Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-04 / 182. szám

1978. augusztus 4. KÉPÚJSÁG 5 Vendégszereplés A művészet nyelve nemzetközi ...Apámuram a bütykösből irdatlanul sok bánatot iha­tott, mert kishiján meghasad a síive leánya lagzijában. Anyámasszony kötényének csúcske is sűrűn ér a szemé­hez, bezzeg a leányzó vidá­man virgonckodik ifjú férje- ura oldalán... ...Hófehér ruha, tornyos ko­szorú, büszke fejtartás, mél­tóságteljesen libbenő tánc­lépések, lírai hangulat... Lakodalmas ez is, az is. Az előbbi színpadképet a Karl-Marx-Stadt megyeiek műsorából láthattuk, az utób­bi a tamboviak programjá­ban szerepelt. Testvérmegyé­ink együttesei a VI. Duna menti folklórfesztiválon mu­tatták be a közönségnek szű- kebb pátriájuk népművésze­ti hagyományait. Alekszandr Vasziljevics Popovicsev, a Tambov me­gyei „Ivuska” énekzene és néptáncegyüttes művészeti vezetője: — Együttesünk tíz éve ala­kult, ma már kétszáz tagot számlál, valamennyien szak­munkásképző intézetekben tanulnak. Ez azt jelenti, hogy maximálisan három évig táncolhatnak, énekel­hetnek nálunk, amit később a különféle üzemi csoportok­ban folytatnak. — Önök már sokfelé fel­léptek külföldön. Milyen ta­pasztalatokkal térnek haza? — Turnéztunk Bulgáriá­ban, Lengyelországban, Ju­goszláviában, Romániában, Dániában, Norvégiában, Finn­országban, Svédországban, Angliában. — A magyar közönségnek élvezet bemutatkozni, rend­kívül szívélyesen fogadnak bennünket, legyen szó akár egy építőtáborban rögtönzött koncentről, akár színpadi szereplésről. Én már másod­szor vagyok Tolna megyé­ben, először 1973-ban jártam itt. Örülök, hogy régi isme­rőssel is találkozhatom, Sza­badi Mihállyal, a Szekszár­di Néptáncegyüttes vezetőjé­vel. Sokan emlékszünk visz- sza szívesen Tambovban a szekszárdi táncosokra. A tánc nyelve nemzetközi, s ez különösen jól jön a szak­mai tapasztalatcserénél. — A sikert tekintve sem mellékes. Méltán kaptak vas­tapsot az önök akrobatikus táncai. Feltűnt, hogy a soka­dik, fárasztó produkció után is frissek, lendületesek vol­tak a táncosok, az erőnlétük kitűnő. Sportolnak talán? Nagyezsda Novikova és Viktor Scseglov, az együttes két tagja elneveti magát: — Nem sportolunk. Maga a tánc az egyik legnehezebb sportág. Hetente négyszer tar­tunk három és fél órás pró­bát, a közönség elé lépés tu­lajdonképpen ünnep szá­munkra. — Milyen gyakran „ül ün­nepet” a népművészet Tam­bov megyében? A kérdésre Valentyina Ivanovna Szazikina, a Tam­bov megyei pártbizottság agitációs és propagandaosztá­lyának helyettes vezetője vá­laszol : — Nálunk központi párt- határozat segíti a népművé­szeti tradíciók ápolását. Cé­lunk, hogy valamennyi isko­lának, üzemnek legyen folk­lórcsoportja, méghozzá sajá­tos arculattal, vagyis ne utá­nozzák a nagy együtteseket. Hiszen a ma is élő népművé­szet oly gazdag! Az anyag gyűjtése és feldolgozása szer­vezetten folyik, minden kor­osztályt igyekszünk bevonni népművészetünk megőrzésé­be. A különféle szintű fesz­tiválok jó lehetőséget terem­tenek az eredmény lemérésé- hez. így történik ez az NDK- ban is. A cikk elején idézett vidám vogtlandi lakodalmas­sal a német együttes ebben az évben aranyérmet nyert a suhli ünnepi játékokon. Az együttes tagjai Zwickauban élnek, a csoportot egy üzem munkásai és egy zeneiskola tanárai, diákjai alkotják. ,A pengetős zenekar több mint hat éve muzsikál együtt, a folklóron kívül klasszikus zenét is előadnak. A másik Karl-Marx-Stadt megyei együttes, a Willi Kal­tofen művészeti csoport ki­zárólag a népi örökséggel foglalkozik. Dalaik az Érc­hegység szépségéről, a régi bányászéletről, a munkáról szólnak. Mindezt azon a közös nyelven mondják el, aminek orosz megnevezése: isz­kussztvo, németül úgy hang­zik: Kunst, magyarul úgy hívjuk: művészet. KOVÁCS MÁRIA Szekszárd, Regöly, Bony- hád, Mözs... Mafilmes teherautók, lám­pákat cipelő, kábeleket hú­zogató férfiak jegyzőköny. vekkel bíbelődő lányok, hal­kan beszélgető emberek. Filmforgatás, felhajtás nél­kül. A bámészkodók meg sem érkeznek, nem leselkedik senki a szereplők után, autogrammot sem kérnek tőlük. Talán nem is adná­nak, nem jár rá a keze a tsz-elnöknek, a könyvelő­nőnek, a megyei főorvos­asszonynak és a többi tökéle­tesen hétköznapi foglalkozá­sú és megjelenésű ember­nek, akik vállalták, hogy közreműködnek Szalai Györgyi és Dárday István új, a filmgyár és a televízió kö­zös vállalkozásával készülő filmjében. Most éppen Mözsön dol­goznak : a termelőszövetke­zet irodaházában az elnök Reflektorpróba szobájában forgatnak né­hány jelenetet. A „gazda”, Arany István — más jele­netekben ő is szerepel — a folyosóról figyeli a szobájá­ban zajló eseményeket: — Őszintén szólva talán tíz éve voltam utoljára mo­ziban, meglepett Dárdayék filmterve. Olyon dologra ké­szülnek ,ami több lesz' vala­mi szórakoztató két óránál, ez a véleményem, és ez az, amiért vállalkoztam rá, hogy szerepelek és amiért az iro­dámat is átadtam — mond­ja. — Az emberek persze nem tudják, hogy valójában milyen film készül és mu­latnak rajtam — nevet, de azért egy kicsit bosszús is. Szalai Györgyi és Dárday István előző filmjei — mindkettő jelentős alkotás — egyszerre vizsgálták a társadalmi folyamatok mechanizmusát és az egyé­nek viselkedésének mozgató, rugóit. Aki látta a filmeket, Koltai Lajos a kamerával Dárday István tudja, hogy az azonos szán­dék mennyire különböző műveket eredményezett. A Harcmodor szándéka sem kisebb: a társadalmi cselek­vést vizsgálja, a rendezők szerint ezúttal ismét más­képpen, mint az előző két film. Hát ebben működnek köz­re Arany István és a töb­biek... Az események egy öregek számára készülő szociális otthon létesítése körül bo­nyolódnak. A történet kez­detekor az már eldöntött, hogy az otthon elkészül — a harc nem e körül folyik. A csatározás inkább a „mellé­kes körülményekét” érinti, a harcmodor természetesen minden érintettnél más. Mi­lyen, és miért olyan, ami­lyen? Ez majd a filmből derül ki, amire szereplői is rop­pant kiváncsiak. Nemcsak azért, mert magukat is vi­szontlátják majd a film­vásznon. A film teljes tör­ténetét egyikőjük sem isme­ri, hiszen a Harcmodornak sem készült szabályos for­Százhétmillió a takarékban (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Nem először, remélhetőleg nem is utoljára tudósítunk megyénk lakosságának taka­rékossági eredményeiről. Méltattuk a takarékbetét­állomány növekedését több szempontból; értékeltük a globális eredményeket, vizs­gáltuk az OTP, a takarék- szövetkezetek és a Posta te­vékenységét külön-külön és együtt, elemeztük a takarék- betét fejlődését a lakossági bevételek alakulásával össze­függésben — a július 23-i lap­számban éppenséggel a ház­táji állattenyésztéssel kapcso­latban — ideje tehát, hogy az ifjabb korosztály, megyénk fiatalsága is sorra kerüljön. Miért fontos, hogy az if­jabb nemzedék takarékossági hajlandóságát, szokásait vizs­gáljuk? Alapvetően azért, hogy ké­pet kapjunk arról: milyen szemlélettel, takarékossági érzékkel rendelkezik ifjúsá­gunk, hogy fog a felnövő ge­neráció javainkkal gazdál­kodni, ha majd vállára veszi a családi, munkahelyi gaz­dálkodás felelősségét. Számaink tükrében a kép biztató. Amire vonatkozóan adatok pontosan kimunkálhatok vol­tak, az iskolai takarékbélyeg mozgalom és az ifjúsági ta­karékbetét. Megyénkben az iskolai ta­karékbetét-mozgalom fejlődő tendenciát mutatott az el­múlt évben. A megelőző évekhez képest ez 10,6 száza­lékos emelkedést, összegében több mint 6,5 millió forintot képvisel. Látszólag szerény ez az összeg, de gondoljuk meg, hoev 5—10 forintos apró meg­takarításokból tevődött össze. A 10,6 százalékos emelkedés méltó az évfordulóhoz, mi­vel az OTP Tanulók Taka­rékpénztára idén 25 éve végzi a legfiatalabbak megtakarítá­sainak összegyűjtését és a ta­nulóifjúság takarékosságra ne­velését. Illő e helyen is köszö­netét mondanunk mindazon pedagógusoknak, akik nem mindig könnyű munkájuk mellett a takarékmegbízotti teendőket is ellátják és segí­tik a takarékpénztári felada­tok megoldását. Az ifjúsági takarékbetéttel már koráb­ban is foglalkoztunk. Legyen szabad azonban megemlíteni néhány adatot, mely a 14— 30 éves korú fiatalok takaré­kossági szemléletét jellemzi. Megyénkben 1978. június vé­gén 13 359 fiatal takarékosko­dott az ifjúsági betét útján. Ez a szám 17 százalékos szer­vezettséget és közel százegy­millió forint ifjúsági betétál­lományt tükröz, ami az or­szágos számok figyelembe vé­telével előkelő helyezést je­lent, de még távolról sem mondhatjuk, hogy nincs több tennivalónk. A takarékosság fontosságát nem szükséges ismételten hangsúlyoznunk, hiszen me­gyénk lakosságának 3 milli­árd forintot megközelítő be­tétállománya elég bizonyíté­ka a takarékos szemléletnek, de állandó feladat fiataljain­kat is rávezetni, ránevelni az anyagiakkal való józan és be­osztó gazdálkodásra. VARGA ISTVÁN Nyári ' ifjúsági esték Javában tart a nyári if­júsági esték rendezvény- sorozata a régi vármegye- házán. A szabadtéri elő­adások átka, az eső eddig még elkerülte az eseménye­ket, tehát az időjárás is se­gítette a színvonalas műsor szervezőit: kedd esténként négy-ötszáz fiatal látogat­ja a programokat. Legutóbbi híradásunk óta két együttes szórakoztafta az ifjúsági esték közönsé­gét. Előbb a Continental együttes lépett fel Karda Beátával. Bár a csoport — ebben a felállásban is — jó formáról tett bizonyságot, a fiatalok körében valószínű­leg népszerűbb a nerri szólóénekesként, hanem az együttes tagjaként szerep­lő énekes. Erre példa az eheti est együttese: Kati és a Kerek perec. Ez utóbbi együttes tavaly az év meg­lepetése volt, nem tudni az idén mennyire viszik, hi­szen még csak az- év felénél vagyunk. Mindenesetre — talán műsorunk nyúlfark­nyi rövidsége miatt — csak az eddigiek látszottak bi­zonyítottnak: újat a szek­szárdi közönség nem ka­pott. Szólni kell még a műsort kísérő diszkóról. Herczeg István, jól látja el felada­tát, mindig színvonalas ze- néjű, friss számokat tartal­mazó lemezeket játszik. A jövő kedden ’a Tűzke- rék együttes lép fel. — st — A főorvosasszony és az elnök jelenete gatókönyve. (Az előzőeknek sem.) Nincsenek szerepek, csak szereplők, akik a je­lenetekben azt mondják, ami saját, személyes vélemé­nyük. * Mözsön, az elnök irodájá­ban az egyik érdekelt tsz elnöke és a megyei főorvos­asszony (civilben is azok) vitatkozik. Az egész megye megmozdult „Különleges” lapszámunk, szintén filmszereplő A reflektoroktól iszonyú melegre fűtött szobában ha­rapós párbeszéd folyik. Elő­ször körülményesebb, „tak- tikázós” a vita, a technikai hiba miatti ismétléskor rá­menősebbek a felek. És persze, mindkét alkalommal egészen más szavakkal per. lekednek... ső filmjük egy részét is Tolnában forgatták. A visszatérés nem vélet­len: a film szempontjából alkalmas környezet és kö­rülmények mellett annak a megértésnek és segítőkész­ségnek szól amelyet Dárday István azúton is köszön mindenkinek. A forgatás befejezését a VIRÁG F. É. hónap végére tervezik. Dár­day Istvánék egyébként el- Komáromi Zoltán felvételei Munkamegbeszélés. A kép jobb oldalán Szalai Györgyi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom