Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-05 / 183. szám
1978. augusztus 5. ^PÚJSÁG 3 Ujítómozgalom - amely lehetne jobb is Fenfanlast - Székesiehérvárról A Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat Székesfehérvárott megkezdte a FENFAPLAST típusú könnyűszerkezetes szakipari falak gyártását. Uj termékeiket, amelyek alkalmazásával az építési idő felére csökken, főként bölcsődék, óvodák, iskolák, üzletek építésénél használják fel. A képen: speciális gépek az új üzemben. A KNEB vizsgálta Kevés a fogorvos A vita a találmányok, az újítások, leginkább a feltalálók, újítók helyzetéről, sorsáról nem újkeletű. Arról közhely beszélni, hogy egy találmány, egy újítás népgazdasági, de akár csak üzemi szinten mit jelenthet. A megtermelt új értékek mennyiségének és minőségének állandó javítása össznépi érdek. Ezt szóban és írásban senki sem vitatja, a tettek azonban nem mindig bizonyítják ennek felismerését. Használható ötletek, javaslatok — akár csak forintnyi nagyságrendűek — sikkadnak el nap mint nap a szemünk láttára, mert a vélt érdek elébe tolul a valóságos érdeknek egyéni szinten csakúgy, mint csoportméretekben. A személyes tapasztalatokon kívül mindössze két felmérés áll rendelkezésemre, egyiket az SZMT illetékes szerve, a másikat a NEB készítette. Az előbbi a megye ipari üzemei összesenjét vizsgálta, az utóbbi hat kereskedelmi egység ilyetén munkájába ad bepillantást. Legelébb tekintsük át, hogyan alakult az elmúlt években az újítók és az újítások száma. 1971-ben 748 újítási javaslattevő volt, a benyújtott újítási javaslatok száma ekkor 698, az elfogadottaké 359, huszonöt híján be is vezették, az utókalkulált gazdásági eredmény hét és fél millió forint körül alakult, a kifizetett újítási díj meghaladta a félmillió forintot. Tavaly az újítási javaslatot benyújtók száma már meghaladta az 1800-at (közöttük 182 nő), a benyújtott javaslatok száma valamivel több mint 1600, ebből 932-t fogadtak el és 834-et vezettek be. Erről az évről már nincs adatunk az újítások gazdasági eredményéről, valamint azt sem lehet megállapítani, összesítés legalábbis nincs róla, mennyit fizettek ki újítási díjként. Fogadjuk el, hogy az arányok megfelelnek az 1971. évinek. Van tűz is, edény is akad, kitűnő a szakács — csak éppen nincs mit főzni. Akkor pedig éhen maradunk! Van közművelődési törvény és párthatározat, amely a képzőművészeti kultúra növelésére és a szabad idős tevékenységek skálájának szélesítésére is tvonatkozik, vannak megyénkben élő képzőművészek és népi keramikusok, vannak .keramikus szakkörbe kívánkozó fiatalok és ilyen szakkört szívesen működtető intézmények. Csak a szobrászathoz és a kerámiához egyaránt szükséges agyag hiányzik. Bármilyen furcsának tűnik, a megye közművelődésének irányítói egyszerűen nem tudnak agyagot szerezni sem a művészeknek, sem az iparosoknak, sem a szakkörösöknek a megyében. VÁSÁRHELYRE KÉNE MENNI... Az agyag azaz argillit, vízzáró. nedvesen gyúrható, alu- miniumhidroszilikátos üledékes kőzet, az a sárgásbarna, ragacsos, könnyen formálható valami, ami szárítás után megtartja alakját, égetés után pedig megkeményedik, színe sötétebb lesz, és a víz többet nem áztatja fel. Mindezen tulajdonságai miatt nélkülözhetetlen kelléke azoknak, akik kerámiaUgrásszerű emelkedés 1974- ben volt, azóta fejlődésről alig beszélhetünk. A megye üzemei, vállalatai rendelkeznek újítási feladattervvel, a gyáregységek esetében a törzsgyárak készítették el az újítási szabályzatot, többségében figyelembe véve a helyi sajátosságokat is. A gyáregységeknél készült feladattervek vagy beépülnek a központi tervbe, vagy külön felsorolásként csatolták a törzsgyár által kiadott feladattervhez. Ezen a területen tehát megnyugtató a helyzet, az azonban baj, hogy a benyújtott újítások mindössze 20—30 százaléka irányul a feladattervben szereplő feladatokra, noha a népgazdasági céloknak az felelne meg legjobban, ha az üzemek életében égető gondok megoldását segítenék az újítók. Az újítómozgalom fejlődésében a legjelentősebb visz- szahúzó erő, főleg a kis- és középnagyságú vállalatoknál, hogy az újítások anyagi elismerése a részesedési alap terhére történik. Sokan, nemegyszer vezetők is, arra hivatkoznak, hogy egy-egy újításra kifizetett magas összeg csökkenti a többi dolgozónak kifizethető pénzmennyiséget. Nem kell bizonygatni, menynyire szűklátókörű nézet ez. Különösen erőteljes a visz- szahúzódás az újítómozgalomban való részvételtől a műszakiak körében, akiktől pedig a legtöbbet várhatnánk. Legtöbbjük inkább választja a másodállásból, szakértői megbízásokból származó jövedelemszerzési módot. Ennek — tulajdonképpen érthető — oka, hogy hátrányosnak tartják az újítás anyagi elismerése jogi garanciájának hiányát. Gond az is, hogy az anyagi elismerés mértékére nincs előzetes biztosíték. Ebből következően az újítók — esetenként — nem ritkán csak polgári peres eljárás után jutnak az anyagi elismeréshez. készítéssel foglalkoznak, akár kezdő, akár művészi fokon. Az agyag és agyag is különböző, van jobb és gyengébb belőle. Azokon a vidékeken. ahol jó minőségűt rejt a föld, híresek a fazekasok is. A mai kor azonban nem ismeri a kötöttségeket: ott is kedve támad az agyagműves- ségre, ahol kevés az agyag. A már régebb óta dolgozó fazekasok Tolnából messzi helyekre jártak agyagért: Mezőtúrra, Hódmezővásárhelyre. Igen ám, csakhogy a sárközi kerámia szárnyra kapott híre nem kedvezett az üzleti kapcsolatnak, ezenkívül amit megtesz az mesterségéből élő kézműves, azt nem teszi meg a művelődési ház vagy úttörőház szakköre. Teherautót fogadni, Vásárhelyre menni, és ott addig könyörögni, míg megpakolják jóféle argilittel — nem is egyszerű dolog. Kiváltképpen fölöslegesnek tűnik, ha arra gondolunk, hogy^-van nekünk a túrinál, a vásárhelyinél is jobb agyagot adó bányánk, Csatáron, az egykori téglagyár mellett. A Tolna megyei Építőanyagipari Vállalat csatári részlege is azt használja (pontosabban, használta) az üzemből kikerülő kerámia dísztárgyak készítéséhez. A bánya egyébként korábban a Béri Balogh, most az Aranyfürt Termelőszövetkezet területén van. Az agyagkitermelést egy pécsi vállaAzután az sem ritka, hogy a vállalati központoknál — a központi dolgozók által — benyújtott újításokat magasabb díjkulcs alapján jutalmazzák, mint a gyáregységeknél benyújtott, de a központban elbírált javaslatokat. A gazdasági eredményt pénzben nem kimutatható újításokért — például munka- és egészségvédelmi újításokért — rendkívül kis ösz- szegű az anyagi elismerés, ami szintén rontja az újítási kedvet. Általános tapasztalat, hogy a benyújtott újítások körül feleslegesen sok a huzavona. Nem egyszer tapasztalni, hogy a benyújtott javaslat érdemlegességét elbírálni hivatottak nem abból az alapállásból indulnak ki, hogy keressük az újításban a hasz- nosíthatót, hanem azt keresik, amiért nem vezethető be. Sokan nem veszik a fáradságot, hogy az egyébként hasznos és hasznosítható alapötlet kivitelezési módozatait