Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-21 / 223. szám

2 ^ÜéPÚJSÁG 1978. szeptember 21. Iráni földrengés Megfeszített erővel folyik a mentés Elcsigázott mentőcsapatok vívnak elkeseredett küzdel­met az iráni Tabasban, hogy a tűző napsütéstől felforró­sodott romok közül kiássák a még eltemetett, közel tíz­ezer embert. Az orvosok figyelmeztetik az életben maradottakat, hogy mielőbb hagyják el a város környékét a fertőző betegségek veszélye miatt. Könnyű repülőgépekkel fer­tőtlenítő szereket permetez­nek szét a körzetben, melyet sátrak, messziről jött gépko­csik, teherautók, sebesültek és a holtak között ismerősei­ket kutató emberek tömege lepett el. A város föld alatti vízkész­letei a földrengés következ­tében fertőzöttek lettek, a vizet a 400 kilométerre lévő Mashhadból szállítják a helyszínre, ahol katonák működnek közre elosztásá­nál. Még hetekbe telhet, mi­re a romokat telejsen eltaka­rítják, és a víz- és villany- vezetékeket helyreállítják. A „Journal de Tehran” szerdai száma szerint még mindig vannak a földrengés sújtotta területeken olyan falvak, ahova a mentőegysé­gek még el sem jutottak. Ezeknél kevés remény van arra, hogy élőket találjanak a romok alatt. Kedden a Richter-skála szerint 5,2 erősségű rengése­ket észleltek az ország észak­keleti részén lévő Mashhad- ban. Ez azonban nem okozott számottevő,kárt. Az iráni Vöröskereszt kép­viselője kedden Genfben be­jelentette, hogy Irán képes egyedül is megbirkózni a földrengés okozta nehézsé­gekkel, ezért külföldi segít­ségre jelen pillanatban nincs szüksége. Kilenc C—130-as szállító repülőgépen 50 ton­na élelmiszert, takarókat, sátrakat, ivóvíztartályokat és konyhai edényeket szállítot­tak a rengés sújtotta terüle­tekre, ahol a Vöröskereszt megfeszített munkát végez a sérültek ellátására. A földrengés pusztította Tabas városában az életben ma­radottak a romok között hozzátartozóik holttestei után kuta tnak. (Képtávírónkon érkezett.) PANORÁMA RÓMA Az olasz fővárosban ked­den későn este politikai me­rénylet történt. Egy feltéte­lezhetően szélsőjobboldali férfi, akit a rendőrség köröz, három pisztolylövéssel hátba lőtte az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség (FGCI) egyik aktivistáját, a 21 éves Paolo Lanarit, majd motor- kerékpáron elmenekült. Az ifjúkommunistát kórházba szállították és megműtötték. Túl van az életveszélyen. MOSZKVA Uj időtartam-világcsúcsot állított fel szerdán reggel a Szaljut—6 űrállomás két űr­hajósa, Vlagyimir Kovaljo- nok és Alekszandr Ivancsen- kov: röviddel reggel kilenc óra után megdöntötték a vi­lágűrben tartózkodás rekord­ját. Az előző rekorder a Szal­jut—6 első állandó személy­zete volt: Jurij Romanyenko és Georgij Grecsko 96 napot és tíz órát töltött űrhajójá­val, illetve az űrállomással a kozmoszban. LAPZÁRTA BUDAPEST Bíró József külkereskedel­mi miniszter és Abdel Maj- diz Aouchiche algériai lakás- és építésügyi miniszter a ma­gyar—algériai gazdasági ve­gyes bizottság társelnökei szerdán aláírták a bizottság ötödik ülésszakának jegyző­könyvét. A jegyzőkönyv a kereskedelmi forgalom nö­vekvését, gazdasági kapcso­lataink bővítését és a műsza­ki-tudományos együttműkö­dés további fejlesztését irá­nyozza elő. Lemondott Johammes Vors- ter, a dél-afrikai fajüldöző rezsim vezetője A Magyar Nemzeti Bank kölcsönfelvétele A Magyar Nemzeti Bank képviselői szeptember 19-én 200 millió dollár összegű kölcsönmegállapodást írtak alá Tokióban. A kölcsönt ja­pán bankok és pénzintézetek nyújtják, részben dollárban 10 évre, részben japán yen­ben 10, illetve 15 évre a je­lenlegi pénzpiaci feltételek­nek megfelelő kamatokkal. Szervezői a Long-Term Cre­dit Bank of Japan és a Bank of Tokio voltak. A Magyar Nemzeti Bank a kölcsönt olyan fejlesztésekkel kapcso­latban fogja felhasználni, amelyek a népgazdaság ter­melési szerkezetét javítják és exportképességét erősítik. A megállapodás aláírásá­nál jelen volt Koós Péter, hazánk tokiói nagykövete és Kozma Miklós kereskedelmi tanácsos is. (MTI) Kis Föld, Újjászületés Leenyid Brezsnyev memoárjai Két kis terjedelmű vissza­emlékezés került a napokban a könyvesboltokba. Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­ge elnökének memoárjait „Kis Föld” és „Üjjászületés” címmel adta ki közösen az ungvári Kárpáti Kiadó és a Kossuth Könyvkiadó. Sze­rény külsejű könyvecskék, összesen alig több, mint száz oldal a terjedelmük. A tárgy azonban, melyről az írások megszülettek, nagy jelentőségű. A Kis Föld az SZKP főtit­kárának visszaemlékezése, a pártmunkás-komisszár me­moárja, arról az időszakról szól, amelyet, mint a hadse­reg politikai osztályvezetője töltött a „Kis Földön”, azon a kicsiny földdarabon, ame­lyet a németek által meg­szállt Novorosszijszk közelé­ben foglaltak vissza. A könynek nem célja, hogy méltassa ennek a művelet­nek a katonai értékét, első­sorban az emberről, a szov­jet katonáról szól, aki életét nem kímélve küzdött a szü­lőföld harcban visszaszer­zett, bombák, lövedékek ál­tal barázdált kicsiny darab­kájáért. A németek hatalmas erő­ket vetettek itt be, hogy r megsemmisítsék, tengerbe szorítsák a „Kis Föld” védő­it. Végtelenül megnehezítet­ték a harcosok utánpótlását. Az életveszélyben osztozott Brezsnyev ezredes is. 1943. április 17-én, amikor a front­ra tartott, német torpedó el­süllyesztette a hajót, ame­lyen utazott. Az SZKP KB főtitkára meleg szavakkal emlékezik vissza Zmoda törzsőrmesterre, aki talán az életét mentette meg. A harcok hevességét jel­lemzi az adat: a „Kis Föld” minden egyes védőjére 1250 kilogramm lövedék, bomba jutott. „Időm java részét én is a Kis Földön töltöttem — írja Leonyid Brezsnyev, — így hát a gyilkos fém e kilo­grammjaiból valamennyit nekem is szántak.” L. Brezsnyev háborús visz- szaemlékezéseinek java ré­szét az emberekre való em­lékezés tölti meg. Felsorolja azokat a kiváló férfiakat és nőket, akik kiállták a pusz­tító napokat, azokat, akik vé- gigküzdötték a 250 gyilkos napot. Közöttük is sokat fog­lalkozik hajdani legközvetle­nebb munkatársaival, a po­litikai tisztekkel, a frontúj­ság munkásaival. A háborús memoár vallomás a szovjet emberről, aki a legnehezebb pillanatokban sem veszíti el emberségét, szeretetét társai iránt. A pártmunkás Leo­nyid Brezsnyev így foglalja össze tapasztalatait: „A had­seregben az a jó politikai tiszt, akit körülvesznek az emberek, pontosan ismeri hangulatukat, szükségletei­ket, álmaikat, aki önfeláldo­zásra, hősiességre ösztönzi őket. És ha figyelembe vesz­szük, hogy mindig is a har­ci szellemet tartották a had­sereg ellenálló ereje legdön­tőbb tényezőjének, akkor a háború éveiben épp a politi­kai tisztre bízták a legéle­sebb fegyvert. A katonák szívét és lelkét edzette ő, enélkül sem harckocsik, sem repülőgépek nem biztosítot­ták volna győzelmünket.” * A háború véget ért, azon­ban a küzdelem nem fejező­dött be. Leonyid Brezsnye- vet a párt az újjáépítés frontjának egyik legfonto­sabb parancsnoki posztjára állította: területi és városi párttitkár lett Zaporozsjében, a dnyeperi vízierőmű és a kohászati kombinát helyre- állításának felelőse. Óriási felelősség volt ez: a hajdani ukrajnai iparvidék romokban hevert, az ország legfontosabb nehézipari bá­zisa éppen csak éledezett. Az amerikaiak megtagadták a vízierőmű újjáépítéséhez szükséges berendezések szál­lítását (amire előzőleg ígére­tet tettek), s az acéllemezt stratégiai anyagok közé so­rolták, "váratlanul abbahagy­ták eladását. A gazdaságnak pedig acéllemez kellett. Hi­szen azokban az években — emlékezik vissza L. Brezs­nyev — nem volt ritka a deszkából készült vezetőfül­kéjű gépkocsi. Az újjáépítési munka ne­hézségei rendkívüliek voltak. Hiányzott sok minden, ami az építéshez kellett. A leglé­nyegesebb aoznban, s erre az SZKP KB főtitkára gyakor­ta emlékeztet, az emberek akarása, áldozatkészsége. Az építkezés emberi hátterére nagy figyelmet fordított a területi párttitkár: „Meg kellett oldani a lakás, a min­dennapi élet, a szolgáltatások kérdéseit. Hisz az építkezésre naponta az emberek százai érkeztek: leszerelt katonák, szerelők más területekről...” Számtalan epizód támaszt­ja alá az emberekkel való törődés és az építés közös brezsnyevi munkaprogram­ját. Leonyid Brezsnyev meg­írja — mindig szükségesnek érezte, hogy szoros kapcsola­tot tartson a dolgozókkal, a város, a terület lakosságával. „Aprócska ügyek — írja — az egyszerű ember számára létfontosságúak.” A visszaemlékezést azon­ban nem a saját cselekedetek felsorolása tölti meg: Brezs­nyev a memoáríró számára az egykori harcostársak, munkatársak a fontosak, az ő életükkel írja történetét. Programadó az „Üjjászüle- tés”-nek ez a néhány sora: „Egyébként megjegyzem, az, emberekre, különösen a der rék emberekre való emléke­zés a pártmunkás számára emberi kötelesség is, és hi­vatásbeli kötelesség is. Ez gazdagítja a pártmunkást, szorosabbra fűzi kapcsolatát az élettel, segítségére van abban, hogy mint mondják, első kézből ismerje meg az emberek elgondolásait, ér­deklődését, szükségleteit.” Harminc évvel ezelőtt tör­téntek az „Űjjászületés”-ben leírt események. A politikai vezető, a humanista, a kom­munista magatartásának azonban ma is érvényes pél­dáját olvashatjuk az SZKP KB főtitkárának munkájá­ban. (KS) Szadat elszigetelődik Arab vélemények Camp David-ről Libanonban a miniszter- elnök, Szelim al-Hossz nyi­latkozott a Camp David-i csúcstalálkozó eredményeiről, elítélőleg megállapítva, hogy az nem hozott valódi meg­oldást a palesztin nép prob­lémájára. Leszögezte, hogy a palesztinok soha nem fogják beérni kevesebbel, mint az­zal, hogy visszatérjenek ha­zájukba. Egy iraki hivatalos szóvivő kedden „az arab nemzet el­len szőtt összeesküvés újabb szakaszának” nevezte a talál­kozót. A kuvaiti lapok szintén élesen bírálták az egyezmé­nyeket, megállapítva, hogy azok aláírása