Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-30 / 204. szám
1978. augusztus 30. KÉPÚJSÁG 5 Víz van, de.» Éjjel-nappal lehetne öntözni Annak, aki látta vasárnap a Szabó Pál regényéből készült filmet — a Talpalatnyi földet — nem kell bemutatni, miféle szerkezettel és milyen emberfölötti erőfeszítéssel tudták annak idején kisajtolni a földből az öntözővizet. Később csatornákat ástak, majd egyre korszerűbb berendezésekkel kiemelték a vizet a csatornákból, folyókból, tavakból, könnyen kezelhető, önjáró öntözőberendezéseket konstruáltak. Megyénkben is megépült a Sió balparti öntözőfürt, amelyről 1500 hektárt lehet öntözni; ekkora területen intenzív, vízigényes növényeket termeszteni. Mit is tud ez az öntöző- rendszer? A Lehőczy Duna- ágról két nagy teljesítményű villamos szivattyúval emelik át a vizet egy nyílt vízi árokcsatornába, mely 6 kilométer hosszan a mözsi szövetkezet területén húzódik. A víz szabadeséssel az öntözőfürt nyomásközpontjába folyik, s 15 ezer köbméteres tárolóba torkollik. Innen villamos szivattyúval emelik ki a vizet és az AC-hálózatba nyomják. Nem más ez, mint a föld alatt elhelyezett, csőrendszer, aminek a hossza 30—35 kilométer. A csövekből hidránsokhoz csatlakoztatják a gazdaságok az öntözőberendezéseiket. A nyomásközpont maximális teljesítménye másodpercenként 720 liter, óránként 2600 köbméter. Óránként 2600 köbméter vizet tudnának adni a gazdaságoknak, de erre úgy látszik, nem tartanak igényt, vagy ha igen,- nincs berendezésük és emberük. Az idei a második szezon, de csupán 40—50 százalékos az öntözőfürt kihasz- náltsági foka a májustól szeptemberig tartó időszakban. Négy gazdaság — a mözsi, a tolnai, a sióagárdi szövetkezet, valamint a Szekszárdi Állami Gazdaság — veszi a vizet az AC-hálózatról. A legtöbbet a mözsi tsz öntöz; főként kertészeti kultúrát, burgonyát. A szövetkezet egyébként a csatornapartra MAB—300-as szivattyút állított, s így csak júniusban 72 ezer köbméter vizet öntözött el. Az öntözőfürtről idén júniusban 291 658 köbméter vizet nyomtak ki — a Lehőczy Duna-ágról ennél jóval többet, 364 337 köbmétert emeltek ki. A különbség a párolgásból és abból adódik, hogy „útközben" a mözsi tsz ki- szivatja a vizet. A földekre kivezetett mellékágak egymástól 500 méterre vannak, ezen a távolságon 2 önjáró berendezést lehet elhelyezni. Júliusban 649 347 köbméter, augusztus 31-ig pedig 260 000 köbméter víz került a hálózatba. Előreláthatóan több mint egymillió köbméter vizet öntöznek ki a gazdaságok — a fürt ennek a dupláját is elbírná. Nem elég az öntözőfürt, ehhez egyéb feltételek is kellenek; a már említett dolgokon kívül tudni kell, hogy milyen a talaj szerkezete, vízkészlete, mennyire vízigényes a növény. A talaj- vizsgálatok kimutatták: a vízkészlet minimálisra csökkent, s az öntözött területen 250— 280 milliméter víz hiányzik. Várható, hogy idén száraz lesz az ősz, a vetések alá ke- lesztő, illetve tároló öntözésre lenne szükség. Tavaly 15, idén mindössze 6 alkalommal törött el a cső, a szakemberek 24 órán belül megjavítják. Sem az első, sem pedig a második szezonban az öntözőfürt üzemelésének hibájából fennakadás nem volt. —a Kajmódon éjjel-nappal öntözik a lucernát a hatvankettedik 1883-ban jelent meg az első budapesti telefonkönyv. Mindössze két lapból állt. Csak az előfizetők nevét tartalmazta, — a 290 állomást még név szerint kapcsolták. A most megjelenő budapesti egyéni telefonkönyv a posta hatvankettedik kiadása. Legutóbb 1971-ben adtak ki Budapesten egyéni telefonkönyvet. Azóta a központok korszerűsítése, újak üzembe helyezése és a lakáscserék miatt sok állomás kapcsolási száma megváltozott. 1971 óta mintegy 70 000 új állomást szereltek fel, melyek számai szintén nem szerepelnek a régi névsorban. Ezek a változások tették sürgetővé az új telefonkönyv kiadását. Az idén első alkalommal jelenik meg két kötetben a telefonkönyv. Az első kötet (A—K) 720, a második (L—ZS) 704 oldalas. A két kötetre bontást az előzővel szembeni 624 oldalas gyarapodás a kb. 200 ezer előfizetői adatbővülés, a könyv kezelhetősége és nem utolsó sorban tartóssága indokolta. A nagyobb fővárosokban már évtizedek óta több kötetesek a telefonkönyvek; New Yorkban tizepegy, Párizsban kilenc, Londonban hét, Stockholmban négy kötetben adták ki az előfizetők adatait. A telefonkönyv — az előfizetők adatainak betűrendes rögzítése mellett -— számos, a telefonálással kapcsolatos információt, tudnivalót tartalmaz. Nem szükséges magyarázni, hogy például a távhívás bevezetésével mennyivel bonyolultabb és több figyelmet igénylő lett a telefonálás, illetve mennyivel több adatra van ehhez szükségünk. Ezek és hasonló információk is megtalálhatók a „Tudnivalók” c. összeállításnál. A 4—5. és 28—29. oldalon térkép van. melyen megtalálhatok a távbeszélőüzemek és a távhívásra is alkalmas közterületen elhelyezett nyilvános állomások. Az első kötet 34—35. oldala a levélcímzés új mintáit mutatja be, míg a 36—63. oldalakra Budapest utcáinak irányítószám-jegyzéke került. Helyet kapott a könyvben mintegy 300 közönségszolgálati adat, mint például orvosi rendelők, gyógyszertárak, tanácsok, vevőszolgálatok, stb. A második kötet végén található „Szakmai útmutató” a legutóbbi telefonkönyv 28 ezer adatával szemben 32 ezer adatot tartalmaz, köztük olyan kisiparosok nevét _és címét, akiknek telefonjuk ugyan nincs, de fontos lehet, hogy a lakosság ismerje címüket. Az új budapesti egyéni előfizetői telefonkönyvet 1918. augusztus 28-án kezdték árusítani. A két kötet ára: 150,— forint. A vidéki előfizetők a Távbeszélő Tudakozó és Névsorszerkesztő Hivatal Távközlési Szolgáltató és Tájékoztató Osztályán (1364 Budapest, V., Petőfi Sándor u. 17.) rendelhetik meg. Ny. G. Épül az agrokémiai telep A tolna-mözsi Agrokémiai Egyszerű Társulás két műtrágya-tárházában jelenleg lakatosmunkák folynak, szerelik a poliészter homlokfalakat. Épül az iparvágány is, amelyen a vasútállomásról közvetlenül a telepre szállítják a kemikáliákat. A beruházás a tervek szerint jövő év márciusában készül el. siao Gyerekek a Balaton partján (Tudósítónktól) Augusztus utolsó verőfényes napjaiban kilencvenhárom úttörő zsivaja verte fel a tó partjának csendjét. Kilencvenhárom kisdiák, akik a szekszárdi járásból érkeztek, akiknek szülei a Szekszárdi Állami Gazdaságnál dolgoznak. A tábort nyugodt, szép helyen verte fel, ezelőtt jó néhány esztendeje, a szekszárdi járási tanácsi hivatal, s azóta ki tudja hány, meg hány úttörő pihenhette ki ezen a helyen az iskolai időszak nehézségeit, fáradalmait. Most sor kerülhetett a SZÁG-dolgozók gyermekeire is. Az anyagi feltételek megteremtését, ahogy azt Zala István, a tábor vezetője elmondta, a szekszárdi járási hivatal és a Szekszárdi Állami Gazdaság vállalta magára. — Nagyon jól sikerült tábor volt — mondotta a táborvezető. — Csupa jó magaviseletű kisdiák érkezett hozzánk, s lekopogom, ez ideig még csak meghűléses megbetegedésünk sem volt. Heti egy alkalommal ellátogatott a táborozókhoz a Veszprém megyei Moziüzemi Vállalat mozgókocsija is, hogy az úttörők még moziban sem szenvedjenek hiányt. Páli György nyugdíjas pedagógus, a tábor élelmezésvezetője napi ötszöri étkezésről és állandó friss gyümölcsről gondoskodott. Ennek érdekében kereste fel a szomszédos, kővágószőlősi termelőszövetkezet vezetőit is, akik szintén jelentős segítséget nyújtottak a táborozok élelmezési ellátásához. A gyerekek napi két alkalommal fürödhettek a Balaton hűsítő habjaiban az ifivezetők és a pedagógusok felügyelete mellett, mert ők vigyázták a tábor rendjét. A szülőknek a nyaraltatás csupán a néhány forintnyi zsebpénzbe került. SÁRKÖZI JÁNOS Kutya hű ség (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Mesébe illő történet a sióagárdi vadász vizslájáról szótó. Három esztendeje történt. Az augusztus végi nyár a kórházban találta Gyuri bácsit. Nem komoly baja volt, de az orvosok jobbnak látták, ha befekszik a gyomrával. Felesége mindennap bejárt, s ha az osztályra fel nem is engedték, egy- egy csomagot hagyott a portán, néhány soros levélkékkel. Elérkezett végre az utolsó nap, Gyuri bácsi hazautazhatott Sió- agárdra. Otthon szomorú hír várta. Eltűnt a kutya. Már két napja nem jött haza. Floki, a magyar vizsla, kilencéves volt, „imádta” gazdáját, okos, hűséges állat. Gyuri bácsi nyugodtan rálőhetett a Sió túlpartján elhúzó vadkacsára. Floki átúszta a folyót és ledobta a szárnyast gazdája lába elé. Minden héten kijártak a Sióra vadászni, csak akkor maradtak otthon, ha odakinn zuhogott az eső. Amióta Gyuri bácsi nyugdíjba ment, gyakran megesett, hogy hétköznap is kisétáltak a partra vadat ejteni. Floki nem jött haza. Másnap Gyuri bácsi a szomszédba ment megnézni az új hízókat, amit a szekszárdi vásárban vettek. Ott hallotta, hogy a Siócsárda előtt egy hasonló vizsla fekszik, mint az övé. A vadász azonnal kocsiba ült, s meg is találta a kutyát. Az ott dolgozó szőlősgazdák mesélték, hogy a kutya majdnem minden éjjel ott kóborolt a vízparton. Néha leült és hangosan nyüszített. Elment azok előtt a pincék előtt, ahol Gyuri bácsi egy- egy sikeres vadászat után részt vett a vadvacsorán. A kutya a gazdáját kereste. Nem bírta ki azt a néhány napot nélküle. Az állatorvos nyúzta meg, Gyuri bácsi egyik ismerőse készítette ki a bőrét, s ma ott fekszik a nagyszobában a sezlonon. S. J. Kilátói a gépházból a csatornára így néz ki egy mai szivattyúház
