Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-27 / 202. szám
Képújság 1978. augusztus 27. wmmmmmmmmmammmm A szovjet társadalom stroktúrájának változása Multispektralkamera - csúcstermék 1976-ban került először beépítésre a jénai MKF —6 típusú multispektralkamera a nemzetközi szovjet űrrepülőprogram során. Az MKF—6 a Szovjetunió és az NDK között létrejött szocialista kutatótevékenység világszínvonalú csúcsproduktuma. A Szovjetunió és az NDK tudományos akadémiájának kereken egyéves munkája során fejlesztették ki. A multispektral módszer konstrukciós kialakítását a Carl Zeiss Jena Kombinátban végezték. A speciálisan a kísérlet számára módosított Szojuz űrhajóban a kamerával a Szovjetunió és az NDK területéről kereken 50 millió négyzetkilométert fényképeztek. Az MKF—6 segítségével öt perc alatt éppen olyan mennyiségű információhoz juthatunk, amelyet egy modern légifényképező repülőgép két év alatt képes csak készíteni. Az MKF—6 a Szojuz—22 fedélzetéről értékes adatokat szállított a földrajz, a biológia, az oceanoló- gia, a környezetvédelem, a geológia és más gazdasági szakterületek részére is. „A Szovjetunió 60 éves történetének egyik legfőbb vívmánya — a társadalom szociális arculatának alapvető átalakulása. Megszilárdult a munkásosztály, a kolhozparasztság, és a népi értelmiség szövetsége, a Szovjetunió nemzeteinek és nemzetiségeinek barátsága — állapítja meg a Szovjetunió alkotmánya. — Kialakult a szovjet társadalom szociális-politikai és eszmei egysége, melynek vezető ereje a munkásosztály.” A szovjet társadalom egységén és egyneműségén azt értjük, hogy jellegükben szocialista osztályokból és társadalmi csoportokból áll: a munkásosztályból, a kolhoz- parasztságból, az értelmiségből. Még nincs szó teljes egyneműségről, az csak a kommunista társadalom felső szakaszában válik uralkodóvá. A fejlődés jelenlegi szakaszában még vannak társadalmi- gazdasági eltérések az osztályok és társadalmi csoportok helyzetében. A különbségeket a szocialista tulajdon két alapvető formája, az állami (össznépi) és a kolhozszövetkezeti tulajdon, a munka jellege és tartalma (szellemi és fizikai, ipari és mezőgazdasági, szakképzett és szakképzetlen) — s az ezekből adódó bér- és jövedelmi, kulturális és életmódbeli differenciák okozzák. Az SZKP szociálpolitikája, mint a kongresszusi dokumentumok is megfogalmazták, arra irányul, hogy tovább tökéletesítse a szovjet társadalom szocialista struktúráját. A Szovjetunió új alaptörvényének 19. cikkelye kimondja: „A szovjet állam elősegíti a társadalom szociális egyneműségének fokozódását, a város és falu, a szellemi és fizikai munka közötti lényeges különbségek megszüntetését, a Szovjetunió valamennyi nemzetének és nemzetiségének sokoldalú fejlődését és egymáshoz való közeledését”. Először fogalmazták meg alkotmányos érvénnyel, külön fejezetben Szociális és kulturális fejlesztés címmel a szociálpolitika útját és megvalósításának eszközeit. Ság jövedelme átlagban 9/10-e a munkásosztályénak. A jelenlegi ötéves tervben a munkások és alkalmazottak átlagbére 17 százalékkal, a kolhoztagoké pedig 26 százalékkal emelkedik. Az osztályok és társadalmi csoportok közeledése, egységük szilárdítása a munkásosztály kommunista eszményeinek alapján megy végbe. A társadalom fő termelőereje a munkásosztály volt és az is marad. Forradalmisága, fegyelme, szervezettsége és kollektív szelleme alapozza meg vezető helyét a szocialista társadalmi viszonyok rendszerében. Ezért helyez olyan nagy hangsúlyt az SZKP a munkásosztály társadalmi fejlődésére. Gondoskodásának eredményeként állandóan növekszik a munkások általános műveltsége és kulturálistechnikai színvonala. A fejlett szocializmusban mind erőteljesebb a munkások és a parasztok közötti osztálykülönbség megszűnésének folyamata. Kifejeződik ez az alkotmány 22. cikkelyében, amely kimondja: „A Szovjetunióban következetesen megvalósul az a program, melynek eredményeképpen a mezőgazdasági munka az ipari munka válfajává válik, a falun bővül a közoktatási, kulturális, egészségügyi, kereskedelmi és köz- étkeztetési, szolgáltatási és kommunális gazdasági intézmények hálózata; a községek és falvak rendezett településekké alakulnak á,t”. Különösen fontos az agráripari egyesülések létrehozása, amelyekben a kolhozok mellett szovhozok, állami mezőgazdasági feldolgozó vállalatok, tudományos, értékesítő, szállító és más szervezetek is részt vesznek. Az ilyen egyesülések az élet szülte közeledési utat jelzik, amely távlataiban a szocialista tulajdon két alapvető formájának egybeolvadását eredményezi majd. Az egyesülésekhez tartozó kolhozok tagjai most már nemcsak a szövetkezeti, hanem az állami-össznépi tulajdonhoz is kötődnek, munkájuk mindinkább ipari jelleget ölt, szervezeti formái is egyre közelebb kerülnek az állami vállalatokéhoz. Ez előmozdítja a munkásosztály és a parasztság közötti különbség megszüntetését. A 30-as években például a falusi lakosság gyakorlatilag tisztán paraszti népesség volt, ma a falun élők 3/5-e munkás vagy alkalmazott. A kolhozokban élő mező- gazdasági dolgozók között is egyre több a sokféle gépet kiszolgáló gépkezelő, az iparszerű állattenyésztő telepeken dolgozó gépkiszolgáló, vagyis egyre nagyobb paraszti réteg végez bonyolult, ipari típusú munkát. Mindinkább eltűnik a parasztság és a munkásság közötti különbség az iskolai végzettségben. Fokozatosan kiegyenlítődik a jövedelmük. A háztájiból eredő, bevételt is számítva jelenleg a parasztA XXV. pártkongresszus meghirdette a város és a falu közötti szociális különbségek eltörlésének tudományosan megalapozott programját. Ez előirányozzá a falu anyagi-termelési bázisának jelentős szilárdítása mellett a nagyszabású lakásépítést, a falvak összevonását és fejlesztését, a kulturális és szolgáltató intézmények hálózatának fejlesztését. A kommunista párt és az állam fontosnak tartja a fizikai és a szellemi munka közötti különbségek felszámolását. Ezt elősegítik a tudomá- nyas-technikai fejlődést szolgáló intézkedések a népgazdaság minden ágában és a dolgozók általános műveltségi és kulturális színvonalának növelése. Az egységes szovjet oktatási rendszer a kommunista nevelést, az ifjúság szellemi és fizikai fejlődését szolgálja, felkészíti őket a munkára és a közéleti tevékenységre. A Szovjetunióban 1939-ben a felső- és középfokú szakképzettséggel rendelkező értelmiségiek és alkalmazottak száma 6,5-szer akkora volt, mint a hasonló végzettségű munkásoké és 30-szor akkora, mint a parasztoké. A különbség 1976- ban a munkásoknál 1,35, a kolhozparasztoknál pedig 1,8- szeresére csökkent. Az élet arra kényszerít, hogy felülvizsgáljuk az olyan elképzeléseket, hogy a munkás és a paraszt kizárólag fizikái munkát végez. Ma sok jól képzett, műszakilag felkészült munkás tevékenysége egyre inkább megközelíti a mérnöki-technikusi tevékenységet. Az SZKP a marxizmus— leninizmus alapján elemzi a társadalmi struktúra tökéletesedésének folyamatát és arra a következtetésre jutott, hogy a Szovjetunióban kialakult az emberek új történelmi közössége. Ennek alapját a munkásosztály, a kolhozparasztság és az értelmiség megbonthatatlan szövetsége az ország minden népének és nemzetiségének barátsága alkotja. A pártriak az a célja, hogy a munkásokat, kolhoztagokat és az értelmiséget kommunista típusú dolgozóvá nevelje, akikben megtestesülnek társadalmunk vezető erejének, a munkásosztálynak a legjobb vonásai, s mindazok a kiemelkedő tulajdonságok, amelyek más társadalmi csoportokat jellemeznek. A. KRUHMALEV, a filozófiai tudományok kandidátusa (APN—KS) AN-28 - az AEROFLOT újonca A helyi járatok száma ra tervezett AN—28-as A szovjet technika újdonságai Helyi légijáratok számára szerkesztettek AN—28 néven, új repülőgépet Oleg Antonov tervezőirodájában. Ezzel az AEROFLOT igénytelen, meg“- bízható, a legkülönfélébb éghajlati zónákban, kis repülőtereken és földes leszállóhelyeken is üzemeltethető géphez jut. A több célú új gép a népgazdaság különféle területein lép munkába — utasokat, terhet és postát, vagy betegeket szállít; segítségével erdőségeket és halrajokat figyelnek meg, légi fényképezést, geológiai kutatást, stb. folytatnak. A 18 utast befogadó gépet 1—1,5 perc alatt teherszállításra is alkalmassá tehetik — az ülések ugyanis a fedélzet falaihoz hajthatók. így egyik irányban utasokat, visszafelé pedig terhet szállíthatnak. A berakodás megkönnyítésére a gép mennyezetébe síneket építettek egy 500 kilogramm teherbírású futómacska száAz N—28 igen megbízható, még mindkét motorjának — egyébként kevéssé valószínű —, meghibásodása esetén is. sikeresen le tud szállni. A gép szárnyán, a farokművön és a motorokon tér mikus fagyásgátló rendszert helyeztek el, míg a légcsavarokon és az ablakokon e cél ra elektromos megoldás szol gál. Az AN—28 „vakon” is képes repülni. Kerekei sítalpakra cserélhetők, hogy hideg ég hajlatú övezetekben is hasz nálható legyen. Tekintettel Észak, Szibéria és a Távol Kelet körzeteinek mind szélesebb körű hasznosítására ez is fontos 'körülmény. APN—KS Tudományosan megalapozott géprendszerek „A Szovjetunióban következetesen megvalósul az a program, amelynek keretében a mezőgazdasági munka az ipari tevékenység válfajává válik.” {A Szovjetunió új alkotmánya 22. cikkely,) Az APN tudósítója megkérdezte Nyikolaj Sztolbus- kin mezőgazdasági miniszter- helyettest, milyen eredmények születtek az úgynevezett géprendszerek létrehozása területén? — A mezőgazdaságnak szállított gépeket a Szovjetunióban technológiai és övezeti gépsorokban egyesítették, ezeket pedig a mezőgazdaság komplex gépesítésének tudományosan megalapozott géprendszereiben. A gépsorokat és géprendszereket úgy dolgozzák ki, hogy a technológiai és a technikai paraméterek alapján biztosítani tudják a gépek összehangoltságát, univerzális jellegét és szabványosítását. így például a K—700-as és a T—150K típusú traktorokhoz 74, technikailag koordinált munkagép tartozik, ezek közül 74-et a K—700-as és a K—701-es traktorokkal tudnak felhasználni, 53 munkagépet a T— 150K típusú, 50 munkagépet a T—150 típusú traktorral. — Mit tudna mondani a mezőgazdasági technika újdonságairól? — A traktor- és a mező- gazdasági gépgyártó iparban az utóbbi években 16 új gyár épült, a meglévő gyárak közül pedig minden másodikat rekonstruáltak. Egy sor új, nagy teljesítőképességű gép gyártását kezdték meg, köztük olyanokat, mint a 300 lóerős K—701-es traktor, a T— 150K, az MTZ—80-as traktor, a nagy teljesítményű Nyiva és Kolosz gabona- kombájnok, a hatsoros répaszedő és a négysoros gyapotszedő kombájnok. Kis tételekben gyártják és bocsátják ki a paradicsomszedő kombájnokat, a hagyma-, káposzta-, szilva-, alma-, meggy-, ribizli- és szőlőszedő gépeket. Gépesítik az uborka, a paprika és a málna szedését is. Gyors ütemben dolgozzák ki a takarmánybetakarító és gyártó gépeket, valamint az állattenyésztésben az embert a nehéz munkafolyamatok alól felmentő gépeket. Az ipar sorozatban gyártja a nagy teljesítményű, 200 lóerős KSZK—100-as takarmánybetakarító kombájnokat, a mesterséges szárító gépsorokat, valamint az óránként 2—3 tonna takarmánypogácsát gyártó brikettező gépeket, a gépi fejés és a tejfeldolgozás, a takarmányadagolás, a .trágyakihordás gépsorait, az állattenyésztési épületekben a mikroklímát biztosító berendezéseket. A KÜLÖNBSÉGEK FELSZÁMOLÁSA A KÉT NAGY SZÖVETSÉGES OSZTÁLY KS2—6 cukorrépa-beta karitó kombájn
