emlékmű és csodálatos szökőkút. Még szerencse, hogy visszafelé sokkal több időnk maradt arra, hogy legalább megnézzük közelről a Mátyás-, a Thurzó-palotát, a püspöki rezidenciát, a barokk székesegyházat, a reneszánsz Benczky-házat, a szlovák és német templomot. HARMADIK KÉPESLAP „Voltunk Lőcsén és Késmárkon, a gótika csodálatos, reggelihez és ebédhez sört adnak, a társaság kitűnő, valamint változatlanul üdvözletünket küldjük.” Hát igen, a gótika, az valami olyan szépség, ami Magyarországon kevés található, talán azért is fog meg annyira valameny- nyiünket, akik megnéztük Késmárkon a fatemplomon kívül a másikat - is. Három nemzetiség élt együtt a tájon. Van is szlovák, német és magyar falfestmény, középkori faszobrok és karcsú oszlopok, magasba törő, finom ívek. Kedves és kicsi templom, valahogy emberibb, mint a híresebb lőcsei testvére. Már annyit írtak a lőcsei városházáról és Pál mester mesteri oltáráról, hogy újat mondani nem lehet. Talán csak annyit, hogy az oltár egy részlete, az utolsó vacsora festett gipszmásolata látható a múzeum egy kis termében. A figurák egyszerre mesterkéltek és elevenek, ragyogó portrék és merev bábok. A templomi hangulat keveredik egy parasztlakodalom már félig részeg pillanatával. Pál mester nagy művész volt. A templomban a hatalmas oltár impozáns látvány. NEGYEDIK, UTOLSÓ KÉPESLAP „Jártunk Zakopánéban is, a Tátra nem tetszik, de a mókusok elfogadják a kiflivéget.” Mind a négy napon borús időnk volt, Szent István napján, amikor Zakopánéba kirándultunk, zuhogott az eső. A Tátrával valahogy nem vagyunk kibékülve, pedig szép, ahogy a felhők leszáll- nak a völgyekbe, a tetőn hósipka van. A Kőpataki tótól — ahol ottjártunkkor két fok volt — gyalog el lehetett sétálni a hóig. A Csorba-tó nemcsak szép, de piros halak úszkálnak benne és a mókusok már egészen megszelídültek. A türelmesebbeknek még a térdére is felszaladnak és mint a kiskutyák, elkaparják a kiflivéget, ha nem éhesek. Az utolsó nap reggelén tisztult ki az idő, akkor láttuk meg napsuga- ras-szép arcát a Magas- Tátrának és akkor volt igazán szép a Lomnici csúcs is. Az utolsó este utolsó fillérjeinket összeszedve bárba mentünk, bár többek hitelbe mentek a hotelba, ahol a bár működött. A Grand Hotel nemcsak szép, de ragyogó a zenekara és a legújabb táncok teljesen nemzetköziek. Mindenki egyformán riszált. Egész úton hazafelé énekeltünk és persze sajnáltuk, hogy nem maradhatunk tovább, amikor már végre tetszik a Tátra is. IHÁROSI IBOLYA Etetjük a mókusokat
