Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-20 / 222. szám

A KÉPÚJSÁG 1978. szeptember 20. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Kötelesség Név nélkül közlünk részle­teket egy levélírónk „pana­szából”. ....Édesapám nálunk lakott. A nyugdíját minden hónap­ban megkapta, de nem adott a konyhára pénzt, inkább el­itta vagy másnak adta. Amit csak tudtam, elkövettem, hogy jobb útra térítsem, de hasztalan. A tudtom nélkül ment be a tanácshoz és kér­te, hogy vigyék szociális ott­honba. A tanács már csak akkor küldött értesítést, ami­kor a papírjai készen voltak. Hárman vagyunk testvérek, de a másik kettő nagyon sza­badkozik, mert ők nem akar­nak fizetni. A legidősebb nő­véremet felmentették, a má­sik meg nem akarja, hogy ő is fizessen, csak én egyedül...” Válaszunk a következő: Családjogi törvényünk sze­rint: „A tartásra jogosultat rokonai közül elsősorban le- származói kötelesek eltarta­ni.” Az ön által mellékelt iratokból kitűnően egy már 1976-ban készült környezet- tanulmány szerint édesapja, a leányával és annak család­jával él, de teljesen egyedül. Nem főznek, nem mosnak rá. Ilyen körülmények között ke­rült sor a három gyermekét felnevelő apa szociális ott­honban történő elhelyezésére. A 4/1972 (IV. 16.) Eü. M. számú rendelet szerint „a szociális intézményekben a gondozásért gondozási díjat kell fizetni. A gondozási dí­jat az intézménybe történő felvétel napjától kell meg­állapítani. A gondozási díjat a gondozottnak kell meg­fizetnie. Ha erre nem képes, a gondozási díjat — vagy a teljes gondozási díjból a gon­dozott által meg nem fizetett összeget — a gondozott tar­tásra köteles és képes házas­társa, illetőleg gyermeke vagy szülője köteles megfizetni.” Kimondja ugyanez a jog­szabály azt is, hogy több egy sorban kötelezhető hozzátar­tozó esetében a gondozási díj teljes összegét vagy hiányzó részét a hozzátartozók jöve­delmi, vagyoni viszonyai alapján kell megállapítani. Az adott ügyben megálla­pítást nyert a gondozási díj összege, megállapítást nyert, hogy édesapja nyugdíjából mekkora összeg fordítható gondozási díjra, s a különbö­zet megfizetésére kötelezték Önt és egyik testvérét, mi­után másik testvére személyi járadékot kap. Az édesapja nyugdíjából levonható összegen felül fize­tendő 228 forint gondozási díjat akként osztották meg, hogy abból 128 forintot ön­nek, 100 forintot pedig má­sik testvérének kell havonta fizetnie, s ez a jelentéktelen — 28 forintnyi megkülönböz­tetés a vagyoni, jövedelmi vi­szonyaik különbözőségéből adódik. A kiegészítést is az intézménybe történő felvétel napjától kell fizetni. Meg­győződésünk, hogy amennyi­ben ön édesapjának az intéz­ménybe történt beutalását követően érdeklődött volna édesapja ellátásáról és arról, hogy önnek milyen összeg­gel kell ehhez hozzájárulnia, ezt akkor közölték volna, s így hátralék nem gyűlt vol­na össze. A fizetendő össze­get egyébként sem most kö­zölte először az eljáró állam- igazgatási szerv, hanem már jóval korábban. A korábbi határozatot azonban testvérei megfellebbezték, s míg az el­járás folyt, a kiegészítő gon­dozási díjat senki sem fizet­te. Mindezeken túlmenően megjegyezzük még: tanács­kérő levele szerint jövedel­mük havi 3800 forint. Ilyen körülmények között havi 128 forint talán még jut az önt felnevelő, most idős édesap­jára is... Kötelesség nélkül, emberségből öt éve kezdődött. A felesé­gem megbetegedett, agyérel­meszesedése lett. Ekkor én 78 éves voltam, s a magával tehetetlen beteg gondozása az én dolgom volt. Mindezt tud­ta Imre Jánosné, s önként vállalta, hogy az ebédünket mindennap elhozza. Felesé­gem három éve meghalt, az­óta én vagyok beteg. Az ebédhordás öt év óta nem szakadt meg, pedig közben Imre Jánosné hat hétig kór­házban volt, de mindig akadt, aki az ebédemet elhozta. Jött a férje, ha ő el volt foglalva, a fia, vagy a menye, vagy az unoka. Egyszóval, az egész család részt vállalt abból, hogy rajtam segítsen. Mindezt egy-egy köszönömért. Most is csak annyit tudok mondani, hogy köszönöm. Nagy Lajos Dombóvár, Bartók Béla u. 4. Vásárlói panasz Gutái Lászlóné írt Alsó­tengelicről. „...Július 13-án a szekszár­di vasudvarnál vásároltam két darab 200 literes új, hor­ganyzott olajoshordót, dara­bonként 750 forintért, mivel a TITÁN újságon keresztül hirdette az olcsóbb hordók árusítását. Amikor a két hor­dó árát kifizettem, a házhoz szállítást is kifizettem. Akkor az eladó azt ígérte, hogy a következő héten a megvásá­rolt árut hazaszállítják, de ez csak ígéret maradt. Vár­tam jó két hetet, a hordók még mindig nem jöttek meg. Akkor telefonon érdeklőd­tem és azt válaszolták, hogy utánanéznek és intézkednek. Hosszúnak találtam az utána- nézést és a vasudvar irodá­ján személyesen érdeklődtem augusztus 15-én. Feljegyezték az adataimat és azt ígérték, hogy azon a héten megkapom a hordókat, de ez még mind a mai napig csak ígéret ma­radt. A hordók kellenének, de úgy látszik, az elvállalt szállítások nem sürgősek..” Olvasónk levelét továbbí­tottuk a Tolna megyei Nép­bolt Vállalathoz, ahonnét Horváth János igazgatóhe­lyettes és Lőwi Vilmos osz­tályvezető az alábbiakat vá­laszolta : ,,..A megküldött panasz- bejelentés alapján megállapí­tottuk, hogy a panasz jogos, melyet azonnal elintéztünk és szeptember 4-én a pana­szos a hordókat megkapta, valamint értesítésünket a panasz jogosságáról. A mu­lasztást elkövető ellen fele­lősségre vonást alkalmazunk. A panasz elintézésének meggyorsítása érdekében ja­vasoljuk, hogy boltjaink munkájával kapcsolatos pa­naszbejelentéseket először vállalatunk vezetőivel közöl­jék, és amennyiben panaszuk így sem nyerne elintézést, forduljanak a sajtó, vagy egyéb szervek felé. Megköszönjük szíves 'köz­reműködésüket és a jövőben is kérjük a boltjaink mun­kájával kapcsolatos bejelen­téseket szíveskedjenek ve­lünk közölni...” Telefonszámunk: 129-01, 123-61. Ml VÁLASZOLUNK Krúdy-szobor Szófiai könyvvásár Nyíregyházán, a Krúdy Gyula Gimnáziumban az író születésének 100. évfordulója alkalmából avatták fel Borbás Tibor szobrászművész alkotását Krúdy Gyula bronz mellszobrát. A képen: a művész munka közben. Rákóczi tér Yerres-ben A Párizs környéki Yerres városban, ahol II. Rákóczi Ferenc száműzetésének egy részét töltötte, vasárnap egy belső teret neveztek el a fe­jedelemről — itt áll majd a jövőben II. Rákóczi Ferenc emlékműve, amely eddig az út mentén kapott helyet. Az ünnepségen dr. Szigeti Pál, a Kölcsönösen Segélyező Magyar Egylet díszelnöke és Lucas Yerres-i polgármester mondott beszédet. Megjelent Veress Péter, a Magyar Népköztársaság -párizsi nagykövete. (MTI) Szófiában hétfőn 31 ország kiadóinak részvételével meg­nyílt a hagyományos őszi nemzetközi könyvvásár. Az idei kiállításon 31 or­szág 86 könyvterjesztő válla­lata 566 kiadó több, mint 20 ezer könyvét mutatja be. Képzőművészeti világhét A vásár legnagyobb kiál­lítója az idén is a Szovjet­unió, amelynek anyagában a nagy író születésének 150. évfordulója tiszteletére ki­emelt helyet foglalnak el Lev Tolsztoj művei. Először állít ki a szófiai könyvvásá­ron Kanada és Líbia. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A képzőművészeti világhét alkalmával sok helyen ren­deztek kiállítást. Szekszárdon, a TÁÉV-nél Farkas Pál szobrászművész, Csete Ildikó textiltervező és Kun Éva keramikus mun­káiból nyílt tárlat a vállalat központi irodaépületében. A kiállítást dr. Szilágyi Mik­lós, a Béri Balogh Ádám Múzeum igazgatója nyitotta meg. A kiállító művészek közül Csete Ildikó és Farkas Pál volt jelen a megnyitón. Az egyik helyiségben Csete Ildikó és Kun Éva közös ki­állítása kapott helyet. Itt a sokszínű, sokarcú népművé­szet tárul elénk. Több ez a kiállítás annál, mint a népi motívumok tételes másolása: a művész, Csete Ildikó egyé­ni formanyelvvel, ám a nép­művészet jellegét nem sértve varázsolja a textíliákra a megőrzött népi motívumokat úgy, hogy az a mindennapok művészetévé váljon: függö­nyök, térítők, szalvéták for­májában. S hogyan illesz­kednek ebbe a képbe Kun Éva keramikus alkotásai? Ügy, hogy színben is, for­mában is egységes egészet alkot a kerámia és a textil. A kissé vaskos étkészlet, teáskészlet, a vázák, hamu­tartók szinte atmoszférát te­remtenek. A művészek 4 Sárköz népművészetét dol­gozták fel, annak formakin­csét alakították, formálták, mintegy „átfogalmazták” a mai ember igényeinek meg­felelően. Pár lépéssel arrébb Farkas Pál szobrászművész alkotásai láthatók. Szuggesz- tív erővel hat a látogatóra az öregasszony című kom­pozíció, s a Dózsa-fej sem csupán arcot, szemet, szájat ábrázol. Több annál. Épp­úgy, mint a kiállított érmek között a Kodály-érem. Ha kilépünk a teremből, a fo­lyosón a vállalat építkezése­it reprezentáló fotók kísérik végig útunkat az előcsar­nokba, ahol maketteken lát­hatók a már elkészült, vagy most épülő középületek — természetesen a TÁÉV kivi­telezésében. A sok fotó Tóth László vállalati dolgozó ke­ze nyomán született. A kiállítás szeptember 24- ig, 8-tól 18 óráig látható. HABERSCHUSZ ERZSÉBET A szakmunkás ké­R :;: pesítésű fizikai dol­ly: lozók felsőfokú ta- V? nulmányairól szóló ív korábbi szabályozást módosítja a Minisz­tertanács 1026/1978. (VIII. 29.) határozata, amely bizto­sítja, hogy a példamutató magatartást tanúsító fiatal, szakmunkás képesítésű, fizi­kai foglalkozású dolgozók — az e célra szervezett előké­szítő tanfolyam elvégzése és sikeres felvételi vizsga alap­ján — felsőoktatási intéz­mény nappali, esti és levele­ző tagozatán továbbtanulhas­sanak. Az előkészítő tanfo­lyamokról az oktatási minisz­ter és a munkaügyi miniszter 10/1978. (VIII. 29.) OM— MüM számú együttes rende­leté rendelkezik, megjelöli a tanfolyamra küldés feltételeit, — ezek között szerepel töb­bek között az aktív közössé­gi-politikai magatartás tanú­sítása — kimondja, hogy a vállalat a vizsgák időtarta­mára jelöltjeit a munkavég­zés alól felmenti, részükre átlagkeresetet, utazási és szál" lásköltséget biztosít, a tanfo­lyam hallgatói tandíjat nem fizetnek, s a vállalat a tan­folyamon használt jegyzetek költségét is átvállalhatja. A tanfolyam ideje alatt a hall­gató munkaviszonya fennáll, a kötelező foglalkozáson való részvételre a vállalat szabad időt biztosít, s erre az időre az átlagkeresetet, valamint a tanfolyami foglalkozásokon való részvételhez szükséges utazási költséget is megtérí­ti. A munkaügyi miniszter 11/1978. (VIII. 29.) MŰM szá­mú rendelete a felsőoktatá­si intézmények nappali tago­zatán tanulmányokat folytató szakmunkás képesítésű hall- .gatók helyzetének rende­zéséről szól, kimondja, hogy a munkáltatónak a hallgató­val tanulmányi szerződést kell kötnie, s összegszerűen jelöli meg a hallgatónak — tanulmányi eredményétől függően — havonta fizetendő pénzbeli támogatást, és 'ki­mondja azt is, hogy „ha a hallgató a tanulmányait kö­vetően a vállalatnál nem lép munkába, vagy a szerződés­ben meghatározott időtarta­mot rom tölti le, vele szem­ben a vállalat az addig nyúj­tott támogatás 30 százaléká­nak megtérítését követelheti. Ha a hallgató a meghatáro­zott időtartamnak csak egy részét tölti le, megtérítési kö­telezettsége ehhez aránylik.” A fenti jogszabályok a Ma­gyar Közlöny f. évi 57. szá­mában jelentek meg, s kihir­detésük napján (1978. augusz­tus 29.) hatályba léptek, a nappali tagozaton tanulmá­nyaikat már folytató hallga­tókra vonatkozóan azonban, tanulmányaik befejezéséig, a korábbi jogszabályok rendel­kezései az irányadók. A Magyar Közlönynek ugyanebben a számában je­lent meg a kohó- és gépipari miniszter 4 1978. (VIII. 29.) KGM számú rendelete a mi­nőségszabályozás és -ellenőr­zés oktatásáról, valamint a minőségellenőrzést végző dol­gozók képesítéséről, a jog­szabály melléklete feltünte­ti a képesítéshez kötött minőségellenőrzési munkakö­röket és azt is, hogy az egyes munkakörökben foglalkozta­tottaknak milyen fokozatú szakvizsgát kell letenniük. A Művelődésügyi Közlöny idei 17. számában hivatalos közlemény jelent meg a közgazdasági továbbképzés­ről, mely képzés elméleti, gazdasági szakértői és válla­latgazdasági tagozaton törté­nik, a közlemény megjelöli azt is, hogy az egyes tagoza­tokra kik, milyen feltételek mellett és mely időpontban jelentkezhetnek. DR. DEÁK KONRÄD a TIT városi-járási szervezetének elnöke Élete követendő példa Hetven éve született Házi Árpád A magyar forradalmi munkásmozgalom történeté­ben nem egyedüli az olyan család, mint a Házi testvé­reké. A Bihar megyei Komádiból származó Házi Árpád két testvérével együtt arany betűkkel írta be nevét a társadalmi haladásért küzdők névsorába. Házi Ferenc, Házi Károly és Házi Árpád egy igen szegény, hatgyer­mekes szabósegéd fiaiként nőtt fel, árván és nagy nyo­morban. Fiatal koruktól kezdve osztályrészükül jutott a nélkülözés és a kemény munka. Házi Árpád már 12 éves korától szabótanoncként kereste szűkös kenyerét. Az 1920-as évek elején mindhárman kubikosmun­kán dolgoztak a Viharsarokban. A munkabér emelésé­ért sztrájkot szerveztek és terjesztették a Magyarországi Szocialista Munkáspárt — a KMP legális, fedőszerve — röpcéduláit. Házi Árpádot két bátyja vonta be a mun­kásmozgalomba. Budapestre költözése után a párt 100" (i című folyóiratának szavalókórusain, más, titok­ban szervezett kulturális rendezvényeken és a termé­szetjáró baloldali munkások összejövetelein ismerkedett a kommunista tanokkal. Fontos szerepet vállalt sztráj­kok, tüntetések szervezésében. Részt vett a Vörös Se­gély munkájában. Fiatal kora ellenére a fővárosi szakszervezeti moz­galom ismert személye lett. 1930-ban felvették az ille­galitásban küzdő kommunista párt (KMP) tagjainak sorába. A következő évben a délpesti kerületeket — Ferencvárost, Csepelt, Kispestet, Erzsébetet — magába foglaló városrész pártbizottságának titkára lett. Először 1933-ban vette őrizetbe a rendőrség. Korán megismerte tehát a Horthy-rendszer rendőri módsze­reit és börtöneit. A rendőri megfigyelés és a letartóz­tatás veszélyének ellenére folytatta pártmunkáját! Az Egyesült Szakszervezeti Ellenzék vezetőségi tagja és a Szociáldemokrata Párt tagja, majd annak vezetőségi tagja lett Kispesten, a kommunista párt utasítására. 1942-től illegalitásba kényszerült és innen szervezte az egyes gyárak, üzemek ellenállási csoportjait. A felszabadulás után a Magyar Kommunista Párt pestlőrinci titkára, egyben a Pest megyei Nemzeti Bi­zottság elnökségének tagja lett. 1945 áprilisában ne­vezték ki Pest megyébe alispánnak. Ezt a tisztét 1949-ig, a tanácsok megalakulásáig látta el. 1946-tól volt a párt legfelső vezető testületének tag­ja. 1949—1951-ben az Állami Ellenőrzési Központ ve­zetője, 1951 áprilistól 1952 novemberig belügyminiszter, 1952 novembertől a Minisztertanács elnökhelyettese, majd 1955-től az állami ellenőrzés minisztere volt. Az ellenforradalom után az MSZMP I. kerületi szerveze­tének munkájába kapcsolódott be, majd a Pest megyei pártbizottságon dolgozott. Súlyos betegsége miatt 1964-ben nyugdíjba kény­szerült. Számos magas kitüntetést; a Kossuth-díjat, a Munka Vörös Zászló Érdemrendet, a Szocialista Hazá­ért Érdemrendet és még más kitüntetéseket mondhat magáénak. A párt következetes harcosa 62 éves korában, 1970. november 13-án hunyt el Budapesten. VIDA SÁNDOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom