Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-20 / 196. szám
a "Képújság 1978. augusztus 20. Ki árulna szövőszéket? it döntő lépés elmaradt őszintén szólva, a dolog tipikus „kis ügynek” látszott. Nem lehet kapni szövőszéket, no igen, de menynyi minden egyéb sem kapható — gondoltam, amikor először szóba került a kézi szövök gondja. Aztán „egyre mélyebbre ereszkedve” a bonyodalmas ügy útvesztőiben, éreztem már én magam is, hogy a szövőszékdolog komoly ügy. Elsősorban azért, mert modellje annak a fajta tehetetlenségnek, amely kerékkötője számtalan más ügyünknek. AZ ÖTLET Az egész valamikor nyolc éve kezdődött. Mözsi Szabó István festőművész — akkoriban a fóti gyermekváros képzőművészeti vezetője — azon töprengett, hogy milyen elfoglaltságot találhatna ki szakközépiskolás leányoknak? Olyasmire gondolt, amivel jóltelik a szabad idő, fejleszti a kézügyességet, az ízlést, sőt, nyitva hagyja az utat az alkotókedvnek is. Mindez különösen fontossá azért vált, mert a szakközépiskolás lányok gyermekfelügyelőnek készültek és leendő neveltjeik is kamatoztathatnák a jól sikerült ötletet. Töprengés és több kísérlet után végül a szőnyegszövésnél állapodott meg Mözsi Szabó István. A dolog még ekkor sem vált egycsapásra egyszerűvé, ugyanis ki kellett találni a célnak megfelelő szövőszéket. A hagyományos, az osztováta típusú helyigényessége, méretei és bonyolult technikája miatt nem volt erre a célra megfelelő. Mözsi Szabó István: — Olyan szövőszéken gondolkodtam, ami könnyen mozgatható, kis helyen elfér, és amin szőnyeget szőhetünk, nemcsak hímes vásznat. Akkoriban került a kezembe egy német gyermekjáték, egy sálszövő keret. Ez adta a terv megvalósításához az egyik ötletet. A másikat a gobelinszövőszékek álló helyzetű, függőleges felvetésű konstrukciója.. Ennek a két széknek a megváltoztatására több apró módosításra volt szükség — mondja, és mindjárt mutatja is a megyei művelődési központ szövőszakkörének apró szobájában, hogy mit változtatott a nyüstfán, milyen bevágásokat alkalmazott, és a többi, nyilván egyszerű technikai fogást, amiből, aki nem szőtt még soha (velem együtt) nem sokat ért. Számunkra a lényeg, hogy elkészült az újfajta szövőszék, és hogy jól sikerült, azt azok a szőnyegek bizonyítják, amiket ezeken készítenek, azóta is. Mözsi Szabó István közben Fótról visszatelepedett szülőföldjére, és magával hozta Szekszárdra az újfajta szövőszékeket is. 1975 őszén, amikor elindította a megyei művelődési központban a szövőszakkört, már ezeken a közben még tovább módosított székeken kezdtek el dolgozni, azaz akkoriban tanulni a szakkör tagjai, felnőtt asszonyok és férfiak, akiknek időközben kedves időtöltésük lett a szövés, sőt, némelyiküknek még több is. ORSZÁGOS HlRÜ Egy fecske nem csinál nyarat, de harminc már igen: a szövőszéknek hamarosan híre ment. Először csak a megyében (azóta már ezzel a szövőszékkel dolgozik egyegy szakkör Mözsön és Lengyelben is) aztán Mözsi Szabó Istvánt a Népművelési Intézet megkérte, hogy mutassa be a nagy hírű találmányt az ország összes díszítő- művészeti szakreferensének egy tanfolyam alkalmából. Hogy ezek után az ország különféle pontjairól érkeznek levelek a művészhez, hogy valahogy próbáljon egy, csak egyetlen szövőszéket szerezni, nem csoda. Még kevésbé az, ha tudjuk, hogy a fővárosi művelődési házban működő folklórcentrumban is bemutatkozott ez a szövőszék, és hogy az Ezermester két folytatásban közölte házi elkészítésének receptjét... A maga módján a megyei művelődési központ és Mözsi Szabó István is igyekezett segíteni: manufaktúrát ugyan nem állíthattak be a szövőszék készítésére, de készítettek egy 500 példányos füzetkét, amelyben a szék pontos leírását adták közre. EGY VÁLLALAT KÖZBELÉP A szövőszék ügye egyszer- csak pártfogókra talált. A Szekszárdi Bútoripari Vállalat bizonyította ezúttal is kiváló hírét: vállalkoztak rá, hogy elkészítenek nyolcvan darabot ebből a profiljukba alig-alig illeszthető, de időközben olyan nagyon fontossá vált eszközből. Mözsi Szabó István nyomatékosan kér, feltétlenül írjam meg: ifjú Teisz Lőrinc és asztalosbrigádja bíbelődött a kényes munkával, tulajdonképpen csakis segítőkészségüktől vezérelve. A nyolcvan szövőszéket a művelődési központ egyébként önköltségi áron vásárolta meg: a bútoripari vállalat azzal indokolta a meglepő olcsóságot, hogy ők a maguk módján, így támogatják a közművelődést... Míg a nyolcvan szék készült, más is történt: a nagy szövőszékínség híre eljutott a TRIÁL-hoz is. A legjobbkor mert éppen olyan játékot kerestek, amely megoldaná a nagyobb lányok szabadidős foglalkoztatását. (Ott vagyunk, ahol elindultunk — mondhatja az olvasó.) Már éppen Ausztriába kér szültek, hogy onnan hozzanak be valami szövőszékfélét, amiről a szemtanúk azt állítják, hogy komolytalan jószág, ráadásul drága, ráadásul valutáért. Kézenfekvőnek tűnt az ötlet: inkább a komoly, inkább az olcsóbb, inkább a hazai, azaz rendeljenek a szekszárdi vállalattól szövőszéket! A Népművelési Intézet el is kérte a módszertani leírást, meg is indult a levelezés a TRIÁL-lal. Úgy tűnt nekik is tetszik ez a megoldás. A bútoripari vállalatnak mindössze annyi kérése volt, hogy a megrendelést még az idei év első félévében, legkésőbb augusztusig adják le, mert különben nem tudják a jövő évi termelési tervbe beépíteni a nevezetes szövőszéket. Augusztus második hetében érdeklődtünk Bus Ambrus igazgatónál, mi történt. A válasz rövid volt: semmi. A TRIAL ahogy mondani szokták: a fülét sem mozgatta. TANULSÁG Igény van, gyártó van, csak a kettő közötti összekötőszerepre nem vágyik az illetékes. Nincs más megoldás, mint illetékes — azaz kereskedelmi szerv — után kell nézni. De ki nézzen utána? Néhány ábra — a sok közűi — szőnyegszövőszék barkácsolásához, a művelődési központ kiadványából. Ugye érthető, ha inkább megvennék, mint maguk készítsék a szövőszéket a szőni vágyók...? Mözsi Szabó István kitalálta és megszerettette a széket, azt hiszem, ez éppen elég egy művészembertől. A vállalat elkészítette a prototípust, és nagyvonalúan, a közművelődés érdekeit szem előtt tartva, vállalta a további gyártást is. Az emberek Tolnában és az országban egyre többen szeretnének szőni ilyen, a sarokba beállítható és onnan bármikor elővehető alkotmányon, amellyel szépséges festéseket készíthetnek. De hát ők sem állhatnak be ennek az ügynek az intézésére. így hát nem lesz szövőszék? VIRÁG F. É. görög mitológia máig buzogó forrás, istenei, történetei ■ ■ nélkül el sem tudnánk képzelni életünket. Szavak, fogalmak ivódtak be a köztudatba, még a görög ábécé is Ifii'üi"-! külön értelmet kapott, így beszélünk deltáról (Duna- delta, szekszárdi delta), azt mondjuk, valaminek az alfája, vagyis az alapja, s ha hozzátesszük az ómegát is, akkor valaminek a teljességéről beszélünk, vagy átvitt értelemben, mint Babits versében: Én vagyok az alany és a tárgy, jaj én vagyok'az omega, s az alfa. A tudományos nyelvben is nélkülözhetetlen, a fizikában különböző mértékegységet jelentenek a görög ábécé betűi, de beszélünk béta-, vagy gamma- sugárzásról is. A mitológiával sincs másképp. Elektra története évezredek óta visszatérő témája az irodalomnak, Heraklész hőstetteit, Odüsszeusz csalafinta történeteit, legalábbis a szirénekkel, mindenki ismeri, Léda és a hattyú, Iaszon és az aranygyapjú, vagy éppen a szép Heléna története szerves része az általános műveltségnek. De talán a legismertebb mitikus alak Prométheusz, akiről Petőfi így dalolt: Prmttaz története Ott fekszik, mint egy új Prométheusz, Évezred óta a bilincsbe-vert nép, És rágja máját a saskeselyű, És vérzi lábát és kezét a lánc. A mitológia egy nép hitregéinek összessége, azoknak az ősi történeteknek ^ sorozata, amelyek történetük kezdetén alakították ki világképüket. A mítoszok üzenetek az ősidőből, a történelmileg ellenőrizhetetlen korokból, amikor mesék, hiedelmek magyarázták a világegyetem összefüggéseit, jelenségeit. Néha, mint a mi esetünkben is, töredékes, hiányos ez a világkép, csak egyes elemei maradtak fenn (Hadúr, Ármány, vagy helynevekben Oltárkő. Pogányvár, Boldogasz- szonyfa, stb.), máskor, mint a görögök esetében, szinte minden részletét ismerjük, sőt rekonstruálni lehet kialakulásuk, fejlődésük egyes állomásait is. Igaz, a görög mitológia tudományos kutatása korán, már a hellenisztikus kor elején (i. e. IV—III. század) megkezdődött, s olyan jeles művelői voltak, mint Apollodórusz, akinek Bibliothéké című műve nemrég jelent meg magyarul, vagy Partheniosz, Liberális, Lactantius, hogy csak néhány nevet említsünk. A mitológia két legjelesebb magyar tudósa Trencsényi-Waldapfel Imre, aki sokat fordított is. és Kerényi Károly, akinek Mitológiája a közelmúlt igazi könyvsikere volt. A mitológia tehát tudomány, mégsem szabad azt gondolnunk, még a görögök esetében sem, hogy egységes rendszer, amelyben minden egyértelmű. Főleg az istenek genealógiájánál számos változatot ismerünk, ami azt mutatja, hogy nem egyszerre és egy időben, hanem különböző helyen, különböző forrásokból alakultak ki az őstörténet egyes elemei, s ez magyarázza azt is, hogy néha bizonyos szereplők felcserélődnek, máskor a történetet új fordulatok tarkítják, de épp ezekkel a variánsokkal válik teljessé a mitológia. A következőkben az egyik legismertebb mitikus alak, Prométheusz történetet mondjuk el, abból az alkalomból, hogy Szekszárdon felállították és ma avatják Varga Imre kitűnő szobrát. A megyeszékhelyen sok nézője volt annak a nagy munkának, ami a szobor körüli park kialakításával járt, a szobor felállítását is sokan végignézték, s olyanok is voltak, akikben felmerült a kérdés: mit jelképez a figura?? Erre igyekszünk a következőkben választ adni. MITOLÓGIA — 16 ÉVEN FELÜLIEKNEK A görög ember sosem volt biztos a dolgában, már ami az égi és földi kapcsolatokat illeti. Ha az úton egy koldussal találkozott. két eset volt lehetséges: az illető vagy valóban koldus, vagy az álruhát öltött Pállasz Athéné, esetleg egy másik isten. S ezzel már a görög mitológia lényegénél vagyunk, mert egük tele volt derűs istenekkel, akik semmiben sem különböztek a városállamok derék polgárától, beleértve meglehetősen szabados erkölcsüket is. Mert Zeusz, a főisten igazán nem szűkölködött emberi, sőt nagyon is emberi tulajdonságokban, főleg ami a nők iránt érzett vonzalmát illeti. A legismertebb történet Amphitrüónról szól, Alkeos király fiáról, akiről Moliére is, Kleist is kacagtató komédiát írt. A történet elég harciasán kezdődik. Amphitrüón megölte feleségének, Alkménének apját, ezért Thébába kellett menekülniük, ahol Kreon fogadta be őket. Az ember most azt hinné, hogy a gyilkosság miatt az ég bosszúja szállt Amphitrüón fejére, de erről szó sincs. Zeusznak egyszerre megtetszett Alkméne, s olthatatlan vágy gerjedt szívében. Ezért tehát midőn Amphitrüón hadba szállt, a férj alakját vette magára, így kopogtatott be a mit sem gyanító Alkménéhez. De adjuk át a szót Apollodórosznak: „Zeusz az éjszakát háromszorosára nyújtva együtt hált Alkménével. Majd megérkezett Amphitrüón, s amikor észrevette, hogy felesége nem túlságosan örül neki, faggatni kezdte, mi baja, Alkméné azt felelte, hogy már előző éjszaka is együtt hált vele, hiszen akkor érkezett. Amphitrüón végül is Teiresziasztól tudta meg, hogy Zeusz együtt hált Alkménével.” Az isteni jutalom azonban nem maradt el. Alkméné ikreket szült, az egyik a Zeusszal töltött nászból jött a világra, s Héraklész néven ismerjük, a másik Amphitrüón fia, Iphiklész. * (Folytatjuk) CSÁNYI LÁSZLÓ Antik-szerelem. Pablo Picasso rajza Ovidiushoz. ( Orpheusz és Euridiké. V. századi görög munka római másolata.