Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-27 / 202. szám
1978. augusztus 27. ■nfepÜJSÁG 13 Pincehely T estvérsportolók Kis csapatban játszanak, szereplésük ritkán kerül az érdeklődés középpontjába. Nincs sok ezres szurkolótáboruk, az élvonal árnyékában húzódnak meg. Közös vonása életüknek: a profiknál is jobban imádják sportágukat. A Trabant szaporán falta a kilométereket. Útban Pincehely felé a vezető . oldalra fordult, s rámkérdezett: — Juhászok, hát azok meg kik? Felelnem kellett: labdarúgók, sportoló testvérek. Azt is elmondtam, hogy fiatalok, vasárnaponként vállvetve, .egymást segítve harcolnak csapatuk sikeréért. Felidéztem a játékvezetők és több edző dicséretét, mely szerint ügyes kis focisták a Juhász gyerekek. Végül pedig, inkább csak önmagámnak: velük még sohasem készítettem interjút. Amikor átrobogunk a Kapos fölötti hídon, egyszeriben hallani vélem Végh Pista — pincehelyi sporttudósító — barátom szavait: — Ha sportügyben nálunk jársz, játékosainkat a Kapos nyugati oldalán keresd. Ott laknak, közel a pályához. Délután négy óra. Szorgalmas munka kellős közepébe csöppenünk a pincehelyi Vörösmarty Tsz sporttelepén. Zajtai Béla edző stopperrel a kezében gyorsabb futásra ösztökéli a játékosokat. A szomszédban ny.olc öntözőfej locsolja a község társadalmi összefogásával épített, átadásra váró új pálya gyep- szonyegét. Irigylésre méltó, szép sporttelep. Elmondhatjuk jövetelünk célját. Az edző türelmet kér: — Erre az állóképesség-fejlesztő gyakorlásra mindegyik játékosnak szüksége van. A Juhászoknak is, de utána beszélgethetnek — mondta. A kispadra telepszünk, onnan szemléljük a pergő ritmusú foglalkozást. Később négyen kiválnak a csoportból, felénk indulnak. Kezet rázunk, kicsit meghökkennek, arcukon csodálkozás: rólunk akartok írni? Hiszen a mi sportpályafutásunk nélkülöz minden sztorit. Beszélgetésünk elején kiderül: Juhászék öten vannak, Misi hiányzik, katona, ötük közül János, József és Mihály az egyik, László és a fiatalabb János a másik családba tartozik, de közeli rokonok, unokatestvérek. Jánossal kezdjük, 29 évével ő a rangidős. A csapatösszeállításban neve után I. szerepel. — Tizennégy éves korom óta játszom a csapatban. Mivel akkor is közel laktpnk a pályához, labdaszedőként kezdtem. Aztán ifistaként a járási bajnokságban, később a felnőttek között a megyebajnokságban is állandó csapattag lettem. Mindig a balhátvéd poszton szerepeltem, öt éve nősültem, van egy három és fél éves kisfiam. A Vörösmarty Tsz rakodó- bi igádjában dolgozom. A legszebb sportélményem? Néhány éve Pincehelyre látogatott a magyar öregfiúk válogatottja. Barátságos mérkőzésen játszhattam Tichy, Hidegkúti, Buzánszky és a többi egykori sokszoros válogatott labdarúgó ellen. Emlékezetesen szép nap marad életemben. A sorban Mihály következne, aki 23 éves, és bevonulása előtt szinte állandó csapattagnak számított Pincehelyen. Katonai szolgálata idején a II-es szám öccsének, a 20 éves Jóskának jutott, aki önmagáról szintén nem szívesen beszél: — Bal oldali középpályásként szerepelek a csapatban, a helyi termelőszövetkezet gépműhelyében szerelőként dolgozom. Dunakesziben szereztem a járműlakatos-képe- sítést. Mindig rajongtam a fociért, de egyszer válaszút elé kerültem. Amikor Dunakesziben tanultam, közvetlen barátságba kerültem az ökölvívással is. Újpesten a Chi- noinban bokszoltam másfél évig. Szívesen emlékszem mesteremre, Lencz Józsefre, akinek az irányításával hat mérkőzésen léptem a szorí- tóba. Meglehetősen sérülékeny játékostípus vagyok, s amikor vasárnap esténként bicegve hazatérek, anyukám bizony nem fogad kitörő örömmel. Ezután a két unokatestvérf kérdeztük. Juhász III-ként szerepel a mérkőzés jegyzőkönyvében vasárnaponként a 18 éves János. Ö is a tsz gépműhelyében szerelő, a csapatban pedig középső középpályás poszton szerepel. — Tavaly végeztem Tamásiban az 518. számú Szakmunkásképző Intézetben. Mezőgazdasági gépszerelő szakmunkás-bizonyítványom van. Szeretem a kemény küzdelmet, s bár fiatal vagyok, nem félek a szikrázó összecsapásoktól sem. Ezért már megfizettem — jobb lábán egy több centis sebhelyre mutat — legutóbb éppen Nagydorogon. Azon túl, hogy 2:0-ra kikaptunk, még olyan sérülést is szenvedtem, ami kisebb műtétet vont maga után. Az öt Juhász-fiú legfiata- labbika a 16 éves László. Ez év tavaszán került fel a felnőttcsapat keretébe, ahol edzője a támadósorban szerepelteti. Szerényen beszél önmagáról, de aztán megtudjuk, hogy Tamásiba jár az 518-as szakmunkásképzőbe. A megyei ifjúsági válogatott szakvezetőinek meghívó levele már a zsebében van, számolja a napokat á szekszárdi edzésig. — Két évvel ezelőtt Székesfehérvárra, a Videotonhoz hívták próbajátékra. Elmentem, beleadtam apait-anyait, aztán közölték velem, hogy megfeleltem. Már intézték volna az iskolai felvételimet is, amikor rettenetesen elkapott a honvágy. Hazajöttem, itt élnek szüleim, a pálya szomszédságában lakom, és csak rajtam múlik, mikortól válók állandó csapattaggá a felnőttek között. A négy játékostól elköszöntünk, tovább folytatták az edzésmunkát. Zajtai edzőt azonban arra kértük, hogy igazán szigorú kritikusként jellemezze az öt Juhászt. — János rendkívül megbízható játékosunk, kitűnő emberi tulajdonságokkal rendelkezik. Jóska technikailag képzett, jó képességű focista. Időnként a kelleténél többet ad a szépségre, s ilyenkor döcög a csapat gépezete. László is nagyszerű adottságokkal rendelkező fiatal. A közelharcokat kikerüli, szóval nem tipikus küzdőjátékos. A másik Jánosról azt mondhatom, ha fejelésben feljavul, az egyéb képességei alapján biztos csapattaggá válhat. S ha itthon lenne, akkor Misi is. Útban hazafelé a Pincehelyi Tsz SK csapatának képzeletbeli mérkőzésjelenete elevenitődőtt fel bennem: „Takács, a pincehelyiek kapusa Juhász I. elé gurítja a labdát. A hátvéd felnéz, aztán öccsét, Juhász ll-t hozza játékba a középpályán, ö egy csel után hosszú átadással küldi támadásba a bal oldalon felfutó Juhász Hl-at. Az alapvonal közeléből élesen kapu elé lövi a labdát, Juhász IV. szerzi mea. a 11-es pontnál önzetlenül Fodor elé gurit, akinek nagy erejű lövése a kapufán csattant.” FEKETE LÁSZLÓ Érdekességek a sportágak - történetéből Ökölvívás Magyarország—Anglia 12:10 VIVAS (1.) A vívás lendületes fejlődését szemléltethetjük, a középkorban, a lovagvilágban. A lovagok különösen nagy gondot fordítottak a vívás gyakorlására, mivel az a hét lovagi erény egyike volt. A vívás irodalmának első példányai, a kéziratok tájékoztatnak bennünket a vívás fejlődéséről. A kéziratok megjelenésének idején a két kézre fogható hosszú és egyenes pallos uralkodott a szálfegyverek között, és az a felfogás, hogy a testet lehetőleg teljesen befedjék ércből készült védőpáncélzattal, ami maga után vonta a támadófegyverzet elnehe- zülését is. A pallosvívás korszaka a kódexirodalom megindulásával, tehát a XIV. zsázad közepével kezdődött, és a XVI. század elejéig tartott. Az 1800-as évek derekán jelent meg Milánóban Giuseppe Radaelli (1833—1882) új elméletével és új fegyverével, a támadó szellemű, könnyű karddal. Ennek a fegyvernek a könnyűségén kívül az volt a fő jellemzője, hogy pengéje a régi hajlított kardpengével ellentétben egyenes lévén, vágni és szúrni egyaránt lehetett vele. Radaelli az új fegyverrel megreformálta a kardvívást. A szúrás és vágás kombinált eseteit alkalmazta támadásainál. Ezzel megszüntette a kardvívásra addig jellemző akciószegénységet, és teret adott a több mozdulatból álló cselekménysorozatnak, ami a küzdelmet érdekessé, változatossá, mozgalmassá tette. A kéz mozgását összhangba hozta a láb mozgásával. A pengét nem csuklóból mozgatja, hanem rögzített csukló mellett könyökből vezeti úgy, mintha a penge az alkarnak mintegy folytatása lenne. Ezért nevezik a régi csuklóvívással ellentétben Radaelli kardvívását népszerű nevén könyökvívásnak. Hazánkban a vívás nem tudott a XIV—XV. században kifejlődni olyan mértékben, mint a nyugati román népeknél, mert azt a törökkorszak megakadályozta. A nemzeti színe-virága nem a sportszerű fegyvereket forgatta, hanem az élesre fent fringiákat. Ott, ahol mód és alkalom kínálkozott, vetélkedő kedvvel és komoly elszántsággal összemérte ere-' jét és játékos szellemű páros viadalokban is az ellenfél, amint azt Takács Sándor „Török—magyar bajvívások” című munkájában olvashatjuk. Hazánkban a sportszerű vívást Széchenyi István és Wesselényi Miklós kezdeményezésének. köszönhetjük. A Pesti Nemzeti Vívó Intézettel majdnem egy időben, vagy talán egy évvel korábban Kolozsvárott megalakult Wesselényi ösztönzésére a Kolozsvári Viadal Iskola. Erdély sok várkastélyának, legfőképp azonban Zsibónak falai hangosak vol a „kardoskodások” zajától. A vár urának, az öreg Wesselényi Miklósnak és fegyverforgató barátainak, Kendeffy Ádám- nak és Jósika Lajosnak pártfogásával került Kolozsvárra Gaetano Biasini, ez az ügyes olasz vívómester, aki csakhamar népszerűvé tette az egész Erdélyben a vívást. A Babits Mihály Megyei Mű- * velődési Központ színháztermét zsúfolásig megtöltötték a'nézők a péntek esti Magyarország— Anglia ifjúsági válogatott ökölvívó-mérkőzés kezdetére. Vastaps köszöntötte a színpadon felállított ringbe felsorakozott versenyzőket és játékvezetőket. A két ország himnuszának elhangzása után Herezig Gábor, a megyei sporthivatal vezetője üdvözölte a nemzetközi találkozó résztvevőit. Ezután Ken Stort, az angol válogatott csapatvezetője lépett mikrofonhoz és köszönetét mondott a szekszárdiaknak a szíves vendéglátásért. „Győzzön a jobb" — mondta beszéde végén. Jól kezdtek a magyar fiatalok, az első négy pár mérkőzéseinek befejezése után 8:0 arányban vezetett Magyarország válogatottja. A folytatás már kevésbé sikerült, négy összecsapásból az angolok kerültek ki győztesen és 8:8-ra egyenlítettek. Az utolsó három találkozón maradt a döntés, végül is, rendkívül szoros küzdelem után, 12:10 arányú Hogál (jobbról) leiskolázta ellenfelét magyar győzelemnek tapsolhatott a nagyszámú közönség. Eredmények: Papírsúlyban: Csuti pontozással győzött S. Martin ellen. Az első két menetben Csuti nagyon okosan, taktikusan irányított. A harmadik menet óriási csatát hozott, de ekkor is a magyar öklöző volt jobb. 2:0. Légsúlyban: Botos T. pontozással nyert R. Gilbody ellen. Két ügyes, tipikus vivótípusú versenyző csapott össze. A második menet közepétől Gilbody került fölénybe, a pontozóbirók Botost látták jobbnak. 4:0. Harmatsúlyban Farkas érett, rutinos öklözőerényeket csillogtatva egyhangú pontozással győzött L. Wheeler ellen. Az angol fiúra az első menet 2. percében rászámolt a vezetőbíró. 6:0. Pehelysúlyban: Csjef Zoltán személyében jó mozgású, jó szemű, ügyes versenyzőt ismert meg a közönség. Mindhárom menetben aktívabb volt, pontozással nyert. 8:0. A pehelysúlyúak másik mérkőzésén a 3. menetben Szűcsöt leléptették, döntő fölénnyel nyert Botos (jobbról) nehezen nyert Gilbody ellen az angol Felvus. 8:2. Könnyű- súlyban: A. Willis a 2. percben padlóra küldte Kottám. A második menet végén erős vérzés miatt Kottán edzője feladta a mérkőzést. 8:4. Kisváltósúlyban: C. Derrick ellen gyengén védekezett Bácskái, testre és fejre is több ütést kapott. Egyhangú pontozással Derrick győzött. 8:6. Váltósúlyban Csjef Imre a 2. perc végén belelépett J. Frost távolról indított ütésbe, repült a törülköző. 8:8. Ugyanebben a súlycsoportban Hogál végig magabiztosan öklözött R. Wilson ellen, egyhangú pontozással nyert. Az angol fiút a 3. menetben csak a gongszó mentette meg a kiütéstől. 10:8. Nagyváltósúlyban Füzessyre a 2. menet közepén egy kemény sorozás után rászámolt a vezetőbíró, edzője feladta a mérkőzést. 10:10. Középsúlyban Virág rendkívül szoros mérkőzést vívott a színes bőrű F. Russellal és nagy harcban pontozással győzött. 12:10. A visszavágást ma délután Dombóváron rendezik. — Virág (balról) párharca Russellal A KISZ megyebizottsaga és az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda Tolna megyei kirendeltsége . ma délelőtt 9 órától Ócsénybe várja a sportszerető fiatalokat. A repülőtér ezúttal az ..Aranyjelvényesek az olimpiára” akció megyei futóversenyének ad otthont. Közismert, hogy a KISZ Központi Bizottsága — az Edzett ifjúságért tömegsport-mozgalom keretében, az 1980-as moszkvai olimpia jegyében — hirdette meg ezt az akciót. Célja, hogy olimpiának a sport iránti társadalmi érdeklődést fokozó hatását felhasználva, újabb lendületet adjon az ifjúsági sportnak A résztvevők öt sportág közül választhatnak négyet, amelyekben előbb a megyei, majd az országos szinteket teljesíthetik. Megyénkben eddig százan kapcsolódtak be ebbe az érdekes sportvetélkedésbe. ' A megyei próbák sorában korábban úszásban, és evezésben kétszer, kerékpározásban pedig egyszer nyílt lehetőség a követelmények teljesítésére. Ma délelőtt pedig a futásban mérhetik fel állóképességeiket a résztvevők. Öcsényben a férfiak 15, a nők 7 kilométeres távon állnak rajthoz. Milyen eredmény várható? A ma délutáni Szekszárdi Dózsa—Kaposvári Rákóczi NB Il-es találkozó esélyeiről, a szekszárdi csapat várható összeállításáról kérdeztük Mercsényi Gyulát, - a lila-fehér klub technikai vezetőjét. — Az előző vasárnapi veszprémi találkozó sok tanulságot vetett fel. A hét elején a játékosokkal közösen elemeztük a Bakony Vegyész elleni 90 perc hibáit. Reálisan mértük fel esélyeinket a Rákóczi SE elleni mérkőzésen. Még egyszer nem ismétlődhet meg az a taktikai fegyelmezetlenség, amit legutóbb tapasztaltunk. Csak akkor lehet pontszerzési esélyünk a kaposváriakkal szemben, ha fegyelmezetten, csupaszív játékkal küzdenek kilencven percen keresztül labdarúgóink. A Kaposvár tavasz- szal még az NB I-ben szerepelt,' rutinos csapat, nagyon nehéz ellenfél. Ami az összeállításunkat illeti, vezetőedzőnk kénytelen változtatni, mivel Zrínyi a keddi edzésen megsérült, lábát gipszbe tették. Várhatóan a következő összeállításban kezdi a Dózsa csapata a játékot: Lipovszky — Dinnyés, Szlovák, Somodi, Bonnyai — Tóth, Szőcs, Adorján — Pölöskei, Szekeres, Házi. A három tartalék: Pólyák, Walter, Szőllősi és.Vass közül kerül ki — mondta a technikai vezető. Felhívás tudósítóinkhoz Kérjük tudósítóinkat, hogy a megyebajnokságban szereplő labdarúgó- csapatok barátságos, előkészületi mérkőzéseiről szóló tudósításaikat 18.30 órától szíveskedjenek közölni sportrovatunkkal. Ügyeletet 18.30 és 20 óra között tartunk, telefonszámunk: 12-815. Fáradozásukat előre is köszönjük. Kis csapatban játszanak a Juhász fiúk