Egyiptom el­szigetelődéséhez vezet az arab világban. A kuvaiti emir — több arab vezetővel együtt — üzenetet kapott kedden Car­ter amerikai elnöktől a Camp David-i csúcs „ered­ményeiről”. A megállapodás támogatására felkérő üzene­tet az amerikai nagykövet ad­ta át az uralkodónak. Az arab világban nagy felháborodást keltett a Camp Da- vid-i alku. Képünkön: palesztin asszonyok tüntetnek egy libanoni menekülttáborban népük jogainak kiárusítása el­len. (Képtávírónkon érkezett) „NflTO-szezan” felhangokkal Szerda esti kommentárunk Az ősz sok mindennek a szezonja: NATO-berkekben — hihetetlen töménységben — a hadgyakorlatoké. A dátumok önmagukért beszélnek. Szeptember 4-én kezdődött-tíz atlan­ti tagország Északi esküvő nevű haditengerészeti gyakorlata, amelyen negyvenezer tengerész és 170 hadihajó, tengeralatt­járó vett részt, nem kevesebb mint nyolcszáz (!) repülőgép és helikopter kíséretében. Az Északi esküvő különös mézeshetek nyitányának bizo­nyult. Ahogy véget ért (szeptember 19.) az északi-tengeri monstre-gyakorlat „melegváltással” azonnal kezdetét vette a Német Szövetségi Köztársaság Schleswig-Holstein tartomá­nyának térségében az idei őszi szezon második nagy hasontó eseménye: egy olyan összehangolt szárazföldi—légi NATO- manőver, amelyen kétszázötvenezer ember vesz részt. Ennek keretében, mint ilyenkor mindig, újra kipróbálják a big lift (nagy emelés) nevű műveletet. Ennek keretében 14 ezer teljes fegyverzetű amerikai katonát dobnak át az óceán túlpartjáról Európába, elsősorban Nyugat-Németországba, „rekordidő alatt”. Még véget sem ér ez az akció, máris elkezdődik a harma­dik. Ennek színhelye ugyancsak az NSZK, de a bajorországi Ingolstadt térsége — ezért kapta e művelet a kissé más han­gulatot felidéző Kék Duna fedőnevet... (Találgatni visszame­nőleg sem illdomos, de abban azért biztosak lehetünk, hogy a keringőkirály, Strauss sosem hitte volna: egyszer majd erre is felhasználják remekműve címét). És ez még mindig nem minden. Ugyanezekben a napok­ban a Földközi-tenger térségében is NATO-gyakorlatra ke­rül sor. Félreértés ne essék: hadgyakorlatok békeidőben is voltak és a jelek szerint egy ideig még lesznek is, mindenütt a vilá­gon. A helsinki megállapodás is csak a nagyobb manőverek előzetes bejelentését ajánlja, nem azok megszüntetését, ehhez nyilvánvalóan nem is érettek még a feltételek. Van azonban az eseménynek és a számszerű nagyság­rendeknek egy olyan sűrűsége, amely már aggasztónak tűnik. És — enyhén szólva — groteszknek is, olyan körök részéről, amelyek maguk a békeangyal pózában tetszelegnek, a szocia­lista országokat viszont folyton „agresszív törekvésekkel” vá­dolják. Haig tábornok, a NATO európai haderőinek főparancs­noka — emlékeztet a Pravdában Jurij Zsukov kommentálja — éppen akkor szónokolt sajtóértekezletén „szovjet fenyege­tésről” amikor a NATO történetének egyik legnagyobb manő­ver-sorozatára került sor Európában. Valóban: az Északitól a Földközi-tengerig visszhangó harci zaj közepette kevés hitele van a nyugati (béke) propagan­dának .... HARMAT ENDRE A NATO őszi hadgyakorlat-sorozata elérte az NSZK-t. Képünkön: kínai megfigyelők a bajorországi Kék Duna manőveren. (Képtávírónkon érkezett.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom