Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-04 / 182. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXVIII. évfolyam, 182. szám ÁRA: 0,80 Ft 1978. augusztus 4., péntek Mai számunkból NE SZENNYEZZÜK A MÁR AMÜGY SEM TISZTÁT (3. old.) A KÖZOKTATÁS KÉRDÉSÉI (4. old.) A DOMBÓVÁRIAK sikerének záloga (6. old.) FORGATJÁK A HARCMODORT (5. old.) Hétköznapi munkaverseny HA VALAKI FELLAPOZZA a Közgazgasági Kis­lexikont, annak 223. oldalán — munkaverseny, szocia­lista munkaverseny címszó alatt megtudhatja: a dolgo­zók önkéntes alkotó kezdeményezéséről van szó, mely­nek célja az üzemeik előtt álló feladatok jobb végre­hajtása, a gazdasági eredmények növedése érdekében. Kitűnik még: „a versenyfeladatoknak összhangban kell lenniük a népgazdaság legfőbb célkitűzéseivel”.- Miért idéztük e lexikonban rögzített definíciót? Mindenekelőtt azért, mert a munkaverseny helyéről és szerepéről megannyi vita volt. Alighanem egyes koráb­bi, a lényeget torzító, formális vonások, kétes értékű eredmények hatására, sokan megkérdőjelezték eme „önkéntes alkotó kezdeményezés” gazdasági — még pontosabban szólva: közgazdasági — mivoltát. Tény: a klasszikus közgazdaságtan nem ismerte a munkaver­senyt — akárcsak az újítómozgalmat, vagy a szocialis­ta brigádokat —, ám a dolgozók felajánlásait a válla­lati-népgazdasági tervek végrehajtásakor nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni. A brigádoknak viszont figye­lembe kell venniük az idézett mondatot: összhangban a népgazdaság legfőbb célkitűzéseivel. EME ÖSSZHANGOT AZÉRT hangsúlyozzuk nyo­matékosan, mert a feladatok helytelen értelmezése né­ha kétségkívül többet árt, mint használ. Kiváltképp ko­rábban sokan úgy vélték: akkor szolgálják legjobban vállalatuk érdekeit, ha többet termelnek. Ha a csapágy­gyártók több csapágyat, az alkatrész-készítők több al­katrészt, a gépipariak több gépet szerelnek össze, mun­kálnak meg, s juttatnak vállalatuk késztermékraktárá­ba. Függetlenül attól, hogy a gyárnak, a megrendelők­nek — a népgazdaságnak — szükségük van-e a termé­kekből a tervben szereplőknél többre. így aztán a jó szándék, a dolgozók erőfeszítése nem járt igazi haszon­nal, sőt: olykor indokolatlanul gyarapította a raktárak­ban heverő készleteket. Az utóbbi évtizedben ritkaság számba megy, ha ilyen felajánlásról hallunk. A népgazdasági célkitűzé­sek széles körben ismertek, s a szocialista brigádok tag­jai, vezetői, az üzemi verseny felelősök jól tudják: a mennyiségnél elsődleges a minőség, s a pazarlás két­szeres vétek akkor, amikor a népgazdaság egyensúlyi helyzete mindenütt takarékosságot parancsol. Eleinte sokak számára szokatlannak tűnt, ha egy munkáskol­lektíva csupán annyit ajánlott feli: „teljesítjük tervün­ket”. Pedig a nagymérvű fluktuációk időszakában, mi­kor is mind több helyen okozott gondot a munkaerő- hiány; a kooperációs lazaságok, az anyagellátási zök­kenők, az akadozó szervezés közepette gyakorta az is már-már bravúrnak számított — s mitagadás: eseten­ként bravúrnak számít ma is —, ha a termék a vállalt határidőre elkészül. A „teljesítjük tervünket” tehát ko­rántsem jelentéktelen vállalás. ÖNMAGÁBAN TERMÉSZETESEN KEVÉS. De aligha van olyan üzem, üzemrész, szocialista brigád, amely megelégedne ennyivel. Versenyszerződésükben jobbára az is szerepel, hogy az eredményes munkát újításokkal, az időalap jobb — kapkodásmentes — kihasználásával segítik; ügyelnek arra, hogy minél kevesebb anyag menjen veszendőbe, tovább csökkentik a selejtet: ja­vítják a minőséget. így volt ez három esztendeje, Magyarország felsza­badulásának 30. évfordulója, majd tavaly, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteleté­re indított jubileumi munkaverseny hónapjaiban. Való­ban kiemelkedő, tetszetős eredmények keltettek figyel­met. Méltán szerepelt a Központi Statisztikai Hivatal­nak az 1977. évi terv teljesítéséről, a népgazdaság fejlő­déséről szóló — az idén februárban megjelent — jelen­tésében: „A fejlődés üteme az ágazatok többségében gyorsabb volt az előző évinél. A termelés növekedése teljes egészében a termelékenység emelkedéséből szár­mazott. Az elért eredményekhez hozzájárult a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére széles körben kibontakozott szocialista mun­kaverseny.” AZ ÉVFORDULÓKON TÜL VAGYUNK; 1978 az ötödik ötéves tervidőszaknak sem nyitó, sem pedig záró esztendeje — mihez kötődjék hát az idei munkaver­seny, mi legyen a cél, amelynek érdekében újabb fel­ajánlások születnek? Január táján sok helyütt hangzott el e kérdés, s nem egy vállalattól érkeztek jelzések: „alábbhagyott a munkaverseny lendülete”. Szerencsére e megtorpanás időleges volt csupán. Kitűnt: a munka­verseny folyamatot jelent — ismételjük: a népgazdaság legfőbb célkitűzéseit szolgálja —, azt pedig az 1978. évi terv is rögzíti: „teljesítése mindenkitől felelősségteljes, odaadó munkát követel”. Immár túl az esztendő derekán, kiderült az is: az év eleji versenyfelajánlások értéséről, közös gondolko­dásról tanúskodnak. HÉTKÖZNAPI MUNKAVERSENY lenne az idei? Meglehet. Ám a népgazdaság teendői is hétköznapiak. Igaz, olyan hétköznapokat élünk, amikor a feladatok mind nagyobbak, bonyolultabbak, s teljesítésükhöz mind kevésbé alkalmasak a tegnapi módszerek. FÖLDES TAMÁS Befejezték az aratást Északra mennek a kombájnok A megye állami gazdasá­gai és termelőszövetkezetei befejezték a búza aratását. A gépek kapacitása lehetővé tette volna, hogy tizenöt nap alatt végezzenek a betakarí­tással, de gyakran kellett tartani kényszerpihenőt az esőzések miatt, így tizenki­lenc napig tartott a legfon­tosabb nyári mezőgazdasági munka. A kedvezőtlen idő­járás, a helyenként megdőlt gabona nehezítette az ara­tást, de a kombájnosok, te­hergépkocsik vezetői, a szá­rítókezelők, az aratás vezető szakemberei jó munkát vé­Simon Pál nehézipari mi­niszter meghívására csütörtö­kön Budapestre érkezett Pjotr Nyeporozsnij, a Szov­jetunió energetikai és villa­mosítási minisztere. A buda­pesti tárgyalásokon áttekin­tik a Vinnyica—Albertirs.. geztek, a szokásosnál is na­gyobb gondossággal, energiá­val dolgoztak a földeken. Ennek köszönhető, hogy idő­ben magtárba került az idei kenyérgabona, amely a becs­lések szerint a tavalyi jó át­lagtermést hozta. A tegnapi és a mai nap folyamán ötvenkilenc ter­melőszövetkezeti és tizennégy állami gazdasági kombájn, valamint harmincegy szállí­tójármű indult útnak az or­szág északi területei felé, hogy segítsen a Heves me­gyei gazdaságoknak az ara­tásban, hiszen ott később érik a gabona. közötti 750 kilovoltos távve­zeték és a paksi atomerőmű építésének helyzetét, s meg­beszélik a távlati atomerőmű­építési programunkkal össze­függő együttműködés idősze­rű kérdéseit. A szovjet mi­A MÁV soron kívül vállal­ta a szállítást, így időben ér­kezve a gépek sokat tudnak segíteni az aratás hajrájá­ban. A kombájnok után a föl­deken folyamatosan végez­ték a szalma betakarítását: ennek zömét bálázták. A bú­zaterület nyolcvanöt százalé­káról lekerült a szalma. Fe­lénél tart a tarlóhántás Ezeknek a területeknek egy részét már el is vetették. Má­sodvetésként mintegy három­ezer hektárt vetettek a gaz­daságok, főként takarmány- növényeket. niszter megtekinti a 750 kilo­voltos távvezeték és a paksi atomerőmű építési-szerelési munkálatait, továbbá a ma­gyar energetikusok részére előadást tart a szovjet ener­getika jelenéről és távlatai­ról. (MTI) Magyar felszólalás Genfben A genfi leszerelési bizott­ság csütörtöki ülésén felszó­lalt dr. Domokos Mátyás nagykövet, a Magyar Nép- köztársaság genfi állandó ENSZ-képviselője. A magyar ENSZ-delegátus többek között megállapítot­ta: meggyőződésünk, hogy a nemzetközi kapcsolatok terén elért vívmányok megőrzésé­hez és elmélyítéséhez elen­gedhetetlen, hogy a leszere­lésben is új és jelentős ered­ményeket érjünk el. Mind a leszerelés, mind a nemzetközi légkör további javítása szempontjából a leg­nagyobb jelentőséget a stra­tégiai fegyverek korlátozásá­ról folyó szovjet—amerikai tárgyalásoknak tulajdoní­tunk. A leszerelési bizottság munkájában a nukleáris le­szereléssel kapcsolatos kér­déseknek kell elsőbbséget biztosítani. A bizottság — javasolta a magyar nagykö­vet — kezdjen tárgyalásokat a neutronfegyver eltiltásáról a nyolc szocialista ország, köztük a Magyar Népköz- társaság által ez év tavaszán benyújtott szerződéstervezet alapján. Magyar-szovjet energetikai megbeszélések Címerezőgép-bemutató Gyorsabb a munka - Jobb a húzóhengeres gép - Kevesebb a költség arról győződhettünk meg, hogy ezt a munkát is lehet gépesíteni. A szabadszállási termelőszövetkezet gyártotta UC jelű utócímerezőn a munkásnők állnak és a gép vontatja az állványt, amely hidastraktorra van szerelve, s a munkát változatlanul kéz­zel végzik. A továbbfejlesz­tett, illetőleg a teljesen más szisztéma szerinti gépek — Versa-Trac 6100 — levágják a sorok hegyét, de ez után még kézi erőre is szükség van, az állványos gépen vé­gig kell menni a földön, a sorok között. A húzóhengeres megoldás látszik a jövő gé­pének. Ezt amerikai és ka­nadai cégek hozták el. A Balthes-gép hat soron halad, a hidastraktort egy VW- autómotorral hajtják, illető­leg csak az olajszivattyút, amely hidromotorok révén mozgásba hozza a járószer­kezetet és a húzóhengerpáro­kat is. A szembe forgó hen­gerek közé elmés szerkezet tereli a címerezendő kukori­cát és a henger kitépi a he­gyét, a címerét. Az állítható magasság, valamint a négy kerék külön-külön való meg­hajtása minden terepen já­róvá teszi a gépet. S külön érdekessége, hogy megfelelő adapterekkel több növény munkáit el lehet a gépről, il­letőleg a géppel végeztetni... A kanadai cég képviselője annak a reményének adott kifejezést, hogy ha sikerül magyar mezőgazdasági gépT gyártó céggel kooperációban a Balthes-t gyártani, akkor a szükséges mennyiséget igen rövid idő alatt Magyar- országon lehetne gyártani. A címerezőgépek, főleg a húzó­hengeresek, a jelen lévő szak­emberek tetszését megnyer­ték. A hordszékes címerező­gépnek nem nagy jövőt jó­solnak, mint ahogy nem tet­szett az apasorokat kivágó gép sem, elsősorban baleset­veszélyessége miatt. Ugyanis a hidastraktorról a meghaj­tott vágószerkezet szabadon mozoghat... Hazánkban valamivel több mint ötvenezer hektáron ter­mesztenek hibridkukorica­vetőmagot. Tegnap az érde­keltek, tizenhárom gazdaság, több kutatóintézet, fajta- nemesítők, külkereskedelmi cégek részére rendeztek cí­merezőgépekből bemutatót Dalmandon. Az állami gaz­daságba közel kétszázan jöt­tek el a sokat ígérő bemuta­tóra, itt Vas István igazgató adott ismertetőt részben a gazdaságról, részben a kuko­ricatermesztésről. Lakatos Csaba, a KSZE növényter­mesztési rendszer igazgatója elmondotta, hogy tájékozód­ni akarnak, egyben propagá- torai lenni a címerezés gé­pesítésének. A kukoricatermesztés a mag előállításával kezdődik, az pedig köztudott, hogy a címerezés manapság nagyon munkaigényes és ezért is szerveztek rá KlSZ-építőtá­borokat, illetőleg ha az idő­járás nem a tervezett módon jött be, hogy tudniillik az év elején az iskolákkal megál­lapodott időre nem érett cí- merezésre a kukorica, nagy gond volt a vetőmag termesz­tése. S futkosni kellett mun­kaerőt szerezni. Nem is szól­va arról, hogy a címerezés nehéz fizikai munka.. Egész nap a sorok között haladva, a dolgozónak a kukorica cí­merét egyenként kell kihúz­ni. í A bemutatón egy NSZK, francia, kanadai, amerikai és magyar gépet mutattak be. A DÁG hibridkukorica­földjein egyébként az idén már nyolc címerezőgép dol­gozott, helyettesítve több száz diákot, alkalmi mun­kást. A gépeket Lamberti Ottó, a DÁG főmérnöke mu­tatta be. A tegnapi gépbemutatón A hordszékes gépnek mindössze az az előnye, hogy a dolgozónak nem kell a sorok között menni Ez a gép már szinte tökéletes munkát végez. Egy műszak­ban 15—20 hektáron címerez. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom