Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-06 / 184. szám
1978. augusztus 6. Iépújság 11 Jubilál a győri mily észtelep Molnár M. György sikere :3§=ü! öbbször beszámoltunk 4^jPr már a Kába-parti SUl nagyváros nyaranta működő művésztele. péről. Tettük ezt, mert az alkotómunkában a kiállításokon mindig szerepet játszottak tolnai művészek is. Most, a csendes ünnepléstől kísért 10 éves jubileum mozzanatai indokolják, hogy röviden szóljunk róluk. A múzeumi képtárban nyílt rangos kiállítással vette kezdetét az idei munka. Változatos jó színvonalú művek adnak számot, s egyben bizonyítékot is: érdemes volt pártfogolni a tíz évvel korábbi kezdeményezést, gyümölcsei beértek. A negyvennél több kiállító társa, ságában ott sorakoznak Molnár M. György, Martinék József és Szily Géza festményei is. Molnár dunántúli témákat dolgoz fel képein. A különösen erőteljes soproni és győri élményekre épül a Gótika és a Káptalandomb című. A Ba. latonfelvidék a táj és a fény mozgalmasságát ragadja meg, s a szokványos képkivágást igyekszik megtölteni új tartalommal. Szily határozott, megfontolt festői program szellemében teremti műveit. Egy-egy beküldött munkája mindig eseményt jelent a nézőknek. Többször szerepelt Kékkompozíciója most is a legjobb művek közé sorakozik. Martinék számára a táj elsődleges élménye a fontos. Igyekszik benyomásait a helyszínen rögzíteni. Lépéseit járt utak. hoz igazítja miként ez a Badacsony című képéről is leolvasható. A jubileum alkalmából vékony emlékfüzet megjelentetésére is futotta a szervezők erejéből pénzéből. Ebben olvashatunk tanulmányt a telep történetéről. Az alkotói díjasok — Molnár és Szily is — egy-egy oldalon vallanak „ars poétikájukról”, pályafutásuk jelentősebb fordulópontjairól. Néhány találó idézet után a többi művész is bemutatkozik képpel és néhány mon. dattal. Végül művek repro- dukációi zárják az értékes adatokat, információkat tartalmazó kötetkét. ontos eseménye volt a fɧ§ visszatekintésnek az iilpy ünnep; összejövetel iiiidiM Ide mindenkit meghívtak, sokan éltek is az alkalommal. A város vezetőinek társaságában méltatták, értékelték az elmúlt esztendőket, s szó esett a jövőről is. A városi tanács elnöke emlékéremmel fejezte ki elismerését a telepet alapító művészeknek, illetve a korábban nívódíjat nyert alkotóknak. Molnár M. György szekszárdi festőművész alapító tagként és díjasként egyaránt rászolgált a „Győr városért’ plakettre. Kezdettől részt vett a munkában, kitartott a közösség mellett, sikeres önálló kiállítást rendezett és elküldte képeit a közös szemlékre is. Elismeréséhez gratulálunk. SALAMON NÁNDOR Molnár M. György Kegyelet című festménye, amit a tolnai új pártszékháznak ajándékozott Disparates Esküvő utáni reggel (1970) Peter de Francia angol festőművész rajzaiból nyílt kiállítás Budapesten, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállítótermében. A művész ezt írja Disparates című sorozatáról. „A rajzok a Disparates címet viselik, Goya utolsó metszetsorozatára utalnak. Direkt, néha egészen nyilvánvaló társadalomkritikát hordozank, utalnak az i emberek közötti kommunikáció képtelenségére, az orruknál tovább nem látó emberek elfecsérelt energiájára, a korrupcióra, a hamis értékekre és a koholt dicsőségre. De vonatkoznak az esztelen kegyetlenkedésre és milita- rizmusra is. Egyes lapok a hiúságot veszik célba. Megközelítőleg 170 rajzot készítettem ebben a témában, amelyek végül is sorozattá álltak össze.” ttÜlMHft A részletek, az élet gazdagsága jellemzi Gácsi Mihály Munkácsy-díjas grafikus művészetét. Tragikomikus elemekkel teli ábrázolás az övé. Mindig véleményt, sőt ítéletet mond képeivel. Ami varázsát és egyben közönségsikerét adja: a groteszk. A tragiko- mikum éltető eleme rézkarcainak, linómetszéseinek. A szépség Gácsi képein sajátos metamorfózison keresztül jelenik meg. Figurái bibircsó- kosak, szeplősek, görbe lábúak, a táj kies, az építmények kétségbeejtően ingatagok, a konstrukciók képtelenségek. Az egész azonban minden esetben mély meggyőződéséből fakadó hitet sugall: a veszélyek és értetlenségek ellenére élmény az élet. * Gácsi Mihály ma Zalaegerszegen él. Tucatnyi országban állított ki eddig. — Messze van Zala a fővárostól? — Nincs! — Gyakran járok fel. Dolgozni mindenütt lehet. Vidéken még jobban. Budapest, Szolnok és Hódmezővásárhely után pályázott Zalaegerszegre. Pedig másutt is kapott elismerést. A Munkácsy-díj mellé az Alföldi tárlat Munkácsy-érmét és a Dél-alföldi tárlat Koszta József-érmét is. — Sosem volt kenyerem a panaszkodás, sok jóbarátot, ismerőst hagytam az Alföldön. Édesanyám ma is Cibakházán él. A változásra azonban, úgy érzem, munkám miatt is szükség volt. Képei emberközpontúak. Mégis a tájat említi: — Megszerettem ezt a lágy zalai dombvidéket. Ideális körülmények közé kerültem. Nemcsak mint grafikus, hanem mint ember is elégedett lehetnék. — Mert? — Éltem olyan városban, ahol rendes otthont kaptam, de két évig azt se kérdezték meg, hogy élek-e? Az elviselhetetlen. A képzőművészek többsége itt a város legszebb részén, Páterdombon él. Zalában társakat is talált. Gácsi Mihály szomszédja, az ugyancsak Munkácsy-díjas Németh János kerámikus. — Rengeteg kiállításon vesz részt, több önálló tárlata volt az elmúlt két évben is. Nem szerepel túl sokat? — De hiszen az embereknek rajzolok. Szeretnék elmondani valamit, amire nélkülem talán nem, vagy később jönnének rá. Nézem a világot. Nézek, olvasok. Aztán újra fogalmazom, amit kaptam. Ennyi az egész. Ez a dolgom. * Gyermekkorától rajzol. — Akkor még minden gyerek szívvel-lélekkel teszi. Az első tervszerű, festői megmozdulásomra jól emlékszem. A Pannónia utcai polgáriba jártam Pesten, amikor szereztem egy tubus párizsi kéket, okkersárgát, vöröset és fehéret. Azzal kezdtem el mindenfélére festeni. Aztán jött a háború. — Bizony azt is megjártam, egészen a karpaszományos ti- zedességig vittem. A háború után különböző szabadiskolákba járt. Szülei könyvelőnek látták volna legszívesebben. A rajzkészség azonban másfelé vitte. Kertész lett, majd segédmunkás, és kazánrakó a Goldber- gernél. Négy évig végezte az egyik legnehezebb fizikai munkát. Akkor ismerte meg rézkarcainak és metszeteinek sajátos, groteszk alakjait. Máig sokat megőrzött a kétkezi munkások humorából. Alapos rajztudását emlegetik a legtöbben. — Jó mestereim voltak. A szabadiskolákban Novotny Emil Róbert, majd Berény Róbert irányításával tanultam. A főiskolán előbb Doma- novszky- és Hincz-növen- dék volt, sok segítséget kapott Koffán Károlytól is. — Mesterei között több festőt említ... — Festőnek készültem. * Samu. A barátok, pályatársak között elsőként említi nevét. Kondor Béla legjobb barátja, évfolyamtársa volt. Amikor otthagyta a főiskolát, „Samu”, azaz Kondor Béla került a helyére. Ma is őríz tőle tucatnyi kiadatlan verset. ? Sok közös élményük, közös eszmélésük volt. — Mi tudtunk örülni a másik sikerének... Első közös tárlata az Ernst Múzeumban volt. Tíz linómetszetet állított ki. Napok alatt mind megvásárolták. Aztán jött a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó megbízatása. Huszonhat színes linómetszetet készített Garay: Az Obsitos című művéhez. A Háry János a Gácsi-metsze- tekkel az év legszebb ifjúsági könyve díjat kapta meg. Úgy tűnik, pályája ettől kezdve töretlen. — Nem szép, hanem jó képeket szeretnék rajzolni. Figyelmeztetőket, óvókat, felháborítókat, elgondolkoztató- kat. Korunk rendkívül izgalmas és gyorsan mozgó. A jelenségeket tetten érni, a veszélyérzetből erőt meríteni, mindenki feladata. KADAR PÉTER Iájak - korok - múzeumok ■ avaly, év végén egy hasznos mozgalom indult útjára: Tájak — Korok — Múzeumok címen. Fő célja: minél többen ismerjék meg hazánk természeti értékeit, műemlékeit és múzeumait. E nemes program plakátjai még ma is láthatók az utcákon, tereken. Figurája egy stilizált fiúalak, kinek vándórbotra akasztott tarisznyájában a műemlékek, természeti ritkaságok és múzeumok vannak. A részt vevők a mozgalom keretében a különböző tájak, korok és múzeumok megismerésével szórakozva gyarapíthatják ismereteiket. A Tájak — Korok — Múzeumot? programja lehet&éget ad arra, hogy az érintett hivatalokkal, szervezetekkel, szorosan együttműködve tömegmozgalommá fejlődjön. Jellege révén alkalmas az ifjúság ösztönzésére is, honismereti céljai pedig megkívánják a Hazafias Népfront aktivistáinak, a lakosság különböző rétegeinek bevonását a mozgalomba. Hazánkban a belföldi turizmus fejlődésével egyidejűleg nő a természetvédelmi területek, műemlékek és a múzeumok látogatottsága is. Az elmúlt öt évben a múzeumlátogatók száma megkétszereződött. A látogatók száma — a különböző időszakokban — egyenlőtlenül oszlik meg. A KSH adatai szerint egyes rétegek egyáltalán nem érdeklődnek a múzeumok iránt. A látogatóik túlnyomó része a fiatalok közül kerül ki. A szervező bizottság a mozgalom elősegítése érdekében százezer példányban színes Magyarország-térképet készített, melyen feltüntették az ország 800 műemlékét, múzeumait és természetvédelmi területeit. Egy 48 oldalas kis füzetből megtudhatjuk valamennyi múzeum nyitva tartási idejét és a velük kapcsolatos egyéb hasznos tudnivalókat. A mozgalomban részt vevők kis könyvecskét kapnak, melyre valamennyi meglátogatott helyen pecsétet tesznek. A betelt kis könyvecskét más színűre cserélik. A mozgalom értékelésekor a látogatók teljesítményüktől függően — különböző fokozatú jelvényeket (csoport esetén oklevelet) nyernek. A T—K—M-mozgalmat négy évre tervezték. Az első szakaszát 1977 októberében, a múzeumi hónap keretében hirdették meg. Részt vehetnek a mozgalomban gyerekek is — 10 éves kortól, csoportok (például iskolai osztályok, úttörőcsoportok és KISZ-szervezetek, szocialista brigádok, honismereti közösségek, szakkörök, természet- járó szakosztályok) és természetesen egyénileg is bárki bekapcsolódhat e nemes mozgalomba. A gyerekek és a nyugdíjasok teljesítményét külön értékelik. A nevezési lapokat a múzeumokban és az idegenforgalmi hivatalokban szerezhetik be az érdeklődők. , A Tájak — Korok — Múzeumok mozgalomnak országszerte alakulnak klubjai, vetélkedői, szervezeti keretei. Lehetővé válik, hogy egyre többen megismerjék hazánk természeti szépségeit, múzeumainak értékes, páratlan anyagát — valóban közkines- csé legyenek nemzeti értékeink. SZENTE ERZSÉBET A nagy zenegép