kimunkálni segítenének a nem mindig megfelelő alkalmazási javaslat helyett, hanem veszni hagyják az egész ötletet. Feltűnő mértékben csökkent a fizikai dolgozó újítók száma. Ennek nemegyszer a műszakiak „hozzáállása” az oka, de legtöbbször az üzemvezetésben található meg a hiba. Jól bevált a pályázati rendszer, amikor valamely konkrét feladat megoldására tűznek ki pályázatot. A saját terület legjobb ismerői, akik nap mint nap találkoznak a feladatokkal, a legtöbb használható ötlettel ők tudnak szolgálni — csak fel kell hívni rá figyelmüket. Az újítómozgalomban nagy erő rejlik. Fel nem használni megbocsáthatatlan hiba. L. Gy. lat végezte bérmunkában, a csatáriak igényei szerint. A megye közművelődésének irányítói, mikor már sürgetett az agyagigény, arra gondoltak: egyszerű a dolog, kézenfekvő a megoldás. Dehogy kell Vásárhelyre, Túrra járni, főleg nem kell elhagyott bányákból, suttyomban „szerezni” a nyersanyagot (mert a durvább szóval lopásnak .illetett akciókra is rákényszerültek — rákényszerülnek — szenvedélyes agyagműveseink)! Kapjanak ők is a csatári bányából! A LOGIKA ÚTVESZTŐI Valóban kristálytiszta gondolatsor: ha a csatári üzem agyagot termeltet ki magának, miért ne termeltethetne ki minden alkalommal any- nyival többet, amennyi a szobrászoknak, fazekasoknak. szakköröknek kell? Azok pedig szépen kifizetik az agyag árát, és boldogan dolgoznak vele. amíg el nem fogy. Mivel még a kristálytiszta ügyek sem egészen egyszerűek, közbe kellett iktatni egy kereskedelmi vállalkozást, ugyanis egy termelőüzem (építőanyagipari vállalat) nem foglalkozhat adásvétellel. Az Úttörő és Ezermester Vállalat szívesen vállalkozott a dologra, nem mintha nyereséget reméltek volna az üzleten, hanem mert mozgalKét testület jobbító javaslatai nyomán rövid időn belül számos intézkedés szüle, tett — erről tanúskodnak a területi népi ellenőrzési bizottságok jelentései. Tavaly az első félévben a fogászati ellátás helyzetét tekintette át a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, s ez év elején az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága is megtárgyalta a KNEB je. lentését. A fogorvosi munkahelyek csak körülbelül 60 százalékban kihasználtak, több jól felszerelt rendelőben — főleg vidéken — délután nem dolgozik fogorvos, mert nincs. Jelentős a területi aránytalanság is. 1971 és 1976 között például Budapesten húsz, vidéken tíz százalékkal nőtt a fogorvosok száma, a városokban 16, de mi munkának tartották ezt a közművelődést'segítő akciót. Mind ez idáig az építőanyagipari vállalatnak sem volt semmi kifogása a tervek ellen. Akkor jelentettek csak vétót, amikor már az árkalkuláció is elkészült. Akkor ugyanis rájöttek, hogy a szekszárdi úttörő- és ezermesterbolt nem tudja tárolni az agyagot. Bizony nem tudja, lévén, hogy az üzlet a belváros egyik lakóházának földszintjén van, alig nagyobb két lakásnál. Agyagügyben járatlanok is nyomban rájönnek, hogy ez a bolt nem tud tíz- meg húszmázsás tételben agyagot tartani a polcokon, dobozokban, de még a pult alatt sem. Karbantartani (pl. locsolni) sem, annak ellenéErről van szó a falvakban már csak 3 százalékos volt a növekedés — állapította meg a két testület. Az ellenőrzést végző területi NEB-ek a közelmúltban azonban már arról szá. molhattak be, hogy a fogorvosok és a fogászatok aránysabb megterhelése érdekében több helyen úgynevezett ellátási sávokat alakítottak ki, más helyeken megszüntették a kirívó aránytalanságokat. Jó módszernek bizonyult, hogy a felnőtt fogbetegeket gyógyító orvosok heti egy-két napon a gyermek-, illetve iskolafogászaton is segédkeznek. A fog. orvosi várószobák előtti zsúfoltságot csökkentette, hogy több helyütt bevezették a szervezett betegirányítást. A KNEB jelentése arra is felhívta a figyelre, hogy locsolókannájuk még akad. Úgyhogy logikusnak tűnik a bolt elképzelése, miszerint ők bonyolítják le az adásvétel adminisztratív és anyagi ügyeit (erre is kérték őket), a vásárlók a tőlük kapott számlával elmennek Csatárra és ott átveszik az agyagot. — Erre nem vállalkozhattunk — mondta el nekünk is az építőanyagipari vállalat Igazgatója, és leírta, milyen felfordulást eredményezne, ha egy termelőüzemben ilyesmivel is foglalkozni kéne. — Ez az egyetlen oka, hogy meghiúsult a terv — tette még hozzá az igazgató. A cikk írója szívesen el is hitte, amit az igazgató mondott. Mígnem további, szintén logikusnak tűnő kérdésekbe nem ütközött. Például, hogy akkor Is megoldhatatlan lenne az agyag kiadása, ha hetente, vagy akar kéthetente egy napot, egy délelőttöt jelöltek volna ki? Hogy valóban olyan óraműpontosságú a munkavégzés Csatáron, hogjt senki sem szakíthat időt az agyag kimérésére? MEGOLDÁS KERESTETIK! Mire megyénk közművelődésének irányítói meglepetésükből felocsúdtak volna, már ismét történt valami agyagügyben. Az építőanyagosok beadták a városi tanácshoz igényüket a bánya kisajátítására, és míg az ügy elrendeződik, otthagyták. Inkább Bátaszékről veszik ezután. Igaz, hogy onnan timet, hogy rendkívül lassan, hosszú várakozási idő után készülnek el a fogpótlások. örvendetes, hogy a tanácsok művelődési osztályai az iskolák bevonásával rendszeresebbé és szervezettebbé tették az iskolafogászati ellátást. Fontos tennivalónak ítélte a KNEB a szemlélet alakítását, a felvilágosító, nevelő munka erősítését. Még az ugyan jellemző ma is, hogy a betegek a 24. órában fordulnak a fogorvoshoz, 75—80 százalékuk csak akkor keresi fel a rendelőt, ha már fáj a foga. Joggal várható azonban e téren is javulás, a többi között a javuló színvonalú tájékoztatástól, egészségügyi felvilágosítástól. sok helyütt az idén ismét megrendezendő fogászati hónaptól. zenegynéhány kilométer az út, és hogy a bátaszéki agyagot még előbb fel kell dolgozni, ha díszműt kívánnak készíteni belőle. Az igazgató szerint így sem drágább, mint a szomszédban bányászott, a csatári. Biztosan igaza van. A messiást váró agyagművesek Szekszárdon innen és túl azt álmodták — és lassan elterjedt a híre — hogy megyeszékhelyük Nagy Üzletembere (ne nevezzük nevén, habár ez a híresztelés csak értékeit jelzi) megoldja a gondot. Kibérelte máris a parlagon maradt bányát, beszerzett mindenféle gépet, és annyi kitűnő agyagot termel ki a földből, amennyit csak művészeink, mestereink és szakköreink akarnak. Nem is drágábban a piaci árfolyamnál. A legilletékesebbtől, a termelőszövetkezet elnökétől tudom: Nagy Üzletember nem bérelte ki a bányát, mégcsak nem is tárgyalt róla. Agyagbányának, benne a finom agyaggal, most pihen, pihenget. Az építőanyagipari vállalat ugyanis „hivatalosan” még nem jelezte a termelőszövetkezetnek, hogy nem kívánja használni. Addig „hivatalosan” mással sem tárgyalhatnak róla. Az agyág pihen, de talán . hamarosan türelmetlen lesz. Jobban szereti ő is, ha foglalkoznak vele. Hát még az agyágművesek! Egyiküktől hallottam, megint lopni készül. Nem árulom el, hogy honnan! VIRÁG F. ÉVA Komáromi Z. felvétele Nem néhány ember ügye Van anyag es mégsincs
