Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-20 / 222. szám

1978. szeptember 20. Képújság 3 Az őszi BNV díjai A népművelő bére...? A vásárdíjbizottság — a nemzetközi színvonal, az ex­portképesség, az import­megtakarítás és a gyártási kapacitás figyelembevételé­vel — 15 terméket a Buda­pesti Nemzetközi Vásár nagydíjával, 69-et pedig BNV-díjjal tüntetett :-iki — közölte Kelemen Lajos, a Fővárosi Tanács elnökhelyet­tese kedden, az őszi BNV első hivatalos központi ese­ményén, a díjkiosztó ünnep­ségen. Az őszi BNV nagydíjas termékei 1—3. Hidramit tartalmú cloque jellegű szövetek: „Bitva”, Pápai Textilgyár. „Bitex”, Lenfonó- és Szö­vőipari Vállalat. „Hidramid”, Richards Fi­nomposztógyár, Győr. A három vállalat külön- külön alakított ki a magyar szabadalom alapján gyártott hidramitszál felhasználásával azonos jellegű szövetet, amely egyesíti a természetes szálas anyagok és a szinteti­kus anyagok előnyös tulaj­donságait. ­4. Fabulon babaápolási cik­kek. A Kőbányai Gyógyszer- árugyár bőrt tápláló, termé­szetes eredetű anyagokat tar­talmazó babakozmetikumai — babaolaj, -sampon, -tej, -fürdőhab, -krém — hiányt pótló, világszínvonalon álló termékcsaládot alkotnak. munkás. Egy idő után olyan emberekkel vette körül ma­gát, akiktől először ő maga óvta egyik munkatársát. Ke­zére játszott egyes, csak anya­gi érdekeket hajhászó embe­reknek. A párt érdekeit ká­rosítva juttatott nekik elő­nyöket, miközben a rászoru­lók ügyes-bajos dolgaival alig törődött. Végül már nyíltan is hangoztatta, hogy neki „csak az isten paran­csol”. A megyei pártbizott­ság felderítette viselt dolgait, leváltotta. Ilyen esetekben nem egy­szer megesik, hogy mivel a tünetek között elsőként rend­szerint olyan dolgok jelent­keznek, mint a nagylábon élés, a fennhéjázás, a paran­csolgatás, a harc is valaho­gyan csupán ezek ellen a külső megnyilvánulások el­len folyik, pedig ezek lefara­gásával még csak amolyan „tüneti kezelést” nyújtunk. „Az elvtárs elbizakodott, ön­hitté vált, megrészegítették a sikerek” — rendszerint ilye­neket vágunk a fejéhez. De amit idejében észre kellett volna vennünk, amiért leg­jobban korholnunk kellene, az legfőképp annak a köte­léknek a meglazítása, amely őt a dolgozó tömegekhez, azok mindennapi gondjaihoz, örömeihez, munkájukhoz fűzte. Ezt kellett volna első­sorban észrevennünk, s ezt látva talán megelőzhettük volna a bajt. Mi más is lehet­ne számunkra ilyenkor a „vészcsengő”, mint a dolgo­zók szava, figyelmeztetése. De hogy meglássuk, megért­sük, felfogjuk jelzéseiket, fi­5. Uniset edénycsalád. A FIM hódmezővásárhelyi Alföldi Porcelángyára első­sorban vendéglátóipari fel- használásra gyártott porce­lán edényei a mai tálalási és felszolgálási szokások figye­lembevételével, a tárolás és a mosogatás követelményei­nek megfelelően készültek. 6. Biztonsági munkacipők. A martfűi Tisza Cipőgyár több éves fejlesztő, kutató­munkájának eredménye a korszerű gyártástechnológiá­val készülő, az előírt bizton­sági követelményeknek min­denben megfelelő, amellett kényelmes, kiváló minőségű munkacipő-család. 7. Borneo szövet. A Magyar Posztógyár a a dref eljárással készült fo­nal felhasználásával állítja elő a megfelelően szilárd, amellett kellemes, lágy fo- gású szövetet, amely azonos értékű az igen kedvelt ha­sonló, olasz importszövettel. 8. Gyorsfagyasztott burgo­nyakrokett. A Magyar Hűtőipar mis­kolci gyárában készül, kizá­rólag hazai nyersanyagokból. 9. Fortecolor színes fotópa­pír. A váci Forte gyár terméke a Kodak gyártmányokkal azonos minőségben készül. 10. Moha Rosa kelme. A Pamutnyomóipari Válla­lat „kuszáit” pes fonalból gyártott kord jellegű anyaga gyelmeztetéseiket, ott kell élnünk a dolgozó tömegek kö­zött, meg kell nyerni bizal­mukat. Régi igazság ez, tud­juk, értjük, éljük is, csak né­ha arról feledkezünk meg, hogy nem lehet élni akárho­gyan a tömegek között. Ki­emelkedni, vezetővé válni a tömegek közül, nem „kivá­lást” és nem „felülemelke­dést” jelent az életmódban, hanem élreállást, és nem is a posztokat illetően. Inkább abban, hogy ismerve a dolgo­zók véleményét, törekvéseit, vágyait, céljait, a legérthe­tőbben tudjuk megfogalmaz­ni őket, a számukra legcélra­vezetőbb eszközöket tudjuk megmutatni azok eléréséhez. S ebben a szerénység, az egy­szerűségből fakadó közvetlen­ség mindenkor is a legfőbb segítőtársunk lesz. ■ : álunk egy időben divat : volt csupán a külsősé- gekben mérni a vezető emberek, a kommunisták pu­ritánságát, avagy fennhéjá- zását. Szó sincs róla, mintha nem tulajdonítanának jelen­tőséget bizonyos külsőségek­nek is. A kommunisták köte­lező szerénységével szemben­álló magatartás, és életmód­beli hibák, ugyanis rendsze­rint már a bajt vagy annak kezdetét jelzik. Mi több. ön­magukban is egyengethetik az utat az eltávolodáshoz, az elszakadáshoz, az egyszerű emberek mindennapi problé­máitól, gondjaitól, végső so­ron attól az érzelmi, gondol­kodásbeli közösségtől, amely­nek elszakíthatatlan láncként kell összekapcsolnia a kom­felsőruházati cikkek, bútor- kárpit, autóüléshuzat készí­tésére, valamint lakástextília céljára egyaránt alkalmas. 11. Göcseji csemegesajt. A zalaegerszegi Zala me­gyei Tejipari Vállalat ízle­tes, viszonylag jól tárolható, lágy sajtját rövid idő alatt megkedvelték a fogyasztók. 12. Szegedi paprikás szalá­mi. A Szegedi Húskombinát új technológiával készült szalá­mijának burkolóanyagán pe­nész nem képződik, íze, za- mata, minősége mégis meg­egyezik a hagyományosan gyártott szalámiéval. 13. „Kismama” felsőruhá­zat., A Debreceni Ruhagyár a Magyar Posztógyár Nápoly nevű, könnyen kezelhető, praktikus szövetéből állította össze kismama-ruhamodell- jeit. 14. Tomi brill mosószer. A Tiszamenti Vegyiművek fékezett hatású, világszínvo­nalon álló finom mosószere elsősorban automata mosó­géphez készül. 15. Füleszáras „kukta” gyorsfőző edénycsalád. Az Alumíniumgyár szaba­dalmazott gyorsfűzőjét, amely új zár- és fogantyús megoldással — nyelv nélkül — készül, négy-, hat- és nyolcliteres méretben gyárt­ják. munistát a dolgozó tömegek­kel. Kétségtelen, hogy az, aki „nagy elfoglaltságra” hivat­kozva elsősorban a régi osz­tálytársaival kapcsolatait építi le, aki nem szakít időt arra, hogy felkeresse a dol­gozókat munkahelyeiken, az könnyen elfeledheti a kiske­resetű családok napi gondjait. Nagyon is fontosak tehát az életmódbeli „formaságok”, külsőségek is. Ügyelnünk kell ezekre is, jelezni a bajt ide­jében. De mindennél fonto­sabb, hogy arra figyelmeztes­sük a vezető posztokat be­töltő dolgozókat: maradjanak meg gondolkodásukban, ma­gatartásukban, életmódjuk­ban egyszerűnek, közvetlen­nek, olyannak, amilyennek ismerték akkor, amikor ve­zető posztra helyezték őket. A bizalmat annak idején tu­dásukon, rátermettségükön kívül éppen azzal vívták ki, hogy olyannak ismerték őket. akik bármilyen magas vezető helyre kerülnek is, a dolgo­zó emberek érdekeit fogják szolgálni. S hogy helyesen szolgálják, ehhez elengedhe­tetlenül szükséges, hogy ne csak tudásukkal, hanem ma­gatartásukkal, feddhetetlen életmódjukkal is őrizzék, ápolják és erősítsék a bizal­mat, az eggyéforrottságot a dolgozó tömegekkel. Egyszerűnek, puritánnak, szerénynek lenni nem pusz­tán emberi magatartás, jel­lem dolga, hanem a kommu­nisták számára mélyértelmű osztálytartalma is van e szép emberi erényeknek. KŐSZEGI FRIGYES „Népművelő” — ez gyűjtő- fogalom: Ma már nem ugyan­olyan érvénnyel az, mint év­tizedekkel ezelőtt volt, de ta­lán az évtizedeket se árt fe­ledni. Tudományos képesítés­sel rendelkező szakemberek éppúgy ide tartoznak, mint tiszteletdíjas falusi művelő- désotthon-vezetők, TIT-elő- adók, netán „tájoló” színhá­zi előadások szervező titká­rai. Van, akinek tevékenysé­gét szakkönyvek sora jelzi, többségüké azonban nehezeb­ben mérhető, lévén aprómun­ka. ök a közművelődés köz­katonái. Tábornokok sűrűb­ben fordulnak elő a törté­nelemkönyvek lapjain, mint közkatonák, noha előbbiekről az utóbbiak nélkül szó se eshetne. B. István 1922-ben született Baján, tehát már nem fiatal ember. Ilyenkor legtöbben már a nyugdíjaztatás előtti utolsó évek átlagkeresetét számítgatják, melyik két esz­tendő lesz számukra a leg­előnyösebb. B. István mosta­nában nem ilyesmin töpreng, hanem iratokat lapozgat. Negyvenkét évi folyamatos munkaviszony dokumentu­mait, melyek elférnek egy soványka műanyag dosszié­ban. Nem derűs olvasmány, remélem az olvasó hangulata se lesz az, ha ennek a cikk­nek befejezéséig eljut. Elöljáróban annyit, hogy B. István 1946. május 25-én ke­rült a BM zenekarához. 1954 —1957 között járási népmű­velési előadó volt. 1957. feb­ruár 11-től másfél évig BM- klubvezető, majd 1960. június 1-ig a paksi művelődési ház igazgatója. Utána megyénk szép székhelyén két eszten­deig városi népművelési fel­ügyelő. 1962. július 23- tói mindmáig a Déryné Színház, illetve jogutódjának szervező- titkára. A „mindmáig” szót kérem megkérdőjelezni. Száraz adatok következnek. * 1. A Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának tit­kársága az 1956. augusztus 22-én kelt 2412. sz. igazol­vánnyal tanúsítja, hogy B. István a „MUNKA ÉRDEM­ÉREM” kitüntetés tulajdono­sa. „Ezen igazolvány vissza­vonásig érvényes.” Máig se vonták vissza. 2. 1961. június 2. B. István „A függetlenített népművelé­si dolgozók számára a Műve­lődésügyi Minisztérium utasí­tására szervezett egyéves to­vábbképzésben részt vett és a zárótanfolyamon „kiváló” eredménnyel vizsgázott”. Ki­állító a Népművelési Intézet. 3. A TIT megyei titkára 1961. december 6-án levélben mond köszönetét a városunk alapítása 900. évfordulójakor végzett kiváló közönségszer­vező munkájáért. 4. 1963. április 25. Az Álla­mi Déryné Színház gazdasági igazgatójának és helyettesé­nek 633-as iktatószámú levele B. Istvánhoz, mely szerint: „Eddigi szervezői munkája elismeréséül munkaszerződé­sét határozatlan időre szóló munkaviszonnyá változtatjuk. További jó és' eredményes munkát kívánunk.” A későbbiekben látni fog­juk, hogy a jókívánságoknak több mint 15 évig volt foga­natjuk... 5. 1965. november 2. Hosz- szú elismerő levél a Déryné Színház igazgatójától. 6. 1970. augusztus 20. Dí­szes kiállítású emléklap Tol­na megye Tanácsa elnökének aláírásával „Felszabadulásunk 25. évfordulója alkalmából a szocialista kulturális forra­dalomban végzett kiemelke­dő, több éves népművelő te­vékenységéért.” 7. A „Népművelés” című folyóirat 1972. évi 3. számá­ban Szálé László és Vas Júlia kétoldalas cikkében „Utón a Déryné Színházzal” címmel hosszasan és nagyon elisme­rően foglalkozik B. István ténykedésével. 8. Egy dátum nélküli el­ismerés, merített papíron: „Színházunk igazgatósága nevében örömmel nyújtom át a 20 éves évfordulónk alkal­mából készült EMLÉKÉR­MET, köszönetét mondva ér­tékes munkájáért. Szalai Vil­mos igazgató.” 9. A Szakszervezetek Tol­na Megyei Tanácsának 1973. augusztus 13-án kelt levele. Köszönet „az 1972/73. színhá­zi évadban megyénk szak- szervezeti művelődési intéz­ményeiben kifejtett önzetlen segítségéért. További munká­jához sok sikert kívánunk.” Aláíró: Paksi András, az SZMT Kulturális, Agitációs, Propaganda Bizottságának vezetője. 10. 1973. szeptember 11-én a Kórusok Országos Tanácsa igazolja, hogy B. István „a zenei mozgalomban eltöltött 15 éves működéséért A MA­GYAR ZENEKULTÚRA SZOLGÁLATÁBAN emlék­érem viselésére jogosult.” 11. 1977. december 30-án a Déryné Színház levélpapír­ján, az új Népszínház bélyeg­zőjével Soukup Lajosné gaz­dasági igazgató értesíti 2525. iktatószámú soraiban B. Ist­vánt, hogy „A Kulturális Mi­nisztérium 53.553/1977. ügy­iratszám alatt hozzájárult, hogy a Népszínház 1978. ja­nuár 1-től 1978. július 31-ig terjedő meghatározott időben fix alapbérrel foglalkoztassa önt. A fenti engedélyezéssel egyidejűleg előírta, hogy az MT. 24. paragrafus 1. bek. értelmében az ön munka- szerződését 1978. július 31-ig szóló meghatározott idejű munkaviszonyra módosítsuk. A fenti időszak alatt illet­ményét 5600 forintban álla­pítjuk meg...” Itt jónak látszik megszakí­tani a dokumentumok sorál. Semmi ok nincs kételkedni abban, hogy az idézett ren­delkezések száma hajszál­pontos. Az 5600 forint is csi­nos összeg. (Az átsorolás do­kumentumának kelte egyéb­ként külön iratban 1978. már­cius 20.) De az se lehet két­séges, hogy egy nyugdíj- korhatárhoz közeledő embert nem tölt el lelkesedéssel az, hogy 15 év után váratlanul bizonytalanná válik a lét­alapja, bármennyit emelke­dik is a fizetése. B. István 1978. január 10-én sietve vá­laszol is: * 12. „A fenti számra hivat­kozással bejelentem, hogy a részemre kiküldött értesítést aláírni nem vagyok hajlan­dó...” Hivatkozik az 1963- ban kelt, meghatározatlan időre szóló munkaszerződés­re. Továbbá: ....kérem bead­v ányomat panasznak tekinte­ni és az illetékes munkaügyi döntőbizottsághoz eljuttatni.” B. István akkori és később következő beadványára szep­tember derekáig válasz nem érkezett. Érkezett viszont az 1978. június 26. keltezésű, 1868/NSZ. sz. levél, mely az udvariasság és szenvtelenség olyan együttes mintapéldá­nya, hogy tanácsos legalább legfontosabb részleteit közöl­ni: 13. „Ezúton közlöm önnel, hogy a Népszínház vidéki szervezése gyökeres átalakí­tásra kerül... Sajnálattal kell tehát az ön tudomására hoz­nom, hogy eddigi munkája megszűnik, s így munka- viszonyát meg kell szüntet­nünk. A fennálló rendelkezé­sek értelmében, amelyek a Munka Törvénykönyvének az Állami Déryné Színházra vo­natkozó (és így a jogutód Népszínház számára is irány­adó) szabályozását tartalmaz­zák, az ön munkaköre sze­rint... a felmondási idő... öt hónap. Ezennel felmondom tehát az ön munkaviszonyát a fent említett okból aként, hogy az Önre vonatkozó fel­mondási idő első napja 1978. július 1., utolsó napja 1978. november 30. A változott fel­adatokra tekintettel a fel­mondási idő alatt munkájára igényt nem tartunk. A fel­mentés időtartama alatt a 19/1976. (XII. 28.) MüM. sz. rendelet értelmében szabad­ságát kiadottnak tekintjük. Az Állami Déryné Színház működése alatt kifejtett te­vékenységéért a Népszínház, mint jogutód ezúton is kifeje­zi köszönetét.” Ami engem illet, ezt az utóbbi mondatot elhagytam volna. Lehet, hogy igazságta­lan vagyok, de bennem olyas­féle szájízt kelt, mintha va­laki a halálra ítéltnek kelle­mes sétát kívánna a vesztő­helyre vezető úton. 14. Ez a levél éppen úton volt B. István szekszárdi la­kása felé, amikor átvett 4000 forint jutalmat, ezúttal sem­miképpen sem a jogelődtől hanem a jogtudótól. * Még mielőtt bárki is sajtó­pert akasztana a nyakamba, sietek kijelenteni, hogy szent meggyőződésem szerint az il­letékesek egyetlen jogsza­bály sorszámát se vétették el. Leszámítva talán azt, hogy a felmondási levélből hiány­zik a fellebbezési lehetőségre utaló passzusodé ne legyünk szőrszálhasogatóak. Magam is ott voltam Gyurkó László sajtótájékoztatóján az újság­író-szövetségben. melyet az Népszínház indulása előtt tar­tott. Logikus, hogy az előadá­sokat másként óhajtják szer­vezni, hiszen valóban képte­lenség, hogy B. István mű­ködési területe a Déryné Színház megszűntekor Tolna, Bács, Baranya, Somogy és Csongrád megyékre terjedt ki. Igaz, hogy amilyen naív lélek, épp a múlt év őszén vásárolt egy ásatag Skodát, mert jobban akart dolgozni. Amikor sorsának híre ment, egy ifjú népművelőszakos — nullaéves gyakorlattal a há­ta mögött — a fiataloknál nem ritka tapintattal olyas­féle megjegyzést engedett meg magának, hogy „B. bi­zonyára nem nőtt fel az új feladatokhoz”. Meglehet, de a nyugdíj- korhatár közeiéhez minden­esetre igen. Befejezésül idézet B. Ist­vánnak a munkaügyi döntő- bizottsághoz intézett fellebbe­zéséből : „Ennyi, hosszú év lelki- ismeretes munkája után mi­nimálisan elvártam volna, hogy korengedményes nyug­díjaztatási javaslatot tesz a színház vezetősége... én is utazó részlegben dolgoztam 16 évig, és nincs lehetősé­gem, hogy hasonló munka­körben máshol elhelyezked­jem... Kérem ennek a lehe­tőségnek is feltétlen figye­lembevételét.” Megtörténik-e vagy sem. azt nem tudom. Ez B. István szempontjából természetesen létfontosságú. Az itt felvázolt ügyben legfeljebb csak happy endet jelentene, amit őszin­tén kívánok, de a felsorolt dokumentumokkal nem erre kívántam felhívni a figyel­met. Csak arra, hogy a mun­kaügyi jogszabályoknak a je­lek szerint bőviben vagyunk. Emberségre vonatkozókban annál szegényebbek. ORDAS IVÄN Möcsény Üf, négysző: as istálló A mőcsényi termelőszövetkezetben új négyszáz férőhelyes istállót építettek. A négy­millió forintos beruházásnak jelenleg a belső szerelési munkáit végzik, és egy hónap múlva szarvasmarhákkal népesítik be.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom